Györgyi Gábor : Gran trail Courmayeur (105 km + 7000 m) Györgyi Gábor : Gran trail Courmayeur (105 km + 7000 m) Györgyi Gábor : Gran trail Courmayeur (105 km + 7000 m) Györgyi Gábor :  Ötztaler radmarathon  2010 Györgyi Gábor : Gran trail Courmayeur (105 km + 7000 m) Györgyi Gábor : Gran trail Courmayeur (105 km + 7000 m) Györgyi Gábor : Gran trail Courmayeur (105 km + 7000 m)
GYÖRGYI GÁBOR
Mátra 115' terepfutóverseny (132 km + 6760 m) :
második teljesítésem e szuper rendezvényen; jól sikerült futás ! - 43. helyezés
Linkjeim
Túráim:



VENDÉGKÖNYV

Google


WWW
gyorgyigabor.hu

NAGYOBB BRINGATÚRÁK


2016. Colorado, Hawaii
1559 km + 23705 m


2016 Kanári szigetek
1253 km + 28601 m


2015 Svájc + Olaszo.
451 km + 8411 m


2015 Dolomitok
940 km + 21651 m


2015 Alpok
1921 km + 39509 m


2014 Alpok
1828 km + 39441 m


2012 Andalúzia
1448 km + 21873 m


2012 Olaszo. - Svájc
1322 km + 22943 m

2011 Svájc - Olaszo.
2358 km + 49663 m

2011 Francia Alpok
1530 km + 28989 m

2011 Déltirol - Tirol
642 km + 12215 m

2010 Piereneusok
2368 km + 42996 m


2010 Alpok
(8 nap)
993 km + 18145 m


2009 Alpok
2335 km + 47148 m


2009 Tenerife,
La Palma
1633 km + 33873 m


2008 Alpok
1807 km + 32199 m


Pireneusok 2007
2060 km + 37611 m


2006 Alpok
1729 km + 31101 m


2005 Alpok
2048 km + 38418 m


2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2054 km + 32558 m

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
2158 km + 19588 m

2002 Görögország
1388 km + ...

2001 Svájc - Alpok
1666 km + 22675 m

2000 - Alpok - Adria
1948 km + 18169 m

1999 Szlovén - horvát - osztrák
1707 km + 12351 m

1999 Tátra, Krakkó
1122 km + 7584 m

1998 Tátra
1369 km + 11970 m

1998 Magas Tauern
589 km + 8505 m

1998 Tátra túra
1250 km + 9300 m

1996 Dolomitok

1995 Tátra túra

1993 Tátra túra

A Mátra 115 évek óta Magyarország legkedveltebb teljesítménytúráinak egyike, évek óta dobogós, többször választották a legjobbnak. Hogy ne magam, hanem egy terepfutóismerősöm idézzem: „Ez az a túra, amit soha nem szeretnék kihagyni. Imádom az útvonalat, és a frissítés elsőosztályú. A célban meg már mosolygunk, és tapsolunk a beérkezőknek. Imádom ezt a túrát!”

Előzmények:
2017. június 3.  Mátra 115 - diagram 2016-ban a nagy kedvenc, Transvulcania ultra trail (74 km + 4350 m) hatalmas élményt adó teljesítését követően szinte váratlanul neveztem a Mátra 115-re, mondván: legyen meg az első 100 km feletti terepfutásom. Ráadásul 2015-ben ez volt az év legkedveltebb teljesítménytúrája (amely egyúttal terepfutóverseny is), de évek óta dobogós. A Mátra 115 engem is megerősített erről: nagyon kiváló, szép és motiváló a vonalvezetése, tökéletes a szervezés, kedvesek a segítők, a frissítés pedig..... a sok finomság következtében nem hiába mondják rá: gasztrotúra :). Az nem volt kérdés, hogy 2017-ben visszatérek, ahogy az is egyértelmű volt, hogy a figyelmetlenségemből adódó eltévedéseim, illetve az éjszakai frissítőkön töltött túl sok idő miatt 2017-ben annak ellenére akartam csökkenteni a menetidőmet, hogy a táv 5 km-rel tovább nőtt: 132 km + 6760 m szint-re.
Mivel pár évente apránként nő a táv, viccelődtek is a résztvevők: képzeljük el a 2030-as kiírást: Mátra 115; táv: 160 km .....
A Mátra 115 tehát biztos pont volt a „versenynaptáramban”, ám azon túl tavaszra terveztem még egy külföldi terepversenyt, ami végülis a május 20-i Transylvania 100k lett (107 km + 6590 m); a dátumokkal kevésbé foglalkoztam. A két verseny közt mindössze két hét volt.

