A külalak szépítésére is sor kerül hamarosan...

BRINGATÚRÁIM ÉS FUTÁSAIM (ideiglenes (!), gyors elérése)
Link	Táv + szint	Rövid összefoglaló, ajánló
????		Mi következhet ???
2016 Kanári szigetek 2 hét	1253 km + 28601 m	2016-ban részben új célokkal tértem vissza 7 év után Tenerifére és La Palmára. 2,5 évnyi futás - terepfutás után eljutottam arra a szintre, hogy teljesítsem a Skyrunning world series világkupasorozat Transvulcania ultramarathon terepfutását (74 km + 4350 m), ami a számomra lehető legszebb és legideálisabb terepfutó-verseny; kedvenc szigetemen. Előtte persze egy hetet Tenerifén, illetve La Palmán bringáztam, illetve néhány nap bejártam a verseny egy-egy szakaszát. Tenerifén szép időben tekertem fel több irányból is a Teide fennsíkra, 2000 m fölé, és javítottam napi málhás szintrekordom 4507 méterre - 27-29 kg-s ccuccal a bringán. Varázslatos volt a lávamezők mentén, illetve felhők felett tekerni, megcsodálni a legendás teidei terjőke virágot. La Palmán kevéssé volt szerencsénk az idővel: természetesen mindkét irányból feltekertünk a Roque de los Muchachosra (2426 m), (K felől 2100 m-ig gyakran esőben), majd két pihenőnap után életem egyik legemlékezetesebb napján teljesítettem a Transvulcania ultra trail - t. Ez a verseny indított el aztán azon az úton, hogy megfogalmazódjon, hogy terepfutva is szeretném alvás nélküli, másfél napos futások keretében teljesíteni legnagyobb bringás kihívásaim szintemelkedéseit. A június elején teljesített Mátra 115-tel a legtöbb szintes terepfutásom jelenleg 6580 m szint. GoPro video (La Palma)
2015 É-Olaszo és Svájc 3 nap	451 km + 8411 m	A 2015. augusztus elején sajnos csak egy hét szabadságra tudtam elmenni, így eltökéltségem miatt a plusz költségek ellenére is pár napra vissza kellett még térnem a hegyek közé: fel akartam még jutni a túl régen levideózott Pennes joch-ra, illetve az 1-2 éve közzétett aszfaltos hegyi útra, az Arosa melletti Mittler höttéhez (2015 m) (2010-ben már feltekertem Arosára). Noha legutóbb Arosa útja kissé unalmasnak tűnt, ezúttal - kiváltképp a Mittler-hütte néhány km-es panorámaútja miatt is - teljesen elvarázsolt. Partnunmederhez aszfaltút helyett már két betoncsíkon tekertem fel: míg a németek pár éve az írták, hogy az ember úgy érzi magát, mintha a világ végén tekerne, ehhez képest tele volt kirándulókkal. A hegyek a Dolomitokat idézték. Előző nap Pfitscher joch-hoz (2251 m) esőben, ködben értem fel, míg utolsó nap Malbun hosszú, meredek és alsó felén panorámás útja okozott szép emlékeket. Fotógaléria
2015 Dolomitok	940 km + 21651 m	Túratársammal, Tamással egy hetet töltöttünk a Dolomitokban: az első nap kivételével többnyire csodás időben kereshettük fel a legendás hágóutakat, vad hegycsúcsok, sziklafalak mellett haladó emelkedőket. Bár első nap nem volt még tiszta időnk, mire felértünk a Tre Cime di Lavaredo aszfaltúttól kb. 2 km-nyi murvás úttal elérhető nyeregbe és onnan megpillanthattuk a világhírű függőleges és hatalmas sziklafalat, a lélegzetünk is elakadt a látványtól. Másnap az Erbepass után a Seiser alm-ra kevesek által ismert és nagyon meredek úton kapaszkodtunk fel, a fennsík pedig újabb ámulatba ejtett minket: lenyűgöző látványt nyújtott a Sassolungo tripla csúcsa. Már e két nap (utóbbit a Gardena hágóúttal fejeztük be) szinte elég is lett volna a feledhetetlen héthez, ám meghódítottuk még a Pordoi, Fedaia, Giau, Valparola hágókat, majd miután visszatértem a megfelelő edzettségi szintre, egy feledhetetlen (másfél)nap teljesítettem – túrakerékpárommal - a Brevetto Brenta-Ortles kerékpáros kihívást (nekem 384 km + 8424 m szint), amely a két hegységet kerülte meg leküzdve Molveno tó, a Passo Palade, a Passo dello Stelvio (2758 m), Passo di Gavia (2621 m), majd Tonale (1883 m) és Passo Campo Carlo Magnó (1681 m), végül Stenico emelkedőit. Örök élmény lett! (A Stelvio volt a 300. alkalom, hogy 2000 m fölé tekertem.) Fotógaléria Full HD videók: Brevetto Brenta-Ortles (383 km + 8424 m) - 15 perces Brevetto Brenta-Ortles (383 km + 8424 m) - 45 perces
2015 Alpok Olaszo. - Svájc - Franciao.	1921 km + 39509 m	A nyárra tervezett hosszabbik túrámnak két-három célja volt: elmúlt évben felmerült, akár emelkedőlistán sem szereplő kaptatók felkeresése, a korábban felkeresett, le nem videózott, vagy túl régi kamerával rögzített hágóutak újbóli meghódítása és megörökítése nosztalgiázások közepette, valamint a túra közepén Super Randonnee Prealpina ultra távú hegyi bringás kihívás teljesítése (618 km + 12674 m szint 55 órán belül) túrakerékpárommal. A Simplon hágó napján Homatta világ végi, csodás hegyi útja nagy élményt jelentett, míg a Grimselpass (2165 m) sok év után végre köd- és felhőmentes feljutással ajándékozott meg, míg Obere Feselalp (2205 m) kb. 1700 m szintemelkedésű útja az utolsó 2 km kb. 15%-os meredekségéről maradt emlékezetes. Gyönyörű volt még a Gr Szt Bernard hágóút, majd a kihívás után a Francia Alpokban Les Arcs és a Madeleine hágóút is kellemes meglepetést okozott. A Croix de Fer hágóra is 11 év után tértem vissza: bizony az ÉK-i vadregényes emelkedője is igazán szép és változatos. A túra végéről még a Colle del Preit (2083 m) hágót kell említeni, mert annak a szépsége is szót érdemel, no meg pár km-es 12-13%-os része. A Super Randonne Prealpina felemásan sikerült: másokkal szemben végighajtottam a távot, gyönyörű volt a tavak közeli hegyeken, komoly emelkedőkön vezető útvonal, ám részben az alvásaim rövidítő zajongások, illetve ütemtervemhez való nem elég szigorú ragaszkodás és persze az eltévedések okozta plusz 20 km miatt 55 óra helyett 56,5 óra alatt teljesítettem a számomra 646 km + 12767 m szintemelkedésű távot / szintet. Noha így is teljesítő lettem (turista verzió), egyúttal még motiváltabb az augusztusi Brenta-Ortles Brevetto hibátlan letekerésére. Bringatúrám során elértem a bringázásaim kezdetétől számított 1.500.000 m szintemelkedést, amelyből legalább 500.000 métert az Alpokban tettem meg, azon túl adódik hozzá a PIreneusok, Kanári szigetek, Andalúzia, Felvidék, stb. Fotógaléria Full HD videók: Super Randonnee Prealpina (nekem: 646 km + 12756 m) - 56 óra 20p alatt
2015 Stájerország, Ausztria	321 km + 9286 m	A 2015. év júniusra tervezett Super Randonnée Prealpina előtt pár héttel már utolsó edzőtúráim következtek. Mivel a 2,5 napos kihíváson első napra 6000 m, másnapra 4000 m szintemelkedést terveztem, június elején sikerült kimenni Ausztriába egy hosszú hétvégére, hogy ott sor kerüljön utolsó edzőtúrámra: első nap a világ egyik legnehezebb emelkedőjével, a Grosser Speikkogel-lel (2120 m) kezdtünk (15,4 km-re 10,8%-os): kemény, de nem szenvedős volt, viszont fentről szép kilátásban lehetett részünk. Jó volt visszatérni; ezúttal jobb videókamerával. Délután egy ismeretlen átkötő úton kapaszkodtunk Klippitztörl felé, bizony egy kb. 2 km-es szakaszon 13-17%-os meredekséggel alaposan meg is lepett minket. A napot klippitztörli emelkedőzéssel és 141 km-re jutó 4760 m szintemelkedéssel zártam. Másnap Weinebene meredek és panorámás kilométerein nosztalgiáztunk, majd én Hebalm felé tértem haza, újabb szép, időnként nehéz és panorámás útvonalat ismerve meg. Záró nap pár óránk volt csak; egy Wolfsberg közeli hegyoldali utat (Giesslhütte, 1320 m) néztünk ki: hát nem az is 10-12%-os volt végig :) Így kellett lennie ! Úgy éreztem jól sikerült edzőtúrákat végeztem.
