Linkek
VENDÉGKÖNYV
Ötztaler radmarathon fotóalbum!
Kanári szigetek fotóalbum!
2000-es emelkedőim a térképen (114 + 4)!
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok
2009 Kanári szigetek
2008 Alpok
Pireneusok 2007
2006 Alpok
2005 Alpok
2004 Kerékpárral a Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral az Adria mentén Montenegróig
2002 Görögország
2001 Svájc - Alpok
2000 - Alpok - Adria
1999 Szlovén - horvát - osztrák
1999 Tátra, Krakkó
1998 Tátra
1998 Magas tauern
1998 Tátra túra
1996 Dolomitok
1995 Tátra túra
1993 Tátra túra
|
2010.július.17, szombat – 5. nap: = Bedoin – Carpentras – Avignon – VONAT (Narbonne-n át Bram-ig) – Fanjeux – Mirepoix – Lavelanet - Villeneuve d’Olmes = 124,91 km + 1203 m szint
Túra kezdete óta megtett: 397,13 km + 7809 m szint
9 óra alvás után, már a 7 órás csörgés előtt felébredtem. Mosdás, reggeli, majd sátorbontás után 8:30-kor időben útnak indultam, hogy biztosan elérjem az Avignonból 11:57-kor Narbonne-ba tartó vonatot, hogy 16 óra tájban a Canal du Midi közelében, Bramból megkezdhessem két hetes 2000-es gyűjtő pireneusi túrámat.
Jót tett az elmúlt pihenőnap, mert „mozogtak” a lábaim, tudtam tekerni. Nem voltam kiütve.
Bedoin alsó végén természetesen megálltam a Mont Ventoux emlékműnél: visszanéztem, körbefilmeztem és elbúcsúztam: köszönöm az élménydús, sikeres napot, örök szerelem (és talán kedvenc) marad a Mont Ventoux. Már e nap – igaz szombat – reggel is egyfolytában (fél – egy percenként újabbak) jöttek lentebbről a bringások, nem kérdés, hogy hová tartottak. A Ventouxnak tényleg varázsa van és szerintem a leglátogatottabb, legnépszerűbb emelkedő a világon. Hogy ne csak az én megítélésem nyomjon a latban, megosztom az olvasókkal két portál erre vonatkozó adatait:
A challenge-big.eu több, mint 3200 tagot (köztük már Tour győztest, több korábbi Tour résztvevőt is) számláló hegyibringás szervezet, társaság tagjainak adatai szerint a legnépszerűbb Alpe d’Huez 1310 mászással, második a Col du Galibier 1287 feljutással és harmadik a Mont Ventoux 1228-cal.
A több mint 10000 emelkedőt számláló climbbybike.com szerint a legtöbbet mászott hegy a Mont Ventoux, amit a Mortirolo, Angrilu követ, itt negyedik Alpe d’Huez.
A két nappal korábbi 4 irányból történt feltekerés ellenére szívesen elképzeltem, amint a sok kerekes közt ismét feltekerek a Chalet Reynard felé, majd tovább a köves, kopár szakaszon a csúcsra: újra átélni a Mont Ventoux feelinget. Mentem volna, de várt a Pireneusok és ott új emelkedők, új élmények. Lankásan lejtő, időnként sík úton, gyenge hátszélben kerekeztem DNY, Carpentras felé. Az út nem volt tökéletes, sőt több helyen töredezett. A kisváros előtt utoljára néztem vissza a már párásabb provance-i óriásra. A három nappal korábbihoz képest picit változtattam az úton: így Pernest kihagyva rövidítettem Avignon felé: időnként jó minőségű út is akadt. St Saturninban Kelet felől nem volt ismerős az 1,5 km-es emelkedőjű bucka, csak mikor felérve megláttam a lejtőt.
Végre nem tévedtem el, sikerrel találtam meg a duplasávos körforgalmat, majd következett Le Pontet és így magamnak is meglepetést okozva a vártnál korábban, már ½ 11-re Avignonba értem. Még kánikula sem volt.