2016-ban több mint egy órát veszítettem eltévedésekkel, akkor 26 óra 22 perc alatt értem célba a számomra kb. 134-138 km-esre nőtt táv végén. Jó érzés volt, hogy 2016-os tapasztalataim birtokában mondjuk reális ütemtervet készíthettem; a fő cél pedig egyszerűen adódott: ne tévedjek el, illetve a saját frissítések következtében is kevesebbeket időzzek az ellenőrzőpontokon. Ütemtervem hozzávetőleges volt, 24:35 percre jött ki a vége, de úgy voltam vele, a hivatalos táv 5 km-rel és kb. 300 m szintemelkedéssel való növekménye ellenére kb. 25 óra menetidő körül jó lenne célbaérni, de legalább egy órával hamarabb, mint 2016-ban. (amellett persze, hogy lehetőleg sérülés nélkül !)
RÖVID VIDEÓM A 2017-ES VERSENYRŐL
A meteorológusok talán kb. 28 fokot ígértek, ám a hegyen éjjel hűs is tud lenni, így végül egy rövid mezt küldtem az egyik depópontra, könnyű futódzsekim pedig a hátizsákban vittem magammal. Természetesen ezúttal is stabilizátoros GoPro kamerával a kezemben indultam, hogy videóra vegyem a bő napos kihívást. Teljesítés közben többektől kaptam is kedves visszajelzéseket, köszönték tavalyi videómat :) - de ettől függetlenül is filmeztem volna. Saját frissítést (géleket, energiaszeletet, bekeverésre váró port) három helyre küldtem előre; a fejlámpát a Szorospatakra szánt csomagba tettem.

A „verseny”, kihívás:
A Mátra 115 specialitása, hogy a nevezési díj egy tál – lehetőleg - saját sütésű süti, ami aztán valamelyik frissítőn a résztvevők elé kerül, másik különlegesség pedig a teljesítésért járó festett kő, ami írásom végén lesz aktuális. Kisnánára érkezve leadtam a ”nevezési díjat”, különböző ellenőrzőpontokra küldendő cuccokat, illetve előbb átvettem a rajtcsomagot. A tavalyi mezhez képest az idei jobban tetszik, egyszerű, fehér alapon rajta a szokásos emléma a távval, szinttel.
2017. június 3.  Mátra 115 - rajt előtt A rajtot elhagyva szokás szerint az élbolyt követő futók közt haladtam, filmeztem. Amint megláttam Márton Danit, picit gyorsítva csatlakoztam hozzá, hogy őt is megörökítsem picit :). Neki ez volt a kilencedik Mátra 115 részvétele és teljesítése. Vele és a hozzá hasonló kiváló futókkal úgy vagyok, hogy „a rajt után éppen még látom őket, aztán majd a célban, ha ott maradnak még órákon át.” Más kategóriába tartoznak, mint én, akit nem nagyon érdekel az időeredmény, helyezés; ami a legfontosabb mindig, hogy élvezzem az egészet. Ha valami érdekel, az – mint idén is – hogy ha hibáztam és amiatt szórakoztam el sok időt, akkor abból tanulva, rövidítsek a menetidőn, de semmiképp sem az élmény rovására. Azért nem akarom szétfutni, vagy kimerülésig hajtani magam, hogy mondjuk további egy órával hamarabb érjek célba. Idén nem láttam, hol fut Csipi; úgy hittem, elment a nagymenőkkel, akik elég hamar eltűntek. Tavalyi videómban is látszik egy meredekebb erdei egyenesen, ahol épp eltűntek Nyakas Gáborék. Ezúttal, mire odaértünk, már nem is láttam a mezőny elejét. Hasonlóan haladhattam, mint tavaly, az időjárás is hasonló volt: árnyas erdőben kiváló futóidő. Az oroszlánvári ellenőrzőponthoz (8km + 585 m) – az adatok szerint – a tavalyinál 4 perccel (7%) – hamarabb, 57 perc alatt értem fel (most nézve a részadatokat... – szinte nem is hiszem el, 6. helyen értem fel!), filmeztem picit, 2017. június 3.  Mátra 115 - oroszlánvári ellenőrzőpont ittam, megtöltöttem a softflask-eket és kb. 3 perc múlva az időközben megérkezett Csipiékkel együtt mentem tovább. No ezt is alig hittem el: hogy mögöttem ért fel, miközben simán azt hittem, már rég előttem jár.
Kocogtunk, néhol sétáltunk, Csipi és Pap Gábor dumáltak, én meg néha videóztam. Egy idő után Márton Danival haladtunk együtt. Az egész szituáció is nagyon kellemes meglepetés volt, hogy én, ilyen komoly futókkal, KÖR teljesítőkkel haladok együtt. Meg voltam lepve, de jól esett. Persze tudtam azt is, hogy a célig órákat vernek majd rám, mert én csak el-elidőzgetek majd valamennyiket a frissítőkön, míg ők alig (no és ők a végén is frissebbek lesznek!). Kékes felé egyébként még egy KÖR teljesítőt, Kurunczi Nándit is „összeszedtünk”, Csipi vele is eldumcsizott a KÖR tapasztalatokról :). Élmény volt ilyen futókkal együtt haladni! Talán egy gélt fogyasztottam el útközben Kékesig, majd 2016-os részidőmhöz képest 9 percet (4%) javítva 2:18-as idővel felértünk Kékesre (én a 18. helyen). Eddig 17,1 km + 1323 m szintemelkedés „került” a lábunkba.
2017. június 3.  Mátra 115 - Csipiékkel A kiváló futók társaságát kihasználva épp csak vizet töltöttem, talán bekaptam egy sütit és már mentünk is tovább; útközben frissítettem sajátból. Sombokorig tudtam együtt haladni a „csapattal”, ott Csipi (és még valaki) könnyen tovatűnt, én Kurunczi Nándival és Pap Gáborral maradtam együtt, velük futottam a kellemes erdőben Parádsasvárig.
Érdekes volt, hogy míg tavaly az aszfalton a frissítő felé kocogva haladtam, ezúttal a srácok kicsit sétára váltottak. Hülyén adta volna magát, ha én tovább futok... miközben a célig ők érnek majd be előttem 2-4 órával - gondoltam. Gyaloglás közben gyorsan üzentem az otthoniaknak :).
Parádsasvárra (26,5 km + 1431 m) 3:17-tel értünk (18. hely), 16 perccel hamarabb, mint tavaly, de – noha itt bekaptam pár falatot – itt is beértem kb. 8 perc frissítéssel (páran elém kerültek, pl. itt találkoztam a később 8. helyen végzett Takács Zsolttal. Átgondolva a helyzetet, fizikális állapotom, jövőre velük tarthatok majd, hiszen Galyáig is meglennék hosszabb megállás nélkül), a sajátomból továbbhaladás közben fogyasztottam el egy gélt és talán egy energiaszeletet. Jól esett az út menti kútból bevizezni napellenzőmet, mert bizony beköszöntött a nyári meleg. Következett a Galyatetőre vezető nehezebbik emelkedő. Meredek volt, néhol napos, közben csicseregtek a madarak, útközben persze lefilmeztem a meredekséget és a hátrafelé nyíló kilátást. Ezen a szakaszon találkoztam a szintén Kevély környékén edző Csongrádi Zoltánnal, akinek ez volt az első Mátra 115 részvétele és végül kénytelen volt 72 km-nél kiszállni.
2017. június 3.  Mátra 115 - Kékestető felé 2017. június 3.  Mátra 115 - Parádsasvár
2017. június 3.  Mátra 115 - Galyatető felé meredeken 2017. június 3.  Mátra 115 - Galyatető felé meredeken


