Csodás és kihívást jelentő kaptatón megkoronázni két évtizednyi kerékpártúráim gyűjteményét, eredményeit: 2012-es júliusi túrám után az Alpok új, ismeretlen, magasra vezető utak nyújtotta újdonság érzéssel nemigen tud már hívogatni; amikor visszatérek kisebb túrákra, azokra nosztalgiázási céllal kerülhet sor. Ugyanakkor szeretek új 2000-es, magas utakra feltekerni, ismeretlen hegyvidékeket bejárni, ráadásul a konkurenciák felől igazán már csak itt, egyetlen emelkedőn, az Európa legmagasabbra vezető aszfaltos útján voltam „támadható”, volt elmaradásom.
A helyszínválasztáshoz hozzájárult az is, hogy ajándékként üdülőhasználati jog cserét kaptam szüleimtől, ami kapcsán adódott, hogy csillagtúrával kerekezzek a környéken (végül ez mégsem jött össze, ám jobb is így). Először Andalúziában kezdtem szállást nézni, mert oda valamikor úgyis el akartam jutni a 3394m magas Pico Veleta miatt. Így ez a tényező is segítette a megvalósítást, ráadásul miután a Veletáról felfedeztem az a következő (altimetrias.com linkje) csodás fotós bemutatót, szépsége is magával ragadott. Tudtam, hogy hasonló gyönyörűséggel ajándékozhat meg, mint 2009-ben a Kanári szigetek (Tenerife és La Palma).

Túra célja:

Mivel tudtam, hogy legalább egy ember le akar „nyomni” - ráadásul eredményeimhez amúgy is ez illik - , úgy döntöttem, hogy míg a bringások Granadából (685 m) indulva tekernek fel a 3394 m-es csúcsra málha nélkül, én a legnehezebbet, legnagyobb teljesítményt választom. Nem Granadából, hanem tengerszintről és nem málha nélkül, hanem 26 kg-s málhával tekerek fel Európa legmagasabbra vezető aszfaltos útján (a tartalék vizek miatt 27 kg lett). Európában aszfalton ennél nagyobb szintkülönbség nem teljesíthető; ezért volt ez a célom; ráadásul a legnehezebb verziót választva: málhával – igazi túrabringázóként!
A Pico Veleta felkeresését persze kiegészítettem néhány további környéki 2000 m fölött végződő aszfaltos úttal. Három másik nyilvánvaló és közismert: a Sierra Nevadában, a Puerto Ragua (2000 m ), illetve a Sierra Nevadától keletre található hegységben, a Sierra de los Filabres-ben emelkedő a 2060 m magas Puerto Padilla / Escúllar és a 2168 m magasan épült csillagvizsgáló Calar Alto; ám a negyedikről nem sok információ van a világhálón. Ugyan az 1860 m magas Alto de Velefique szerepelt már a Vuelta a Espagna-n, mint hegyi befutó, azonban a közeli 2000-es csúcs, a Tetica de Bacares (2080 m) alig ismert, aszfaltos csúcs.

Időzítés, időjárás:

A Monte Grappa challenge meghatározta a júliusi túrám idejét, illetve a hó miatt is célszerűbbnek láttam augusztusban Andalúziába menni, mert olvastam már olyat, hogy valakik júliusban hó miatt nem tudtak feljutni a csúcsra. Egyúttal az augusztusi időzítés azt is jelentette, hogy épp a legforróbb időszakban (33-37 fokban) tekertem Spanyolországban. A tengerparton elviselhetően kellemes idő volt (időnként jócskán párás), azonban alig elhagyva azt, rögtön „ütött” a tomboló forróság (36-38 Celsius fok). Nem feledem a Mirador Cabra Montés, illetve a Sierra de Lujar emelkedőjét Rubite felé: előbbi esetben alig volt elég vizem, szinte kiszáradtam; másnap viszont a kopár hegy, tűző napsütés állított komoly erőpróba elé a légmozgás mentes hegyoldalon.

