Györgyi Gábor: CIKK - velo.hu: Club Cingles du Mont Ventoux / Mt Ventoux ütődöttjeinek klubja
GYÖRGYI GÁBOR
Velo.hu cikk (2009.05): Mont Ventoux ütődöttjeinek klubja:
Mt ventoux 1 nap háromszor
Linkek




VENDÉGKÖNYV

Kanári szigetek
fotóalbum!





2000-es emelkedőim
a térképen!






MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt





2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig

       

2008. Július 19, szombat: A Mt Ventoux meghódítás mindhárom irányból egy napon belül: 165 km + 4620 m szint
A Mont Ventoux a Tour de France öt legendás emelkedőjének egyike; részben meredeksége, illetve az itt történt küzdelmek és egy haláleset tették kiemelkedővé. Ha egy nyári szélcsendes, forró napon teker rajta az ember, megérti, miért hívják kályhának. Ugyanakkor akár júniusban is eshet hó, illetve gyakori az erős szél. 1300 m felett az út elhagyja az erdőt és nemsokára mintha a Holdon járna az ember: mindenfelé csak kő; semmi nyoma növényzetnek! A Tour de France történelme során e hegyen halt meg (dopping és kimerültség következtében) az angol Tom Simpson, illetve többen is leestek már kerékpárjukról a kimerültség, forróság miatt. 2009. július 25-én ismét fel fogja keresni a Tour de France!