Galyatetőn (31,3 km + 2014 m) 11:20-kor (23 perccel hamarabb, mint 2016-ban) a 25. helyen „csekkoltam”, a leves miatt is itt valamivel hosszabb időtöltéssel számoltam. Ide küldött frissítőmet még nem vettem fel, bőven volt még a hátizsákban. Megkóstoltam egy-két sütit, ettem sósmogyorót, levest, gyümölcsöt is, aztán nekivágtam a folytatásnak és figyeltem a jelzéseket. A meredek lejtőt követő dózerúton ezúttal határozottan odafigyeltem, hogy ne vétsem el a letérést: meg is lett: „-Jól van, megspóroltam 7-10 perc eltévedést!” – örültem, majd a folytatásban a tavalyról emlékezett következő útkeresés ezúttal nem volt aktuális, mert az aszfaltútnál épp szemben folytatódott az ösvény :).
A mátraalmási frissítőhöz (34,8 km + 2060 m szint ) érve jóleső tapssal vártak minket. A 37. helyen, a később 11. helyen célba érő Kohán Balázzsal és egy fiatal futóval együtt regisztráltam, majd finomabbnál finomabb gyümölcsöknek örültem, hiszen volt ott ananász, barack (konzervből), dinnye is. 2017. június 3.  Mátra 115 - Mátraalmás felé Egy kis süti, sósmogyoró és kulacstöltés után indultam tovább: a Galyatetőre vezető ezen emelkedőn következett a híres Galyavár rövid, ám elég meredek kaptatója szokásos videózással, majd be nem jelentett ellenőrzőponttal. Galyatető előtt ért utol Szily Attila, vele együtt kocogtunk be a frissítőre (38,7 km + 2494 m szint; 38. helyen, 5:55-ös idővel), ahol zoknit is cseréltem és egy keletkezett vízhólyagot is kiszúrtam, oda küldött csomagom is felvettem és persze elfogyasztottam egy tál levest. Érdekes dolog ez is: egy futó élménybeszámolójában olvastam, hogy ő nem levesezett (másik versenyen), hisz tablettával megoldott a sópótlás. Tulajdonképpen gélből, vagy másból a többi tápanyag is megvan, egy pohár folyadékot pedig gyorsabb „betölteni”, mint levessel időt húzni, így átgondolva valóban a levest kihagyva is lehet pár percet nyerni, úgy hogy az ember nem veszít semmit. Megint tanultam valamit :) Galyatetőn (38,7 km + 2494 m) ezúttal több mint fél órát időztem (12:55-13:27), továbbinduláskor ütemtervemtől 10 perccel már elmaradtam, 2016-os időmnél viszont jobb voltam.
Hosszú, több helyütt unalmas átvezető szakasz következett Mátraházáig, amely második felét 2016-ban nem szerettem és ez 2017-ben sem változott :). Galyát elhagyva alighogy megindul a lejtő, figyelni kell, mert hamar jobbra tér le az út, utána már csak egy helyen van gond, ahol figyelmetlenségből be is nyeltem az eltévedést: épp fel volt túrva az a rész, ott ért véget a lejtő és én meg továbbmentem a földúton, míg fel nem tűnt a jelzés elmaradása. Ezután jön a nem kedvelt rész: a kellemes lejtő végétől az ember azt hinné, hogy gyorsan felér Mátraházára, de onnan még ¾ óra, itt-ott elég meredek szakaszokkal.
2017. június 3.  Mátra 115 - Lajosházán dinnyével fogadtak Emlékeztem, 2016-ban Mátraházán szervezetem kívánta a szusszanást, leülést, frissítést, most jobban éreztem magam, nem is időztem sokat (14:41-55): bekaptam pár finom falatot és innen emlékszem talán legelőször a finom hűs menta teára. Ütemtervemhez képest előnyben (15 perc) indultam tovább a közeli Lajosházára. A legelején figyelni kell, merre megy tovább a jelzés (a házak mögött, Mátrafüred felé az aszfaltúttal párhuzamosan, nem pedig befelé a dózerúton), később unalmas lejtő következett. Lajosházán – mint minden érkező esetében – pár lépést elém sétálva, dinnyével fogadtak :)! Ez ám a fogadtatás !:)
Épp részidőmet írtam fel a kis papírlapomra, mikor feltűnt, hogy elszámoltam a tervet.  Jó érzés volt, hogy Mátráházán (47,4 km + 2861 m) nem csak hogy tartom, de előnyben vagyok ütemtervemhez képest, ehhez képest az elszámolás (20 perc) miatt, már érkezésemkor is hátrányban voltam. (2016-oshoz viszonyítva jól álltam). Pár finom falat és finom teás frissítés után egy futótárssal együtt kissé morcosan hagytam el a helyszínt, ráadásul tudtam, hogy előző évben Mátraszentimre felé eléggé igyekeztem, azaz nőtt az esélye, hogy 2017-ben rontani fogok 2016-hoz képest.
Futottunk, tempósan sétáltunk, beszélgettünk a hosszú unalmas szakaszon, kidörzsölődő combom bekentem krémmel.... aztán egyszercsak feltűnt, hogy egy ideje nem látunk jelzést: eltévedtünk ! Visszafordulás, morgás, kocogás és végül kb. 3-400 m múlva meglett, hol vétettük el. Mérges voltam: itt tévedünk el, ahol jó a jelzés?! Már csak ez hiányzott! Haladtunk tovább, lassan feltűnt előttünk egy futó, aztán egyes szakaszokon talán a korábbinál erősebben nyomtam a tempót, így hamarosan egyedül találtam magam. Az az igazság, nem is bántam ezt, mert úgy éreztem, így jobban oda tudok figyelni: Jobban érzem magam, ha jobban oda tudok koncentrálni a teljesítésre; hiszen elég komoly kihívás ez a Mátra 115!
Mátraszentimrére érve szépen éreztem már lábaimban az igénybevételt, megtette hatását a bejárt 60,4 km + 3407 m szintemelkedés, pedig még a táv felénél sem jártunk. Kifejtettem ezen megjegyzésem a videónak is: ezért is kemény futás a Mátra 115 ! 60 km után 3400 m szintemelkedéssel éppen csak hajszállal voltunk túl a felén.... és még micsoda emelkedők vártak ránk!
2017. június 3.  Mátra 115 - Szorospatak 2017. június 3.  Mátra 115 - Szorospatak