Túratárssal:

Nagy újdonság volt, hogy a túra nagy részét - váratlanul adódott mód - túratárssal tettem meg. Ilyenre utoljára málhás túrán 2007-ben került sor, igaz utána direkt döntöttem úgy, hogy legközelebb jobb lesz magánzóként…. 2010-ben sokáig úgy tűnt, hogy ismerős és szimpatikus kerekestársakkal tekerek majd a Pireneusokban, ám kb. 2 héttel indulás előtt vis maior helyzet miatt mégis úgy alakult, hogy magamra maradtam, bár aztán tökéletes túrám lett. 2012-ben épp az a helyzet tért vissza ellenkező előjellel: azon trió egyik tagja jelentkezett épp szűk két héttel a túra előtt, hogy ha nem bánom, szívesen csatlakozna (egyébként, vele, Tamással kerekeztem június végén a Magas Tauernben, amikoris felkerestünk néhány 2000 m fölé vezető aszfaltos utat: Grossglocknerút, Nockalmstrasse, Grosse Öscheniksee.). Szívesen láttam: tudtam, hogy tempót illetően és világnézetileg, hozzáállásilag is hasonlóan gondolkodunk; ezt a túra is visszaigazolta. Jó volt a társaság, de nem is korlátoztuk egymás szabadságát; előfordult bizony, hogy egy-két feltétlenül felkeresendő kaptató miatt éjféltájt érkeztem csak meg a kempingbe.

A túra vázlatos összefoglalása, avagy kedvcsináló:

Tamás néhány nappal utánam tudott csak megérkezni, így az első néhány nap egymagam kerekeztem. A 2009-ben, a Kanári szigeteken tett túrám óta nem repültem ilyen messze. Az első két nap 100-160 km-es enyhén hullámos, 1000m körüli emelkedőkkel is fűszerezett bemelegítéssel kezdődött a bizonyos szakaszokon csodás, panorámás, mediterrán tengerparti úton, a nagy nap előtt pedig a közelben, a kopár, tűzforró Sierra de Lujar hegyen kerekeztem. A Puerto Camacho felé tartva meglepetést okozott másnapi célom, a Pico Veleta (3394 m) előbukkanása: 1125 méterről láthattam a nagy hegyet, a kihívást, ahová másnap málhával készültem. Üzentem is neki: „Holnap találkozunk!”
A nagy nap (augusztus 13-a) kissé sorsszerű volt: ahogy júliusban is a Monte Grappa challenge! Noha váratlan északi ellenszél kínált meg, de maximálisan eltökélten hittem benne, hogy bármi áron is, de megvalósítom célomat, és így is lett. Granadáig persze összejött egy kis késés, majd a kaptató kezdetén újabb hátsó küllőm tört el, így már hátsó kerekemnél kiakasztott bówdennel, erős nyolcassal hajtottam fölfelé (gyenge küllőket tettek be). Megütött lelkileg az esemény, aztán sikerült kizárni tudatomból és optimistán hajtottam feljebb és feljebb – mindvégig élvezve a panorámát, jó időt. Ezúttal is köszönöm egy Hölgynek, hogy lélekben ott volt velem; sokat segített! A sötét 2700 m felett köszöntött rám, onnan ráadásul már az aszfaltút is időnként elég romos állapotú volt; a szél sem állt meg. A hűlő levegő és el nem múlt köhögésem és még egy dolog miatt végül az aszfaltút vége után fél kilométerrel, útlezárásnál megálltam: dacból sem tettem meg a hiányzó bő km-t. Ez már nem aszfaltos túrázás volt, illetve azt akartam kifejezni: nem ezen múlik, hogy ki milyen eredményes túrabringázó; sokkal inkább pl. az Alpok, Pireneusok összes 2000-es aszfaltos kaptatójának felkeresésén, a neves kihívások első magyar teljesítésein és több, mint négy tucatnyi 2000-es út netre felkerült első, azt bemutató videóján.
Másnap megérkezett túratársam, Tamás, akivel egy nappal később csodás, ám 2500 m felett viharos, időnként orkán erejű szélben hajtottunk fel a Pico Veleta csodás panorámájú csúcsára: odafentről tisztán látszott a tengerparti Motril, Castell de Ferro, az El Ejido környéki mezőgazdasági terület, a távolból pedig bizony Gibraltár és Afrika is láttatni tudta magát. Életre szóló élmény volt! Úgy zártuk a napot, hogy: ez a fantasztikus élmény után, akárhogy is folytatódik a túra, már ezért megérte Andalúziába repülni.
A folytatásban láttunk csodás oázis jellegű tavas parkot a forróságban, átkeltünk a Puerto Ragua hágón (2000 m), tekertünk a tabernasi kősivatagban is. Utóbbi is nagy élmény volt: olyan volt, mintha akár Marokkóban pedáloztunk volna; alig volt növényzet, bezzeg a hőség, kánikula! Mégis el lehetett viselni, igaz ehhez az kellett, hogy 10 km-enként, falvakban újra töltsük addigra felmelegedett vizű kulacsainkat, illetve táskánkban legyen tartalék víz. Két hosszú napom estéin behúztam 1-1 újabb 2000-es utat: előbbi kaptató, a Puerto Escúllar (2036 m) nem volt kimagasló szépségű, ám a gerincen csodás élmény ért: a szürkületben 1 percen át megörökíthettem ott békésen, háborítatlanul időző őzek bámészkodását, ballagását. Másnap a tabernasi kősivatag után, elegendő tartalék vízzel felszerelkezve tekeregtem fel a Puerto Velefique szép vonalvezetésű szerpentinrengetegén át egészen az alig ismert Tetica de Bacares (2080 m) csúcsra, ahonnan átláthattam Calar Altó tetejére, amit végülis kihagytam. Felmerült, hogy valami módon beszervezzem-e a túrába, eldobva pl. a tengerparti lazítást, de itt is lemondtam róla: nem ezen múlik! A Calar Altóról sok bringás információ van fent a világhálón, azonban a Tetica de Bacaresről, amit videón nemsokára bemutatok, alig. Annak emelkedőjét én mutatom be majd a világhálón a kerekeseknek :)
Ami a kaptatót illeti, ez volt a 240. alkalom, hogy 2000 m fölé tekertem.
Az utolsó napok már lazán teltek; örömmel tértem vissza Tamással Castell de Ferróba, ahol kellemes pihenőnap következett úszkálással, fotózással, filmezéssel és persze fagyizással; kempingünk ráadásul egyúttal arborétum is volt. Castell de Ferrótól egy nap kerekezéssel érkeztem Malagába, ahonnan repülővel tértem haza.