A vonatig kis időm lévén, a vasútállomásal ellenkező irányba tekertem picit, hogy a bevált árnyas, platános helyen ismét körülnézzek, megörökítsem a hangulatot. A vízparton aranyos kacsák úszkáltak, fölöttük sok turista sétált be a folyó közepének feléig benyúló hídon, a Pont d’Avignon-on , ami a wikipedia szerint Franciaország legismertebb hídja: annyiszor vitte el az áradat, hogy a XVII. század óta már nem építették újra. A kánikulás napokat követően furcsa volt a fátyolfelhős ég.
Kis elkeveréssel 11 órára érkeztem meg a pályaudvarra, ahol sorban állás közben éreztem magamon türelmetlenségem, bár lehet, hogy igazam is volt: többen nem csupán jegyet vettek, hanem (szerintem létező információs pult helyett) a jegyet áruló pultnál érdeklődtek, variálgattak, hogy merre vagy hogyan érdemes utazniuk. „-Ez jegypénztár és nem utastájékoztató!” – morgolódtam magamban. A Narbonne-n át Bramig tartó 196 + 79 km-es szakaszra 35,8 EUR-t (ekkor kb. 10.609 Ft-ot) fizettem. Ahol én bringás-vonatoztam, azok közül egyértelműen a francia és svájci a két legdrágább.
A vasútállomás félreeső padján elfogyasztott ebéd után a vonat 11:57-kor indult Perpignanba. Mivel a szerelvény innen indult, nem értettem a 10 perces késés okát. Szerencsére sikerült kicsit aludnom, mígnem Montpelliernél sokan fel nem szálltak: a sok bőröndös utastól jócskán tele lett a bringám környéki terület, ám szerencsére, mire Narbonne-ba értünk, többen leszálltak, így nem okozott gondot ez nekem sem. Addig is élveztem a csendes, légkondicionált vonatból nézni a tengerparti városok hangulatát, a tengerpart közelében való suhanást.
Narbonne-ban fél órám volt a következő vonatig; az aluljáróban annyira megtetszett egy közeli szafari jellegű vadaspark / állatkert szerűség plakátja, hogy le is fotóztam. A Carcassonne felé tartó vonatra annyi bringás szállt fel, hogy mivel nem igyekeztem eléggé, a kerekesek minden bringafelakasztó helyet elfoglaltak (málhás bringám nem is akartam lepakolni és felakasztani). A sok utas miatt végül még állva sem volt bőséges helyem a bringával, ráadásul „természetesen” az ajtó melletti állóhelyeket is elfoglalták (nem tudván, hogy az könnyebbséget jelentene egy kerekesnek), így elég kényelmetlenül, a bringát végig fogva, semminek sem támasztva kellett tartanom…. mígnem fél óra után le nem ülhettem az ajtó mellé.
Egész úton még egy srác szipogása idegesített (amikor „összejönnek” a dolgok, akkor ezt sem tudom tolerálni, bár máskor sem könnyen…. Nem tanították meg neki gyerekkorában, hogy...?)
15:33-kor szálltam le Bram elhagyatott állomásán a vonatról. A kisvárosba gurulva elsőre úgy tűnt, mintha minden zárva lenne, ám végül sikerült egy élelmiszerboltot, majd még egy pékséget is találnom (szerencsével), így még másnap délelőttre is tudtam baguette-t venni. Az élelmiszerbolt melletti falatozást követően ½ 5 tájban indultam útnak…. ám először a Pireneusokkal ellenkező irányba.
Ha már ilyen közel voltam hozzá, a szép platánfasor közt legurultam a Canal du Midi csatorna partjára, hogy a környék legalacsonyabb pontjától, csupán bő 100m-rel a tengerszint magassága fölül vághassak neki a
Pireneusok átkelésnek. 2007-ben hosszában, óceántól a tengerig tekertem végig a Pireneusokon, most keresztben (és félig azért hosszában is). Rajt tehát a Canal du Midi partja, a cél pedig sok emelkedőt, hágóutat követően augusztus 1-én a Földközi tenger partja, Barcelona volt.
