Györgyi Gábor :  Col du Grand-Saint-Bernard Györgyi Gábor :  Oberläger / Bussalp Györgyi Gábor :  Bettmeralp Györgyi Gábor :  Ötztaler radmarathon - I cycled in 2010 Györgyi Gábor : Lago di Mezzola Györgyi Gábor : Rifugio Ghiacciaio dei Forni ( 2176 m)  Györgyi Gábor : Diga / Speicher Finstertal ( 2350 m )
Györgyi Gábor: Biciklitúra az Alpokban XII.: rövidített napló / túrabeszámoló
GYÖRGYI GÁBOR
Nosztalgia kerékpártúra az olasz és svájci Alpokban és sikeres 2000-es gyűjtés 2011'
rövidített napló / túrabeszámoló (1. rész)
Linkjeim
Túráim:


 

VENDÉGKÖNYV


Google


WWW
gyorgyigabor.hu


Ötztaler radmarathon
fotóalbum!

Kanári szigetek
fotóalbum!





2000-es emelkedőim
a térképen!






MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt




NAGYOBB TÚRÁK
2011 Svájc - Olaszo.

2011 Francia Alpok

2011 Déltirol - Tirol

2010 Piereneusok

2010 Alpok
(8 nap)


2009 Alpok

2009 Tenerife,
La Palma

2008 Alpok


Pireneusok 2007


2006 Alpok

2005 Alpok


2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig

2002 Görögország

2001 Svájc - Alpok

2000 - Alpok - Adria

1999 Szlovén - horvát - osztrák

1999 Tátra, Krakkó

1998 Tátra

1998 Magas tauern

1998 Tátra túra

1996 Dolomitok

1995 Tátra túra

1993 Tátra túra

Svájci és Olasz
Alpok bringatúra
kezdőlap
                           Rövidített
túrabeszámoló
2. rész
BEVEZETÉS: (indulás előtti szavaimmal, mondataimmal, akkori jelen időben írva)
A Francia Alpokban tett bringatúrám feszes, de sikeres utolsó napjainak tapasztalata alapján döntöttem úgy, hogy a svájci – olasz túra elejéről – kihagyom a Monte Grappa challenge, 6450m szintemelkedéses kihívását, mivel a már teljesített Mont Ventoux ütődöttek klub Galerien verzió teljesítéséhez, illetve az Ötztaler marathon teljesítéséhez képest a motiváció és amit adna az esemény, számottevően kisebb azoknál. Az ezáltal felszabaduló 3 napnak köszönhetően picit lazítani tudtam az ütemterven és több tartalék emelkedőt tettem bele, melyek akár kihagyhatóak. Élvezhetőbb lesz a túra. Enélkül szintén éppen az utolsó 3 nap lett volna brutálisan kemény, nehéz. Még egy kisebb változtatás került bele július elején: valamit félrenézhettem, mert júliusban egyértelműen kiderült: a Fratelli Calvi és Lungo turistaházakhoz nem visz aszfaltos út, így épp e nappal talán még jobban szerethetőbb is lett az utolsó hét.
Júniusban a Francia Alpokba nagy nosztalgiázós - és búcsú érzésekkel indultam: hiszen imádom a Bonette (2802 m), Galibier (2645 m), Iseran (270 m) emelkedőit, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Bár a Francia Alpok a kedvencem, azért a hegység svájci és olasz részén sem tudnék már úgy bringázni, hogy többször ne nosztalgiáznék. A nevesebbek és jobban vártak: Grand Szent Bernard hágón 2001-es svájci túrámra (egyik első alpesi túrám) emlékezhetek, a Nufenenen, Gotthardon a 2005-ösre; remélem most szép időm lesz, vagy a vége felé ott lesz az olasz legenda (talán az egész túra egyik legnevesebb kaptatója), a 2618m magas Passo di Gavia, melyen 2005-ben Északról kapaszkodtam fel málhával. Most végre délről is felhajtok rá, igaz kevés cuccal.

Melyek lesznek számomra a túra kiemelt emelkedői, illetve amelyeket legjobban várok ?
Az első napokban kevéssé ismert út pl. a Mont Blanc alatt, a Grand col Ferrethez, természetesen a Nagy Szent Bernát hágó (2469 m), aztán a csodás Lac View Emosson tó felkeresése (ameddig nem lezárt az út), majd szépnek ígérkezik Alpe Cava (2005 m), melyet tavaly én fedeztem fel, hogy leaszfaltozták és ezután – levélváltásunk után - kereste fel egy svájci bringás ismerős a quaeldich bringásai közül. Várom a csodás Splügen hágót, melyre ezúttal délről is feltekerek és természetesen a Passo di Gaviát (2618 m).