2014 Alpok Olaszo. - Svájc - Franciao.	1828 km + 39441 m	A kerékpártúra kiemelt eseménye az olaszországi Valtellina Extreme Brevet bringás kihívás 2. legnehezebb szintjének (Stambecco ) teljesítése jelentette: bő 33 óra alatt tekertem le a Mortirolo, Gavia, Umbrail, Stelvio, Forcola di Livigno, Eira és Passo Foscagno hágók jelentette 345 km-re 8998 m szintes távot túrakerékpárral ! (néhány órát 6-10 fokban, esőben). Ezen kihívás mellett a maradék két hét már hagyományos kerékpártúrázás volt: részben nosztalgia- és / vagy videózási céllal kerestem fel pár kaptatót, illetve feltekertem 6 olyan 2000 m fölé vezető aszfaltos útra, amelyek az elmúlt 2 évben kerültek "felfedezésre" - némelyikük még így sem szerepel semmilyen listán. A nosztalgiázáson túl kevesek által ismert út volt Alp Stierva (2145 m), kellemes meglepetést okozott Juf. Az Oberalppasson (2044 m) már negyedszer keltem át, a 2012-es pocsék idővel szemben most szép, de erősen szeles időben. Bár Andermattban csodás idő fogadott és Sustenpass hágóútját végre szép időben is megtapasztalhattam, a végső 3 km-en már megint áztam és utána is még 2-3 órán át a környéken. Az esős meredek lejtőkön fékpofáim totál elkoptak, extrán húznom kellett még a bowdenen. Valaisban kantonban már ideális bringásidő várt: szikrázó napsütésben, gleccserekben, havas hegyekben gyönyörködve hajtottam fel Triftalp (2090 m) emelkedőjén, ill. Grachen-be és nosztalgiáztam Moosalp (2048 m) vad sziklafal oldalában vezető emelkedőjén részben kárpótolt: a meredek sziklafal oldalában vezető félkör-panorámás útjával. Egyéb emelkedők után a Simplonpass után Olaszországban eső fogadott. A túra utolsó napjai csodákat tartogattak: ismét varázslatos Fauniera hágóút, illetve felhők fölött, vízesések közt és zergékkel találkozva Alpe Bessanetto-nál. Franciaországban egy alig ismert út, Bergerie du Bois Noir és egyik kedvencem az újfent kiváló fények közt hódító Col du Granon (2413 m) okozott feledhetetlen emlékeket. Fotógaléria Full HD videók: Valtellina EXtreme Brevet (345 km + 8998 m) Juf, (2126 m), Alp Stierva (2145 m) Oberi Brende (1960 m), Triftalp (2090 m) Simplonpass (2005 m) Colle del Lys, Alpe Bessanetto, aszfaltvég (2022 m) La Bergerie du Bois Noir (2010 m) Col du Granon (2413 m)
2013 Tirol, Ausztria	392 km + 8748 m	A 2013. évem nem a nyári túrák, hanem az építkezés miatt lett emlékezetes: bár szinte minden szabadságom előbbire használtam fel, titkon reménykedtem, hogy az augusztus 20-i hosszú hétvége idején sikerül kimenni Tirolba tekerni pár napot. Talán 3 edzőtúrára jutott időm, ám végül magamnak is kellemes meglepetést okozva szép túrákat sikerült tenni az osztrák emelkedőkön: első délután Vilivel épp oly varázslatos időben hajtottunk fel a Diga Finstertalhoz (2350 m), mint ami katarzist okozott nekem 2011-ben. Másnap az Alpok legmagasabbra vezető aszfaltútján, az Ötztaler gletscherstrassén kerekeztünk fel 2829 m magasra, illetve én még felkerestem Hochsölden falucskát is, ahol 2011 tavaszán vaksötétben, éjjel jártam legutóbb. A másnapi Silvretta hágóút újabb nosztalgiázás volt, ám ezúttal ellenkező irányból hódítottam meg, végül utolsó nap a Zillertaler höhenstrasse 12-14%-os kilométereivel igazán elégedetten zárhattam a néhány napos kiruccanást. Fotógaléria Full HD videók: Ötztaler gletscherstrasse (2829 m) Silvretta / Bielerhöhe (2036 m) Zillertaler höhenstarsse, Melchboden (2015 m)
2012 Andalúzia, Spanyolország	1448 km + 21873 m	Újra túratárssal túráztam ! E túra nagy kihívása az volt, hogy kitaláltam, hogy a tengerszinttől feltekerek Európa legmagasabbra vezető aszfaltos útjának végéig, persze 27 kg-s málhával terhelt bringán...: aznap 150km-t és 3779 m szintemelkedést küzdöttem le felpakolt kerékpárommal. 2 nappal később Tamással ismét feltekertünk; 2500m-től a 3396m-es tetőpontig időnként orkán erejű szélben hajtottunk, ám így elképesztő kilátásban lehetett részünk: csodás körpanoráma, illetve halványan még Afrika is látszott. A túra során teertünk még félsivatagban is, összesen pedig 5-ször hajtottam 2000 m fölé, köztük a Tetica de Bacares (2080 m)felé a Puerto de Velefique fogott meg látványos szerpentinjeivel, míg a kevesek által ismert PUerto Escúllar hágóúton (2036 m) a szürkületben őzeket, szarvasokat láthattam. Fotógaléria Full HD videók: Best of Andalucia (1.) - bringatúra Best of Andalucia (2.) - bringatúra Best of Pico Veleta (3394 m) - kerékpárral Puerto Ragua (2000 m) Tetica de Bacares (2080 m)
2012 Alpok Olaszo. - Svájc	1322 km + 22943 m	- A túra kiemelt eseménye volt a MOnte Grappa challenge extrém "kerékpármaraton", amely nap 261 km-t és 7241 m szintemelkedést hajtottam. Ezután részben újonnan tudtomra jutott, illetve HD-s kamerával meg nem örökített aszfaltos 2000m fölé vezető utakat kerestem fel. Kiemelt szépségű kaptató volt a MOnte Grappa után a Penegal (1737 m) és utolsó nap a Passo Scimfuss (2242 m). A túra során 10-szer, a túra végéig össz. már 235-ször tekertem 2000m fölé. Fotógaléria Full HD videók: Monte Grappa challenge Penegal (1737 m) Forcola di Livigno (2315 m), Bernina (2330 m) Mortirolo, Val Bighera Albula (2312 m), Hotel Salastrains (2048 m), Julierpass (2284 m) Bärgli (2137 m)
2012 Alpok (3,5 nap edzőtúra)	420 km + 10607 m	A már-már szokásos júniusi hosszú hétvégi edzőtúra keretében 2012-ben komoly emelkedők környékére utaztunk ki Tamással: egyik nap az általam utoljára 1998-ban meghódított Grossglocknerútra (max. 2571 m) tértünk vissza csodás, napos időben; volt is miben gyönyörködni, miközben aznap kb. 16 km-t tekertem 9-12%-os emelkedőn. Következő nap az 1997-ben – 15 évvel korábban – felkeresett, barátságos, tehenekben gazdag Nockalmstrasse (2024 és 2042 m)útján, illetve a Falkertsee meredek útjain forgattuk a pedálokat. Utolsó egész napos túránk külön utakra vezetett, ám mindketten az Alpok legnehezebb útjainak egyikét küzdöttük le. Tamás a Mölltaler gletscherstrassén járt, míg én a varázslatos, ám brutálisan meredek (felső 10 km-én át 10-18 %-os) Grosser Oschenikseehez (2394 m) kapaszkodtam fel. Bár 2007-ben feltekertem már, ám ezúttal jobb videókamerával örökítettem meg, részletesen bemutattam az Alpok legnehezebb aszfaltos emelkedőjét. Fotógaléria Full HD videók: Grossglockner strasse (2504 m , 2571 m) Nockalmstrasse (2024 , 2042 m), Falkertsee Grosser Oscheniksee (2394 m)
Pannonhalma 51-53-szor saját szintrekordom Magyarországon	202 km + 6592 m	Noha tekertem már komoly edzőtúrákat a Pilisben (pl. 10-szer Dobogókőre egy nap alatt, vagy 20-szer fel a pilisszántói emelkedőn egy nap alatt, mégis Pannonhalmán értem el hazai szintrekordom: kellemes település ideális kaptatóval: átlagosan 7,5 %-os meredek, de max 13%-os, így meglehetősen motiváló ! Soha ilyen rövid távon ennyi szintet nem tekertem még. Nagy élmény volt napkeltétől az éjszakába nyúlóan végigtekerni a napot, úgy hogy a szállásra ha kellett, be tudtam ugrani frissítőért, mosdóba, stb. Kis, meredek hegy, mégis feledhetetlen nap volt ! Fotógaléria Full HD videó: Pannonhalma challenge: 51-53*
