Márai Sándor: A barátságról (Füves-könyv) Nincs emberi kapcsolat, mely
megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők
és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem
önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet
barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem
akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja
szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és
nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész
barátság. S nincs ritkább.
Montaigne, mikor eltünődött az érzés fölött, mely
La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: " Barátok voltunk.... Mert ő volt ő, s mert
én voltam én. " Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: " Aki
barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. " Ez a megállapítás több is,
mint pontosság: ez már igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság
lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az
érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb
emberi próba és szerep.
Két ember között a legrövidebb út egy mosoly!
A tudásban az a legszebb, hogy senki sem veheti el tőlünk. (B. B. King)
Akik azt hiszik, hogy nem érnek rá a testedzésre, azok elôbb-utóbb
kénytelenek lesznek idôt szakítani a betegségre. (Edward Stanley)
Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szônyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás
emlékmľveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják
ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik
hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi
egyedi tehetségünkre van szükségük. Valakinek boldogabb lesz az élete, mert
nem sajnáltuk az idôt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire
alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelô tekintet,
egy ôszinte bók, vagy csekélyke törôdés erejét, pedig mind képes rá, hogy új
irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetôség
adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk. (Leo Buscaglia)
Az emberi kapcsolatok alfája és omegája (Reader's Digestből): - Az ember legfôbb vágya, hogy
valakinek szüksége legyen rá! Hívd elô ezt az érzést másokból!
- A legnagyobb erény a kedvesség. Nem szerethetsz mindenkit, de kedves mindenkihez lehetsz.
- Ne akarj mindenáron másokra hatni! Hagyd, hogy örömüket leljék abban, hogy ôk hatnak rád!
- Tanulj meg lelkesedni! Az igazán fontos dolgok nem valósíthatók meg lelkesedés nélkül!
- Odafigyelésed sokszor nagyobb hatással lehet másokra, mint beszéded.
- Őszintén érdeklôdj mások iránt! Vedd rá ôket, hogy beszéljenek magukról!
- Egy mosoly semmibe sem kerül, viszont bôséges a haszna. Nemcsak neked tesz jót, de másokat is jó érzéssel tölt el.
13 jo tanacs az elethez (Reader's Digestből)
1 Nem azert szeretlek, aki te vagy, hanem azert aki én vagyok melletted.
2 Senki sem erdemli meg konnyeidet, aki pedig megerdemli az nem fog sirasra kesztetni.
3 Csak, mert valaki nem ugy szeret téged, ahogy te szeretned, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szive minden szeretetével.
4 Az igaz barát a kezedet fogja és a szivedet simitja.
5 Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hianya mikor melletted ül es tudod, hogy sosem lehet a tied.
6 Sose felejts el mosolyogni. Meg akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7 Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magat a vilagot.
8 Ne vesztegesd idodet arra, aki nem tart teged erdemesnek arra, hogy veled toltse.
9 A sors talan azt akarja, hogy sok nem megfelelo emberrel talalkozz mielott megismered az igazit,
hogy mikor ez megtortenik igazán hálás legyél érte.
10 Ne sirj, mert vege lett! Mosolyogj, mert megtortent.
11 Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak legy ovatos!
12 Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielott valaki újjal talalkozol, akitol azt remeled, hogy ismer teged.
13 Ne kuzdj tul erosen. A legjobb
dolgok varatlanul tortennek
A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jólmennek
a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egyjónak
ígérkezô üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a
derľlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem
abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a
bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel
járunk, akár nem. Ez a remény erôt ad, hogy éljünk, hogy
kipróbáljunk új dolgokat még reménytelennek tűnô körülmények között
is. Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül,
üresen, szeretet és végső soron remény nélkül éljünk. (Václáv Hável)
" Ha túlságosan bízunk másokban, becsaphatnak. De ha nem bízunk embertársainkban, állandó szenvedések között fogunk élni."
" A sikertudat legfontosabb tényezője az önbecsülés. Higgyük el, hogy képesek vagyunk rá. Ha elhisszük, ezzel kiérdemeljük és el is érjük."
"Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani."
Az ember sosem képes jobban teljesíteni annál, mint amilyen teljesítményre képesnek hiszi magát. (H. N. Casson)
" Megveheted egy ember idejét, megveheted egy adott helyen való fizikai
jelenlétét, órabérért szakszerű izommozdulatainak meghatározott részét. De
lelkesedést nem tudsz vásárolni, kezdeményezőkészséget sem, a szív, a lélek, az
ész odaadását sem, ezek nem megvásárolhatók, csak elnyerhetők."