Minimálisat időztem csak az ellenőrzőponton (16:57-17:04): két falat süti, folyadék-töltés és már mentem is tova :) - ütemtervhez képest sajnos 25 perc csúszással. „-Na de majd ha túl leszek végre a tavalyi eltévedéses szakaszon; Mátrakeresztes után végre érdemi előnyöm kell legyen !” – próbáltam optimistább lenni és tekintettem előre....
A szomszéd településről, menetközben hívtam fel Rómeót, kedves ismerősöm, aki egész nap követte haladásom és korábban egyeztettük, hogy kijön Szorospatakra, hogy személyen találkozzunk. Erdőben futós szakaszon érkeztem Mátraszentistvánra, ahol a központban balra fordulás (és rövid lejtő után) már másztunk is fel a gerincre, hogy onnan újabb - futható - lejtőn érjünk Szorospatakra (17:57-18:15 ?). Rómeó az erdő szélén várt :) és filmezett. Jól esett, hogy kijött és később a frissítőn is türelmesen várt. Előtte is, utána is dumáltunk kicsit: ő itt nőtt fel, nagyon jól ismeri a környéket. A frissítőn ugyan picit többet időztem, mint terveztem, de nem számított sokat. Búcsúzás után, jókívánságokkal a tarsolyomban, ütemtervemhez képest mindösszesen 15 perc hátránnyal mentem tovább.
Következett Ágasvár, amelynek igazán csak a vége nehéz; bár a hegynek én csak a lejtőjét nem szeretem, fölfelé nem gond, csak meredek :).
Az Ágasvári turistaház mellett az elágazáshoz érve (nem is olvastam az itinert) úgy voltam vele, azzal is spórolok 3-4 percet, ha nem teszem be a cuccom a turistaházba, hanem egyből megyek a csúcsra. Így is tettem, emiatt – mint kiderült – furcsa volt időm / idejeim megjelenése az élő közvetítéses táblán. 19:25-re értem vissza a turistaházhoz, megettem egy rizskochot és uccu tovább: következett az a rész, ahol 2016-ban pár km múlva eltévedtem, emiatt ezúttal nagyon odafigyeltem! A térképet is néztem, de szerencsére más futók is akadtak közelemben. Szépen navigáltunk Csörgő-szurdok felé, majd (igaz más futók mögött haladva) meg is találtuk azt a patakparti, figyelős balra letérést, ahol Fallóskút felé fordultunk. „-Végre :) Nem lesz eltévedés! Sok időt spórolok!” – örültem egy ideig… - mígnem talán fáradtságból adódóan az ugrott be, hogy „Basszus, nem vettem fel az Ágasvárra küldött fejlámpámat!”. Nagyon bosszúsan fordultam is vissza, arra gondolva, hogy máris buktam 20 percet, ám a patakon visszamászva sikerült felfognom, hogy Ágasvárra nem is lehetett cuccot küldeni, a fejlámpámat pedig Szorospatakra küldtem, ahol a depócuccokkal együtt magamhoz is vettem. Nálam volt tehát. Ezzel a kis oda-vissza rohanással is elment kb. 5-6 perc, a többiek eltűntek messze, ám épp ez ösztönzött arra, hogy tempósan haladjak, hogy utol tudjam érni őket. Igyekeztem minél többet futni az emelkedőn is, mígnem be nem értem a srácokat, majd ahol az ösvény engedte eléjük is kerültem.
2016-os nagy (itt kb. + 6 km) eltévedésem miatt hatalmas öröm volt Fallóskútra (76,1 km + 4271 m) érkezni (20:10-17), ahol röviden időztem csak; bekaptam pár falat finomságot, talán egy kis Colát, megkérdeztem, mire kell figyelni a következő szakasz útjain, majd folytattam is a futást. Ágasvártól Fallóskútig, de onnan Mátrakeresztesig is nagyon jól futható az útvonal. Az eltévedés elkerülése végett az itiner is a kezemben volt, de a 800 m múlva aktuális letérést nagyon komolyan jelezték is (talán még felfestéssel is). Nem lehetett nem észrevenni. Útközben elfogyasztottam egy energiaszeletet is (azt hiszem), a köves ereszkedés után a patak mentén pedig tempósan futottam Mátrakeresztesig.
Ütemterv szerint 20:05-tel terveztem odaérni, ténylegesen ez 20:38-ra sikerült (később szinte ennyivel értem célba a tervezetthez képest). Facebookon egy élő videó keretében örömmel osztottam meg, hogy hol járok, támogat a térdem és fizikálisan is rendben vagyok, bőven van erőm a folytatásra. Mivel fejlámpámat 2016-ban a Hidegkúti turistaházhoz küldtem fel, ám az eltévedés miatt késve értem Mátrakeresztesre, akkor egy túrázó lámpájának fényének köszönhetően tudtam felmenni. Ezúttal, 2017-ben még világos volt: nagyon naplemente körül hagytam el a települést… A meredekebb első részen még kevésbé lehetett futni, utána már talán jobban, de igazából kevéssé emlékszem.
Sötétedés előtt hajszállal érkeztem meg a turistaházhoz (21:07-21); a folytatáshoz egyértelműen elő is kellett venni a fejlámpát, ahogy a dzsekit is. Átvettem oda küldött frissítésem, elfogyasztottam egy gélt, még pár falat nassit, vagy gyümölcsöt, megtöltöttem kulacsaim, jól esett a finom menta tea is, majd kb. 13 perc időzés után úton is voltam; kb. fél órával ütemtervemtől elmaradva hagytam el a turistaházat. Örültem, hogy más túrázókkal / futókkal együtt indultam tovább, ám örömöm nem tartott sokáig, mert rájöttem, a kikészített depocuccom, a házban maradt. Feledékenységemnek az lett az eredménye, hogy a pár perces időveszteség miatt egymagam vághattam neki a folytatásnak, jelzés-követésnek . Figyelni kellett a jelzéseket és az a baj, ha csak egy kis ideig nem figyel az ember, hamar elveszítheti, ha elköveti azt a hibát - mint én szoktam többször -, hogy nem mindig olvassa az itinert. Ott ezt olvashattam volna: „Menj tovább a S− -on, ami már alulról kikerüli a ház melletti irtást. 83,11-nél a széles útról jobbra be kell kanyarodnod a fenyvesbe egy ösvényen. 740 m múlva 83,85-nél hirtelen be kell vágnod jobbra az erdőbe, elhagyva a földutat.”