2011 Alpok Olaszo. - Svájc	2358 km + 49663 m	Ezen elején és végén csodás, közben küzdelmes, esős túra volt az utolsó, mellyel sikerült feljutnom az utolsó, még hiányzó, hágólistákon szereplő, ismert, aszfaltos 2000m utakra: a svájci és olasz Alpok még hiányzó 24 db 2000 m feletti aszfaltos útjainak helyeit fedte le, kötötte össze. Nagyon elszántan haladtam kaptatóról-kaptatóra, nem állíthatott meg sem 4-6 fokos hideg 2000m fölött, sem eső. Szépségben a legszebb emelkedők voltak: Val Ferret, Oberläger (2025 m), Bettmeralp (2040 m) és a Diga Finstertal (2350 m) útja. Emlékezetes volt még a Nagy Szt Bernát hágóút (2473 m), a hideg és esős Champillon és az említett Diga FInstertal, ami az utolsó, még hiányzó 2000-es utat jelentette és amely kedvelt útra szikrázó napsütésben, a legszebb fények közepette térhettem vissza: meg is lett a katarzis élmény :) Tökéletes befejezés ! Fotógaléria Full HD videók: Breuil - Cervinia (2140 m) és Cheneil (2040 m) Val Ferret, Col du Petit St Bernard (2188 m) Champillon (2078 m), Col du Grand St Bernard (2469 m) - csere lesz! Col de la Forclaz, Lac d'Emosson (1970 - 2003 m) Alpage de Mandelon (2066 m), Crans MOntana Lauchneralp (2052 m), Weritzalp (2099 m) Oberläger (2025 m) Bettmeralp (2040 m), Nufenenpass (2478 m) Sankt Gotthard hágó (2106 m) – Lago della Sella (2257 m), Pian Geirett (2010 m) Lago del Naret (2310 m) Splügenpass (2113 m), Lai da Vons (2008 m) Diga Campomoro mellett (2008 m) Passo di Gavia (2621 m) délről, Rifugio Forni (2176 m) Passo di Gavia (2621 m) északról Passo di Gavia (2621 m) délről, Rifugio Forni (2176 m) Passo di Gavia (2621 m) északról Passo di Gavia (2621 m) északról
2011 Francia Alpok	1530 km + 28989 m	A 2011-es évre nagy célkitűzést választottam: sok teljesített kihívás után már csak az motivált, hogy begyűjtsem a még fel nem keresett, Alpokban található 2000m fölé vezető aszfaltos utakat. Májusban Tirolban és a Dolomitokban végeztem az utolsókkal, júniusban a Francia Alpok következett, köztük már többször felkeresett kedvenceken való nosztalgiázással is. Eltökéltségem mutatta pl a Lombarda hágó napja, amikor az utolsó órában, esőben és sötétben tekertem 2000m környékén és fölötte, vagy a legnehezebb nap, az egyik kedvenccel, az Col de l'Iseran (2770 m) hágóval, a kevéssé ismert, de nagyon tetsző Plan du Lac (2364 m) kaptatóval és szürkületben majd tök sötétben még két rövidebb 2000-esel (Le Saut (2280 m) - Tignes (2093 m) ), hogy hajnali 3 óra után érkezzek meg a kempingbe. Csodás volt a Galibier hágóra visszatérni szép időben és amitől szintén búcsúztam,a BOnette útján (2802 m) elképesztően varázslatos, körülöttem szálldosó felhőpamacsos-napos időben tekertem. Fotógaléria Full HD videók: Bonette Col de l'Iseran (2770 m) Col d'Izoard (2360 m) Col du Lautaret (2058 m) Col du Galibier (2645 m) Col de la Lombarde (2350 m) - hibás a vége :( Col d'Allos (2250 m) Parking du Laus Chalet Laval (2030 m) Courchevel (2030 m) & Petit St Bernard
2011 Tirol + Déltirol	642 km + 12215 m	A májusi végi, átlagosnál melegebb idő adta a lehetőséget, hogy pár napra kiugorjak a közelbe, még hiányzó, kevéssé ismert 2000m fölé vezető utakra tekerjek fel. A 4 napból három is emlékezetes volt: egyik erős, Dolomitok beli napomon, 15 év (!) után tértem vissza hófoltok közt a Gardena / Grödner hágóra (2121 m), amely első 2000m feletti hágóm volt bringával, még 1996-ban. A nehéz nap végén ige nehéz kaptatón, valóban küzdöttem (fejben koncentráltan) a Pampeago 11-14%-os meredek kilométerein és nagy igyekezettel sikerült elérnem a hazavivő vonatot. Egy másik nap kora délután hófolt állított meg a Finstertali gáthoz vezető úton, majd este sötétben és esőben tekertem fel Hochsöldenbe (2080 m). Végül meghódítottam és eszembe véstem milyen nehéz Idalpe 7 km-n át 10-17%-os emelkedője. BRUTÁLIS volt ! (Igaz, hogy 28*32-es áttétellel, 34 helyett) csupán 4 nap volt, de sok szépet láttam, éltem meg. Fotógaléria Full HD videók: Passo Gardena (2121 m), Passo Sella (2240 m), Rif. Gardecchia Pampeago, Idalpe (2320 m), Belpiano / Schöneben (2105 m)
2010 Ötztaler radmaraton és pici tekergés	-	Talán 17 éves koromban láttam először videón az Ötztaler radmarathonról (238 km + 5500 m szint), később az Alpokat bejárva mind inkább éreztem, hogy lassan képes lehetek szintidőn belül teljesíteni - túrabringámmal ! Szlogenje épp kifejezte, mit éreztem: "Van egy álmom". Az lett! És ahogy az álmok beteljesülésekor lenni szokott: csodás nap, hatalmas, katartikus élmény volt - amit videóra is vettem (50 perc film készült). Sosem felejtem ezt a napot! Az Ötzi örök szerelmem, emlékem ! Azon túl még egy edzőtúra érdemel említést: varázslatos időben hajtottam fel a Kaunertal emelkedőjén (2750 m a teteje): az út egy-két tó mentén csodás környezetben, néhol elég meredeken küzdi le a kb. 2000 m szintkülönbséget. Fotógaléria Full HD videók: Ötztaler radmarathon (228 km + 5500 m) Kaunertaler gletscherstrasse (2750 m)
2010 Pireneusok II.	2368 km + 42996 m	3 év után tértem vissza a Pireneusokba, ahol sikerrel teljesítettem célom, hogy a túra végére feltekerjek a Pireneusokban található összes, 2000m fölé vezető aszfaltos útra. A túra során három alkalommal is élvezhettem a Tour de France élmnyét: a karavánt, a propagandát, kísérőautókat és persze a versenyzőket... Emellett fizikálisan a legnagyobb teljesítmény a túra elején történt: első magyarként teljesítettem a Mont Ventoux ütődöttek klubjának 4 emelkedős, Galerien verzióját (aznap 191 km + 6126 m szintemelkedés). Fotóalbum Full HD videók: Pireneusok előtt: MOnt Ventoux 4* egy nap Presa de l'Lauset Cirque Tromouse Col de Peyresourde, Azet & Tour de France Vallter 2000 Tourmalet kiállítás Lac Bouillouses (2017 m), Puigmal völgy (2077 m) Els Cortals , Andorra - Arcalis (cserélve lesz) Tour de France + Luz Ardiden