" A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, ha őszinte szívvel figyelsz rá."
"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen." ( Ady Endre)
Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelosnek lenni. Érezni, hogy a
kovel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.
(Antoine de Saint Exupéry)
A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik. " (Krúdy Gyula)
(Egyik kedvencem): Egy ölelés (…) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk. "
(másik kedvencem): Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik. (Tony Parsons)
(Megéltem ezt.....)
"Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá. " (Így jártam anyátokkal c. film )
"Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke. ( Csitáry-Hock Tamás ) "
"Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem. ( Sidney Lawrence ) "
"Az igaz szerelem nem könnyű, de harcolni kell érte, mert ha egyszer rátalálsz, nem cserélnéd el semmiért. " (Egyszer volt, hol nem volt című film)
"Egyszer azt olvastam, hogy a szerelem olyan, mint a rózsa: a virágszirmokat csodáljuk, de a tüskés szár tartja magasan és életben. Szerintem a házasság is ilyen. Ahogyan az apám mondta, azok a legértékesebb dolgok az életünkben, amelyekért megküzdünk. És végül, ha jól végezzük a dolguk, a szárat többre fogjuk értékelni, mint a virágot. " (Richard Paul Evans )
"Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégse fogy el."
(/Anne Morrow Lindberg)
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca,
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk." (Hemingway)
" Akit szeretünk, azt soha nem ismerjük meg igazán. Nem azért, mert
kiismerhetetlenebb, mint más, hanem azért, mert többet akarunk tudni róla."
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki
szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy
életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.
Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret,
annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van
valamire. (Walter Trobisch levelezéseiből)
Legosibb emberi vágyak egyike, hogy valakinek hiányozzál, ha este nem mész haza. (Margaret Head)
"Te valaki vagy a világban, de valaki számára Te vagy a világ." - Szophoklész
...az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet. - VICTOR HUGO –
"Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem elorejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán."
(Goethe)
Az igazi szerelem elkötelezettség, ami erôfeszítést igényel. Nem igazi az a
szerelem, amibôl hiányzik az önkéntes elkötelezettség, amellyel szerelmünk
mellett állunk, és róla gondoskodunk, mert a szerelem odaadás, együtt
tervezgetés, mindannak átnyújtása, amik vagyunk, és amink van. (Enrique Rojas)
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás
között, íbr>
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a
biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a
felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját
kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon
neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
/Veronica A. Shoffstall/
Ethan Hawke: Hamvazószerda:
"A házasság vcélja, gondoltam, nem lehet az, hogy örökké együtt maradjunk, hiszen
végülis úgyis el kell válunk. Nincsen célszalag. Nincsen verseny. Valami más itt
a lényeg, ami magáról az életről szól. …. Amióta az eszemet tudom, mindig arról
próbáltak meggyőzni, hogy az élet célja a termékenység, de ez nem igez. A férjem
nem lesz NBA sztár, engem nem avatnak szentté. Azon kívül, hogy megtanulunk
élni, úgysem érhetünk el semit. Lesz néhány gyerekünk és a gyerekeinkben
folytatódik mindaz, ami én vagyok.
Nincs jogunk bármit is akarni, vagy
elvárni, gondoltam, mégis állandóan azt tesszük. Sokat akarok. Szeretni akarok,
hogy mást is megajándékozzak vele, a puszta örömért, és nem akarok cserébe
semmit. Ezért fogok megházasodni."
"Az emberek nem szeretik hallani, milyen valójában "szerelmesnek lenni", mert
elég szar. Olyan, mint a gyémánt, kívülről gyönyörű, de belülről kemény,
szögletes, hegyes. Sose higgyék, hogy valakit igazán szeretni kellemes
szórakozás. A ugyanolyan fájdalmas és kiábrándító, mint megismerni önmagunkat –
valószínűleg ez az egyetlen értelems dolog az életben, de attól még nem
kéjutazás."
