2011-ben az Alpokban tett három nyári bringatúrámmal elértem, hogy aszfalton feljutottam az Alpok összes aszfaltos, 2000m fölé vezető hegyi útjára (amelyek a kb. 15 legnevesebb listákban szerepeltek, vagy máshol rájuk lehetett lelni), így emelkedőim listája az interneten fellelhetők (köztük a salite.ch, climbbybike.com , quaeldich.de , cycloclimbing.com, stb.) közül a legbővebb legyen. Az Alpokban, Pireneusokban és a Kanári szigeteken is felkerestem az összes aszfaltos 2000-es utat. Úgy terveztem, hogy 2011-ben befejezem, befejeztem kerékpártúráim azon sorozatán, ami erre irányult, hiszen feltettem az i-re a pontot, elértem a legtöbbet, amit túrázóként lehetett és motivált egyáltalán. Világ körüli túra nem hoz lázba, ott sok a sík terep, ahol bárki el tud tekerni; egyértelműen a hegyek, emelkedők jelentik a kerékpározás nehezét: kaptatókon teljesíteni a legtöbbet jelenti szerintem a csúcsot. Emelkedőn (ráadásul nehéz málhával tekerve) ha gyenge vagy, nem jutsz fel, vagy szégyenszemre tolnod kell a bringát. 2012-re bringás videógyűjteményem – a 2000m fölé vezető emelkedőket tekintve - a világháló legbővebb gyűjteménye lett, közte 47 (2012 nov-re már 50 olyannal, amiről más még nem tett közzé videót, így, illetve ettől függetlenül is. Végül az élet mégis úgy hozta, hogy 2012-ben az Alpokban felkerestem az időközben felfedezett pár 2000 m fölé vezető aszfaltos utat, illetve első magyarként teljesítettem a Monte Grappa challenge kerékpáros kihívás 4 emelkedős verzióját (261 km + 7241 m szintet hajtottam aznap). Augusztusban Andalúziában tettem fel a pontot kerékpáros karrieremre, amikoris több 2000 m fölé vezető kaptatón kívül a tengerparttól indulva feltekertem Európa legmagasabbra vezető aszfaltos útján (vége 3280 m körül), a Pico Veletán (3398 m).
A 2013. év a ház átépítéséről, felújításáról szólt, mindössze 4 napot tekertem Ausztriában, aztán 2014-re megint úgy alakult, hogy jobb híján Alpokban tett bringatúrával töltöttem ki a néhány építkezős napon kívül maradt szabadságaimat.
A kerékpártúra kiemelt eseménye az olaszországi Valtellina Extreme Brevet bringás kihívás 2. legnehezebb szintjének teljesítése jelentette. Olyan teljesítményt kerestem és találtam, ami egyértelműen túltesz a 2012. évi Monte Grappa chellenge-n. A bringamarathonokon (La Marmotte, Grandfondo Campagnolo, Ötztaler radmarathon) túl a korábbi nagy egynapos teljesítmények (Club des Cinglés du Mt Ventoux, Trittico Mortirolo és Monte Grappa chellenge) után ezúttal is legendás emelkedőkön (Mortirolo, Gavia, Stelvio) alkothattam emlékezeteset, maradandót - túrakerékpárom nyergében a versenybringások közt. Alvás nélkül végül 360 km-t és 9164 m szintemelkedést hajtottam emlékezetes 32 óra 40 perc alatt, azon belül 22 óra alatt.