RÉSZLETES, NAPI BONTÁSÚ NAPLÓ ELÉRHETŐ ALÁBB !

Ami pedig a szokásos statisztikákat, elemzést illeti (ez persze most sem volt prioritás):

• A túra során összesen 5-szÖr tekertem 2000 m fölé, ebből 2-szer málhával. Összesen 2-szer tekertem 3000m fölé, ebből egyszer málhával! 2012 augusztus végéig már 240 alkalommal tekertem 2000 m fölé (beleértve a Pireneusok és Kanári szigetek összes aszfaltos 2000-es útját) (ha kettőnek számítanám ha egy hágóra két irányból jutottam fel, akkor még többször): (Az Alpokban a közös halmazokat kiszűrve 31 francia, 51 olasz, 19 osztrák, 48 svájci és egy szlovén. Megjegyzés : két alkalomra csak 2011 telén jöttem rá, hogy kihagytam: 1997-ben, Nockalmstrasse. Mivel több helyen nem egyszer jártam, összesen 207-szer tekertem 2000 m fölé az Alpokban, ebből 52-szer málhával. Az Alpokban egyébként legtöbbször Küthaion (5), a Bonettén (5) és a Lautaret hágón (6) jártam. Málhával legtöbbször a legmagasabbakon jártam: Bonettén és az Iseranon (de Izoard-on) is 3-szor.
  
• legtöbb szintemelkedést augusztus 17-én tekertem, amely napom 187 km-t és 3954 m szintemelkedést jelentett. Ettől azonban alig marad el az a NAGY nap, amikor a Földközi tenger partjától tekertem fel Európa legmagasabbra vezető aszfaltos útjára, málhával; aznap 3779 m szintemelkedést "küzdöttem le" 27 kg-s málhával terhelt kerékpáron; egyúttal új málhás szintrekordom lett.
• A 2004. évi 9, 2005. évi 13, 2006. évi 10, 2007. évi 7 és 2008. évi 11 és 2009. évi 12-13 és 2010-es 11 db után 2011 májusban Tirolban és Dél-Tirolban 4-5-ször, 2011-es Francia Alpok-beli túrámon 8-szor, 2011-es júliusi olasz-svájci túrámon legalább 11-szer, 2012. júliusi túra során is legalább ötször, ezúttal Andalúziában háromszor „küzdöttem le” Tour de France Hors categorie-nak azaz kiemelt kategóriásnak megfelelő emelkedőt, ezek a következők: Pico Veleta (2*), Tetica de Bacares
• Az Andalúziában tett túra után, külföldön megtett kerékpározásaim meghaladják a 47000 km-t (ebből, több, mint 22000 km az Alpokban). Ami a szintemelkedéseket illeti, az Alpokban már több, mint 400.000 méternyit gyűjtöttem, a Pireneusokban több, mint 71.000 méternyit, a Kanári szigeteken 33.800 métert. (Összesen a kezdetek (első sebességmérő :1993) óta, Magyarországgal együtt, 2012 végén túl vagyok a 1.360.000 m szintemelkedésen.)