A Club des Cinglés du Mont Ventoux (Mont Ventoux ütődöttjeinek klubja) e legendás hegyre kiírt túrakiírás teljesítéséhez köti a klub taggá válást. Ez pedig: 24 órán belül kell feltekerni a Mont Ventouxra mindhárom fő irányból. A táv összesen kb. 138 km, a szintemelkedés pedig hivatalosan 4443 m. 2008. nyaráig a honlapjukon 19 országból 2388 tagot találni, ám köztük egy magyar sem akad(t). Kifejezetten szeretem az ilyen, túrabringásoknak is teljesíthető kihívásokat, ahol nem kell rohanni, lehet élvezni a túrát, emelkedőt, mégis nagyot teljesít a vállalkozó. Ezért nagyon motivált a teljesítése, melyre 2,5 hetes alpesi bringatúrám egyik napján kerítettem sort.
Lélekben nagyon készültem, vártam már e napot, a kihívás teljesítését; épp e legendán és természetesen túrabringával, kísérők, segítség nélkül. Tudtam, hogy e nap életem egyik legemlékezetesebbje lehet; mindent megtettem, hogy az is legyen!
Olasz bringatúrázó ismerősöm ezt írta az ő 2 évvel korábbi kísérletéről: "lélektanilag volt nehéz, hogy látod a csúcsot, látod a rossz időt (szept)... barátommal az utsó 5 km-t 34*29-ben hajtottuk, mert a szél olyan erős volt.... azt mondták, hogy a 7 % meredek több, mint 15 %-nak érződik erős szélben! Szörnyű! De Hál'Istennek elértük a csúcsot... - különösen kemény az, hogy a szél majd lesodorta a bringákat..."
Több tapasztalt kerekes a későbbi hőség miatt korai (6 óra előtti) indulást javasolt.
5:40-kor ébresztett mobiltelefonom. Odakint még csak pirkadt; a Nap még nem kelt fel, ám az elmúlt napi erős szél teljesen elült. Ideális időnek tűnt. Teljesen hagyományos étket reggeliztem (baguette, konzerv, sajt, gyümölcs), majd felcuccoltam a bringát is. A szerelőcucc (1,5 kg) mellett - esti hazaérkezésre készülvén - nem spóroltam a tartalék ruházattal sem. A kormánytáskában a fényképező mellé a videókamerát is betettem.
Bedoinban (290 m) első pecsétem mellé 8 órai idő került. A kaptatón nem kellett hiányolnom a kerekeseket; eleinte kb. fél km távolsággal érkeztek. Nem gondoltam, hogy a Tour de France nélkül is ennyien jönnek ide, és ezek szerint talán az Alpe d’Hueznél is népszerűbb (már délre nálam is vitathatatlanul az lett!) Hátratekintve a dimbes-dombos Provance művelt területei, szőlőlugasai és az érkező kerekesek látszottak. St Esteve után zárt erdei, panoráma mentes 10 % meredek 7 km következett. Kb. 1200 méteres magasságban szinte váratlanul - a fák közül - először láthattam rá közelebbről a TV tornyos kopasz csúcsra, ám még kilométereket kellett várnom, mire az erdő ritkulni kezdett és folyamatossá vált a kilátás.
1320 m után az út picit lankásabb (8,5 %) lett, ekkortájt egy kerekes szólított meg, aki nemzeti színű mezem látva, magyarországi kötődését, emlékeit mesélte végül tanácsolta, hogy ügyeljek fejemre, tarkómra; vigyázzak a napszúrással. A Chalet Reynard -tól (utolsó vízvételi lehetőség!) az utolsó két 9-10 %-os km kivételével már csak 7-8 %-os meredekség várt rám; az út már végig – szó szerint – toronyiránt haladt. Egy-egy alkalommal menetközben is videóra rögzítettem a haladást, hangulatot, panorámát. Nagyon megfogott! Csodás tiszta időben, alig lengedező szélben láthattam magam előtt a közeli, elszórtan fák által kísért, illetve az utolsó - kősivatagban vezető - kilométereket. A rengeteg bringás is azt mutatta, hogy ez bizony a kerekesek Mekkája. Ide minden valamirevaló bringásnak fel kell tekernie egyszer az életben !
A Tom Simpson emlékműnél megálltam fejet hajtani a kerekes előtt. Rengeteg kulacs állt az emlékmű előtt, néhány gyertya is. Az angol kerekes – olimpián bronzérmes, aki sárga trikót is viselt a Touron néhány napig – 1967. július 13-án halt meg a hegyen, miután leszédült kerékpárjáról. Utóbb kiderült, teljesítményfokozóval élt.
A Col Tempétes (1829 m) nyerget megelőző egyenes 10 % meredek volt; kb. 200 méterenként követték egymást a kerekesek. A kanyarnál egy fotólabor fotósa készített minden bringásról 2-3 képet, majd ugrott is hozzánk, hogy adja a névjegykártyát, honlapcímét (ahol a képet meg is lehet rendelni, pólóra, bögrére tetetni, stb.). Én is köszönöm a szuper képeit !
A szinte célegyenes már közvetlenül a csúcs alatt vezetett; láttam a fent pihenő, időző embereket. Fantasztikus érzés volt a legendás csúcsra érni, a 10 %-os meredeken egyes kerekesek küzdelmét látni. Az utolsó hajtűkanyartól videókamerával a kezemben tettem meg az utolsó 2-300 métert, 11:20-at mutatott az órám.
A TVtorony miatt a parkolóból leginkább dél és kelet felé lehetett a végtelenbe ellátni, nyugat felé az utolsó hajtűkanyarból lehetett gyönyörködni. Kötelező fotók és videó után igyekeztem kiélvezni a Ventoux csúcsán létet és az ajándéktárgyakból is válogattam. Kb. 11:50 tájt vágtam neki a nyugatnak, 340 m-en fekvő Malaucene-be vezető lejtőnek, mely során egy hosszabb egyenesben még 50 km/ó melletti filmezést is kipróbáltam. 12:55-kor vágtam neki második Mont Ventoux mászásomnak (21 km, 1548 m szintemelkedés, 7,5 % átlagmeredekség).