Emelkedőgyüjtemény honlapja	2000m feletti emelkedőinek száma	2000m-es útja, ahol még nem jártam	2000m-es út, ahol én jártam, neki hiányzik!
alpineroads.com	57 db	MINDegyiken jártam !	Több, mint 70, példát kiemelni is kár...
quaeldich.de, az egyik legalaposabb emelkedős honlap, jó fej fórumozókkal	kb. 115 db	MINDegyik aszfaltoson jártam	én osztottam meg velük eddig 5 alpesi 2000-est és fogok még elvben 6-ot.
cycloclimbing.com, az alpesi legenda, a svéd Jerry Nilson gyűjteménye. Éveken át csak a hágókat gyűjtötte, de 2014-ben ő is megpróbálja felkeresni az egyirányú aszfaltos 2000-es utakat is. Egy szál versenybringán teker és 11 évvel idősebb, ennyivel több ideje volt "gyűjtögetni"	kb. 160 db (pontosítom majd)	MINDegyiken jártam	várjuk ki a nyár végét... :)
cycling-challenge.com, nagyon dizájnos honlap, azonban a srác a svájci és francia Alpokon túl nem nagyon volt még...	70 db	MINDegyiken jártam	Több, mint 55-60, pl: Kaunertal (2750 m), Colle Nivolet (2612 m), Col du Moutiere, + hosszú a sor..
wikipedia / Alpenpasse	61 db hágó (csak hágó!)	MINDegyiken jártam	néhány, pl: Mangart nyereg, Nivolet, Col du Petit Mont Cenis (2183 m)
bergstrassen.de, Jó "kiállítású", szép honlap, gyűjtemény	60 db	MINDegyiken jártam	SOK hiánya van, nem csak kuriózumok, így pl: Simplonpass, Moutiere, Col de Granon, Colle Esischie, Val Thorens, Alpe Galm, Alp Anarosa, Grosse Oscheniksee, stb...
rennradschlag.de	44 db (hágók oldalait külön számolva)	MINDegyiken jártam	Több, mint 80 hiánya van, sorolni is kár...
salite.ch és a climbbybike.com : utóbbi az előbbi emelkedőit veszi át - tudtommal	Határhágókkal: Ausztria: 21-22 Svájc: 39 Olaszo.:52 Franciao.: 32 Duplikálódás nélkül össz: 137 (2011.08-i állapot)	MINDegyik aszfaltoson jártam	Nekik is tudok újat mondani, elküldtem már: Hochsölden, Plan de Lac, Alpage Mandelon, Oberläger, Pian Geirett , Schöneben, Cheneil, stb...
cyclingcols.com: Michiel van Lonkhuyzen listája	nyáron, max. 116 db (duplikációk nélkül)	MINDegyiken jártam	Hiányai: Petit MOnt Cenis, Colle Preit, Weisssee, Koralpe, ... stb.
rovingmarmotte. blogspot.com	72 db (csak hágók)	MINDegyik megvan!	Hiányzik neki pl: Finestre (2176 m), Mangart nyereg (2055 m), Col Carette di Val Bighera (2120 m),
cols-cyclisme.com: főleg Franciao-ra kihegyezett gyűjtemény:	Franciao: 26 db Olaszo: 19db Svájc: 17 db Ausztria: 1 db	MINDegyik megvan!	Hiányzik neki pl: Sella, Pordoi, Preit, Alpe Galm, Tatschalp, Petit Mont Cenis, Authion, stb.
nevasport.com: spanyol fórumban emelk. felsorolás; nem csak hágó (puertos... asfaltada)	106 db	MINDegyiken jártam	Neki is van, több mint 30 hiánya: Colle Preit, Val Bighera, Petit Mont Cenis, Rofen, Plan du Lac, Alpage Mandelon, Malga Mare, Rif. Cornisello, stb.
bdc-forum.it: olasz fórum	79 db	MINDegyik megvan	Hiányai (több, mint 50): Oscheniksee, Weisssee, Mangart nyereg, Petit Mont Cenis, Lac Allos parkoló... stb.
Györgyi Gábor - saját 2000-es listám	Határhágókkal: Francia: 33 Olasz: 52 Osztrák: 21 Svájci: 52 Szlovén: 1 Össz: ??? db	TELJES	-
- MOTOROS HÁGÓ- ÉS EMELKEDŐ LISTÁK, GYŰJTEMÉNYEK -
alpenspass.net - motoros hágólista	67 db (csak hágók!)	MINDegyik aszfaltosra feltekertem	Néhány hágó is hiányzik neki, pl: Colle Preit (2083 m), Col Carette di Val Bighera (2120 m), Col du Petit Mont Cenis (2183 m)..
tornanti.it - igen komoly motoros emelkedő-lista	Franciao.: 27 db Svájc: 25 db Ausztria: 21 db Olaszo.: 43-46 Össz. 116-119	MINDEN jártam, Albertüsc pedig nem aszfaltos	Bringával is tudok nekik újakat mondani: Tatschalp , Colle Preit (2083 m), Hochsölden, Parking du Laus, Plan du Lac, stb..
gs-enduro.de - igen komoly motoros emelkedő-lista, sok murvás 2000-es	kb. 53 db	MINDegyik aszfaltoson jártam	Nálam igen, nála nem szerepel (csak 2011-ből pl): Champillon, Les Suches, Malga Mare, Alpage Mandelon, Oberläger, stb.
motoitinerari.com- csak hágók!	59 db (nem csak aszfaltos)	MINDegyik aszfaltoson jártam.	Hiányzik neki pl: Moutiere, Petit Mont Cenis, Val Bighera, Küthai, stb..

