2011. május : Olasz - osztrák 4 napos túra kezdőoldal

www.gyorgyigabor.hu kezdőoldal

2. nap: Passo Gardena, Sella, Alpe di Pampeago

2011. május 19, csütörtök: Vahrn – Bressanone – Kreuztal (2029 m) – Vahrn
Egész napra: 70 km + 1580 m szint

Inkább egy órával korábban keltem, hogy nehogy balul süljön el egy 3 perces átszállási lehetőség. Fél 8-kor már Bécsben, a Südbahnhofnál szálltam le a vonatról és reggeli forgalomban, illetve iskolába indulók között (kellemes időben) tekertem át a szintén átépítés alatt álló Westbahnhof pályaudvarra, ahol reggelizés után kis időre még olvasni is leültem egy asztalhoz. A vonaton engem is meglepett, hogy a Budapesten vett jegy részeként kerékpáros helyjegyem egy normál kocsi végében levő kerékpárakasztó helyére szólt. Végülis megfelelt :) Rövid éjszakám miatt a vonaton hamar hagytam magam elbóbiskolni, így Innsbruckig kb. az út felét, 2,5 – 3 órát aludhattam. A városban már 24-25 fok fogadott; onnan előbb a Brennerig vonatoztam (és vége felé filmeztem lelkesen a magas, havas hegyeket), majd már nem annyira osztrák szintűen elegáns, de megfelelő vonattal jutottam el a tavalyról ismert Fortezzáig, ahonnan picirit lejtő úton 15 perc alatt meg is érkeztem a vahrni, családi kempingbe, melyért éjszakánként 11 EUR-t fizettem. Rajtam kívül csak egy bringatúrázó sátra és egy lakókocsi jelentett még lakókat.
A kempingből látszott is az esti cél, a Plose. Célom pontosabban megfogalmazva a Plose oldali 2029m magasan fekvő Kreuztal / Valcroce felvonóállomás, turistaház volt. Ez az emelkedő is egy kevesek által ismert út; egyébként az általam pár éve, Kelet felől felkeresett Erbepass túlsó, nyugati emelkedőjének pár kilométeres leágazása.
Kis úti cuccom elkészítése után csak ½ 7-kor tudtam útnak indulni, így a kaptató aljának (Bressanone, 563 m) kb. 15 perces megközelítése és az 1500m-es szintkülönbség miatt naplemente közeli felérésre és sötétbeni hazaérésre számíthattam. Maga az emelkedő 20-21 km-en gyűri le a szűk 1500m szintemelkedést; végig egyenletesen 6-8%-osan emelkedik. Bressanone központjában a táblát követve kb. 2 km-t is a macskaköves központban hajtottam, de szerencsére csak meglett a Ploséra vezető út. Az aszfaltcsíkon nagy forgalom nem volt; eleinte Bressanonére / Brixenre és Északnak, az osztrák havasok felé nyújtott panorámát, majd illatos fenyőerdőben kapaszkodott tovább. Egy apró megállásom alkalmával egy mókust láthattam, sajnos hamar eltűnt; magasra szaladt a fán.
Talán 1100-1200 méteren az út elhagyta a fenyőerdőt és már az Eores völgye fölött a Geisler hegyek itt-ott hófoltos sziklatüskéire, morénáira nyíló kilátás kápráztatott el. Eddig ez volt érdemi szépség az emelkedőn. A folytatásban néhány kilométerenként pár házcsoportból álló falvakon hajtottam át. Jellemzően 10 km/ó körül és átlagosan 151-es pulzussal hajtottam. Az időnként csodás kilátástól eltekintve semmi különöst nem nyújtott az emelkedő. Az 1697m-es levő elágazástól a hátralevő 5 km szinte végig fenyőerdőben haladt, egy kivételtől eltekintve panorámában már csak feléréskor lehetett részem. Nem sokkal előtte tábla jelezte, hogy átléptem a 2000m-es magasságot. Egy turistaháznál (quaeldich.de szerint a tetőpont 2029 m) ért véget az aszfaltút, ahol pár fotót követően már gyorsan öltöztem is (odafent 8 fok volt) , mert a szürkület miatt így is már lassabb ereszkedésre kellett számítanom. Kb. 22 órára értem Bressanonéba, majd 20 perccel később a kempingbe.

Adatok:
TR/D: 70,5 km Szintemelkedés: 1580 m Kcal: 1948