Varázslatos, emlékezetes emelkedők a világ legnagyobb csillagvizsgálóihoz, avagy a két legemlékezetesebb, legkedveltebb emelkedő összevetése: tapasztalatok, érzések, gondolatok:

Ma (2016.11.03.) olvastam, hogy bizonytalanná vált a világ legnagyobb teleszkópjának (TMT = Thirty Meter Telescope) a Hawaii szigetek 4000 m fölé magasodó, Mauna Kea csúcsán történő felépítése.
Forrás magyarul: link

És a sok angol forrás egyike: link

Tudni kell, hogy úgy tartják, hogy Hawaii, Big island szigetén található a világ legnagyobb obszervatórium-együttese, míg a La Palma-i obszervatóiumok együttese is a dobogón van. Érdekesség, biztosan többen tudják, hogy mindkét csúcsra votlt szerencsém feltekerni bringával és mindkettőt kedvelem, imádom. Talán picit más okból.
Nem lepett meg, hogy a cikkek új helyszínként a La Palma-i Roque de los Muchachos (2426 m) csúcsát írják, ahol szintén gyakorlatilag nincs fényszennyezés.

Az elmúlt két hónapban többször felmerült már a nagy kedvenc, a Roque de los Muchachos (2426 m) és Mauna Kea (4205 m) szépségének (és emelkedőjének) összevetése.
Mindkét kaptatót szeretem, ám azt hiszem másért. Igaz, jártam Hawaii szigetén (a növényzet az óceán közelében, Kona környékén más miatt, az esős Hilo környékén megint más okból gyönyörű), ám mégis a Roque de los Muchachos kaptatóját tartom szebbnek, varázslatosabbnak. A Mauna Kea 69 km-es, 4200 m szintkülönbségű útja nem annyira a látvány (bár azért szép, sőt alul és legfölül kifejezetten magával ragadó !), mint inkább a nehézsége jelentette élmény, küzdelmes feljutás miatt tartozik a kedvencek közé. A Mauna Keához emiatt talán több érzés köt, a Roque útjáról viszont mindig az ugrik be, hogy elképeszően varázslatos; mintha a paradicsomban tekerne az ember.


Szépségükről:
A Roque csúcsára két út visz fel: Kelet felől az óceántól indulhatunk és egy kis közbenső hullámtól elteintve emelkedik az út a csúcsig. A 2426 m szintkülönbség során több növényzeti övön haladunk át: alul út mentén narancs és citrom- illetve avokádófával is találkozunk, nem bezsélve a virágokról, amelyet hihetetlenül üde zöld, változatos, élettől duzzadó erdő követ (közben lelátni a csodás kisvárosra Santa Cruz de La Palma-ra), majd fentebb a híres tejdei terjőke virágnak örülhetünk tavasszal, végül 2000 m felett a köves, erre-arra vadul sziklás hegyoldal, hegygerinc következik, ahonnan lelátni az Atlanti-óceánhoz és egy kis belső tóra is. A csúcsról beláthatunk az óriáskráterbe, a vadul sziklás Caldera-ba, előrefelé a hegygerincre, illetve Los L’lanos de Adriane-ra és persze az óceánra, valamint Tenerifére is.

Hawaii esetében az alsó régió, főleg Hilo környékén szintén varázslatos: csodás növények, virágok, esőerdei fák és lenyűgöző kertek kísérik az utat. Később egyhangú erdő és kocsiút következik legalább 1500 m-es magasságig, majd a panorámás lankás fennsík, ahonnan látni már a lapos Mauna Loa csúcsát és a jobb oldali, jóval meredekebb Mauna Kea-t. Innen már nem nagyon látni le az óceánra, de ha mégis, nem sokat lehet kivenni belőle; messze van. Látványban 2100 m felett sem túl érdekes az út, ám jó meredek: 10-15%-os, néhol picit enyhébb, de a vulkán sem sziklás. A Mauna Kea fölső részén a szépséget szinte csak a vulkán, mint érdekesség és a felhők fölött való a tekerés adja (ami La Palma-n is megvan.). Persze tudtam ezt előre, hogy a Mauna Kea nem lesz szebb, mint a Roque, ám az, hogy ez a világ legnehezebb emelkedője, persze érthetőmód nagyon vonzott.