Feledhetetlen nap volt: csodás reggeli fényekben feljutni a Mortirolo (1852 m) hágóra, ideális időben a legendás Passo di Gavia (2621 m) hágóra, ahol hihetetlen hó fogadott, majd esővel ijesztő, majd szépre forduló időben, örömkerekezéssel az Umbrail hágóra (2501 m), amit a Passo dello Stelvio (2760 m) legendás, 48 hajtűkanyaros szerpentinútjának 1850m szintemelkedésű kaptatója követett este, illetve éjjel (hajnali 1-ig). A fölső 1000 m szintkülönbséget már sötétben tettem meg, fejlámpával a fejemen. Tartottam picit tőle, hogy éjjel milyen hideg lesz 2760 méteren, ám a fent mért 2-4 fok ellenére nem éreztem nagyon hidegnek, bár az épületben a kulacsomba forró vizet kértem. A rajt után 218 km-rel és 6383 m szintemelkedéssel következett a 3. kör, amely kezdeti lejtőjét 4 óra esős mászás követte a 2315 m-es Forcola Livignóra (1,5 óra küzdelem az álmossággal), végül már csak kisebb kaptatók álltak előttem, hogy a rajttól számított 345 km és 8998 m szintemelkedést követően büszkén érjek célba 13 kg-s túrakerékpárommal, rajta kb. 3 kg-s cuccommal.