2010 Alpok Déltirol, Svájc	993 km + 18145 m	Mivel nyárra a Pireneusokba terveztem a még hiányzó, 2007-ben fel nem keresett 2000m fölé vezető aszfaltos utakat összefűző bringatúrát, ám az Alpok is hiányzott, egy szép időt ígérő „ablakban” kiugrottam Kelet-Svájcba és Kelet- illetve Déltirolba néhány, még meg nem hódított 2000 m felett végződő aszfaltos útért :) Ez a túra valahogy az igazán nehéz emelkedőkről szólt. Már első túranap is egy háborítatlan, békés, bringatúrázásra kiváló, végig 10% körüli utat fedeztem fel: Fideriser Heuberge (2000 m). Berghaus Nagens (2127 m) útját a 9,6 km-re jutó 11,2%-os meredekség, a gyakran 14-16%-os részek számomra Svájc Zoncolanjává tették. Számomra ez lett Svájc legbrutálisabb aszfaltos 2000-es útja. A Dürrbodenhez (2007 m) vezető völgy épp ellenkező nehézségű volt: Svájc legkönnyebb 2000-es útja (3,3%-os), ám mégis nagyon élveztem: békés, világ végi, gyönyör völgy. A túráról még három út érdemel említést: Hochsteinhütte (2025 m) Ausztriában jelentett bő 1300 m szintemelkedésre 10,7%-os emelkedőt; itt-ott szép kilátást is nyújtott. Olaszországban Plan de Corones (2275 m) az olasz bringás legendákat táblákon mutató kaptató, a legvégén 23%-os résszel: felhajtottam ! Végül a Dolomitok talán legszebb panorámáját nyújtó, bringásoktól lezárt út, a Monte Piana-ra (2205 m). Fotógaléria Full HD videók: Fideriser Heuberg (2000 m) Berghaus Nagens (2127 m) Dürrboden (2011 m), Flüelapass (2383 m) Ofenpass / Passo del Fuorn (2149 m), Val Senales (2004 m) Hochsteinhütte (2025 m), Norman Mailer emléktábla (2055 m)
2009 Kanári szigetek	1633 km + 33873 m	Tíz évnyi munkaviszony után megleptem magam egy emlékezetes bringatúrával. Tavasszal akartam menni, a szóba jöhető célpontok közül végül a legideálisabbnak a Kanári szigetek tűnt: Tenerife és La Palma, ugyanis - mint kiderítettem Andalúziában ekkor még havas a Pico Veletára (3396 m) vezető út vége. Előbbin a tengerparttól 2350m-ig lehet feltekerni, utóbbi pedig a világ legmeredekebb szigete, a varázslatos csúccsal, bringával aszfalton elérhető Roque de los Muchachos (2426 m) csúccsal. A Kanári szigetek az örök tavasz szigetei: sosincs túl meleg és hideg sem. Lenyűgöző napokat töltöttem a szigeteken: Tenerife hegyén tekerve tetszett, hogy hol Gran Canariát, hol La GOmérát, El Hierrót vagy La Palmát láttam. Nagy élmény volt lávamező mentén tekerni. La Palma pedig a CSÚCS: békés sziget, varázslatos növényzettel, csodás panorámával és hegyi utakkal. Örökös kedvenc hely marad, ahol valaha tekertem! A Roque de los Muchachos csúcsáról és emelkedőiről a kilátás elképesztő volt ! Fotóalbum Videók: Roque de los Muchachos (2426 m) Tenerife: La Esperanza - Teide fennsík Tenerife: Los Christianos - Teide fennsík La Orotava - La Esperanza erdő
2009 Alpok	2335 km + 47148 m	A 2009. évben, az Alpokban tett 3 hetes túrám során jó néhány, ugyan jó néhány - addig még fel nem keresett - 2000m fölé vezető kaptatót hódítottam meg, ám azokon túl mégis két nap az amelyek a legmélyebb emlékeket hagyták bennem: túrabringámmal teljesítettem Franciaország legnevesebb kerékpármarathonját, a La Marmotte-ot (174 km + 4900 m), mely a Col du Glandon (1924 m), Col du Galibier (2645 m) leküzdése után Alpe d’Huez-i hegyibefutóval ér véget. Elképesztő élmény volt, ahogy a síközpontba érve az út mellől tapsoltak, drukkoltak. A túra végén pedig 2010-re készülve próbaként letekertem az Ötztaler radmarathon útvonalát – hűs, esős reggellel indítva a napot. Megalapoztam, hogy 2010-ben az Alpok leghíresebb kerékpármarathonját is teljesítsem. A fentieken túl DNY Svájcban a következő utakon hajtottam még 2000 m fölé: Tatschalp (2240 m), Mattmarksee (2197 m), Alpe Galm (2231 m) – csodás !, Grimselpass, OBeraarsee (max 2400 m), Mannlichen (2229 m), Lac Moiry (2249 m), Thyon (2090 m), Barrage de la Gr Dixence (2141 m), Arolla, (2006 m). Franciaországban megismerkedtem a nagyon megkapó Colle Bassachaux (1778 m) hágóval, majd tetszettek a kisebb hírességek is, mint: Col de la Colombiere, Aravis, Croix-Fry. Val Thorens (2340 m) másnapján a Col de l’Iseran (2770 m) jelentette a túra legmagasabb pontját – varázslatos időben. A vakáció utolsó nagy hágója, a Passo Rombo a 135. alkalom volt, hogy 2000 m fölé tekertem. Fotóalbum Videók: Col de l'Iseran Männlichen (2229 m), Switzerland La Marmotte: Col du Galibier La Marmotte: Alpe d'Huez, finish Tatschalp (2240 m), Mattmarksee (2197 m) Alpe Galm (2231 m), Grimselpass (2165 m) Grmselpass (2165 m), Oberaarsee (2400 m max.) Barrage de la Gr Dixence (2141 m), Arolla (2006 m) Lac Moiry (2249 m), Thyon (2090 m)
2008 Alpok	1807 km + 32199 m	Az Alpokban 2008. évben tett túrámban voltak neves, híres és nehéz emelkedők, ahol jól esett nosztalgiázni, vagy a korábbihoz képest másik irányból meghódítani, ugyanakkor három nap örök emlék marad: Július 19-én egy tökéletes napon – amikor minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna – első magyarként, ráadásul 13,5 kg túrabringával (rajta 3-4 kg cuccal) külső segítség nélkül teljesítettem a Club des Clingles du Mont Ventoux tagság feltételeit: azaz egy nap alatt mindhárom irányból feltekertem a Mt Ventouxra (1912 m), a Tour de France 5 legendás emelkedőjének egyikére; a kopasz provance-i hegyre. A nap végéig 4615 m szintemelkedést hajtottam. Életem egyik legnagyobb élménye volt; nagyon magával ragadott a hegy, a bringások Mekkája és a kihívás teljesítése is. Pár nap múlva egy gyönyörű napon a tengerszinttől, Nizzától hajtottam fel az Alpok legnagyobb szintkülönbségű kaptatóján, 26 kg-os málhával terhelten egészen 2802 méterig, a La Bonette-re. A harmadik feledhetetlen napom során Mauro Repettivel teljesítettük a Trittico Mortirolo kihívást, azaz egy nap alatt mindhárom irányból feltekertünk a Mortirolo hágóra (104 km + 3620 m szint aznap). A túra néhány további emelkedője: L’Authion (2040 m), Col d’Izoard (2360 m), Col Agnel (2744 m) mindkét irányból, Passo dello Stelvio (2758 m), stb. Fotóalbum Videók: Nice (0 m) - La Bonette (2802 m) Col de Braus , L'Authion (2040 m) Notre Dame du Clausis (2400 m), Colle Agnello (2744 m ) Pontechianale - Colle Agnello (2744 m ) Bormio - Passo dello Stelvio (2758 m)
2008 Dolomitok (3 nap)	310 km + 7173 m	Mint az elmúlt években már bevált, 2008 nyara előtt is kiugrottunk az Alpokba néhány napos tekerésre, edzésre. Kitűzött célom volt a 2007-ben eső miatt kimaradt Mangart nyereg (2055 m) felkeresése, valamint nagyon motivált az 1750 m magas Monte Zoncolan felkeresése, amelyet egyértelműen a Giro d’Italia legnehezebb emelkedőjeként tartanak számon. A Mangart kicsit a Dolomitok vadságát idézte, csodás, háborítatlan út. Erősen ajánlható ! A Monte Zoncolant egy hosszú túra során kerestem fel: természetileg ugyan nem nagy szám, azonban, ám nehézségét, hangulatát illetően feledhetetlen: fél – egy kilométerenként egy-egy bringás legenda képe tűnik fel kihelyezett táblákon. A 10km-es kaptató átlagmeredeksége 11,5 %, ám középső 6 km-e 15%-os, időnként 20%-os! Ott aztán sehol sincs lankásabb szakasz, pihentető hajtűkanyar; végig küzdeni kellett. Életem első bringatúrája volt, amikor egy napon belül több, mint 6000 kcal-t égettem el. Még egy 2000 m feletti ismeretlen utacskát is meglátogattunk: a Falzaregó hágóútról leágazva változó, néhol 14-16%-os meredek úton érkeztünk a Rifugio Cinque Torrihoz (2137 m), csodás hegyek, csúcsok közé. Csodás és hatékony edzőtúrákat tettünk. Videók: Mangart (2055 m) - cserélve lesz ! Rifugio Cinque Torri (2137 m), Passo Falzarego (2115 m)