Nehézség:
Minden viszonylagos. Míg az Alpok és Pireneusok, de jellemzően az európai kontinens komoly emelkedőihez képest is a legnagyobb szintkülönbségűek közé tartozik a Roque de los Muchachos 2426 m szintkülönbségű útja, addig a Mauna Kea-hoz viszonyítva csak kisöccse lehetne, hiszen ott 4192 m szintkülönbségről és egész napos emelkedőről beszélünk.

A Roque – keletről - a gerincig (így lehet jobban összevetni), az első tetőpontig (2260 m), 30 km-es távra 7,5%-os átlagmeredekségű, míg a Mauna Kea egészen 49 km-ig (kb. 2100 m) csupán 4,3 %-os meredek, ám onnan a végső 2100 m már átlagosan 10%.os, maximum 20%-os, amit nehezít a 7 km-es földutas, néhol süppedő homokos szakasz, valamint kb. 32-3500 m felett az oxigénhiány. A climbbybike.com szerint a Muchachos a világ 144. legnehezebb emelkedője, nehezebb, mint a Ventoux Bedoin felől, és szinte hajszálra olyan nehéz, mint a Stelvio Prad felől. Nehézségben a Mauna Kea – az érték alapján – csaknem 2-szer olyan nehéz ! A Muchachos csúcsára való feljutás során nincs olyan szakasz, ami edzett bringásnak küzdelmes lenne (itt-ott 10-11%-osak akadnak), szemben a Mauna Kea útjával. Ott bizony, már a több helyütt erősen süppedős földút is megdolgozza a bringást, majd az oxigénhiány és esetleges ellenszélben leküzdendő 12%-os km-ek (amelyek akár 16-18%-nak érződhetnek) teszik fel az i-re a pontot, hogy az ember igazán megküzdjön a feljutásért. Komoly küzdelem volt nekem is, de nem kínlódás !  Az ellenszélben elfogadtam, hogy fáj, hogy nehéz, hogy pár megállásnál úgy rogytam a kormányra lihegni..., aztán fél-egy perc múlva folytattam.
Nem gyerekjáték; igazán fölül „üt”, csap oda. Úgymond 2800-3200 m-ig könnyedén feljut az hegyeken sem idegen átlagkerekes, ám afölött...
Nem véletlen, hogy a strava-s listán a többség mind erős kifejezéseket használt, hogy mennyire is nehéz ez az emelkedő. Van aki azt írta, hogy egyszer elég volt az életben, annyira nehéz. Ezt a kérdést persze én is feltettem magamnak: valamikor lenne-e még kedvem feltekerni rá ? Igen ! Imádom az emelkedőket, szeretem, ha próbára tehetem az erőmet és jó érzés helytállni, sikeresen feljutni  (persze ez csak elvi kérdés)

...Ám, mint írtam, a Roque de los Muchachos kaptatóját varázslatosabbnak tartom. A csillagokat onnan is hasonlóan magával ragadóan lehet bámulni, ha az ember megvárja a naplementét.

A lejtőről is egy-egy mondat: míg a Roque lejtője változatos, tekergő, meredek, addig a Mauna Kea lejtőjének alsó 2/3 nagyon unalmas: meredeksége is alig változik és alig tekereg, így - ha korán kelt az ember (én fél 5 előtt) - az is előfordulhat, hogy bizony – sötétben - az álmossággal vív majd harcot a lejtőn, mint történt velem is.

A túra kapcsán korábban írtam:

A világ legnehezebb emelkedőjének összevetése neves, híres kaptatókkal

Miért Hawaii-ra és Coloradoba mentem tekerni ? (igazság és bizonyítékok - a hazugságok megelőzése érdekében)

Sziklás-hegység, Hawaii: túraszervezés: útlevél, USA-ba lépés, repülés, bringaszállítás, átszállások, felkészülés, időjárás

Két videóm (alatta még képek...) :