Jellemző rám, hogy nem szeretek visszafordulni, így mikor feltűnik, hogy egy ideje nem látom a jelzést, még továbbmegyek, hátha lesz nemsokára…. , így tán fél km-t ezúttal is túl haladtam a visszafelé megtalált kis „apró” ösvény erdőbe téréséhez képest. Az itinerben pedig kétségtelenül mindig szépen leírják, hogy hány métert kell az adott úton menni, majd ott pl. letérni a fák közé. Legalább 8 percet veszítettem, viszont a folytatásban az ösvényen szépen lehetett kocogni. A dózerúton sikerült is másokat utolérnem, nagyjából velük értem Nagyparlagra, ahol most nem volt ellenőrzőpont, ám jól jött, ahogy a srácok mutatták, merre vezet tovább a jelzés (a tavalyi ellenőrzőpontnál levő fákra festett jelektől jobbra: a fákra festett jelek becsapják az embert!)
A folytatásban megint lehetett futni, hát úgy is tettem…. a jelzések itt sem mindig voltak tökéletesek, ám egyszer egy keskeny ösvényt véltem felfedezni lefelé a hegyoldalon, a patakvölgy túloldalán meg fényeket, így nekivágtam az ösvénynek. Mint később kiderült: talán állatok vonulhattak csak arra, mert fokozatosan derült ki, hogy nem tökéletes az ösvény és jelzés sem akadt. De legalább az irány jó volt és a patakon átkelve a Muzslára vezető emelkedő aljára utol is értem a lámpás embereket.:) Nem a hét törpe volt !:)
2017. június 3.  Mátra 115 - Diós-patak ellenőrzőpontnál Jöhetett a Muzsla kaptatója! 2016-ról annyi rémlett, hogy tempós túrázókkal mentem együtt, éjfélre értünk fel, a felső része meredek volt, alul meg nem nagyon élveztem a sok patakátkelést. Útközben kicsit lemaradva elintéztem a kidörzsölődés miatti újabb kenést, majd kocogtam is egy lámpás túrázó után. A vége most is meredek volt, de talán nem tűnt oly hosszúnak, mint elmúlt évben. A gerincen szél és hideg fogadott, a Muzsla ellenőzőponton (90 km + 4976 m szint) (23:02-08 – 16 órája úton!) épp emiatt még a tavalyinál is kevesebbet időztem. Itt láttam viszont az általam leadott sütit :) A „személyzet” mellett tűz égett, hiszen nekik is hideg volt! Este 11 óra lévén véletlen ugrott be, hogy a BL döntő már véget ért, így hát kíváncsian érdeklődtem az eredményről. A Real Madrid nyert: megvédte címét!
A lejtőn 2016-ban tempós túrázókkal együtt haladtam: kocogni akartam volna, de a technikás, tekergős lejtőn végül elfogadtam, hogy nem előzök, velük maradok, hisz nem sokkal lehetnék gyorsabb. 2017-ben kiderült, mennyi a különbség, ha kényelmesen fut az ember: nem sok, de az is valami: 5-7 perc.
Éjfél után 1 perccel érkeztem meg Diós patakhoz (95,5 km + 5066 m; 17 órája úton!), ahol örömmel, fotózással és kedvességgel vártak. Itt is csak kevéskéket ettem a kitett finomságokból, kis sósmogyorót, sütit, gyümölcsöt, filmeztem picit, majd szokásos kulacstöltés után folytattam utam. A kevesebb időzés ellenére nem kerültem előnybe az elmúlt évihez viszonyítva, mert nem sokkal később úgy láttam, jobb ha időben kiszúrom a lábamon keletkezett vízhólyagot és tettem is rá ragtapaszt. Épp végeztem, mire fejlámpás csoport érkezett, köztük Papp Bálinttal. Jól jött a társaság, mert olyan szakasz következett, ahol - egy helyen - elmúlt évben vesztettem pár percet rossz felé fordulással. Igaz nem futottunk, viszont a következő hosszabb időszakban jól jött, hogy biztosan, az útvonalat illető elbizonytalanodás nélkül haladtunk; útközben pedig frissíteni is tudtam a hátizsákomban levő gélből, vagy energiaszeletekből. Éjjel volt, sötét volt, talán elálmosodhattam volna a monoton, tempós gyaloglásban, ám egy idő után én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe: szóba került a csillagászat, űrteleszkópok… Papp Bálint pedig szinte előadást tartott nekünk – az éjszaka közepén :).
Kénes forrásnál (hivatalosan 102,1 km, nekem kb. 104 km) hajnali 1:29-kor többek közt Yoyo és Papp Tünde várt bennünket a frissítőn. Yoyo-t a Transylvania 100k óta ismerem személyesen; ott nagyon jól esett beérkezésemkor tapasztalt lelkes szurkolása. (érdekes, jó dolog, ahogy a jól ismert futók közül mind többet ismerek személyesen; a 2017-es Mátra 115 is hozzátett ehhez). Hideg volt, nem sokat időztünk. A meredek Havas előtt még egy rövidebb nagyon meredek emelkedővel kezdtünk, amely alja olyan poros és nehezen „mászható” volt, hogy szerencsére – mint megtudtam, a szervezőknek köszönhettük – kötelet tettek ki, amibe kapaszkodva sokkal könnyebb volt a feljutás. A Havas meredek volt, de igazából semmi vészes. Jó érzés volt, hogy míg 2016-ban épp a Havas keleti lejtőjén pirkadt, ezúttal jóval korább volt még: el is gondolkodtam: „-Lehet, hogy akár a Tóth-hegyes tetején esedékes palacsintázásra is sötétben kerül még sor ?”
Útközben is előfordult már itt-ott, ezúttal a Havas csúcsán is felismertek: említették is jól sikerült tavalyi videómat; örültek neki. A lejtőn nem nagyon futottunk – úgy rémlik, továbbra is gyalogolva érkeztünk Fajzatpusztára (107,7 km + 5727 m) (2:47-től talán 3 óráig). Ezen szakasz környékén 2016-ban egymagam haladva gond nélkül futottam (már világosban) és láttam szarvasokat, viszont az időzés itt is kevesebb volt, mint akkor. Mindezek ellenére azt hiszem, 2017-ben jobb állapotban voltam, mint egy évvel korábban: akkor nagyon kellett, hogy üljek, időzzek; így hogy a sötétben jó ideje nagyrészt csak gyalogoltunk, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak; volt bennem tartalék. Mivel Bálintékkal tartva biztos lehettem az eltévedések elkerülésében, továbbra is együtt haladtunk és továbbra is kb. 25 perccel maradtam csak el ütemtervemtől és szűk 2 órával jártam 2016-os részidőm előtt.
