1. nap kiutazás & Kühtai (2020 m) bejárás

2000 m feletti emelkedőlistám (frissítve: 2013.12.31. )

2010 Ötzi + Tirol bringával kezdőoldal

For english travelogue CLICK here !

3. nap: Söldenbe feltekerés + Rofen (2014 m)

2010.08.26, csütörtök: Vonattal Ötztal – Landeck, onnan bringával: Landeck – Kaunertal (2750 m) – Landeck , majd Haiming – Silzer sattel felé igyekvős hegymenet 1418 méterig – Haiming Teljes nap: 133,34 km + 2921 m szint

A szomszéd sátor bunkói éjjeli fél 1-kor is tartó nem halkított (!) pofázása (elnézést, de a szóhasználat utal arra, mennyire húztak fel) miatt talán fél 9 tájban ébredtem. Reggeli és egy kis jegyzetelés után végül a 11 órás vonattal utaztam fél órát Landeckig, hogy onnan a Kaunertalt – az utolsó, hiányzó 2500 m fölé vezető és hiányzó emelkedőmet – vegyem célba. Délutánra pedig a kemping közeli Finstertaler stausee, duzzasztott tóhoz (2335 m) akartam feltekerni, amely kb. 1950 méterig azonos Kühtai emelkedőjével, ám onnan leágazás után még 3 km 11,5-12%-os meredek emelkedő következik.
Landeckbe érve megettem még egy péksütit a vasútállomáson, majd nekivágtam a rég várt és igencsak szépnek ígérkező több órás emelkedőnek. Prutzig, a Kaunertal leágazásáig már jócskán ismertem az utat, legalább 5-6-szor jártam rajta: enyhe hullámzás és alig emelkedő út; hátszélben jól haladtam. A falutól kezdődött a Kaunertal völgyi út, mely fentebbi része – jelentősen propagált – panorámaút, turistalátványosság: hegyi tavakkal, friss levegővel, havas hegyoldalakkal, gleccserrel. Utóbb mondhatom: hasonló, mint az Ötztaler gletscherstrasse, csak tekergősebb és mivel hosszabb, több a látnivaló.
A prutzi leágazástól a kaunertali emelkedő 38,5 km-n keresztül kapaszkodik fel 2750m-es tetőpontjára. Meredeksége hullámzó, hiszen az első 2/3-ában, az 1772m-en található duzzasztógátig a 4-8%-os emelekdőt többször szakítják meg lankás illetve sík szakaszok. A tó mentén 5 km-n át sík az út, majd azután – 1-1 km sík résztől eltekintve végig 9-11%-os: 10 km ilyen meredek. Nehéz emelkedő ! A völgy kezdeti bemelegítő szakaszán hamar rájöttem, hogy a nehéz bringazáramat felesleges majd’ 2000m szintemelkedésen át magammal cipelni, így egy megfelelő helyen önmagában lezárva ott is hagytam. A völgy kezdetben nem sok extra szépséget mutat, átlagos a táj. A kilátás, a látható hegyek 1300-1400 m táján lettek egyre szebbek, pontosabban ekkortól tűntek fel a völgy végi, magas havas csúcsok, 3000m feletti hegyek. Két német bringás srácot látva picit filmeztem őket is; jól festettek a képen pl. a hajtűkanyarban a gát felé tekerve a 10%-os emelkedőn.
Úgy tűnt, erősebb vagyok náluk, ám a fotózások, filmzések miatti megállások okán mégis ők haladtak gyorsabban. Elvben edzőtúráról volt szó e napra, de semmiképp sem akartam, hogy amiatt nézelődés nélkül robogjak végig a tájon… hát még ilyen szépen, így végül – a látottak függvényében – egyre többet örökítettem meg. A gát alatti szerpentines részt annyira klassz helynek találtam egy önfotóra, hogy végül tán 10 percet is időztem; igaz egy épp rosszkor érkező felhő elvonulását is megvártam.
A gát mellett haladva menetközben ettem meg egy müzliszeletet, miközben szépen közeledtem a hósipkás csúcsok felé. A tó végét kb. kilométernyi 10%-os meredek emelkedő, majd egy kis bucka követte. Már szinte a végső, hosszú meredek kilométrerekhez értem, úgy sejtettem: az utolsó vízvételi lehetőség, parkoló következhet, ám meg kell hagyni: az egész völgyben sehol sincs csobogós, vízvételre alkalmas parkoló. Ahhoz képest, hogy mennyire reklámozzák a Kaunertalt, ez komoly csalódás. Egy apró buckáról így murvás úton kapaszkodtam fel egy szomszédos turistaházhoz vízért, mikor váltás közben sikerült túlváltanom és leesett a lánc. Nem voltam boldog; a lánc visszarakástól persze olajos is lett a kezem, amit csak nagyjából tudtam lemosni a házban.
A hátralevő 850 m szintemelkedés első – 9%-os - része a tó feletti szerpentinkanyar sorozat, ahonnan gyakran nyílik szép kilátás a tóval díszített völgyre. Rövid szusszanás után már másik, fentebbi és bentebbi völgyrészen következtek hosszabb egyesesek a hajtűkanyarok közt, immár csupán füves – így a havasokra panorámás – hegyoldalban. Meg kellett állapítanom: a vártnál nagyobb autóforgalom volt. 2450m-en értem fel a Weissseehez, ahonnan a hátralevő 3 km már 11-12%-os meredek. A tópartra sétálva csodásat filmeztem: idilli környezetben, tükröződő vízparton, jól mutató, piros baseball sapkás kislány játszott a víz szélén, mögötte szép hegyek, a közelében pedig békésen fekvő tehenek. Időközben egy idősebb nyugdíjas házaspár is érkezett, akik elég közel is merészkedtek a tehenekhez 1-1 jó fotó kedvéért. Előretekintve jól látszott az út további haladása, tekergése.
Ezután már elég kopár köves, esetleg picit füves terepen haladt a panorámaút: ahogy ívben kanyarodott egészen a végéig, szép rálátást nyújtott a korábbi, lentebbi útszakaszra, a hajtűkanyarokra. A kaptató legvége kifejezetten hasonlított a Söldenből induló Ötztaler gletscherstrasséra: az emelkedő, a gleccser, sípálya és a felvonó. A parkolóba érve fotózó és filmező helyet keresve a legjobbnak az épület teraszát találtam, a háttérben a gleccserrel és a hegyekkel, sífelvonóval. Önfotózás, körbefilmezés után benéztem az épületbe, de igazán tetszetős ajándéktárgyat nem találtam, a matrica meg túl nagy volt.
Épp nyeregbe ültem volna, hogy nekivágjak a lejtőnek, amikor észrevettem, hogy egyik pedálom négy csavarjának egyike hiányzik !! Az elmúlt 120.000 km alatt egyszer sem történt ilyen velem, hogy egy csavar kicsavarodott volna, így jócskán meglepett. Mivel így értem fel, ideiglenesen – a kempingig - működhetett a dolog, de hosszú távon mindenképp meg kellett oldanom. Első körben az egyik csavart áttettem a hiányzó helyébe mert úgy véltem, jobb ha kívülről szorítom össze a belsejét a külsejével. „A francba! Járhatok utána, hogy megfelelő csavart találjak holnap!” – gondoltam.
