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes
tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen,
boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy
nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve
hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd
repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő
csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. DE egy napon arra gondolt:
mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni ? És
megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett,
irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt
gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el
tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy
szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és
egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és
mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: "-Neked aztán mindened megvan" De
szép lassan különös átalakuláson ment át: most hogy teljesen övé volt a madár,
és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel
a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan
elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem
érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán
tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és
éjjel-nappal rá gondolt. DE nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra,
amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna,
rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár
szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje. A madár
nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott
hozzá. "-Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "-Hogy újra együtt repülhess a
madaraddal" – felelte a halál. "-Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és
visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most
viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass
vele."
(Coelho…)
II.
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén
lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik
tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig
tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes
évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet
szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a
teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép
szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit
tudott teljesíteni.. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a
vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész
úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted,
hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép
oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot
szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg
visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt
díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem
ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját
különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a
törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan
nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak,
amilyen, s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes
törött cserép barátomnak! (Harmonet)
III.
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap
délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az
ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész
nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról,
feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy ez szokásos
ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor
felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak
ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával
díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek
játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes
virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti
beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak
melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton
fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes
leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni
készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az
éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe
helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az
ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan
szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az
az ember vak volt, így nem láthatta a falat sem.
- Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
IV.
Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot
tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben
elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a házuk kerítésébe. Az első
nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán
uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb lett.Úgy találta, hogy egy
szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a
nap is, amikor egyszer sem veszítette el a türelmét. Amikor a zsákból elfogytak
a szögek, a fiú odament az apjához és elmondta neki. Az apja ekkor azt a
feladatot adta neki, hogy ezután mindig húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha
sikerült magán uralkodnia. Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az
apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből. Az apa ekkor
odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, milyen most
a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint
korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki,
akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha beleszúrsz egy
kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle,
megbánhatod, amit tettél, de ha már megbántottad - megsebesítetted. Jól jegyezd
meg: egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet ejt, mint egy éles tőr."
V.
Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek...
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:
A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége? Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől. - Azt hiszem - folytatta az apa - amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel.
Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte: - Szerinted engednek játszani? - Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani.A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta: - 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is.
A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja.
A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek.
Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?
Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni.
Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte.
A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni:
- Fuss Shay, fuss az elsőre!
Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:
- Célba fuss Shay, célba!
Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.- Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében - mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba.
Megjegyzés:Mindennap gondolkodás nélkül, ezerszám küldjük e-mailben a vicceket, de ha az élet válasz útjairól kell üzenetet küldeni, az emberek többsége kétszer is meggondolja, megosztja-e mással. A primitív, durva és gyakran obszcén szabadon áramlik a neten, ezzel szemben iskoláinkban, munkahelyeinken gyakran el van nyomva a nyilvános párbeszéd a helyes emberi értékrendről. Ha azon gondolkozol, hogy továbbítsd-e ezt az üzenetet, valószínű, hogy keresel a "jó emberek" között, kinek is érdemes ezt elküldeni.
VI.
Csak egy anya?
(részlet V. Kulcsár Ildikó : Rózsa a pánmcélszekrényben c. könyvéből) (JÓ KÖNYV!)
Gyorsan le kell szögeznem: az alábbi cikket nem én írtam, és nem szoktam idegen tollakkal ékeskedni. Most mégis ide kívánkozik, mert fájdalmasan igaz. .. Ismerkedj meg vele kedves Olvasóm, úgy, ahogy hozzám érkezett idén márciusban!
"... Egy nőtől - miközben a jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - az adatfelvevő hölgy megkérdezte, mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett tétovázott, mert bizonytalan volt, hová sorolja magát. Arra gondolok - magyarázta az adategyeztető - hogy van-e munkája, vagy csak…
- Természetesen van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok !
- Nincs "anya kategóriájú" foglalkozás. A "háztartásbeli" fedi az ön státuszát - mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egy napon ugyanilyen helyzetben találtam magam a Városházán. A hivatalnok magabiztosan szegezte nekem a kérdést: "-Mi a foglalkozása?"
- Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként - vágtam rá azonnal, ám azt még ma sem tudom, hogy buggyant ki belőlem e válasz.
A hivatalnok abbahagyta a munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hall. Megismételtem a titulust lassan, hangsúlyozva a lényeges szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre…
- Megkérdezhetem, hogy pontosan mit csinál ezen a területen? - nézett rám a nő érdeklődve (ekkor már nem visszakozhattam..)