2017. június 3.  Mátra 115 - Káva Szerencsére az álmosság nem ért el, útközben gélt is fogyasztottam, illetve – nem emlékszem, hogy hol – Hammer Perpetuem-mel frissítettem (vízbe keverve); rendben voltam. Elmúlt évben itt néha kocogtam is, igyekeztem, ezúttal semmi: egyenletesen haladtunk a sötétben, pecsételtünk, becsekkoltunk Káván aztán irány tovább a „Tóth-hegyesi” palacsintázós frissítő :). Káván is felismertek, mint a klassz videót készített futó; ennek örömére filmeztem is egy kicsit.:)
Ami a vízhólyagokat illeti, nem volt az igazi, de a korábbi kiszúrásnak köszönhetően jobb volt, mint 2016-ban. Akkor néha bizony „összeszorított fogakkal”, a fájdalmat uralva kellett futnom, ezúttal ezt elkerültem, a fájdalom alacsonyabb szinten maradt.
Bálinték navigálásának köszönhetően közeledtünk a 815 m magas Tóth-hegyeshez (114 km + 6267 m), ahol egy túrázó párost utolérve egyikük el akart volna engedni az ösvényen, mondta is, hogy „mehettek ha gondoljátok”, mire a másik: „Mennének, talán csak nem bírják” – no ezt nem kellett volna mondania! Megelőztük őket. 2016-os teljesítés után ezúttal nem ért meglepetésként a 800m feletti, erdei palacsintázás; finom volt! Köszönjük szépen; továbbra is nagy élmény !
Sajnos a lejtőn szólított a természet, így elbúcsúztam Bálintéktól, egyúttal cipőmből is kiszórtam a belehullott apró „szemeteket”, majd egymagam igyekeztem utánuk. Világos-hegy csúcsa alatt láttam meg, hogy fent vannak, ám mire a kamerát elővéve én is felmásztam, ők már tovább indultak a kegyetlenül nehéz, poros, csúszós lejtőn. A Déli-Mátra csodás körpanorámát adó csúcsán (5:10-20) szokás szerint a legendás Spartathlon futó Lőw András volt az egyik frissítő, aki ezúttal is mesélt pár mondatot, hogy a fejlámpák távoli fényeinek köszönhetően éjjel milyen klasszul tudták végig követni a mezőny – különböző hegyeken való - haladását. Videózás után éltem a felajánlott kávé lehetőségével, majd kb. 10 perc időzés után folytattam utam az egész Mátra 115 legkevésbé szeretett (azaz legjobban rühellt) lejtőjén. Noha volt vízhólyag a lábamon, azért mégis tudtam futni; meglepett amikor kocogás közben utolértem az épp az ösvény mellett a fűben ülő Bálintékat. Nem is értettem: „-Mi történt Veletek? Nincs baj 2017. június 3.  Mátra 115 - díjazás: Világos-hegy ?” – érdeklődtem. Rájuk tört az álmosság, meg kellett állniuk. Nem sokkal később már követtek, én pedig – gyomrom működését érezve – megint azt kereshettem, hol tudok elbújni a fák közé, mert szólított a természet. Nem mondhattam nemet :)
Mivel továbbra is tudtam folytatni a futást, Fajzatpusztán megint találkoztam Bálintékkal. Mivel itt zárul a Tóth-hegyes – Világos-hegy kör, a frissítőn találkozhattunk a mögöttünk mondjuk 3 órával (?) haladó résztvevőkkel, Havas felé kocogva pedig szemben haladtunk a pár órával lassabb teljesítőkkel. Bíztattuk is egymást ! :) Noha többen mondogatták (lehet, hogy csak „kötelező” elemként?), hogy a Mátra 115-ön nem fog jól esni a Havas második emelkedője, igazából nem volt gondom vele. Együtt mentem a srácokkal, amire emlékszem, az a kora reggeli idő és felkelő napfény miatti meleg volt: fölfelé haladva már ekkor izzadtunk !
A Havason (124,6 km + 6710 m szint; pontban 7 órára értünk fel; épp 24 órája rajtoltunk) nem időztünk sokat: nem volt messze már a cél, ez volt az utolsó emelkedő, a maradék mondjuk egy órára nem kellett már sok energiaforrás. A gyöngyöspatai célhoz közeledve, most már lehetett az órát nézni, kalkulálni, hogy vajon kb. milyen idővel finiselhetek és mennyire tudom teljesíteni terveimet. Mint írtam, 25 óra körüli célba érést reméltem, de legalább egy órával 2016-os időmön (26:22) belül, azaz 25:22-nél hamarabb. A Havastól tehát 1 óra 22 percem volt a fennmaradó kb. 8 km-re. A fiúk továbbra is gyalogoltak, én viszont célom miatt – illetve mivel tudtam is futni – kocogásra váltottam. Kénes forrásnál mindössze 5 percet időztem, már csak egyik kulacsom töltöttem meg, épp bekaptam pár apróságot és jöhetett az utolsó 6 km. Kicsit unalmas volt, de végre Gyöngyöspatára is megérkeztem, ahol persze semmi értelmét nem láttam és morogtam, hogy : „itt ugyan mi értelme van még felvinni a futókat arra a kis emelkedőre” 2017. június 3.  Mátra 115 - díjazás: festett kő ? Mindegy, letudtam és a már jól ismert szakaszon kocogtam be a CÉLba, ahol az udvaron – mint szoktak mindenkit – engem is tapssal fogadtak. Időm 25:12 lett, azaz elmúlt évi teljesítési időmnél 1 óra 10 perccel hamarabb teljesítettem a hivatalos távot tekintve 5 km-rel hosszabb és több szintemelkedést tartalmazó távot (illetve eltévedésekből adódóan legalább 2 km-rel többet).
Teljesen elégedett voltam. 43. helyen értem célba, de igazából ez totál nem érdekelt…. Időm regisztrálását követően egyből mentem is a festett köves asztalhoz, ahol ezúttal az elmúlt évinél jobban tetsző, pontosabban kifejezetten tetsző festett követ sikerült találnom. Ezért is érdemes jobban sietni !:)