Érzések, elszántság, motiváció:
Optimista vagyok; mivel itt-ott vannak a tervben benne „tartalék” hegyek, melyek nem várt események, illetve megelőző túlzottan fárasztó napok esetén kihagyhatóak, elég magabiztos vagyok. Noha a túra több, mint 2300km és 50000 m szintemelkedés lesz, mégis azt mondom: nincs benne kimagasló brutális dolog, egyszerűen csak végig kell tekerni. A júniusi Francia Alpok bringatúra (1530 km + 28989 m szint) alaposan felkészített az akár hűvös estékre, lejtőkre és több órás esős hágóutakra (Colle Lombarda (2350 m), Col du Lautaret (2058 m), Petit St Bernard (2188 m)), nem várt, rosszabb időjárásra – több napos eső - nem készülök, de ha jön, megoldom.  Már a Francia Alpok túrához is úgy álltam hozzá: mindenáron végigcsinálom és elérem a teljes kollekciót, ez most sem lesz másként: tudom, hogy ezzel minden neves listánál több emelkedőm lehet és ez nagyon motivál: olyan helyekre is feltekerni, amelyeket csak a legnagyobb alpesi bringás szakértők, vagy azok sem ismernek, kerestek fel. Egy példa: miután hazajöttem és valahol említettem, milyen csodás volt a kevesek által ismert Plan du Lac (2361 m) kaptató a Francia Alpokba, a hegyi szervezet levelezőlistáján egyikük engem – nem alpesi ország túrázóját – kérdezett, hogy írjak már róla…. Magyarként ajánlani emelkedőt az alpesi hegyi bringásoknak: jó érzés 
Jerry Nilsonnal is jól esett egymásnak emelkedőket javasolnunk; jól esik egy szintre kerülni az Alpokat leginkább ismerő bringásokkal, némelyiküknek akár még hegyi utakat is ajánlani.
Felkészülés:
Mivel mindössze három hét választja el csupán a két túrát egymástól és korábbi tapasztalataim alapján egy több, mint hetes málhás túra után három hét kihagyás még nem veti vissza annyira a formát, edzettséget, hogy komoly edzőtúrákra legyen szükség, egyéb teendők, korábbi túráról rövid túraleírás írás, fotófeltöltés, 2 videó megszerkesztése miatt mindössze egy teszttúrára jutott időm. Úgy hogy előtte 2,5 héten át csupán az állomásig oda-vissza (napi 3 km) ültem bringán, illetve egyszer még 6 km-t, a Pap-réti (leágazástól a rétig) mért bő 21 perces teszt időfutamom (átlagpulzus 185) szerint elég jó formában vagyok. Sok évnyi tapasztalat szerint 21 perc jó edzettségnek számít, 20 perc alatti a kitűnő, rekordom pedig valamivel 19 perc alatt van (sorompók közt 16 perc alatt). Meg kell mondjam, annyira határon tekertem, hogy néha azért nem mertem és nem is esett volna jól erősebben nyomni, mert attól féltem szívem kiakad és leesek a bringáról. Kétségtelen: 28 fok volt és 2,5 hete nem voltam edzésben.

Csütörtökön, július 14-én megkezdem utolsó, komoly célokat tartogató málhás túrámat.


2011.július 14, csütörtök: Repülővel Milanóba
Csupán 4 óra alvás után hajnali ½ 6-kor keltem, hogy néhány óra vonatozás után, 11 óra tájban megkezdhessem 20 km tekerésem a schwechati repülőtérre. Hagyományosan picit elnézelődtem a kifutópálya déli végénél elhaladó útszakasznál, majd a Duna partra érve miután egy csupasz bringás, montis megelőzött, ám az emelkedőn nem haladt, versenybe keveredtünk. Egyúttal ki is próbáltam magam, hogy málhával mennyire vagyok jó erőben. Végül csomagom jelentette 26 kg ellenére sem tudott lenyomni. Egy átlagos málhás bringást valószínűleg visszaelőzött volna, én viszont málhás túráimat majd’ egy évtizede szinte csak az Alpokba vezetem, ott gyűjtöm a szintemelkedéseket. Az Alpokba készültem, hogy három héttel később enyém legyen a neten a legtöbb 2000 m fölé vezető aszfaltos emelkedőt számláló lista. Bár kiderült, hogy 16 órás repülőmet áttették 19 órára, mégsem tört össze. Egy órát internetezve azonnal a másnapi vonatmenetrendet néztem és célom volt, hogy másnap estére így is behozzam időbeli lemaradásomat. Csomagfeladáskor trükkös voltam: a végén adtam be, így szerencsére Milanóban az elsők között meg is érkeztek és a bő hónappal korábbihoz képest fél órával hamarabb meg is érkeztem az ismerős ponte ticinói kempingbe.


2011. július 15, péntek: Ponte Ticino – Novara – VONAT – Chatillon – Breuil Cervinia (2140 m) – Valtournenche – Cheneil (2040 m) – Aosta = 107,6 km + 2204 m szint

A júniusi francia túrán bevált Ponte Ticinoi-i kempingben – ezúttal melegebb, szebb időre - ébredtem. Fél óra tekeréssel értem Novarába, majd pár óra vonatozással Chatillonba. Kánikulában tekertem fel a faluba, ahonnan falatozás után nekivágtam a Breuil – Cervinia kb. 1500 m szintemelkedésű emelkedőjének, mely egyike volt a hiányzó 2-3 db 2000m feletti BIG listás kaptatónak. A 27 km hosszú út a világ egyik legszebb hegyének tartott, Matterhorn / Monte Cervino alá vezet fel.
Györgyi Gábor : Breuil - Cervinia
Ezúttal is ugyanott jöttem vissza, mint tekertem föl, így mint az egész három hetes túrán sokszor, e völgyben is a csomagelrejtés technikáját alkalmaztam. Kb. 600-700m közt az út menti támfal tetejénél, a támfal mögé tudtam rejteni cuccaimból a nem szükséges kb. 21 kg-nyit. A kaptató első fele nem túl érdekes, az első igazán ütős kép, St André településen ért, amikor egy kanyarból feltárult a Matterhorn látványa. Lábaim sajnos még nem pörögtek fel eléggé, nem jöttek formába, de azért ha nem is jól esően, feljutottam Breuil Ceviniába. Noha a térkép 2006m-re írja a felkapott síközpontot, kisvárost, azonban megkerestem a legmagasabbra vezető utcát ahol 2140 m-re jutottam fel.
Györgyi Gábor : Cheneil (2040 m)
A meredek hegyek ölelésében már 6 – 1/2 7 tájban lement a nap, ám szerencsére a 9 km-rel lentebb, Valtournanchéban leágazó, Cheneilre vezető kaptató fölső részén még élvezhettem a napsugarakat. Ezt az utat már kevesen ismerik. Egy-két helyről nyílt szép kilátás, volt is egy szép része, egyébként semmi extra. Az út 2040 m-en végződött. Visszaúton meglepett, hogy a napközi kánikula ellenére eléggé lehűlt a levegő. Csomagjaim gond nélkül megtaláltam; a fővölgyben még kb. 20 km-t tekertem Nyugatnak, amikor egy Aosta közeli kempingnél úgy döntöttem, nem hajtok tovább és keresgélek, megfelel ez pár km-rel a város előtt. Sátorállításkor rövid ideig már csepegett az eső. Ideális – nem túl nehéz - kezdőnapot zártam, tökéletes volt bemelegítésnek.
Cheneil ismertségét illetően jegyzem meg, hogy diagramját én osztottam meg a salite.ch több, mint 11000 emelkedőt listázó adatbázissal, a quaeldich.de-vel pedig heteken belül fogom.