A Canal du Midi csatorna a Toulouse-on át az Atlanti óceánig vezető Garronne folyót köti össze a Földközi tengerrel ezáltal hajózási lehetőséget teremtve a Földközi tenger és az óceán között. A csatorna XIV. Lajos uralkodása alatt épült. A wikipedia szerint „A 19. századig a csatorna gazdaságilag fontos vízi út volt. A csatorna két oldalán vontatóösvények voltak az igavonó állatok számára. Ma a csatorna turista útvonalnak számít, a vontatóösvényből pedig helyenként kerékpárút lett. A csatorna teljes hosszában hajózható. A csatorna vonzerejének turisztikai célú kihasználására több társaság kínál autó jogosítvánnyal vezethető lakóhajókat.”
A hídról végigtekintve a csatornán több kisebb-nagyobb motorcsónak volt kikötve, északi partján épp egy bringás család hajtott el nyugat felé.
A hangulatos platánsoron visszatekertem Bramba, majd pár forgalmas km-t követően az erős oldalszélben végre nyugiban tekerhettem DNY felé. Az első pireneusi bemelegítő emelkedő a takaros Fanjeaux (345 m) faluba vezetett fel, melyben 1206 és 1215 között St Domonkos a Katolikus Egyház domonkos szárnyának alapítója élt. A várkapun / falu kapuja alatt áttekerve egyből felhajtottam a meredeken jobbra, hisz az egy kilátóhoz, illetve a templom felé vezetett, mely előtt szép kilátóhely nyílt, ahol festett mozaikos tájábrázolások szolgáltak rajzolt térképként: szépen mutatták a hegyeket, falvakat a kelet-Pireneusok és a tenger felé (pl Narbonne), vagy Észak, a síkabb területek felé.
Félkörben széles ívű kilátásban gyönyörködhettem, csak sajnos picit párás volt.
A folytatásban csak ritkán, elszórtan fákkal tarkított, inkább mezei dombokon, lankákon 300-360m magasság közt hullámzó úton hajtottam, küzdöttem az oldalszéllel. Nap sem sütött, ráadásul lassan óráról órára hűlt enyhén a levegő: Fajeauxban még 24 fok volt, ám kb. 40 km-rel később, 17 óra tájban már inkább csak 22-21 fok. A rövid öltözetben éppenhogy nem fáztam. 18:01-kor végre egy mezei szakaszon, a napsütés hiánya ellenére, szép sárga napraforgómező mellett a tájegységet jelző festett tábla dobott fel: „Pyrénées Ariégeoises” – azaz Ariege folyó környéki Pireneusok! MEGÉRKEZTEM !! VÉGRE ! Ez a tábla fő motívumát hegyek, kirándulók és sízők alkották, míg 1 km múlva a következő táblán már egy várat és a híres Niaux-i 13-14000 éves, őskori barlangrajzot hirdették (http://www.bradshawfoundation.com/niaux/index.php ) .
A megyehatárt (Midi Pyrenees) követően rövid lejtővel a L’Hers folyóvölgybe ereszkedtem, ahol már síkon hajthattam Mirepoixig: ezen a szakaszon Tour kitáblázások és a korábbinál jóval több lakóautó, bringaszállító autó tűnt fel: másnap erre haladt el a Tour mezőnye ! Élveztem a Tour előtti hangulatot és azt, hogy ott tekerek, ahol nemsokára ők is fognak. Már ekkor kezdtem érezni valamit a Tour hatására ilyenkor bekövetkező népvándorlásokból. Útközben az autókból kétszer üdvözöltek dudaszóval.
Mirepoixtól merőleges fordulást követően déli irányba hajtottam tovább, enyhe félig-hátszél támogatását élvezve. A hűvös idő lehangolta kedvemet, ezt szerencsére a Tour előhangulat kompenzálta. A hűs miatt többször bosszankodtam, hogy : „-Bezzeg 2 napja a Mont Ventoux-on még 34-35 fokban főttem a levemben… most meg mindjárt bújhatok hosszúujjúba! A Mont Ventoux-on este 23 órakor a csúcson jobb idő volt, mint itt 500 méteren. Ez is jól kezdődik!” – morogtam.
