Pireneusok / Pyrenées bringával: Coll Creu de Perves, Montcortes, Coll del Canto, Andorra - bicycle tour
GYÖRGYI GÁBOR
2010. Bringatúra a Pireneusokban II. : (21 nap): 2368 km + 42996 m szint Meglett az összes "Piri" 2000m-es aszfaltos emelkedő - 15. nap: Pireneusok - 11. napja: Coll Creu de Perves (1335 m), MOntcortes, Coll del canto (1730 m), Andorra
2010.július.27, kedd – 15. nap: Castillo de Tor (kemping) - Ainsa – Coll de la Creu Perves (1350 m) – Sentereda – Sort – Coll de Canto (1710 m) – Le Seu Urdell – Andorra la Vella = 139,33 km + 2556 m szint
Túra kezdete óta megtett: 1545,62 km + 31731 m szint
8:45-kor mobilom ébresztője riasztott fel egy kellemes, romantikus álomból. Nem esett jól felkelni, azonban dolgom volt: hosszú, vonulós nap várt rám. A nem jól eső kelés és készülődés el is gondolkodtatott: túl sűrű a program, egymást érik a 130-140km-es napok, gyakran málhával; napi 8-9 órákat töltök nyeregben, tekeréssel. Az elmúlt napokban sorozatosan éjfél után, vagy hajnali 1 tájban feküdtem le, ez így nem mindig élvezetes (már este, vagy reggel az idő figyelése.)
Picit lazítani kellene! Vissza kellene szokni a korábbi alvásokra. Ugyanakkor ami célt kitűztem (pireneusi 2000-esek), azt szem előtt tartva, sok láblógatásra nem nyílt módom. Valamit valamiért! A következő napokra gondolva, úgy tűnt, Andorrában és az azt követő napon picit lazábbra vehetem a programot, ám azután…
Napomat végiggondolva azt láttam: szép lesz, ha 8-9 óra tájban Andorrába érek. Igazi Vuelta a’Espagna hegyi szakasz jellegű nap következett: előbb a Coll de la Creu Perves (1350 m) hágóval, majd egy másik kisebbel, végül Andorra előtt a kemény, hosszú Cantó hágóval, ami BIG-listás emelkedő.
Feldobott és motivált, hogy estére megérkezem Andorrába: szeretem az országot!
10:30-kor hagytam el Castillo de Tort, ám 2 km múlva már El Pont de Suertben gyors vásárlásra álltam meg (fogkefe, alma, baguette, péksüti), majd a kisvárost elhagyva hamar a nap első hágóútjára fordultam.
A túraterv elkészítésekor a Coll Creu de Perves (1335 m) hágóútról először a quaeldich.de-n láttam szép képeket. A hágóút egy köztes kis hágó (Coll de Viu (1230 m) emelkedőjével együtt összesen kb. 550m a szintemelkedést jelent. Alig tértem le a főútról Dél felé máris egy csodás, türkiz és kék színű, tükröződő tó hívta fel magára a figyelmet; ezért érdemes volt picit megállni.
Néhány km patakmenti út után kezdődött meg a 6-7%-os emelkedés; amely út 1100 m felett bújt ki a fák közül és ajándékozott meg ÉNY felé emelkedő, Cerler környéki – 2500m fölé emelkedő - havas hegyek felé. 10 km után, néhány épület, házikó között értem fel a köztes, 1230m-en fekvő faluba, a Coll de Viu hágóra, amit lankás, füves lejtő követett, szép kilátással.
Tetszett a füves, köves, száraz táj, a domboldalon elszórt falucskával, illetve háttérben Boi Taüll környéki füves hegyekkel. A magas Pireneusok peremén tekertem: Dél felé a hegyek már alig érték el a 2000m-t, 60km-rel délebbre pedig véget is ért a hegység.
A tábla szerint 1334,9 m magas, füves, panorámás Creu de Perves hágó (12:25 – 40) emelkedője a kilátás, a barátságos táj, minimális forgalom miatt kifejezetten ajánlott hágóút. Lejtőjén délszakibb, szárazabb bozotósabb tájra érkeztem; az alattam látott kanyar mellett kb. 20 házból álló lakóközösség jelentett egy települést. Takaros volt
Senteredától (729 m) két választásom volt Andorra felé: a picit hosszabb verzió szerint 10km-t tovább hajtok-gurulok a patakvölgyben, majd Északnak fordulva újra folyóvölgyben bringázok 27km-t Sortig (630 m), a 26 km-es Coll del Canto 1725m-es hágóút kezdetéig, majd azon átkelve Andorráig. A másik verzió a patak- és folyóvölgyi út helyett, köztük hegyen át rövidített; úgy saccoltam kb. 10 km-rel lehet rövidebb, ám valameddig (nem derült ki a térképről,
hogy milyen magasra, de max. 3000m szintemelkedést vártam) fel kell kapaszkodnom. Nem is a rövidebb táv, hanem mint emelkedők és hegyek megszállottja, úgy gondoltam, az illik hozzám, nem pedig, hogy akár 27 km-t folyóvíz mellett pedálozom.