A forrásnál még hűs vizet vettem, majd néhány erdei km után száraz, meleget sugárzó hegyoldal várt rám. A nap legmelegebb része volt, a növényzet délszaki, száraz volt; a kabócák hangosan hallatták hangjukat. A Ventoux-nak ez az emelkedője 3-4 részre oszlik: az alsó 8 bemelegítő kilométer 5-9 %-os meredek volt, ritkás erdőben vezetett, ahol gyakran sütött rám a Nap, időnként kilátással; inkább D-DNY felé. A csúcs egyáltalán nem látszott. Erről is tekertek fel kerekesek, de innen mondjuk több perc különbséggel érkeztek, bár ebben akár az is közrejátszhatott, hogy a napnak ez volt a legmelegebb időszaka. A tűző nap és a nyílt szakaszok miatt sisakban tekertem, ám alá fejpántot húztam, ami ügyes megoldásnak bizonyult, hiszen izzadtságom által nedves lett, ami a fejpánt által a nyakamat hűsítette. A 10. km után 985 m magasságban következett a kaptató, második, legnehezebb – 4 km-en át 9,5 %-os meredek – része. A többnyire napos úton igyekeztem a legkisebb árnyékokat is megkeresni, áthajtani rajtuk. Egy kínlódó versenybringás utolérése adott erőt, hogy minél később álljak meg. Jól esett picit leülni a fűbe, bekapni péksütit és banánt. A Powerade pedig ripsz ropsz legurult a torkomon.
Mont Serein-i üdülőfalu és turistaház környékén bő fél km lankás szakaszon az izmok utoljára pihenhettek egyet. Innen már észak – az Alpok - felé vált panorámássá a táj és végre a TV torony is megmutatta magát. A kaptató utolsó szakasza eleinte 7 %-os, feljebb 9-10 %-os meredek volt. A folytatásban hamarosan egy jobbkanyarból találtam magam szembe a Mont Ventoux-val. A csúcs alatt néhány szerpentinnel szépen tekeredett fel az út, mely a következő 1-2 km alatt hagyta maga mögött az erdőt. A ritkuló fák és az elmúlt napi szél miatti tiszta időben messzi havas csúcsok is jól látszottak. Erről nem volt olyan kopasz a hegytető, mint dél felől, egész magasan is akadtak elszórtan fák. Nagyon megtetszett a hegy hangulata és szépsége!
Tulajdonképpen innen is igazán jól néz ki a kopasz csúcs, talán csak a déli oldal utolsó kilométerei picivel meredekebbek, és a sok bringás miatt más a hangulata. A végső 6 km-en tett gyakori megállások, filmezések miatt csak 16:55-re értem másodszor a Mont Ventoux parkolójába (lábamban 75 km és kb. 3300 m szintemelkedés). Az idő sürgetése ellenére nem aggódtam: nem volt erőnléti gondom, gyakorlatilag úgy voltam vele: „csak végig kell tekernem".
17:23-kor kelet felé hagytam el a csúcsot. A Chalet Reynardtól Sault felé letérve meglepett, hogy kilométereken át alig lejtett az út: tekernem kellett a 32-34 km/ó-hoz is. Az erdőből kiérve megláttam a mezőkön túl Saultot is, ahová 2-3 km nyílt mezőn, néha erős illatú, lila levendulamezők között vezetett utam. Nem sokat időztem (18:30-40): megvásároltam magamnak estére a baguette-t (amit innentől a kempingig magammal is vittem) és két banánt, begyűjtöttem utolsó bélyegzőmet, majd jöhetett az utolsó mászás. Igyekeznem kellett, hiszen lámpát nem vittem magammal.
A Chalet Reynard után az erdőt elhagyva ismét láthattam a Napot; a csúcs nyakánál járt már; árnyékom meg hosszúra nyúlt. Élveztem, hogy szinte forgalom sem volt, csend és nyugalom ereszkedett a tájra, a természet magára maradt! Néha birkák is akadtak az út mentén. A több mint 1000 méterrel lentebb fekvő provance-i dombokat már csak percekig sütötte a Nap. A Mt Ventoux este is lenyűgözött ! A Tom Simpson emlékműtől nagyon feldobva, hatalmas lelkesedéssel tekertem. Az utolsó hajtűkanyartól kezemben videóval örökítettem meg utolsó felérésemet. A kanyarból nyugatnak nézve nagy meglepetésre még látszott a napkorong! A TVtorony alatti parkolóba érve kiáltással tört ki belőlem az öröm: Megcsináltam !!!
Két arra járó ember kíváncsian érdeklődött, ajánlották, hogy fényképezőmmel lefotóznak, sőt innivalóval is kínáltak volna. Nagyon kedvesek voltak. Örömmel szakadt ki belőlem a siker, a büszkeség: túrabringával, kísérők nélkül egy nap alatt mindhárom irányból feltekertem a Mont Ventoux-ra, miközben rengeteget filmeztem, fotóztam. Magyar tagja lett a Mont Ventoux ütödöttjei klubjának! Bő két hetesre tervezett túrám 3. napján máris meglett a legnagyobb élmény !J
A kempingben szomszédaim invitálására széles mosollyal meséltem életem egyik legnagyobb élményét a kerekesek Mekkáját jelentő hegyen, mely után én is csatlakozom a Tour magazin szerzőihez: ide minden kerekesnek egyszer az életben fel kell tekernie !
Hasznos linkek:
Club des Cingles du Mt Ventoux honlap
Letap du Tour (2009), célja a Mt ventoux: http://www.letapedutour.com/
Teljes hosszúságú élménybeszámoló linkje

Kempingek:
Bedoinban (3): link
Mazanban: http://www.camping-le-ventoux.com/

Györgyi Gábor