2011. július 16, szombat: Pre St Didier – Courmayeur – Val Ferret – Rifugio Elena (2061 m) – Pre St Didier – Col du Petit St Bernard (2188 m) – Les Suches (2200 m) – La Thuile – Colle san Carlo (1950 m) – Morgex = 120,4 km + 2884 m szintemelkedés

Kora reggeli vonattal utaztam Aostából Pre St Didier-ig az Aosta völgy végébe, a Mont Blanc közelébe, hiszen oda terveztem újabb 2000m feletti emelkedőket célzó túrámatm (egyébként épp 3-4 hete végigtekertem ott, ahol ezúttal vonattal egyszerűsítettem). Kezdetnek már a településről nyíló kék ég alatti, havas Mont Blanc panoráma is elkápráztatott. Courmayeur felé is élveztem a lenyűgöző tájat, azután még inkább, bár az élvezetet rontotta az a kellemetlen meglepetés, hogy a várt csekély forgalommal szemben, elég sok autó járt a „kirándulóvölgyben.” Sokat gyönyörködtem a havasok, gleccserek, patakok és fenyők együttesében. Györgyi Gábor : val Ferret , Col du Petit St Bernard , Les Suches , Colle san Carlo - szintdiagram
Jól kezdődött a három hetes túra; írtam is az sms-t haza: lehet, hogy már megvan a túra legszebb napja ?
Hiába keskenyedett a Ferret völgyben vezető aszfaltút, mindig jöttek még autók – ezt bántam picit. Úgy hittem, reméltem, hogy egészen Pre Bard-ig, 2000 m fölé aszfaltút vezet, azonban valójában 1776 m-tól (turistaház, vendéglő) már 12-15%-os köves út kapaszkodott fel a Rifugio Elenához. Ha már ilyen szép helyen jártam, és eddig feltekertem, nem fordultam vissza.
Györgyi Gábor : Mont Blanc, Courmayeur Györgyi Gábor : Val Ferret, Rifugio Elena
A délután második felében Pre St Didierből a Petit St Bernard hágóútra (2188 m) fordultam, ami ugyan unalmas, ám nem akartam a durva, 9-10%-os Colle san Carlóval már ekkor megkínozni lábamat; másnap nem várt rám könnyű nap. Legutóbb pár héttel korábban esőben ereszkedtem itt le, jó volt napsütésben visszatérni, ellenkező irányból. Bár picit befelhősödött, engem is meglepett, hogy épp a hágón csepegni kezdett. 300 m, 5 perc erejéig visszatértem Franciaországba.Ismerős helyen tértem le egy kevesek által ismert aszfaltutacskára, melyen 3 km alatt 2200 m-ig kapaszkodtam Les Suchesbe, egy újabb kevesek által ismert 2000-es útra. Észak felé szép panoráma nyílt, de a lejtőn itt-ott már esőben hajtottam. Le Thuilétól a vonat szempontjából idő szűke ellenére bevállaltam a Colle san Carlo (1950m) 500m szintkülönbségét és noha esőruhába öltöznöm, vetkőznöm is kellett, időre felértem. Györgyi Gábor : Col du Petit St Bernard (2188 m)
A lejtőn picit izgultam, mert gyengén esett az eső, nekem meg igyekeznem kellett, ám végül gond – esés - nélkül a vonat előtt 10 perccel megérkeztem az állomásra. A nap végére elromló idő ellenére, komoly, csodás és sikeres napom volt; boldog voltam.



2011. július 17, vasárnap – 4. nap: Aosta – Doues – Champillon (2078 m) – Doues – Ayez – Col du Grand-Saint_Bernard (2473 m) – Martigny = 123,48 km + 3042 m szint