A hátralevő két hét már hagyományos kerékpártúrázás volt: részben nosztalgia- és / vagy videózási céllal kerestem fel pár kaptatót, illetve feltekertem 6 olyan 2000 m fölé vezető aszfaltos útra, amelyek az elmúlt 2 évben kerültek "felfedezésre" - némelyikük még így sem szerepel semmilyen listán. Ezúttal málhával megrakodva keltem át a Passo di Spluga (2113 m) hágón át Svájcba, ahol a San Bernardino hágóra 9 év után történő visszatérésemkor eső fogadott. Másnap Juf emelkedőjétől nem vártam sokat (mert túl hosszú, völgyi kaptató), ám végül mégis szépnek találtam; érdemes volt világossal is visszatérni. Az Alp Stiervát (2145 m) késődélután kerestem fel: téves infók miatt földúton is kellett tekernem, ösvényen tolni a bringát, ám 1300 m fölött aszfalton tekertem fel rajta; nem fogott meg, ráadásul sötétben, mezőn is kellett bringával sétálnom, hogy lejussak a völgyi főútra. Nem lesz kedvencem ez a kaptató! Az Oberalppasson (2044 m) már negyedszer keltem át, a 2012-es pocsék idővel szemben most szép, de erősen szeles időben. Keményen meg kellett küzdenem a feljutásért, majd láss csodát: a hágó túloldalán máshogy fújt a szél, sőt alig lengedezett:) Bár Andermattaban – ez nagyon értékelendő – csodás idő fogadott és a Sustenpass hágóútját végre szép időben is megtapasztalhattam, a végső 3 km-en már megint áztam és utána is még 2-3 órán át a környéken. Noha teljesen elégséges fékpofával indultam útnak délután, az esős meredek lejtők hamar teljesen felélték az elsőt, így húznom is kellett a hátsó bowdenen,hogy épségben leérhessek. A DNY svájci tartományban, Valaisban már ideális bringásidő várt: szikrázó napsütésben, gleccserekben, havas hegyekben gyönyörködve hajtottam fel Triftalp (2090 m) emelkedőjén, ill. Grachen-be, ahol szomorúan tapasztalhattam, hogy 1700 m felett nem megy tovább aszfaltút, ám Moosalp (2048 m) emelkedője részben kárpótolt: a meredek sziklafal oldalában vezető félkör-panorámás útjával. Az utolsó valaisi napra változékonyabb időt kaptam; előbb a Merdechonra szerettem volna feljutni aszfalton (hiába, nem megy oda aszfaltút: röhej, hogy nekem, magyar kerekesnek kell az infót pontosítanom ! ), majd nagy nyári esővel fűszerezett mászással tekertem fel 2060 m-ig a Sanetsch hágóúton (2252 m). Utolsó svájci délelőttömön szép időben - a Simplonpasson hagytam el az alpesi országot, ám Olaszország 2 órás esővel fogadott.

A térkép még a tervezett útvonalat mutatja, ami nagyon közel áll a végleges teljesítetthez)

Június 24-én nagyon várt nap következett: a 2005-ös Granfondo Fausto Coppi-n megkedvelt Colle Fauniera (2480 m) hágóra tekertem vissza videózni (láttam sok mormotát): varázslatos időjárás és fények közepette, csodás napon, mégha kés délután újabb órát ázhattam is. Másnap kevéssé motiváló kaptatóhoz tekertem világvági völgyben, pocsék aszfalton, ám az emelkedő 1700m feletti része kárpótolt: láthattam, videózhattam békésen nézelődő zergéket, nem bezsélve a hegyek és a felhőfoszlányok és esti fények egyvelegéről... - alig bírtam abbahagyni a filmezést. Franciaország felé olyan átkelést választottam, amely hágón még sosem jártam: Col d'Echelle. Briancon más jó ismerősként fogadott; boldogan tértem vissza; imádom ezt a környéket. Este még éppen belefért a Col des Gondrans (2347 m) nem túl jó minőségű hágóút, ahová 2006-os emlékek hívtak vissza. Az emelkedő néhol leszakadó hegyoldalban vezet, de ez az egyik ami felcsalt rá.
Utolsó francia napom a túra szintén egyik legszebb napja volt, noha az első kaptatója kevéssé motivált. Ám a völgyben tekerve nagyon megtetszett, nagyon! Rioufenc falu felé tekertem, kirándulók által kedvelt völgyben a 2010 méter magasan fekvő La Bergerie du Bois Noir -ig. Ezen emelkedővel ismét behúztam az utolsó olyat, ami valamilyen emelkedőlistán egyáltalán szerepel, vagy azon kívül vált ismertté. Késő délután, ismét csodás fények közepette egy szintén kedvenc kaptatóval búcsúztam a Francias Alpoktól, ez pedig a gyakran 9-10%-os meredek 2413 m magas Col du Granon.
Noha szombat este már a repülőtér közelébe kellett érnem, az utolsó túranap sem maradt 2000 m fölé tekerés nélkül: Olaszországban 2005 után visszatértem Sestriere (2035 m) síközpontba, ahonnan kicsit belekóstoltam a Strada dell'Asietta híres panorámaútba, ami viszont nem aszfaltos, hanem földút ugyan, de mint kiderült: csodás panorámákkal ajándékozza meg az oda látogatókat.
Hatalmas eső miatt este 2,5 órás késéssel sikerült vonattal Novarába, majd éjféltájt a kempingbe érnem, ahonnan másnap reggel Budapestre repültem haza (a milanói reptéren most is voltak izgalmak, de szerencsére csak fél óráig tartott a dili).