Sentereda (13:15 – 42) falucska árnyas terének egy padján békésen, nyugodtan megebédeltem (de szeretem ezeket), majd kíváncsian vágtam neki a rövidebb, ám hegyesebb szakasznak. A mellékút kb. 3 km-n át alig emelkedett, majd La Pobleta de Bellveitől (ahol osztálykirándulás iskolásaival találkoztam) kezdett emelkedni: többnyire barátian, 3-6% meredeken kanyargott csak fölfelé, úgy mintha szlalompálya lenne. Bozótos, panorámás „domboldalban” tekergett az út ki-be.
A növények alól kilátszó föld jócskán vörös volt, itt-ott pedig 20méter magas oszlopszerű, de darabos sziklaképződmények és kabócazene tették emlékezetessé a tájat: ismét a Balkánt idézte. Visszafelé a Coll Creu de Perves (az előző hágó) fölötti éles, hegyes, jellegzetes hegycsúcs integetett nekem; nem gondoltam, hogy korai még a búcsúzkodás.
A hágó (kb. 1060 méteren) tulajdonképpen egy hegyi fürdőtóval díszített fennsík volt, amely mentén – a tábla szerint – tilos a vadkempingezés. A síkon pedálozva enyhe irigységgel néztem a vízben lubickoló gyerekeket. Érdemes volt kis kitérőt tennem a tó keleti partjára, mert onnan még szebb arcát mutatja a környék: a tó mögött az előző este felkeresett Boi Taüll hegyei szépen mutatnak. A lejtő – hát még a lejtőről látott mély, kopárabb, sziklásabb, bozótosabb és száraz völgy – egyre inkább andorrai jellegzetességet mutatott; az Andorrába vezető völgy tájához hasonlított. A lejtő pár km-t egy kis köztes füves „lépcsőn” haladt át, mely szélén bájos apró falucska, Paramea vigyázta a környéket. Háborítatlan csodás vidék.
Vártam is e napot és minthogy nem rohantam, minden pillanatát élvezni is tudtam. Noha egy 2000m feletti emelkedő sem akadt, mégis egyik legszebb napom volt. Paramea előtt egy panorámás szakaszról toronnyal a tetején feltűnt már, következő emelkedőm, a Coll del Cantó hegyének teteje is.
A völgyben – noha csak szűk 500 métert ereszkedtem, 580 méteren kánikula fogadott (egyébként azt hiszem mégis időveszteséggel járt a hegyes rövidítés). A főút szélén, ráadásul segítő hátszélben gyorsan eltelt a 12 km-es táv Sortig (16:10-55), ahol megfelelő helyet kellett keresnem az újabb energiabevitelre. Hiába tekeregtem a belvárosban, csak nem akadtam kútra, így végül – egy gyors vásárlás után - a hágóút kezdeténél talált bisztróba tértem be kulcstöltés ürügyén. Ideális délutáni fényekben kezdtem meg a 20 km-es, 1100m szintemelkedésű hágóutat. A szépen, nem túl éles ívekű szerpentinkanyarokkal, hosszú egyenesekkel induló hágóút külső oldalán lentebb voltak csak fák, így végig panorámaút volt; engem az olasz Jaufenpassra /Passo Monte Giovo-ra (melyre egyébként augusztusban, az Ötztaler radmarathonon is visszatértem) és a Kis Szent Bernát hágóra emlékeztetett, melyen 2004-ben jártam.
A hágóút 20km-éből egyébként 16 emelkedett „normálisan”, jellemzően átlagosan 6%-os meredekséggel. Mivel ütemtervemtől kissé elmaradtam, kevés megállást terveztem,
néha menetközben videóztam le mind magasabbról a völgyre, eleinte még Sortra, illetve a távolabbi hegyekre és a feltűnt, reggeli Coll Creu de Perves hágó fölötti éles hegycsúcsra. Jó érzés volt újra látni, hiszen azon túlról indultam. A nap folyamán itt találkoztam a 2. bringással. 1550 méteren (920 méterrel Sort felett) jött el az idő, hogy kicsit szusszanjak, bekapjak egy péksütit és egy banánt.
19 óra elmúlt már, kevesebb, mint 200m szintemelkedés volt már csak előttem a tetőig (lábamban kb. 2000m szint) , ezért – a laposan sütő nap fényében az utóbbi néhány kilométerre lenézve - már úgy gondoltam vissza a napra, hogy nagy részét letudtam, nagyot „alkottam”,
közel már a nap végi megérdemelt pihenés, a cél. Kellemes érzéssel falatoztam: csodás nap volt.