Terv szerint újabb két 2000m fölötti aszfaltos út várt rám: előbb a málha nélkül megcélzott Champillon, majd a 10 éve, 2001-ben Észak felől leküzdött Grand Szent Bernard hágóút (2473 m). Magas hágó lévén jó érzés volt ezúttal málhával is feljutni rá. Mint komoly hegyi bringás, büszkeséggel tölt el, ha az átlag kerekesekkel szemben én könnyű bringa helyett minél több magas hágóra is feljutok 25-26 kg-s cuccal terhelt kerékpáromon, mint tettem eddig a legmagasabb hágóutak nagy többségével (2455 m felett csak a Grossglocknerút (első 2000-eseim egyike) és a Colle Fauniera (Fausto Coppi biciklimarathon útközi teljesítése lévén ez érthető) a két kivétel, a többin mind legalább egyszer (némelyiken háromszor is) málhával is jártam). Persze – mivel honlapomon minden apróságot közzétettem – adataim látva a konkurensek néhány év alatt e tekintetben könnyen elérhetik ugyanezt; mást meg nem, mert első teljesítéseket már nem lehet megelőzni:)
Györgyi Gábor : Champillon , Col du Grand-Saint-Bernard : szintdiagram Reggel ugyan még megúsztam a sátorbontást eső nélkül, de a vasútállomással szemben elfogyasztott reggeli után megnyíltak az ég csatornái. Esőcuccban egy óra tekeréssel érkeztem már a Champillon felé vezető kis faluba, ahol délután a másik hágó felé kellett fordulnom, így ott kerestem – fedett, esővédett - rejtekhelyet cuccaimnak. A település végi eléggé élettelen házak egyik nyílt fészerébe pakoltam be és hagytam is ott egy cetlit: 15 óra után visszajövök.
Reménytelen, szürke, felhős esős időben tapostam a pedált egyre feljebb. Itt a – lent még - nem túl hideg miatt egyértelmű volt, hogy a rövidujjú mezre veszem a dzsekit és úgy tekerek és maradnak szárazon hosszúujjú ruháim, ám későbbi esős napokon nem feltétlen volt jó érzés egy szál rövidre venni rá a dzsekit, ám célszerű volt: az éjszakai meleg öltözeteimhez nem nyúlhattam, azon kívül volt egy hosszú ujjú polárom és egy hosszú mez. Györgyi Gábor : Champillon (2078 m) Ha ebből egyiket fölfelé átáztatom az esőkabát által, a lejtőn a másikat felvéve az is erre a sorsra jut és az éjszakai öltözéken kívül nem marad más száraz meleg ruha. Ezért kellett óvatosan bánni esőben a hosszú fölsőimmel és ezért kellett összesen 4 rendes és egy hosszú aláöltözet a túrára.
Egyszer-egyszer álltam meg fotózni, filmezni, amúgy fülemben zeneszóra hajtottam fölfelé, egyszer álltam meg kicsit falatozni. 1700m felett azon gondolkodtam és reméltem, hogy a tetőn még hidegebb időben lesz-e hol átöltöznöm felsőtestemet illetően. Az aszfaltút végénél cudar idő volt: ugyan 9 Celsius fok, azonban a hőérzetet a vizes ruha és az erős, hűvös szél erősen rontotta. Györgyi Gábor : Col du Grand-Saint-Bernard (2473 m) Szerencsém volt, mert fél kilométerrel visszább egy üres ház állt, amelynek garázs-szerű helyiségébe be tudtam menni, picit melegedni, majd átöltözni. Néha remegtem, szinte vacogtam. Durva volt! És nem meleg autó, forró zuhany várt visszaérve (mint néhány külföldi, emelkedőgyűjtögető kerekest), hanem gurulás, majd további tekerés. Megfelelően öltözve a lejtőn már nem fáztam annyira, a megtalált cuccaimnál pedig a mozgás miatt fel is melegedtem, hát még az egyből 10%-os emelkedővel folytatódó úton – még esőben. Délután 16 óra után enyhült, majd elállt a csapadék, így a Nagy Szent Bernard hágóút 1300m feletti részén már mind több napsugár világította a völgyet, hegyeket. Györgyi Gábor : Col du Grand-Saint-Bernard (2473 m) A fölső szakaszra szép idő lett, így – nem hittem korábban – a nap utolsó órái igazán élvezetes kerekezést, szép panorámát hoztak. Az utolsó órára már árnyékos úton hajtottam, lábamra „palilábat” kellett húznom”, a hágón pedig – érdeklődve figyelő tekintetek közepette – öltöztem fel a legalaposabban melegbe (utóbb láttam, 4 fok volt !): rövid mezemre egy hosszú polár, majd egy hosszú fölső és a dzseki, fejemre téli sapka. Lábamon a palilábra esőnadrágot húztam, cipőmre – hogy melegen tartson – kamáslit. Nem is fáztam a lejtőn, noha hosszan gurultam 50-60 km/ó-val. Martignyben talált tájékoztató térkép segített a kemping megtalálásában, ahol éjfél után térhettem nyugovóra. El is felejtettem az 5 órányi esőben tekerést: elégedetten zártam a napot.