2007 Pireneusok RAID PYRENEEN	2060 km + 37611 m	2007. nyarán két hetet a Pireneusokban bringáztam, majd zárásul 2 napot Provance-ban, illetve az Alpok szélén kerekeztünk túratársammal, Riskó Péterrel. Az Alpok összes 2000m fölé vezető hágóútjának felkeresése után - néhány pireneusi csodás fotót látva – a nyári tekerést illetően egyértelműen a Pireneusok mellett tettem le a voksom. Sokkal inkább vonzott, mint egy újabb Alpok túra, részben ismert, részben ismeretlen emelkedőkkel. Vonzott az Alpokétól picit eltérő hangulatú régió, építészet, illetve a Pireneusok emelkedőinek Tour de France-os hangulata, a legendák felkeresésre. Kiváló nagyon motiváló kihívást is találtam magunknak: a neves, ám magyarok által még nem teljesített Raid Pyrenéen az Atlanti óceántól legendás francia hágókon át vezet végig a Pireneusok hegységén egészen a Földközi tengerig (ellenkező irányt is lehet választani). A turista verzió „szintideje” 10 nap. A kihívást sikerrel teljesítettük, olyannyira, hogy közben két extra napot is alkottunk, mikor saját magunk által kinézett hegyekre pedáloztunk fel. Első napokban Andorrát kerestük fel, ahonnan az Envalira hágón (2407 m) át érkeztünk Franciaországba. Utazást követően az óceánpartról következhetett a 10 napos túra, mely nevesebb emelkedői: Col de Marie Blanque, Col d’Aubisque (1709 m), Col du Tourmalet (2115 m), Col d’Aspin, Peyresourde, Port de la Bonaigua (2072 m), vagy a Port de Pailheres (2001 m). Csodás túránk megtette a hatását: nagyon megszerettem az Alpoknál csendesebb, hangulatosabb Pireneusokat. Pireneusok, Raid Pyreneen fotógaléria Videók: Raid Pyreneen előtt: Andorra: Port de Cabus (2300 m), Envalira (2407 m)... Raid Pyreneen 1. rész: Hendaye, Col de Bagargui, Col d'Aubisque (1709 m).. - cserélni kell! Raid Pyreneen 2. rész: Col du Tourmalet (2115 m) Raid Pyreneen 3. rész: Col de Peyresourde, Col de Mente, Col de Portet d'Aspet, Col de la Core, Col d'Agnes Raid Pyreneen 4. rész: Col Chioula, Port de Pailheres (2001 m), Col Jau, Palomere, Cerbere + extra = Col de Pam, Cima Morera (2205 m)
2006 Alpok	1729 km + 30622 m	Miután 2004-ben első magyar tagja lettem a nemzetközi 100 hágósok klubjának, azzal a céllal vágtam neki az Alpoknak és összességében harmadik komoly, 2,5 hetes bringatúrámnak, hogy a túra végére felkeressem az általam kerékpárral még meg nem hódított 2000 m feletti aszfaltos hágóutakat, teljes legyen ez a gyűjtemény (amelyek számánál több azon aszfaltos 2000m fölé vezető hegyi utak száma, melyek nem hágóutak, hanem csak egy hegyoldalra vagy csúcsra vezetnek.). Februárban a honlapomnak köszönhetően két srácot is megismertem, akik szívesen csatlakoztak nyári túrámhoz; velük a Dolomitokban júniusban próbatúrát is tettünk. Ezúton is köszönöm társaságukat és segítségüket, részvételüket: Gaál Balázsról és Riskó Péterről van szó. (autó-probléma miatt 2 nap után Balázs hazatért). A túra néhány említésre méltó hágója: Colle Nivolet (2612 m):csodás hágóút tavakkal, szép szerpentinnel és havas csúcsokkal, a Colle del Preit (2083 m), melyet esőben kezdtünk meg és pár km-n át 12-14% meredek volt; a Col des Gondrans (2347 m) mely talán csak egyetlen emelkedőlisták szerepelt és aszfaltminősége meglehetősen pocsék volt, vagy az Alpe d’Huez közeli Col du Sabot (2100 m)vágtunk neki esőben is a Sustenpass-nak (2224 m); ekkor tanultam meg, hogy hidegben és esőben a magasra jutás is csak megfelelő öltözet kérdése (a lejtőre minimum száraz ruhát kell a mellkashoz tenni). A Splügenpass hihetetlen szerpentinsorozatával e túrán ismerkedtem meg, majd másnap éjjel tekertem fel a Passo Mortirolo-ra és onnan a csak motoros emelkedőlistáján szereplő Col Carette di Val Bighera (2087-2120 m) hágóra. A túra során 15 db 2000m feletti hágót kerestünk fel. Fotógaléria https://picasaweb.google.com/102702881307043062697/2006GranfondoCampagnoloideók: Colle Nivolet (2612 m) Col des Gondrans (2347 m) Col du MOnt Cenis (2083 m) / Petit MOnt cenis (2183 m) Col du Sabot (2100 m), Alpe d'HUez Sustenpass (2224 m)
2006 Dolomitok	611 km + 13003 m	Az előző évben teljesített Fausto Coppi granfondo után 2006. évre a további emelkedő meghódításokon túl már Olaszország legnehezebb bringamarathonját tűztem ki célul: A Granfondo Campagnolo (204 km + 4447 m) emelkedői: Castello Tesino, Passo Manghen (2057 m), Passo di Rolle (1970 m), végül pedig a Passo Croce d’Aune (1015 m) – ahol Tullio Campagnolo emlékműve áll. A nyári túra előtt edzési, túrázási szándékkal utaztunk ki a Dolomitokba, ahol a granfondo előtti napokban kiváló edzést jelentve felkerestem a Dolomitokban még hiányzó, 5-6 db 2000 m fölötti aszfaltos utat: Passo Valles, Passo Giau, Staller sattel, ERbe pass és a legvarázslatosabb, a Rifugio Auronzo-hoz, a híres Tre Cime di Lavaredo alá vezető kaptató, 4-5 km-en át 12%-os meredek részekkel. A turistaház kilátóterasza, parkolója egyértelműen a Dolomitok egyik legszebb kilátását nyújtja. Granfondo Campagnolo fotóalbum Videók: Staller sattel, Passo Erbe, Giau Rifugio Auronzo (2350 m), Passo Falzarego
2005 Alpok	2093 km + 38418 m	Miután 2004. évben a Tour de France híres emelkedőit felkeresve egyértelművé vált, hogy nem okoz gondot egy Alpokban történő 2-2,5 hetes túra hibátlan megvalósítása, 2005-ben a hegység további neves, főként francia, olasz, svájci nemzeti körversenyekről jól ismert kaptatóit céloztam meg, rögtön a túra elején egy komoly kerékpármarathonnal kezdve: a Granfondo Fausto Coppi (187 km + 4400 m szint). A kihívás két neves hágója a Colle Fauniera és a Sampeyre volt. Ez volt az első komoly bringamarathonom. A további napokban jártam többek közt a La Bonette-n (2802 m), a parádés panorámával kedvencek közé került Col du Granon-on (2413 m), Olaszországban a neves Sestriere-n és az észak felől földutas Finestre-n (2176 m), majd Svájc következett. Épp egy hosszú távú triatlon verseny napján, romló, majd esős időben hódítottam meg a Nufenen (2478 m), Grimsel, majd Furka (2436 m) hágókat. További 2000m fölé vezető hágóutak (Gotthard, San Bernardino, Julier, Bernina, Forcola di Livigno, Eira, Foscagno) során érkeztem Bormioba, ahonnan varázslatos időben tekertem fel életemben először a legendás Passo di Gavia (2621 m) nyergébe; hátam mögött magasodott a hófedte Ortles (3905 m). A túrát a Timmelsjoch-on (2509 m) való átkelés után az Alpok legmagasabbra vezető aszfaltútjával, az Ötztaler gletscherstrasse-val (2829 m) zártam. Fotógaléria Videó: Col de la Moutiere (2454 m), La BOnette (2802 m)