Tehát hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül válaszoltam: - Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem..) laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna, hogy bent és kint). Dolgozom a felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán az egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). A munkám szüntelen összpontosítást igényel (melyik anya tagadja?) gyakran dolgozom tizennégy órát egy munkanapon (inkább huszonnégyet). Szóval e tevékenységben jóval több a kihívás, mint más "átlagos" foglalkozásokban.
A hivatalnok hangjából, gesztusaiból elismerés áradt felém, miközben kitöltötte a nyomtatványt. Aztán felállt és az ajtóig kísért. Míg hazafelé vezettem, a fényes, új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon a tizenhárom-, a hét- és a hároméves laborasszisztensem üdvözölt, az emeleten pedig hallottam gyermekfejlesztési programunk új (hat hónapos) kísérleti modelljét, aki a hangmintáit próbálgatta. Elégedettnek érezhettem magam!
Úgy véltem, ütést mértem a bürokráciára. Hiszen hivatalos feljegyzés készült rólam és a foglalkozásomról (ha már az "anyaság" nem hangzik elég jól). Ennek szellemében a nagymamákat nyugodtan nevezhetnénk senior kutatási munkatársnak a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig senior kutatási munkatársak ellenőreinek... Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási asszisztensé léphetnének elő!
Kérlek tudasd ezt a jó hírt a többi anyával, nagymamával, nagynénivel meg a barátaiddal! Legyen kevesebb gond és több áldás a házadon, és kizárólag a boldogság lépjen be az ajtódon!"
VIII.
NOVELLA A SZERETETRŐL
Ügyfélszolgálat : Igen, miben segíthetek?
Felhasználó : Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat : Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó :Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készenállok. Mit kell először tennem?
Ügyfélszolgálat : Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó : Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat : Milyen más programok futnak?
Felhasználó : Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat : Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó : Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat : Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Felhasználó :Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat : Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó : Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat : Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Felhasználó : Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat : Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó : Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat : Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.
Felhasználó : Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat : Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó :De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat : Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.
Részlet:
...
Van nekünk egy zászlónk, mit nem téphetnek szét
A színek maradnak, akármilyen a szél
Álmaimban álmodtam, jó lenne szeretni
Legyen olyan hely, hol jó magyarnak lenni!
Legyen végre egy ország, hol a szavakat kimondhatják!
Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját!
Legyen végre sok ember, kik tudják, hol a mennyország!
Az lesz az a hely, mit úgy hívnak Magyarország!
... A dal videón
"Furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik, ahogy az igazságot
megállapította, hanem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan
cselekedett. Ezért van aztán, hogy bár minden ember jó és okos,
mégis annyi rossz és ostoba dolog történik a világon."
(Wass Albert, 1942.)
"Amikor legördült szívünkről az életünk minden területén minden percünket átható, testet-lelket bénító félelemérzet, akkor el tudtuk kezdeni építgetni a demokratikus viselkedés kereteit. Ahogy Bibó István, egyik legnagyobb politikai gondolkodónk fogalmazta meg szállóigévé vált megfigyelésében: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni...” (Bibó István összegyűjtött munkái. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1981. 222.)
az igazság, az önrendelkezés, a szabadság, a félelem nélküli élet, az emberi jog, a demokrácia olyan alapvető egyéni és társadalmi szükséglet, amelynek eléréséért az ember minden áldozatra kész.
És ez az örökség, ez az üzenet nem csak Magyarországra vonatkozik, és nem csak a múltra érvényes. Ez a tanulság nemcsak ott és akkor, hanem itt is és most is fontos, sőt egyetemes és a jövő számára is erőt adó érték. Nekünk magyaroknak: büszkén ragyogó csillag. Nekünk embereknek: példát, hitet és reményt jelentő bizonyságtétel.
Minden diktátor tudta és tudja – és minden szabadságszerető ember tudja a diktátorokról azt, amit Orwell az 1984 című regényében így jellemzett: "They say that who controls the past controls the future, and who controls the present controls the past." Magyarul: Azt tartják, hogy aki meghatározza a múltat, az meghatározza a jövőt, és aki a jelen ura: az határozza meg a múltat. Forrás: Korunk folyóirat: 1956-ról Nagy Károlyt kérdezte Cseke Péter
"A hatalom nem rejtőzhet el semmi más, mint a hazugság mögé, a hazugság pedig csak erőszakkal tarthatja fenn magát ..."
(Alekszandr Szolzsenyicin )