2011. július 18, hétfő 5. nap: Martigny – Col de la Forclaz (1526 m) – Lac Emosson és fölötte kis panorámahely (2003 m) – Martigny – VONAT – Visp = 83,4 km + 2480 m
Györgyi Gábor : Col de la Forclaz , Lac d'Emosson : szintdiagram Nyugisabb nap várt rám, „kötelezően” mindössze egy 2000-essel, esetleges BIG listás emelkedő további felkeresése volt opcionális, de természetes, hogy a 2000-es érdemelt prioritást a BIG listás úttal szemben; előbbi nagyobb teljesítményt jelentett. A megcélzott 2000 m feletti út a cycling-challenge.com honlap gyűjteményéből származik. Ami a honlapot illeti (nem a „fikázás” kedvéért, csupán a tényt rögzítem): nagyon design-os, szép weblap, de számottevően kevesebb emelkedővel bír, mint jómagam (külalakban jobb, tartalomban kevesebb). A srác írt / mutatott képet a Lac Emosson (1970 m) feletti 2220 m-en fekvő fölső tóhoz vezető aszfaltos útról, ezt akartam felkeresni.
Délelőtt nyugodtan begurultam a városba, vásároltam, ruhát mostam (hisz a napos idő mellett komoly szél fújt), így nem sokkal dél előtt vágtam csak neki az Emosson tóhoz vezető út első, komoly kaptatójának, az Alpe d’Huez-hez hasonló paraméterekkel bíró (13 km-hoz 1010 m szintemelkedés, 7,8% átlagmeredekségű) Col de la Forclaz-nak (1526 m). Az alján szép kilátás nyílik vissza a Rhone völgyére és Martignyra, utána azonban az erdő miatt csak mentem egyenletes tempóval. Györgyi Gábor : Col de Guelaz , Lac d'Emosson emelekdő Kitűztem, hogy hol tervezek kis megállást és zenét hallgatva (az autók mellett a természet hangjaiból nem sokat lehetett hallani) nyomtam a pedált. A felső szakaszon volt pár hajtűkanyar, egyikben filmezni is lehetett, utána azonban megint nem volt miért megállni. Ez egy nehéz, kilátással csak időnként megajándékozó emelkedő volt, az utolsó 2 km-n komoly ellenszéllel kínált meg. A hidegfront erős szelet hozott! A néhány km-s lejtőn a vártnál lejjebb ereszkedett az út (1066 m), onnan még további bő 900 m szintemelkedés várt rám az Emosson tóig. Az út fölső szakaszán mind szebb lett a panoráma a DNY felé emelkedő havas-gleccserek hegyek felé, kiváltképp, miután a csúcsokat takaró felhők is távoztak, ritkultak. A tó melletti parkolónál a turistaházat a tábla 1970m magasan fekvőnek jelezte; előtte a Col de Gueulaz-t (1965 m) is táblán nevezték nevén. A duzzasztott Lac Emosson tó mögött jól látszott a magasabban fekvő tóhoz vezető út – ami a célom volt – ugyanakkor építkezés folyt a környéken; kiderült: ide jártak a teherautók. Györgyi Gábor : Col de Guelaz , Lac d'Emosson emelekdő A kb. 20 m-rel mélyebben fekvő gáthoz bringám vállamra véve, fém lépcsőn ereszkedtem le, ott végre gurulhattam, ám a kocsiút le volt választva, nem engedték oda a gyalogosokat. A gát túlfelén ismét komolyan kiépítették, hogy gyalogosok ne mehessenek az építési területre, persze (noha tábla is jelezte) meg is kérdeztem egy őrséget ellátó sráctól. Visszafelé már a kocsiútra átemelve bringám, onnan felhajtottam a turistaházhoz; a tetőn, a parkolónál tábla jelezte, hogy kerékpárral tilos az úton hajtani, így gyakorlatilag szabályosan nem lehet feljutni a magasabb, Lac View Emosson tóhoz.
A parkolóból egy rövid meredek út vezetett egy valamivel fentebbi kápolnához, onnan azonban már csak köves úton tudtam 2000 m fölé hajtani, de azért meglett (33 méterrel a parkoló fölött, azaz 2003 m) A völgybe visszatérve szinte lendületből hajtottam vissza a Forclaz hágóra, mely utolsó fél kilométerén rengeteg időm elment, míg megfelelő fotót próbáltam készíteni egy csodás gleccseres heggyel a háttérben. Annyira elszaladt az idő, hogy Martignyba visszaérve (max. sebesség 76 km/ó) nagyon gyorsan kellett járnia a kezemnek, hogy időben meglegyek az összepakolással, sátorbontással és elérjem a vonatot. Györgyi Gábor : Col de Guelaz , Lac d'Emosson emelekdő Cuccaim még szanaszét voltak, mégis 26 perc múlva már a kempingből kifelé hajtottam. Felpörögtem, mint a „flexkorong” – ahogy a katonaságnál mondtuk. 22 perc volt még a vonat indulásáig, emlékezetből hajtottam a vasútállomás felé, de nem kérdezősködnöm kellett, merre találom. Egy kis szerencsével végül megérkeztem, ahol automatából gyorsan jegyet is sikerült vennem (Svájcban igencsak drága a vonatozás).
A völgyön korábban már végigtekertem, így felesleges idő- és energia-pocsékolás lett volna megint úgy tenni. Fél 9-re már Vispbe is értem és világossal állítottam sátrat.


2011. július 19, kedd - 6. nap: Sion – Vex – Alpage Mandelon (2066 m) – Sion – Sierre – Crans Montana (1476 m) – Sierre = 102,4 km + 2578 m szint
Este otthonról kapott / kért információk délutánra már esős időt jeleztek, így e napra tettem át a Mandelon emelkedő felkeresését és másnapra – a jobb idő reményében – a Weritzalp és Lauchneralpra való feljutást. Sionig vonatoztam (ne veszítsek reggel és este is 1-2 órát sík tekeréssel, és persze korábban már ott is végigtekertem), majd onnan már 2009-ről ismerős, nem túl érdekes völgyben hajtottam a Dixence gát irányába majdnem Pralongig. Györgyi Gábor : Alpage Mandelon (2066 m) bringatúra / bicycle tour A gáthoz még 2009-es alpesi túrám során tekertem fel, az e napi célpontról nem is hallottam akkor, igaz ez volt talán a túra legkevésbé ismert 2000-ese. A leágazást (1548 m-en) sikerült meglelnem, ahonnan már eleredt esőben folytathattam utam a kiváló aszfalton. Alul még észlelhető, fotózható, filmezhető volt a kilátás, ám mire 2066 m-re értem, néhol felhőn hajtottam át és közeli felhők miatt sem lehetett komoly kilátásban gyönyörködni (az eső miatt sem).
A lejtőn többször lábam felemelve suhantam, egészen Sionig sem állt el: legalább 3 órát egyfolytában esőben kerekeztem. Kis szusszanás és falatozás után Sierre felé már javuló időben pedáloztam. Gondoltam, a felhős idő ellenére Györgyi Gábor : Crans Montana - bicycle tour csak el kéne tölteni még valamivel a délutánt, így még Crans Montana emelkedőjének gyorsan nekivágtam. Alul még normál öltözetre vetkőzve bringázhattam, ám 900 m felett ismét jöhetett az esőcucc: noha mind hűvösebb és párásabb lett (végül 100m látótávolságú ködben is tekertem) a mez fölött egyből esőkabátban hajtottam, hiszen a lejtőre tartalékolni kellett a polárt és a másik hosszúujjút. Mire felértem a hűs és már szakadó eső miatt eléggé morcos lettem; a hőmérő a tó mellett már 6-7 fokot mutatott. Rá is mondtam videófilmemre: valaki azt hiszi, hogy a BIG emelkedők gyűjtése mutatja, meg, hogy ki milyen hegyimenő ? Györgyi Gábor : Crans Montana - bicycle tour Miközben többek jó idő esetén pár száz km távról idejöhetnek, míg aki távolabbról érkezik, nem válogathat az időjárásban. Csinálják meg az Ötztaler radmarathont meg 150-200 db 2000 fölé tekerést, közülük legalább 50-et (és nem csak azt) málhával aztán majd érzik, hogy „picit” más egy 9-10 kg-s bringán emelkedőn mászni (és BIG csúcsra feljutni), mintha a bringa és a cucc együtt 40 kg. Aztán van aki – megengedheti és túra után házban alszik, meleg étterembe ül be, míg mi Kelet-Európaiak ezt nem tehetjük meg.
A lejtőt is szakadó esőben tettem meg, víz hömpölygött az úton, egy-két hajtűkanyarnál izgulnom kellett, hogy sikerül-e időben lelassulnom, vagy túlszaladok, esetleg korlátnak ütközöm. Az állomáson és a vasúton próbáltam magam valahogy melegen tartani, hazaérve – a kempingben - hamar siettem a forró zuhany alá: az volt a nap legnagyobb öröme: legalább tíz percen át csak vigyorogva élveztem a meleg vizet.
A nagy emelkedő adatbázisokba küldött Alpage Mandelon ismertetőm és fotóim, diagramom itt (quaeldich.de) és itt (salite.ch) találhatóak meg,a climbbybike.com-nál való megjelenés folyamatban van.