Rövid értékelés:
A 2016. évi első teljesítésem után az útvonalat már ismerve 2017-ben úgy állhattam rajthoz, hogy tudtam, mire számíthatok, mire kell figyelni. Örülök, hogy az elején több órán át sikerült igazán komoly futókkal, KÖR teljesítőkkel együtt futnom, később pedig annak, hogy sikerült elkerülnöm a nagyobb eltévedéseket, illetve csökkentettem a frissítőkön töltött időket. Ami az éjszakai haladást illeti, ugyan nem sokat futottunk az éjjel, viszont jó társasággal haladva (ezúton is köszönöm Papp Bálintnak és Szily Attilának), a frissítőn töltött időket lefaragva jobban sikerült az éji haladás, mint 2016-ban. 25 óra 12 perces időm azt jelentette, ahogy én is tudtam, hogy a Nemzetközi Terepfutó Szövetség szerint is ez lett eddigi legnagyobb értéket jelentő futásom, azaz legnagyobb terepfutó teljesítményem.
Változatlan útvonal esetén jövőre lehet, hogy akár egy 24 - 24,5 óra körüli teljesítést is célba vehetnék ?
Mivel a Mátra 115-tel meglett a harmadik 5 ITRA pontot érő versenyem is, ez azt is jelenti, hogy jogot szereztem, hogy – ha akarok - nevezhessek a világ legnevesebb és legrangosabb terepfutó versenyére, a nem hivatalos terepfutó világbajnokságra, az Ultra Trail du Mont Blanc (UTMB) 2018-as versenyére. (Én is tudom, hogy mindössze néhány 100 km feletti, 6500-7000 m szintes terepfutással a hátam mögött ez egyértelműen korai lehet még, de azért megjegyzendő: ultra teljesítések terén ennél több tapasztalatom van, tekintve hogy a 2014-2016-os években bringával is akadt pár komoly, akár másfél napos, 8-9000 m szintemelkedésű is.)
Az UTMB-re való esetleges nevezés persze nem jelent még automatikus részvételt, ugyanis a többszörös túljelentkezés miatt a résztvevőket sorsolják.