Összességében egész szép két és fél hetet zártam: ... (folyt köv.)

Ami pedig a szokásos statisztikákat, elemzést illeti (ez persze most sem volt prioritás):

• A túra során összesen 24-szer tekertem 2000 m fölé, ebből 4-szer málhával. 2014 június végéig már 271 alkalommal tekertem 2000 m fölé (beleértve a Pireneusok és Kanári szigetek összes aszfaltos 2000-es útját) (ha kettőnek számítanám ha egy hágóra két irányból jutottam fel, akkor még többször): közös halmazokat kiszűrve 32 francia, 52 olasz, 21 osztrák, 52 svájci és egy szlovén. Megjegyzés : két alkalomra csak 2011 telén jöttem rá, hogy kihagytam: 1997-ben, Nockalmstrasse. Mivel több helyen nem egyszer jártam, összesen 238-szer tekertem 2000 m fölé az Alpokban, ebből 56-szor málhával. Legtöbbször Küthaion (6), a Bonettén (5) és a Lautaret hágón (6) jártam. Málhával legtöbbször (3-szor) a legmagasabbakon jártam: Bonettén (2004, 2008, 2011) és az Iseranon (2004, 2009, 2011), egyébként málhával pl még 3-szor jártam az Izoard-on is, de most már - ha jól számolom - negyedszer málhával az Oberalppasson (2001, 2006, 2012, 2014)!
  
• legtöbb szintemelkedést június 14-15-én tekertem, amely alvás nélkül 360 km-t és 9164 m szintemelkedést jelentett.
• A 2004. évi 9, 2005. évi 13, 2006. évi 10, 2007. évi 7 és 2008. évi 11 és 2009. évi 12-13 és 2010-es 11 db után 2011 májusban Tirolban és Dél-Tirolban 4-5-ször, 2011-es Francia Alpok-beli túrámon 8-szor, 2011-es júliusi olasz-svájci túrámon legalább 11-szer, a 2012. évi Alpok túra 11 napja alatt legalább ötször, a 2012. évi Andalúziában tett túra során 3-szor, míg ezúttal, 2014. évi alpesi túrámon legalább 12-szer "küzdöttem le” Tour de France Hors categorie-nak azaz kiemelt kategóriásnak megfelelő emelkedőt, ezek a következők: Passo Mortirolo, Passo di Gavia, Umbrailpass (?), Passo dello Stelvio, Forcola di Livigno, Splügenpass Délről, Alp Stierva, Sustenpass Keletről, Cave du Colombire, Sanetschpass, Simplonpass (Tour de Suisse-n 2012-ben Hors categorie), Colle Fauniera és végül Col du Granon (Tour-on 1986-ben Hors cat.)
• A svájci, olasz és francia Alpokban tett alpesi túra után, külföldön megtett kerékpározásaim meghaladják a 48000 km-t (ebből, több, mint 24000 km az Alpokban). Ami a szintemelkedéseket illeti, az Alpokban már több, mint 450.000 méternyit gyűjtöttem, a Pireneusokban több, mint 71.000 méternyit, a Kanári szigeteken 33.800 métert. (Összesen a kezdetek (első sebességmérő :1993) óta, Magyarországgal együtt, 2014. júni 30-án túl vagyok a 1.450.000 m szintemelkedésen.)