0 / 1. nap: repülés, megérkezés Olaszországba

2011 Svájci & Olasz Alpok kezdőoldal

For english travelogue CLICK here !

2. túranap: val ferret Col Petit St Bernard Les Suches

2011. július 15, péntek – 2. nap: Ponte Ticino – Novara – VONAT – Chatillon – Breuil Cervinia (2004 – 2140 m) – Valtournenche – Cheneil (2040 m) – Chatillon – Aosta = 107,6 km + 2204 m szint

A júniusi francia túrán bevált ponte ticinói kempingben – ezúttal melegebb, szebb időben – a vonat miatt 7:40-kor csörgőre ébredtem. Úgy ahogy kialudtam magam. Mosdás és sátorbontás után 8:40-kor már kellemes melegben indultam útnak Novarába. A 12 km-es szakasz teljesen sík, illetve... Ami emlékezetes, az a 8 (!!) felüljáró az utolsó kb. 6-7 km-en. Ez már sok volt! A centrum felé hajtva egy pékségnél megálltam egy gyors vásárlásra; az eladón éreztem, hogy jól esett neki külföldi „utazót” kiszolgálni. A vasútállomás, pályaudvar mellett talált SPAR-ban dzsemet és Powerade-t vettem, a vonaton pedig megreggeliztem. Mivel az embernek nem annyi a szabadsága, mint szeretne és nem az unalmas sík terepen akar napokat veszíteni, magától értetődő volt, hogy felesleges egy napot veszíteni 150km-nyi sík tekeréssel, odáig célszerű volt vonatra szállni. Hegyek közt viszont ezt a módszert, csak akkor szoktam alkalmazni, ha már tekertem az adott völgyben.
A korábbi vonatozásaim alkalmával már felkeresett Chivassóban kellett átszállnom, ahol időm lévén picit be is tekertem a központba. Meg is lepett a régies, rendben levő és meglepően nyüzsgő városközpont; azt hittem csak egy „porfészek”. A Tour de France eredmény miatt vett újságból tudtam meg, hogy Contador 30 mp hátrányt kapott az idősebbik Schlecktől. A következő szerelvénnyel 13:12-re érkeztem meg túrám kezdetét jelentő, 573m magasan fekvő Chatillonba. A faluközpontig nyári melegben, már komoly emelkedőn jutottam fel; ott pedig árnyas padon láttam hozzá ebédemhez, a szükséges energia beviteléhez.
Néhány éve alpesi túráim még több új, felfedezendő, 2000 m feletti hágóutat is tartalmaztak, mióta már az összeset felkerestem, ráálltam a 2000-es egyirányú emelkedőkre való kerékpározásra, ami viszont logikus módon azt jelenti, hogy az ember ugyanott jön vissza, mint feltekert, így ésszerű volt ezt ezúttal is a 26 kg cucc nélkül megtenni. 2009-ben már legalább ötször műveltem ezt a „trükköt”, 2011-es francia túrámon a 12 nap alatt szintén ötször tettem így, ezen három hetes bringatúra során már első nap is így kezdtem. 1500 m szintemelkedésről lévén szó, akár egy óra időtöbbletet is jelentene a málhás feljutás, nem beszélve az ízületek nagyobb igénybevételéről.