(Megjegyzés: július elején a Gran Trail Courmayeur-ral 14 hónapon belül negyedik 5 ITRA pontos versenyem is teljesítettem.)















GoPro TRANSVULCANIA VIDEÓM









facebook
oldalam



Transvulcania tapasztalatok

KOMOLYABB FUTÁSAIM


Ultrapirineu
110 km + 6800 m
2017.09. - neveztem


Gran Trail Courmayeur
105 km + 7000 m
2016.07.08
video


Mátra 115' 2017
132 km + 6760 m
2016.06.03.


Transylvania 100k' 2017
107 km + 6560 m
2016.05.20.
video


KÖR 1. felének bejárása
116 km + 5872 m
2016.07.


KÖR 2. felének bejárása
101 km + 4009 m
2016.07.


Mátra 115 terepfutás
137 km + 6580 m
2016.06.


Transvulcania ultramarathon
74 km + 4350 m
2016.05.


Transvulcania felkészülés
2016. tavasz
(több futás videója)


Mátrabérc trail
54 km + 2800 m
2015.04.


Schneeberg trail
<2014.09.


2. maratonom



BRINGÁS LINKJEIM
(továbbiak)
Ötztaler radmarathon
fotóalbum!

Kanári szigetek
fotóalbum!





2000-es emelkedőim
a térképen!






MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt





Györgyi Gábor