A felérés előtti egyenesben csináltam még egy felérős filmet, majd – már 3 5 is elmúlt, mikor nekivágtam a lejtőnek. Menetközben is készítettem videófelvételeket, de itt-ott annyira szép volt a kilátás a délutáni fényekben, hogy 1-1 fotóra is megálltam. A völgy aljánál felvettem az ott hagyott, lezárt zárat, majd Prutztól már erősen robogtam Landeckbe, hogy elcsíphessek egy mielőbbi vonatot. Egy ideig még gondolkodtam, hogy megpróbálkozzam-e a Hahntennjoch (1894 m) hágóval, ám végül a 9 km-s szakaszon is 8,5 – 11%-os emelkedővel nem akartam esetlegesen túlterhelni a lábam, bár aztán meg….hogy mit vállaltam este... ?


VIDEO


Nem volt szerencsém, így csak fél 7 tájban ülhettem vonatra és 19 óra tájban érkeztem meg a haimingi kempingbe. Pár falattal talán kiegészítettem a landecki vasútállomáson elfogyasztott vacsorát, majd bőséges idő híján a lehető legrövidebb, de jócskán kemény edzőtúrára indultam. Ismertem már a Silzer sattel kaptatóját: 2005-ös túrám végén 1:20 alatt értem fel kb 715m-ről 1690m-re; a kaptató kb. 1500-1600m-ig végig 10-11%-os, szinte semmi forgalom nincs; ideális edzésre, vagy erőállapot-felmérésre, és mint utóbb tapasztaltam, a lejtőn – világossal – nagy sebességre is.
Mivel kilátás csak itt-ott akad a völgyre és csak annyira igyekeztem, hogy ne erőltessem túl magam, de azért hajtsak eléggé és bírjam ameddig gondolom, így a 700 m szintemelkedésen kívül és felmérésen kívül nem sok maradt meg emlékül. Először úgy gondoltam: kéne menni 300-400m szintemelkedést, hogy az 5-6 napos kint tartózkodást követően meglegyen az éves rekordom közeli 110.000 m szintemelkedés. Miután jó erőben megtettem 20-30 percet és láttam, hogy végig kb 800-850 m / óra szintemelkedés tempót hajtok, motivált, hogy ez a szám minél pontosabban meghatározható legyen, ugyanakkor egyre jobban szürkült, sötétben meg nem akartam lejtőzni 10%-oson. 20 percig 276 métert emelkedtem, fél óra alatt 415 métert, 40 perc alatt 545 métert (ez 818 m/óra), míg végül a visszafordulásul kitűzött magasságig – kerek időt nézve 685 métert emelkedtem, ami 822 méter / óra. Nem volt időfutam!
A lejtőn óvatosan jöttem, de még éppen lehetett látni, ugyanakkor nem ismertem fejből a kanyarokat, így e kettő figyelembevételével húztam a féket. Ha az utat ismertem volna, az alján bátrabb is lehettem volna, ám az utolsó kilométeren emlékem szerint így is 75 km/ó körül suhantam.
Kempingbe visszaérés után már érződött, hogy ma sem marad el a közeli bunkó szomszédok későig tartó dumálása, így sátram – vicces lehetett ! – a cuccok 80%-át kivéve, ám álló állapotában kb 100 méterrel húztam arrább, nyugisabb részre. Éjjel kiderült, még tovább – a kemping teljesen nyugis részére kellett volna költöznöm, mert az új szomszédok is a lakókocsijukon kívül dumáltak és csak fél 12 körül tudtam elaludni.

Hely	idő	táv	átlagseb.	átl. pulzus
Prutz	26:42	12,1	27,2	143
Végső meredek km-k kezdete	2:06:04	38,9	16,2	145
Kaunertal (2750 m)	3:34:04	50,8	8,1	146
Prutz	4:43:31	89,8	33,7	116
Landeck	5:11:00	103,6	30,1	132
AVG: 20,1 ; Kcal = 3029 ; Szintemelkedés = 2170 m
Esti túra Silzer sattel felé
Leágtól az 1418m magasan levő fordulásig	50:58	6,5	7,64 km/ó	154
esti túra szintemelkedés: 703 m
Napi össz: TR/D: 133,34 km ; Szintemelkedés: 2921 m