VIDEO

A települést elhagyva már jobbra-balra figyeltem, hová rejthetném el cuccaimat, majd tán 1,5 km múltán a baloldali támfal alacsonyabb részéről fel lehetett sétálni a magasabb tetejére, ami mögött épp megfelelő, fél méter mély hely volt: ideális. A három hét során úgy számolom csupán négyszer kellett így tennem.
10 perc múlva bringámat már csupán kb. 3-4 kg cuccal terhelve hajtottam tovább az 5-7%-os kaptatón. Breuil Cervinia emelkedője Chatillontól 28 km alatt 1433 m szintemelkedést jelent; átlagos meredeksége csupán 5,1%, és a diagram szerint is csupán 4 km hosszan 8%-os. 5-6 nap múlva a svájci – északi - oldalról terveztem a Matterhorn völgyében a csúcs alatti Zermattig és afölötti duzzasztott tóig tekerni: természetesen ismét 2000 m fölé
Az út időnként gyengébb kilátást is adó lombos erdei tájon vezetett; az első érdemi kilátásnak St André-ban örülhettem, az „ütött” is: (Északról) a világ egyik legszebb hegyének tartott, 4478 m magas, meglepőmód frissen havas Matterhorn (Monte Cervino) mutatta meg magát. A völgy tulajdonképpen a hegy tövéhez vezet. Homályos emlékeim szerint legközelebb az 1500 m tájékán fekvő Valtournenche település érdemel említést, ahonnan persze még közelebbről látszottak a hegyek, ráadásul elég széles a hegykoszorú. A települést elhagyva utam egy felvonó alatt haladt el, klassz fotóra adva lehetőséget, később persze az önvideó sem maradhatott el ilyen tájon. Igazán Valtournenche után lett szép, élvezetes a táj és így a kerekezés.
Haladgattam, nem kínlódtam, de mégis éreztem, hogy nem úgy forognak a lábaim, mint ahogy szeretném; frissességet sem éreztem eléggé: aznap nem éreztem, hogy lazán letekernék egy máskor extrának egyáltalán nem számító 3000-3500 m szintemelkedést. Korábban persze úgy is gondoltam: a szűk két hetes (1530 km + 28989 m szintemelkedésű) ( Francia Alpokban tett bringatúrám ) után nem lesz komolyabb edzőtúrám, így az első nap még a bemelegítés jegyében fog telni. Tulajdonképpen éppen ez történt. Fel kellett újra vennem a ritmust.
Breuil Cerviniáhez közeledve pár szerpentinkanyar is következett, majd egy alagút után hamarosan már a turistacentrumot előrejelző szép fa tábla fogadott. Sík bevezetőn érkeztem meg Breuil Cerviniában, így kényelmesen filmezhettem körbe a napsütötte hegykoszorút. A település központjában egy aprócska dísztavas, emlékműves park ideális hely fotó készítésére. Uzsonna után picit tekeregtem a sétálóutcában, kirakatokat nézegettem, majd a síközpont legmagasabbra vezető utcájára fordultam. Az én hozzáállásommal és magas utakra vadászva természetes volt, hogy a legmagasabb aszfaltos pontra is fel akarok jutni; bele is fért az időbe. A kb. 2 km-es táv második felében a meredekség bizony 10%, majd 15%-ra ugrott. Az utca egy ház előtt, 2140m-en ért véget. Érdekes volt, hogy a magas hegykoszorú miatt már 7 óra után nem sokkal (2 órával naplemente előtt) nem érték napsugarak a főutcát. Gyorsan visszagurultam Valtournenchébe, ahol szépen ki volt táblázva Cheneil (2023 m) , amely e napi második 2000-esem jelentette, ugyanakkor már csak 450-500 m szintemelkedés hiányzott hozzá a szinte forgalommentes úton. A kaptató a völgy keleti hegyoldalán haladt fölfelé, így hamar ismét napsütötte úton pedálozhattam. Az első 2-3 km-en szép kilátás nyílt Valtournenche völgyében felső, Breuil Cervinia környéki részére, később már inkább DK-i irányba vezetett az aszfaltcsík. 1850m táján rövid sík szakaszon barátságos és kellemes parkos, játszóteres, piknikezős helyre (Champleve) értem, mely csodás fotóra és videóra is alkalmat adott. Nem sokkal azután, hogy kiértem a zártabb erdei útról és a meredekebb, sziklás hegyoldal fölött feltűnt egy házikó, hamar az aszfalt végét jelentő, Cheneil névvel is megjelölt parkolóba értem. Visszafelé ugyan szép kilátás nyílt Valtournenche völgyének nyugati hegysorára, sokat nem volt miért időzni. A korábbi kánikula ellenére engem is meglepett, hogy bizony célszerű volt alaposan beöltözni a lejtőre.
A semmi emlékezeteset nem nyújtó lejtőn jellemzően 40-50 km/ó-val hamar visszaértem elrejtett csomagjaimhoz, melyeket gyorsan felvéve 21 óra tájban, még itt-ott napsütötte völgyben, de már síkon igyekeztem Aosta felé a forgalmas főúton. Unalmas főutas tekerés volt, a forgalom is gyors haladásra ösztönzött: mielőbb megszabadulni az autóktól. Mivel türelmem is fogyott és nem volt kedvem lámpát elővenni, kb. 5 km-rel a város előtt jelzett kempingnél rövid ideig még tanakodtam, majd végül betértem (21:58). Sátorállítás után már enyhén csepegő esőben telefonáltam szüleimnek időjárás előrejelzést kérni. Másnapra még szép időben reménykedhettem, ám lelkileg készülhettem, hogy vasárnap, Svájcba átkelvén viszont esős napom lesz.
Ideális kezdőnapot zártam: két 2000-esre is feljutottam, ám a 107 km és bő 2200m szintemelkedés tökéletes volt bemelegítésnek. Másnap, szombaton már komolyabb falatok vártak rám: tervem szerint háromszor készültem 2000 m fölé (Val Ferretben Rifugio Elena (2061 m), Col du Petit St Bernard (2188 m), amely 3 héttel korábbi francia túrám utolsó nagy hágója is volt, és végül a harmadik - a csupán további 250 m szintemelkedést jelentő - Les Suches (2200 m).

My climbs in the Alps, Pyrenées and on the Canary islands