2011. július 20, szerda – 7. nap: Zermatt – Zmutt – hegyi tó fölött (2008 m) – Zermatt – Visp – Steg – Wiler – Lauchernalp (2052 m) – Weritzalp (2099 m) – Fafleralp (1763 m) – Steg – Visp = 150,3 km + 2654 m szint
Csúnya, még csepegő és szeles időre ébredtem. Otthonról kért és kapott infók alapján úgy tűnt déltájt Zermatt felé már javulhat (de napközben alig lehet 20 foknál több. Lent persze!), ezért nyugodtan készülődtem, időztem reggel, majd a hideg miatt csak a 10 óra utáni vonattal utaztam fel Täschig. Vispnél, a kempingnél még felhős, nem túl szép idő volt, de látszott, hogy Zermatt felé szebb; gondoltam, akkor vonattal célszerű Täschig feljutni, hiszen addig máskor már felkerekeztem. Eredendően az egész napi túra a kempingtől kezdődött volna – de normál, azaz 10 fokkal melegebb és napos időjárás mellett.
Piszkosul drága volt a vonatjegy, de pillanatok alatt elhessegettem az árát: csak arra gondoltam: végigcsinálom a napot, úgy, hogy másnapra is maradjon energiám és ne fázzak meg. Täschtől elvben az autók nem mehetnek tovább, óriási parkoló is épült, ezért lepett meg, hogy a Zermattba vezető keskeny kis úton bőven találkoztam ám négykerekűekkel. Györgyi Gábor : Zermatt / Zmutt  bringatúra / bicycle tour Egyébként szokatlan módon vastag melegítőben tekertem; féltem, hogy a bringanadrág hideg lenne. „Ősz” volt. Zermattban egy elágazásnál a bal oldali utat választva végülis véletlenül elkerültem a központot és részben megérzés alapján hajtottam a patak mentén Zmutt felé. Útközben egy hőmérő 8 fokot mutatott (délben, igaz 1600 méteren), aztán az aszfalt véget ért. Kis visszagurulás után másik úttal próbálkoztam; sikerrel, hiszen végülis az vezetett a duzzasztott tó és előbb egy felvonóállomás irányába.
Nem ismertem a környéket, de mázlim volt. 1800 m fölé értem már, mikor picit bújkálni kezdett a Nap, és lassan a felhők is szakadoztak, ugyanakkor fejpántban tekertem. Az aszfaltút végül a duzzasztott tó gátjáig, 1970m-ig vezetett, de köves úton persze 2000 m fölé hajtottam (2008 m). Visszaúton már vékonyabbra vetkőzve ereszkedtem. Ekkor már mind szebb kilátás nyílt a hegyekre, a híres Gornergrat és az oda vezető fogaskerekű-útvonal is látszott. Zermatt turistákkal teli központjában picit nézelődtem, majd visszatekertem-gurultam a kempingbe.
Györgyi Gábor : Lauchernalp (2052 m)  bringatúra / bicycle tour Ebéd és ruhamosás után vágtam neki délutáni/esti túrámnak, még két egymáshoz közeli 2000-esnek. Fél órát a Rhone völgyében tekertem, majd panorámás és szeles szerpentinúton kapaszkodtam a Löschentalban. Ez az a völgy, ahonnan az autók alagúton vonatoznak Észak felé. A völgyben bő 2 km-es alagúton vezetik át a kocsiutat, meg is lepett, hogy nem tiltották ki a kerekeseket. Túloldalán előbújva szerencsére elmúlt a szél, de nem volt meleg. Weritzalp (2099 m) és Lauchneralp felé ugyanaz az út indul és csak elég magasan ágazik ketté; addig nagyrészt erdőben vezettek a 10-11% meredek km-k. Nem volt gond a kondimmal, jól bírtam. Délutánra tiszta lett az égbolt, mégis egy közeli hegyen úgy tűnt, esik, aztán picit felettem is szitálni kezdett az eső. Lauchneralp település már 1900 m-en elkezdődött, és 2050 m felett is tartott még….ez volt a kevésbé meredek, mert visszagurulván, az elágazástól a másik végpontig, Weritzalpig még 10%-os meredek maradt.
Györgyi Gábor : Weritzalp (2099 m)  bringatúra / bicycle tour Már eléggé szürkületben gurultam vissza a völgybe (szerencsére megúsztam a defektet), ahonnan sötétben fordultam a 10 km-re, kb. 400 m-rel magasabban fekvő, BIG listás Fafleralp felé. Ezt is csak azért tettem, mert ha már ennyit feltekertem és ilyen közel voltam, akkor nem kellett volna kihagyni. Másfelől röhejes volt, hogy a völgyből felmentem 6 km-en 10%-os úton Weritzalpra és utána a BIG-es „csúcsért” tekerek 2-7%-os (1 km 9,5%-os) úton még 10 km-t. Ráadásul, ha én is autóval közlekednék emelkedők közt, akkor világossal jutottam volna még fel, csak én azt nem bringatúrázásnak hívom, hanem autós bringázásnak – gondoltam morcosan. Ahogy egyes hegymászók a 8000-es csúcsokra tisztán, oxigénpalack nélkül akarnak feljutni, én a bringázással vagyok így: maradok a leg tisztább, igazi túrabringázásnál. Györgyi Gábor : Weritzalp (2099 m)  bringatúra / bicycle tour Egyáltalán nem hiányzott a sötétben tekerés, de sajnos a versenyszellem.... pedig ez aztán nem a korrekt verseny (én végén el is döntöttem, jövő nyár végén kilépek).
22:40 körül értem fel Fafleralpra, ahonnan jól beöltözve eleinte óvatosan ereszkedtem, majd később már a bringát jobban megengedve. Sötétben hajtva jól jöttek az alagutak, ahol a fény miatt meg lehet engedni a bringát; én is 45-50 km/ó-val haladtam. A sík völgyben a maradék 11-12 km nem hiányzott már; éjfél után értem vissza a kempingbe, hajnali fél 2-kor tértem nyugovóra. A nem igazán bringabarát idő ellenére továbbra is program szerint teljesítettem a megcélzott 2000-eseimet.