Utam a 300m-en fekvő Mirepoixtól 19 km alatt ért fel az 536m magasan fekvő Lavelanetbe, de előtte 5 km-rel már meg kellett állnom picit: útközben elfogyott belőlem az energia és lemondtam róla, hogy kihúzom még a Lavelanet környéki kempingig; a könnyebb utat választva pékségben vettem finomságokat; jól is esett a meleg pékségben eltölteni pár percet ! Röhej: mindez nyáron és 2 nappal a 34 fok után.
Az út még csak 600-800m magas hegyek közt vezetett, ám elöl, nem is messze magasabb hegyek már 1600-2200 méterig magasodtak, melyeket 1500m felett már felhő takart. Ám ez nem a 2007-ben több este tapasztalt pireneusi esti köd volt, hanem igazi felhők: 1500 méteren!
Lavelanet elején tábla jelezte, hogy 3 km múlva kemping következik: „-Végre, már csak 3 km! De jó.”… visszaszámoltam, mert vártam már a sátorállítást és, hogy gyorsan útnak indulhassak a közeli BIG listás Montségur hágóra. 3 km környékén már nagyon figyeltem, de kemping helyett 3,2 km-nél újabb tábla fogadott: a kempinghez forduljak balra! Semmi újabb tábla nem volt, csak tekertem… „-de meddig, hová ? „ – bosszankodtam és egyre türelmetlenebb lettem, mígnem a települést követően talán 1 km-rel következett újabb jelzés, hogy merre tovább, ám távolságot ez sem írt.
Végülis újabb 1,5 km-t kellett hajtanom, hogy Villeneuve d’Olmestől kb. 1 km-re megérkezzek a rural kempingbe, ami egy vidéki állattartó ház mellett jelentett kb. 6 sátor / lakókocsihelyet. További keresgélés helyett megtette ez is. A csöngőre nem jött senki, így már egy szabad helyet találva épp állítottam volna a sátram, amikor megérkezett a magát nem igazán 100%-ig karban tartó néni, a tulaj és mondta, hogy mely területen állíthatom fel sátramat.
Gyors sátorverést követően sebtében vacsoráztam meg a mellettem pár napig üresen álló, bérelhető lakókocsi előtti asztalnál, majd 20:40-kor indultam útnak a kb. 10 km-re emelkedő Col de Montségurra (1059m).
Felhős is volt az ég, hideg is volt, kedvem nem nagyon volt, ám ha már ott jártam, úgy voltam vele: a nyár végi Ötztaler radmarathon miatt nem árt, ha néha megyek igyekvős emelkedőket. Így edzés jelleggel indultam a hágóra. Zenével a fülemben ütemesen hajtottam.
Útközben Montferrierben az enyémnél szebb, rendezettebb kemping mellett vitt el utam, a falu végén pedig egy jellegzetes pireneusi emelkedőtábla fogadott a Col de Montségur adataival: 1059m magas, melyre a kaptató hossza 4 km, szintemelkedése 340 m, átlagmeredekség 8,5%, maximális pedig 9,2 %.
Erősen hajtva robogtam fölfelé, mígnem a felhős idő ellenére is szép kilátás nem nyílt a hágó melletti Montségur várára: meg kellett állnom. A tetőn GPM, hegyi hajrá és teljes panoráma fogadott: ¾ 10 volt. Fotózás és videózás után fejemre fejpántot, testemre alul-fölül hosszú öltözetet vettem; a lejtőn időnként már lámpával suhantam „haza” (22:25). Esti készülődést követően ¾ 12-kor tértem nyugovóra.
Adatok: ind 8:30
Nap adatok: TR/D: 124,91 Szintemelkedés: 1203 Kcal = 2961
Költség:
vonatjegy (196 + 79 km) | 35,8 EUR |
Bram: konzerv, banán | 1,8 EUR |
1,5 baguette + 2 péksüti | 4,95 EUR |
este pékség | 5,3 EUR |
Kemping (drága) | 12 EUR |
Összesen: | 59,85 EUR |
|