2005 Brevet 300 és 400 km-es túra	400-asnál: 3 nap alatt: kb. 629 km + 3400 m szint	2004 őszén az interneten ráakadtam a német nyelvterületű országok AUDAX rendszerű brevet - teljesítménytúráinak honlapjára. Szerte Németországban kb 10-12 helyen rendeznek 200, 300, 400, 600km-es távokon brevet-ket, ám örömmel láttam, hogy Bécsben is rendeznek minden évben. Néhány túraleírást is lehetett a honlapon találni; érdeklődve olvastam a bécsi http://www.extremradsport.de/bv400.htm 400 km-es beszámolóját. A túra a bőséges szintidő, a szabálykönyv szerinti alacsony nevezési díj, az emlékül kapott medál és a távolság miatt keltette fel az érdeklődésem, majd rajtam keresztül néhány barátomét is. A Korai időpontok miatt már márciusban komoly edzőtúrákat tettünk, majd április 30-án a 300km-est, majd május 14-én a 400km-es kihívást teljesítettük sikerrel. Mindegyiket hárman tekertük le (utóbbin társam Járvás Tamás és Székely-Molnár ÁKos) a túrát élvezve, fotózva, pihenőket is tartva. A 400 km-es kihívás során nagy emlék volt, hogy a hajnalban érkezett erős szélben könynedén repültünk 30 km/ó-s tempó feltt a célba, majd a pár órás alvást kihagyva úgy döntöttünk: hazatekerünk Hegyeshalomig. Így alvás nélkül tekertünk 500 km-t. (kb. 30 óra alatt) Szép érmekkel lettünk gazdagabbak. Járvás Tamás ekkor indult el az ultra kihívásuk útján, amely végül a csúcsig, a Race Across America teljesítéséig vezetet, Székely-Molnár ÁKos pedig később a magyar brevet túrák szervezője lett. Brevet 300-as élménybeszámoló Brevet 400-as élménybeszámoló
2004 Alpok a Tour de France legendás emelkedőin	2054 km + 32558 m	Mint a Tour de France-ot is követő, legendás emelkedőkért rajongó bringás, én is álmodoztam róla, hogy de jó lenne egyszer a Tour de France híres, nagy csatákat megélt kaptatóin tekerni. Elegendő tapasztalatot gyűjtve, 2004-ben jött el ennek az ideje. Kisebb bevezető szakasz és utazás után Nizzából, a tengerparttól kezdtem meg túrám mely során egészen a Mont Blanc lábánál található olaszországi Courmayeur-ig tekertem, útba ejtve majd’ minden érdemi hágót, hegyi utat. Elsőként a Franciaország legmagasabbra vezető aszfaltos útjával, a Bonette-tel kezdem (2802 m). A Cayolle - Champs - Allos kör után nagyon élveztem a holdbéli tájról és szikláiról híres, néhány km-n át 9-10%-os meredek Col d’Izoard-ot (2360 m), Alpe d’Huez pedig egy fogalom: élőben láthattam kanyaronként a neves győztesek tábláit, miközben a Tour szakasz előtt pár nappal néhány szurkoló már kitelepült a kanyarokba. Col du Galibier (2645 m) nem csak a híres hágóút, ám 4000 m körüli hegyekre, gleccserekre is szép kilátást nyújt. Egyik kedvencem lett a Col de l’Iseran (2770 m), ahová a 2400m felett eleredt esőben, kb. 4-6 fokban értem fel, hogy aztán az eső elvonultával csodás panorámának örülhessek. Franciaországtól való búcsúzás előtt még felkerestem többek közt La Plagne-t (ahol Indurain alkotott hatalmasat az 1995-ös Tour-on), illetve csodás volt a Cormet de Coreland hágóút is. Fotógaléria Videók: Col de la Madeleine (2000 m), Col du Glandon, Croix de Fer (2068 m) La PLagne village (2140 m), Les Arcs Col de la Cayolle (2326 m), Col des Champs (2087 m), Col d'Allos (2250 m)
2004 Alacsony- és Magas Tátra - edzőtúrák -	600 km + 8338 m	2004 június közepén FB-vel és Kőhalmi Attilával 5 napot túrázgattunk az Alacsony Tátrában. Magas hegyeket kerestünk, komoly emelkedőket akartunk mászni kis kölségvetésből és persze ott volt számomra a nosztalgiázás, ugyanis 1993 és 1999 között 5-ször túráztam a szlovák hegyek között. 1-1 nap volt a telgárti szállás és Salgótarján között az út, a köztes 3 nap pedig csillagtúrákat tettünk a környékről: feltekertünk a misztikus, 1946 m magas Králova Holára (sajnos az út alsó fele murvás, köves, csak az utolsó kb. 6 km aszfaltos), legyűrtük a 7 km-en át 10%-os meredekségű Felkai-tóhoz (1670 m) vezető kaptatót, jártunk a Poprádi- és Csorba-tónál, végül a hazaindulás előtti utolsó napon pedig a Szlovák paradicsomban bóklásztunk, edzettünk - hiszen ekkorra már Attilába is meg-megérkezett az erő, versengeni kezdett :-) Szállásunk szuper volt: mivel más nem tartózkodott az apartmanban, az egész konyhában szabadon garázdálkodhattunk, főztünk is magunknak, a szobában - ha hideg volt - június ellenére is befűtöttek. Érdekes volt, hogy ezúttal a korábbi túráimhoz képest több havat láttunk; a Poprádi tó völgyében még sok megmaradt! A túra két emlékezetes emelkedője a Králova Hola / Királyhegy és a Felkai-tavi kaptató volt. Utóbbin 8,73-as átlagot értünk el.
2003 Adria-part Horvátország - MOntenegro	2158 km + 19588 m	6-8 év csomagos kerékpártúra-tapasztalatával a hátam mögött 2003-ban, a sok alpesi bringázás után együtt akartam élvezni a magas hegyek és a kék-türkizen hullámzó tenger látványát. Így esett a választásom az Adria-partra. A szlovéniai Ljubljanától hamar leértem az Adriára, ahol nem csak végigtekertem Montenegróig, de útközben fel is kerestem a Krka nemzeti parkot, Brac (híres Bol félszigete), illetve Korcula szigetét. Makarskából 1200m körülig tekertem a Biokovo nemzeti parkban: varázslatos meredeken fentről lenézni a városra és a tengerre. A csodás Dubrovnikot követően a legvarázslatosabb természeti látványok Montenegróban értek: mélyen tiszta tengervíz, Kotori öböl az öblöt körülölelő hatalmas hegyekkel, a híres Rijeka Crnojevica falucska a hajtűkanyarban forduló folyóval, a Skodari tó, a Moraca-kanyon, míg a Biogradi Nemzeti parkban Európa 3 őserdejének egyikében sétálhattam párás növények között. Hazaúton Dubrovniktól egész napos hajóúttal utaztam Rijekáig.
2002 Görögország (nyáron katona voltam)	1387 km + 11610 m	A Bringa magazin pályázatának győzteseként 2002.március 12-26 között részt vettem a görög Loutrakiban - 3km-re a Korintoszi csatornától és így a Peloponésszoszi félszigettől, éppen egy 1300m magas hegy lábánál - tartott edzőtáborban, ahol én voltam a kakukktojás; nekem nem az edzés, hanem a gyönyörködés, valamint ÉK-Peloponésszosz megismerése, felfedezése volt a célom. Szinte minden irányban tettem szép túrákat: a félsziget végén csodás türkiz tengeröböl, világítótorony fogott meg, a Peloponésszoszi félszigeten NY felé hajtva tekertem a legmagasabbra: 1400 m fölé, míg a szigeten kicsit befelé hajtva Skotini felé hajtottam át egy 1200 m feletti hágón. Két amatőr bringással egyik nap nagyon szép túrát tettünk Nafplionba (varázslatos vár, öböl, tengerpart), illetve az epidauroszi színházhoz. Felkerestem Nemeát, Mükénét is, illetve egyik nap bringával tekertem el Athénba, míg másnap busszal is visszatértem, hogy legyen egy kis időm szétnézni. Kellemes volt a kora nyárba utazva nagyokat bringázni, formába lendülni és ismeretlen tájakat megismerni, a múzeumokon, romokon keresztül belepillantani az ókori görög kultúrába, másfelől jó volt megtapasztalni, hogy jó időben akár márciusban is tudok 120-150 km-es hegyekben gazdag túrákat tenni.