2011. július 21, csütörtök - 8. nap: Interlaken – Grindelwald – Bussalp – Oberläger (2025 m) – Grindelwald – Interlaken = 67,4 km + 1466 m szintemelkedés
Kevés alvás után keltem óracsörgésre, hogy idejében Interlakenbe vonatozhassak (oda is eljutottam már kétkeréken), a Grindelwald fölötti, 2025 m magasan fekvő Oberläger felkeresése miatt. Jó adag pénzbe került az utazás, de most sem sokáig törődtem vele, helyette inkább azzal, hogy estére újabb 2000 m feletti emelkedő lesz meg; éppen a 200. alkalom, hogy 2000 m fölé tekerek. Noha az alagút túlsó oldalán változó felhőzet alatt suhant a vonat, mire elhagytam volna az interlakeni vasútállomást, esni kezdett. Volt időm: a váróban várakoztam, jegyzeteltem és néztem a nagyképernyős monitoron a Mannlicheni (2200 m-n 9 fok) illetve shilthorni (2970 m-en 1 fok, hóesés) hegyi webkamera ködös, esős, hószállingózós képét, ill. a hőmérsékletet. Durva volt!
Györgyi Gábor : Oberläger / Bussalp (2025 m)  bringatúra / bicycle tour Végül kb. egy óra időzés után szakadozott a felhőzet, bujkált a Nap, nekivágtam. 5-7 km múlva, a szomszéd falu előtt már láttam, hogy oldalt a hegyen esik és rögtön én is állhattam meg esőruhát magamra ölteni. Előrefelé sem volt túl reményt keltő az idő. Grindelwald felé az is járt az eszemben, hogy bezzeg a laikusok, otthoniak nem is gondolják, hogy nem átlagos esős kerekezések ezek, hanem ahhoz képest kénytelen vagyok egyből mezemre az esődzsekit venni, hogy szárazon tartsam a lejtőre és a nap hátralevő részére a két hosszúujjúmat. Újabb esős nap, nem véletlen írtam haza, hogy lehet, hogy az lesz a túra alcíme: „avagy hogy lettem esőmen...”. Régen bezzeg esőben inkább vártam egy napot, ha megtehettem, most meg sorra tekerek 2000 m fölé, ha esik, ha fúj.” – állapítottam meg.
Györgyi Gábor : Oberläger / Bussalp (2025 m)  bringatúra / bicycle tour A több napos időjárás-előrejelzés alapján egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész túra próbatétel lesz. Írtam is haza twitteren, hogy egyre biztosabb vagyok benne, hogy egészen a túra végéig rossz idő lesz, és arról fog szólni a három hét (már csak bő kettő), hogy végig bírom-e csinálni, illetve ilyen körülmények között is vagyok-e elég kemény legény, hogy felkeressem a hiányzó 2000-eseket. Motivációm miatt, biztos voltam benne!
Grindelwaldnál picit keresgélnem kellett a leágazást, de aztán csak megleltem. Bele is olvastam a quaeldich.de kinyomtatott ismertetőjébe és bizony az elején 20% meredek szakaszt írt. Úgy is lett: esőben kapaszkodtam fel a fél km hosszú brutális részen, amit aztán többnyire 10-11%-os km-ek követtek. Hiába volt ám kilátás, csak a felhőt, esős tájat láttam….. egy ideig. Kb. 1500 m fölé értem, mire picit javult az idő: az eső is elállt, illetve szemben is szakadozott, oszladozott a felhőrengeteg: több rétegben látszottak már. Előbújt a 3701 m-es, frissen behavazott Wetterhorn is és mind több látszott az Eiger – Mönch - Jungfrau trióból is.
Györgyi Gábor : Oberläger / Bussalp (2025 m)  bringatúra / bicycle tour Idővel kifejezetten élvezni kezdtem a tekerést, noha nem kék ég volt mögötte, de tetszett a panoráma. Tudtam már menetközben is filmezni. Bussalptól (1800 m) már csak 200 m szint volt hátra, ám az utolsó km, nagyon meredek (13-16%) és küzdelmes volt. Az utolsó fél km-en az út körül tehenek legeltek, az utolsó méterek az aszfaltút végéig pedig már jócskán tehénszarosak voltak.
A visszaút a klassz panoráma, a jó fej, korlátnak támasztott bringámra rögzített hátizsákot nyalogatni kezdő tehenek és mormotafilmezés miatt kissé elhúzódott, így Grindelwaldtól igyekeznem kellett, hogy elérjem a megcélzott vonatot. Nem az én túrám lett volna, ha Interlaken előtt 9 km-rel nem ered el megint az eső (a 8. nap ellenére összesen már hetedszer). Vonattal 20 órára értem haza, és időben nyugovóra tértem. Másnap a király szakasz következett, több mint 3000 m szintemelkedéssel és a túra legmagasabb - és legnehezebb - málhás hágójával, a Nufenenpass-sal.
Oberläger-t a quaeldich.de listáján találtam meg, azonban meredekségdiagramját már én osztottam meg a salite.ch-val: íme