Nap	Útvonal	Napi táv	Idő	Átlag	Szint- emelk.	kcal =	videó linkje
	Előzmény, szervezés, útvonal-terv, indormáció-gyűjtemény BEVEZETÉS (Készül), illetve a részletes útiterv
Aug 9. 0. nap	Budakalász - Bdapest - VONAT - Győr	6 km	-	-	20 m	- kcal
Aug 10. 1. nap	Győr – VONAT - Gramatneusiedl – Schwechat – REPÜLŐ – Malaga - Puerto del Leon felé 550 m-ig - Benajarafe	109,52 km	-	-	1053 m	2638 kcal
Aug 11. 2. nap	Benajarafe - Nerja - Puerto Motril - Almunecar - Mirador Cabra Montés (1002 m) - Puerto Motril Túrabeszámolóért kattints ide !	169,27 km	-	?	2036 m	- kcal
Aug 12. 3. nap	Puerto Motril - Castell de Ferro - Puerto Camacho (1125 m) - haza de Lino (1280 m) - Castell de Ferro - Puerto Motril Túrabeszámolóért kattints ide !	107,9 km	-	?	1968 m	3150 kcal
Aug 13. 4. nap	Puerto Motril - Granada - Monachil - Pico Veleta, aszfalt vége fölött (3300 m) - vadkemping 1400 m-en Túrabeszámolóért kattints ide !	149,7 km	-	?	3779 m	6187 kcal	Motril - Pico Veleta> Full HD video lesz még videó !
Aug 14. 5. nap	vadkemping - Granada + tekergés Túrabeszámolóért kattints ide !	56,94 km	-	?	97 m	- kcal
Aug 15. 6. nap	Granada - Pico Veleta (3394 m) - Granada Túrabeszámolóért kattints ide !	112,07 km	-	?	2951 m	3390 kcal	Motril - Pico Veleta> Full HD video lesz még videó !
Aug 16. 7. nap	Granada - Quéntar - Guadix - La Calahorra Túrabeszámoló hamarosan !	80,15 km	-	?	1134 m	1848 kcal
Aug 17. 8. nap	La Calahorra - Puerto Ragua (2000 m) - Fondon - Ohanes - Puerto Santillana (1356 m) - Aba - Puerto Escúllar (2036 m) - Abla - Puerto de Santillana - Fondon Túrabeszámoló hamarosan !	186,87 km	-	?	3954 m	4534 kcal
Aug 18. 9. nap	Fondon - Gador - Desierto Tabernas - Tabernas - Velefique - Tetica de Bacares (2080 m) - Tabernas - Almeria - La Garrofa Túrabeszámoló hamarosan !	182,07 km	-	?	2669 m	3295 kcal
Aug 19. 10. nap	La Garrofa - El Ejido - Adra - Castell de Ferro Túrabeszámoló hamarosan !	90,1 km	-	?	742 m	1329 kcal
Aug 20. 11. nap	Castell de Ferro környéki tekerés , fürdés... Túrabeszámoló hamarosan !	18 km	-	?	256 m	- kcal
Aug 21. 12. nap	Castell de Ferro - Almunacar - Nerja - Malaga - Torremolinos Túrabeszámoló hamarosan !	146,1 km	-	?	1115 m	2586 kcal
Aug 22. 13. nap	Torremolinos - repülés - Schwechat - Gramatneausiedl - vonat - Győr Túrabeszámoló hamarosan !	33 km	-	?	119 m	- kcal
ÖSSZ.:	-	1441,7 km	idő (.. km)	.. km/ó	21873 m	29484 kcal	-