2001 Alpok főleg Svájc	1666 km + 22675 m	Az elmúlt évben a Dolomitokban és közelében még csak belekóstoltam az Alpokba, 2001-ben Svájcban ismerkedtem tovább a hegységgel, de ekkor még többet tekertem hágóutakon, sőt mondhatni a túra utolsó napja kivételével végig hegyvidéken bringáztam. Az első hetet még szüleimmel töltöttem Valais kantonban. Minden második nap bringáztam: egyik nap a Grand Szt Bernard hágóút (2469 m) 2000 m szintemelkedésű, szép útját kerestem fel, míg egy másik nap ugyan kisebb, 1100-1500 m-es hágókon át ám a Mont Blanc alá tekertem át Franciaországba, majd vissza. A túrák érdekessége az volt, hogy szállásunk 1670 méteren volt, így minden alkalommal tartalékolnom kellett, hogy a nap végén még maradjon erőm további 1200 m szintemelkedést feltekerni. A közös nyaralást követően az országban cikk-cakkozva kerékpároztam, útközben átkelve többek közt a Furkapasson (2436 m), Oberalppass-on (2046 m), Maloja hágón, Flüelapass-on (2383 m), Albula hágón (2312 m). Érdekesség, hogy azóta már mindegyiken jártam ismét, az Oberalpasson 2015-ig – ha jól számolom – összesen 4-szer. A túra utolsó nagy dobása a Passo dello Stelvio (2758 m) „leküzdése volt: az volt az első alkalom, azóta pedig már háromszor tekertem fel a legendás hágóra, kétszer éjjel, egy-egy bringás kihívás során.
2000 Dolomitok és haza Olaszország és Szlovénia	1948 km + 18169 m	2000-ben második egyedül véghez vitt csomagos túrámat tettem külföldön és egyúttal először kerekeztem távolságban több országnyi távolságot. Az első héten szüleimmel egy hetet töltöttünk a Dolomitokban, ahol minden második nap a 2000m-nél magasabb hágóutakra tett, 170 km fölötti edzőtúráim megfelelően felkészítettek a két nappal későbbi Dreilander Radgiro kerékpáros marathonra. Élmény volt az olasz kerékpáros körverseny, a Giro d'Italia sztárjainak nyomában kerekezni, pl. a Sella vagy Fedaia hágóúton. A Passo di Rolle (1970 m) hosszú emelkedője és szintkülönbsége, illetve a fent átélt kissé félelmetes zivatar miatt maradt emlékezetes. Miután szüleimtől elváltam nem hazafelé, hanem a bringamarathon rajtjához, a svájci határhoz kerekeztem fel. Az érkezett hidegfront és a hátam mögötti hűvös, ellenszeles nap miatt lemondtam a marathon hosszabb távjáról - még ha nagyon vártam is - és egészségemre gondolva a rövidebb távot teljesítettem, mely így is felkapaszkodott 2149m-re. A Stelvio hágó 2760m-es magasságára 5 fokot jeleztek a meteorológusok. Nagy élmény volt a marathon tömege. Hazaúton - bár terveztem néhány nagyobb hágóutat, a ritka hideg, havas idő miatt le kellett mondanom róluk. Leiferstől szűk 24 órás eső után tekertem át a Garda-tóhoz, ami másnap gyönyörű idővel és tájjal ajándékozott meg. Az Alpok magas hegyeit elhagyva a tenger közeli síkságon érkeztem Velencébe. A honvágy hívására az utolsó 4 napnyi kilométereket (510 km) végül 3 nap alatt letudtam. Nagyot mentem. Utolsó előtti nap, ütemtervem követve 200km-t hajtottam csomaggal terhelten, míg utolsó napomon a nagykanizsai vonat miatt kellett az utolsó órában szinte időfutamoznom. Az 1999-es első magányos túrám után 2000-ben első igazi, komoly magányos csomagos túrám valósítottam meg, mely alapot adott arra, hogy a következő években már még távolabbi tájakra, magasabb hegyek közé tervezhessek túrákat.
1999 Alpok + Isztria Horváto. - Szlovénia - Horváto.	1707 km + 12351 m	1999-es Tátra túrámra már úgy indultam el, hogy ez lesz az utolsó. Tudtam, hogy az elmúlt 5 Tátra túrám már elegendő tapasztalatot és önbizalmat szereztem ahhoz, hogy egyedül is neki merjek vágni Nyugatnak: arra kerekezzek, amerre Szlovákiánál is jobban vágytam: az Alpokba! Úgy alakult - persze így szerveztem magamnak -, hogy Tátra túrám után mindössze néhány napot töltöttem otthon és már indultam is az Isztriára! Két nap alatt Magyarországon kerekeztem végig, majd következhetett Horvátország, azon belül pedig második éjszakámon máris egy vadkempingezés. Harmadik horvát napomon gyönyörű tájra leltem a Risnjak Nemzeti Park hegyeiben, majd tapasztalhattam meg azt az érzést, amit egy kerekes érez, ha önerőből jut el a tengerhez. Teljesen más élmény, érzés úgy sétálni az Adria-parton, hogy nem autóval érkezett az ember, hanem minden kilométerben az ő izommunkája van benne. Opatijáról eddig csak hallottam, ezúttal saját szememmel gyönyörködhettem a felkapott kisvárosban. A következő két nap végigjártam a korábban szüleimmel felfedezett kisvárosokat. Rövid olasz szakasz után érkeztem meg az Alpok hegyei közé, ahol több évnyi vágyakozás után leküzdhettem a Vrsic hágót és szintén saját erőmből jutottam el a Bohinj-tóhoz és Bledbe. Hazaúton még egy kerékpármarathon várt rám Ausztriában: nem mindennapi élmény volt a 160 km után kordonnal kísért úton, emberek tapsa közepette a célba érni.
1999 Kárpátok-átkelés avagy Krakkó oda-vissza a Tátrán át	1122 km + 7584 m	A túra után, mikor ősszel Szolnokon találkoztunk, korábbi utalásaim után kijelentettem, hogy - mivel szeretnék nyugat felé is túrázni, és ráadásul Szlovákia hegyesebb környékeinek már nem sok olyan útja maradt, amit ne jártunk volna be, ezért számomra a fantasztikus, vidám társaságukon kívül már csak az jelentene ösztönzést egy Tátra-túrára, ha Krakkót is felkeresnénk; csak ez esetben fordítanám érdeklődésem ismét a Tátra felé. Az évek folyamán mind inkább éreztem közeledni azt az időt, amikor nem érem be Szlovákiával, hanem fel akarom majd keresni az osztrák Alpokat, a Dolomitokat, az Adriát, később a Garda-tavat, majd Svájcot és évek múltán a Riviérát és a francia hegyeket, talán Hollandiát is. Tátra túránk során a nosztalgiázások (pl. Dedinky, Sulova ) mellett valóban élmény volt a hegyeken túljutni és apró dombok közt megérkezni Krakkóba, miután nagy szerencsével sikerült meglelnünk az önhibájából elvesztett túratársunkat. Visszaúton a Wieliczkai sóbányát követően felkerestük Árva várát, majd utolsó közös túránk egy emlékezetes nappal ért véget: hosszú eső miatt többekben felmerült, hogy egészen Magyarországig tekerjünk, ám nekem akkor már hazáig volt értelme tekerni. Utolsó napomon így 253 km-t hajtottam málhával, többek közt Donovaly hágóján is át, ebből kb. 130 km-t esőben. A rossz időben leülni sem lehetett, csak rövid időkre álltam meg, hogy meg ne fázzak.
1998 Magas - Tauern Ausztria	589 km + 8505 m	Szüleimmel Ausztriában, Salzburg tartományban töltött nyaralás során talán 3 nap kerékpárnyeregben ismerkedtem tovább az Alpokkal. A júliusban "teljesített" Tátra-túra után, azóta már jobb kondícióban, a Grossglocknerúton egy nap alatt hajtottam 3751 m szintemelkedést; új szintrekord lett. A Grossglocknerút Ausztria egyik legnagyobb kerékpáros kihívása. Akár dél, akár észak felől 10-13 km-en át 1000-1200 méter szintet kell folyamatosan 10%-os meredekség mellett leküzdeni. A hágóút a Tauern Nemzeti Park része, nyaranta sajnos nagy a forgalom. Jártam még a Dachstein alatt és a meredek Tauern hágón is. Közvetlenül falunk felett 10-15%-os meredek kaptatón lehetett a Filzen-, majd a Dientner sattelre felkapaszkodni.