2011. július 22, péntek - 9. nap: Visp – Mörel – Bettmeralp (2040 m) – Mörel – Ulrichen – Nufenenpass (2478 m) – Airolo = 127 km + 3384 m szintemelkedés
A meteorológusok szép időt is jeleztek e napra, kiemelt nap is következett, így óracsörgés után motiváltan, lelkesen bontottam sátrat. A vasútállomás melletti park napos padján reggeliztem és olvastam el közben a Tour de France legutóbbi szakaszának történéseit. Frissen hajtottam Brig felé, ahol azonban előbb eltévedés, majd nem megfelelő kitáblázás (csak az autóutat jelezték, de az ugyanarra haladó kis utat már nem) miatt bosszantottam fel magam. Enyhén emelkedő úton pár km-t hajtottam még Mörelig (755 m), ahonnan Bettmeralp (2040 m) szűk 1300 m szintkülönbségű emelkedője várt rám. Nem túl ismert kaptató, a quaeldich-en akadtam rá. A falut követően 1 km-t kellett fölfelé hajtanom málhával, míg végre megfelelő rejtekhelyet találtam 26 kg-s málhám nagy részének. Györgyi Gábor : Bettmeralp (2040 m)  bringatúra / bicycle tour A folytatásban napos, a völgyre, majd feljebb havas hegyekre panorámás 7-10%-os meredek mind keskenyebb úton pedáloztam; időnként bájos faházikókból álló kis hegyi falvakon át. Idővel az út közepén már a fű, gaz is áttört, majd váratlanul, 1500 m magasság tájékán murvás úttá változott az aszfalt. Beletörődve hajtottam tovább gond nélkül és később olvasva az ismertetőt, azt írta: aszfaltút vezet a hegyi településre. Ez ugyan nem tűnt annak, ám sejtette, hogy valamelyik elágazást elnézhettem. Talán 1800 m táján futottam bele végül az aszfaltútba, ahonnan már az üdülőfalu sem volt messze.
Györgyi Gábor : Bettmeralp (2040 m)  bringatúra / bicycle tour Bettmeralp komoly meglepetést okozott: nem csupán a csodás kilátás és a település fekvése, ám szép házai, az egész település hangulata, rendezettsége és komolysága is: volt ott teniszpálya, a természet adta hegyi tó is, melyen páran vizibicikliztek… lenyűgözött a település. Az aszfalton elérhető legmagasabb pont egy tanya volt (2040 m), a tónál pedig tábla jelezte: 2010m magasan fekszik. Időztem, gyönyörködtem picit (szemben a Matterhorn és 3000-3500 m feletti havas hegyek), készült persze önfotó és videó is, majd jöhetett a vissza irányba már eltéveszthetetlen lejtő, mely végén kiderült az is, hogy hol hibáztam el az utat. A lejtőn meggyőződhettem róla, hogy ez még szebb, mint ahol én feltekertem. Csodás út volt!
Györgyi Gábor : bringatúra / bicycle tour : Nufenenpass (2478 m)  Csomagjaim felvétele után a völgyben végül Fieschig tekertem, ahol árnyas padon ebédeltem. Az ismerős emelkedőre csak homályosan emlékeztem, arra nem, hogy milyen hosszan vezet fölfelé: magasabbra, mint a Nufenen hágó leágazása, Ulrichen. Fel is bosszantott: minek viszik magasabbra az utat, ha lentebb lesz a leágazás ? Ráadásul teljesen váratlanul egy valamivel nagyobb felhő „eltűntette” a Napot és egyúttal sokkal hidegebb lett, mint korábban, és még a feltámadt hideg ellenszél is rontotta a hőérzetet.
Elegem lett Svájcból: még a gyönyörűnek induló napot is elrontotta: úgy éreztem, Svájcban lehetetlen, hogy akár egy nap is tökéletes legyen az időjárás. Következett a málhás Nufenen hágóút (2478 m): bizony picit féltem, hogy mennyit kell majd szenvednem a 13 km-en át 8,5%-os meredek emelkedőn. Vacsora után alul már hosszúnadrágban vágtam neki, szerencsére ellenszelet nem kaptam. A meredeksége miatt sokat kellett nyeregből kiállva hajtanom, de nem kínlódtam, sőt jó filmet is tudtam csinálni. Egyértelműen ezt tartottam a túra legnehezebb málhás kaptatójának, ez legalább motivált is. Kevés pihenéssel időzéssel, de elegendő fotózással, filmezéssel haladtam. 2303 m-en tértem le a Lago Gries (2386 m) felé, mely közelsége miatt nem szedtem le a málhát. Az út le volt zárva építkezés miatt, de munkások híján nem zavartattam magam, néha persze az úton látott egy-két szög visszairányú óvatosságra figyelmeztetett. Györgyi Gábor : bringatúra / bicycle tour : Nufenenpass (2478 m)  A völgyben visszanézve látszott, hogy a Rhone völgyébe, „kint” bizony esik; nagyon reméltem, hogy nem jön utánam. Így is lett, ugyanakkor furcsa és jó volt, hogy megúszok egy esőt. A hágóút utolsó kilométereit már szürkületben tettem meg, itt-ott kisebb hómaradványok voltak még az út mellett. A lejtőre alaposan beöltöztem, odafent 4 fokot mértem.
Airolóba érve picit még tekeregtem befelé, majd kifelé, végül az autóút viaduktja alatti kis füves területen vertem sátrat – tudván, hogy a környéken nincs kemping. Szemben egy épület ablakait nézve azt hittem, hogy tán a rendőrség figyel, mint szabálysértőt, ám videókamerámmal ráközelítve megnyugodhattam: nem ember állt az ablaknál; egy szobanövény volt az! Átjutottam az Alpennordseitéről az Alpensüdseitére, ahol illett, hogy jobb idő legyen végre – reméltem.


Folytatás a 2. részben


2000 m feletti, bringával meghódított emelkedőim


Györgyi Gábor