A nyereg mindössze 3 km-rel a vége előtt bújt elő; egyébként itt is elég vörös volt a föld színe. A végső 200 métert már videókamerával a kezemben tettem meg: megörökítettem a felérést (hágótábla nincs !) és azt, ahogy átpillantottam a túloldalt előbukkanó Cadi hegységre és a térkép szerű tájra. Szép kilátás nyílt a Coll del Cantóról, meg kell hagyni, de már egyre laposabban sütött a Nap (19:40-48). Nettó időm elnézve – és bekalkulálva a sík részt, most is hoztam málhásan a 600 m szintemelkedés / óra „sebességemet”.
Amennyire élveztem az emelkedőt, a lejtő annyira felbosszantott! Rövid gurulás után kb. 4 km-es tekerős (27-30 km/ó), szinte sík szakasz következett, amely végén álló kilátópontról csodás panoráma nyílt a Pireneusok keleti részére és Andorra felé: „-Oda tartok!” – örültem, azután pedig épp a Cadi hegység felé szólt a további programom. A következő 4 km gyors gurulást újabb 4 alig lejtő kilométer követett, amit végül egy max. 8% meredek fél kilométer koronázott meg. „-Sosem fogok már leérni ? Sosem lesz már gyors gurulás ?” – bosszankodtam. Ennyi idő alatt egy normális lejtőn, már rég leértem volna. Eltelt már 10km és még fent voltam 1250 méteren, röhej.
Legközelebb a végső 7 km lejtett csak, ahonnan időnként szép kilátás nyílt az Andorra felé vezető völgyre. A főút pár km széles sík területen toronyegyenest haladt Andorra magas hegyei felé. Le Seu d’Urgell szélén (21:00-05) volt az a körforgalom, ahol Andorra felé kellett fordulni, így egy benzinkútba szaladtam csak be pár csokiért és ásványvízért, hogy azt majd menetközben (még a sík-lankás részen) fogyasszam el. Innentől már 2007-ről ismerős úton jártam : lankásan emelkedő, meredek, vörös sziklás hegyek közt vezető unalmas völgy a határállomásig.
Ahogy ezen a napon, egész nap, ezután is jó minőségű úton forgattam a pedálokat, de már nagyobb forgalomban, bár Spanyolország a legvégén azért repedezett aszfalttal búcsúzott. Kb. 21:40-re értem a határra, a hegyek fölött gyenge fények látszottak már csak. Andorra a turizmusnak és a kedvező adózási szabályoknak (ingyenes betegellátás, vámmentesség stb.) köszönhetően virágzó pireneusi törpeállam. Andorra átlagos tengerszint feletti magassága 1996 méter. Andorra bő 70000 lakosú ország, a születéskor várható élettartam 83,5 év. Érdekesség, hogy hivatalos nyelve a katalán, az ország védelme Franciaország és Spanyolország feladata. Andorra GDP-jének 80%-t az idegenforgalom adja, és a wikipédia szerint a bankszektor szolgáltatásai (mivel az ország adóparadicsom) szintén jelentősen hozzájárulnak a bevételekhez.
Nem gondoltam volna, hogy Andorra államalapításának éve 819 volt. 1278 óta az andorra feletti uralom egy francia és egy spanyol társherceg között van megosztva. Ez a mai napig is így van, ők az államfők, de van külön miniszterelnök. A francia társherceg a francia elnök, jelenleg Nicolas Sarkozy.
Andorrában mindössze pár km-t kellett sötétben hajtani, a 2-3 km-re levő St Julia már rengeteg kivilágított áruházzal és üzlettel teli település, amit pedig kivilágított út követett. Meglepett, hogy kilométereken át 6%-osan emelkedett az út; pont fordítva emlékeztem: azt hittem, hogy Andorrában a végén, Andorra la Vellában fog keményebben emelkedni, de épp fordítva tötént: ott már alig.
Kb. 22:20-ra érkeztem meg a fővárosba: örömmel láttam meg a táblát: ANDORRA LA VELLA. Amint (egy sportkomplexumnál) központi elágazáshoz értem és nem tudtam dönteni, hogy merre lehet a 2007-ben bevált kemping, egy bisztróba mentem be segítségért. Ahogy a rajz alapján haladtam, egyre ismerősebb lett minden Át a folyón, majd 22:40-re rövid meredek felhajtón befutottam a kempingbe (Camping la Valira), ahol a bolt mellett hamar a tulajba, vagy intézőbe futottam. Gyorsan kitöltöttem a szükséges papírt, ő pedig rögvest megmutatta sátorhelyem: épp ott, ahol múltkor; a fal közelében kialakított bringás és motoros részen.
Vacsora és zuhanyzás után ½ 1-kor tértem nyugovóra. Ismét. Az e nap „elmaradt” 2000 m fölé vezető emelkedőket másnap hárommal (Els Cortals, Arcalis, Grau Roig) terveztem „pótolni.”
Györgyi Gábor
2000m feletti hágóim, emelkedőim (158 db)