1998 Keresztül-kasul a Felvidéken	1369 km + 11970 m	1998-as Tátra túránkat hagyománytörőre terveztem. Ezúttal Nyugatról Kelet felé kerültük meg a Tátrát. Brezno felé hajtottunk Északnak, majd keltünk át a Certovica hágón. Öt Tátra túránk egyik emlékezetes napja volt a következő esős vonulás, mikor – a tervet követve – a Liptói-tótól a hegyen át, meredek emelkedőn kapaszkodva tekertünk Zuberec felé. Rédei Zoli ekkor mondta feledhetetlen mondatát (nagyjából ezt): „Gabikám, ilyen időben a hegyekbe ? Ha lent esik, akkor mit várjunk fent ? Örülhetünk, hogy nem havazott.” A lengyelországi Zakopanéból felkerestem a panorámás Gubalowkát, illetve felhajtottunk az egész Lengyel-Tátrára csodás kilátást adó Glodowka-rétre (1152 m). Dunajeci tutajozás után - a korábbi túráktól eltérően ezúttal – Kelet-Szlovákia, Bártfa felé folytattuk utunkat; ekkor lett Bártfa az egyik kedvenc felvidék városom: magával ragadó polgárváros, varázslatos főtérrel. Hazatértünk előtt érkeztünk Kassára, ahonnan a korábbiaktól szokatlan módon a Bükk felé közeledtünk haza. Számomra sajnos egy gyári hibás gumi miatti defekt vetett véget a túrának Szarvaskőnél.
1997 "Tour de Slovaky"	1415 km + 10050 m	1997-ben már harmadik Tátra-túrámra került sor, melyet a Felvidéket komoly szélességben bejáró útvonalunk miatt Tour de Slovaky-nak neveztem el. Ekkor már volt beleszólásom az útvonalba, így többször a korábbitól más völgyekben, kaptatókon tekertünk. A Tátra felé közeledve útba ejtettük Szepes várát, illetve felkerestük Iglót és Lőcsét is. Az elmaradhatatlan gyalogtúra ezúttal Lengyelország tetejére a 2499 m magas Rysy-re vezetett. Esőre ébredtünk, ám hiába, a rossz idővel dacolva, időnként fázva hajtottunk át Lengyelországba, Zakopanéba, ahol végül házban aludtunk, melegedtünk meg. Szlovákia felé bájos, régimódi lengyel faházakban gazdag falun hajtottunk át, majd Szlovákiában a Kis- és Nagy Fátra felkeresése jelentett újdonságot, gyönyörűséget. Mindkét hegység, vadregényes völgyeket mutatott. Túránk végén Balassagyarmat mellett búcsúztunk el, hogy aztán 1998-ban ismét együtt vágjunk bele, újabb tájakra vezető felvidéki bringázásunkba.
1996 Dolomitok - 1 nap	104 km + 2850 m	Ebben az évben csak egy emlékezetes, magashegységi túrára volt módom, ám akkor négy alkalommal tekertem 2000 m fölé. Szüleimmel a Dolomitokban, La Villában nyaraltunk, onnan tettem egy hegyi bringatúrát bérelt kerékpáron. Első 2000 m fölé vezető hágóutam a Passo Gardena (2121 m) volt, ahonnan a Sassolungot megpillantva a szám is tátva maradt. Azóta is az ott rólam készült fotó nagyon közel áll a szívemhez: hatalmas élmény volt ilyen tájon kerékpározni. A következő hágó a Passo Sella (2240 m) volt, majd következett a sorban a Pordoi és a Campolongo, ám La Villába visszatérve nekivágtam még a kb. 800 m szintkülönbségű, felső felén 4 km-en át 9 – 9,5 %-os meredek Valparola hágóútnak (2192 m). 20 évvel később érdekes olvasnom, hogy bizony milyen küzdelmes volt a végső pár kilométer, mennyire el tudtak még fáradni a lábaim. Azt hiszem, előtte ennyi (2850 m) szintemelkedést még nem hajtottam, hát még ilyen meredek utakon. Ez volt az első túrám, mikor elvarázsolt a Dolomitok, az Alpok. Az emelkedőket szerintem jóformán már bringázásaim eleje óta szerettem.
1995 Tátra expedíció	1128 km + 10200 m	Egy év kihagyás után ezúttal már a szolnoki Zoliék túrájához csatlakozva indultam a Tátrába. A túrát, mint ekkor és később is egy egész napos, 200 km-es málhás tekeréssel kezdtem, mely végpontja a bükki Répáshuta volt. Csodás időben tekertünk Dedinky környékén, majd érkeztünk a Magas-Tátrába, ahol szokás szerint két gyalogtúrát is tettünk a panorámás hegyek közé. A túra egyik emlékezetes napja volt, mikor noha reggel még szép időben indultunk a lengyelországi Zakopanéba, a város előtt már ködben, majd nemsokára már esőben tekertünk. Ilyenhez korábban még nem volt szerencsém. Másnap a Csorba-tónál , szintén felhős-ködös időben, 7 fokban fotóztuk egymást. Hazaúton említésre méltó még a háborítatlan Lupcsankai-völgy, ahol 12%-os meredek szakaszon értünk fel az 1100 m magas nyeregbe. Ez volt első közös túrám Zoliékkal, de Hatvannál úgy búcsúztunk el, hogy jövőre ismét együtt megyünk ! Kedves, segítőkész, ideális túratársakra találtam.
1993 Első Tátra túrám	500 km + ??? m	Az elmúlt évi 6 napos magyarországi túra után túra- és osztálytársammal, Csabával a Tátrát céloztuk meg túracélpontként. Több helyre fix szállást foglaltunk, ám a Dedinky tónál abban bíztunk, lesz ott szabad szállás. Ugyan nem jártunk sikerrel, ám szerencsénkre két magyar bringás srác (két Zoli) „sietett” segítségünkre: innen kezdődött egy öt, nyári alkalomból álló bringatúra sorozat egészen 1999-ig. A fiúk felajánlották egyik sátrukat, amivel csodás fenyők alatt éjszakáztunk. A Tátra megpillantása is nagy élmény volt, amit utána másnap gyalogtúra követett, ahol naívan ittunk a hegyi tóból. Másnap a Poprádi tóhoz már ketten érkeztünk Csabával, ahol éjjel nagyon komoly hasmenés kapott el mindkettőnket. Gyomorrontásunk eredményeként hazajutásunkban szüleim segítettek.
FOLYT KÖV..... - oldalt azért megvan a bringás túralista folytatása....
Talán tucatnyi cikkem jelent már meg különböző kerékpáros magazinokban, ezek közül néhány:

TELJESÍTETT ÉS TERVEZETT FUTÓVERSENYEK
RENDEZVÉNY NEVE, IDEJE	Élmények címszavakban és az élménybeszámoló linkje (url)	Díjazás	Fotók és fotóalbum + videó link / url
márc. 22. Maratonfüred (maraton: 42,2 km)	Csodás időben, friss levegőn, szép tájon futottam első maratonomat és videóztam közben időnként :) Achillesemmel nem volt gond; persze 25km-nél azért bekentem. Végig nagyon élveztem az eseményt, a futást; az utsolsó 4 km-en teljesen feldobva futottam. (42,2 km: 4 óra 19 perc) Maratonfüred élményem 2014'	egy mez és
márc. 30. Vértes terep-félmaraton (21 km + 428 m; 2 óra 13 perc - videózással, emelkedőkkel!)	Csodás tavaszi időben, jól eső - videózásos futás kifejezetten - nagyrészt boka- és térdbarát erdei utakon, továbbá szuper rendezés és hangulat :)
ápr. 6. Terep 50 második rész bejárás ( km + kb. 1040 m; 4 óra 2 perc kevés alvás után	Kevés alvás után nem túl friss futás, emelkedőn sietős gyaloglás, ...- a végén elszántan igyekezve meglett 4 óra 2 perc alatt! ( benne 10 perc eltévedés )	-
ápr. 12. Borvidék félmaraton útvonal próba-futás (23 km + 610 m ) (23 km + 610 m; 2 óra 20 perc - videózással, emelkedőkkel!)	Enyhén felhős időben a terepet, csodás tájat nagyon élvezve futottam.... néha picit videóztam... frissen sikerült a futás; meglepett a vártnál jobb futóidő. Az első emelkedő idén más, mint tavaly: nagyon szép!!	-
április 20: Maratonman tavaszi forduló (2. maratonom ! )	Újabb ÉLMÉNY! Kellemes időben teljesítettem 2. maratonomat Balatonfüreden. Szuper volt a pálya, kiváló a frissítés, lelkesek a segítők és családias a hangulat .... Meglepett, hogy a félmaratoni távnál 1:51:36-os időt értem el. A 3. körben sajnos gyomrom rakoncátlankodott, ám amint a 3. kör végén láttam 3:02-es időmet, kitűztem, hogy 4 órán belül célba érjek. Izgamas volt az utolsó 20 perc, ám végül is időm: 3:58:50 lett. :) ELÉGEDETT LEHETEK, főként a 3. körben elvesztett 7 perc és a videókkal szintén vesztett kb. 5-7 perc miatt. Nem célom, de 3 óra 50-en belül gond nélkül tudnék maratont futni :) Nevezésért kaptuk: szervezést, frissítést, érmet, futómezt, gulyáslevest