hamarosan...

2010 Pireneusok kezdőoldal

3. nap: Mont Ventoux 4-szer egy nap alatt: 6126 m szint

Click for English

2010.július.14, szerda – 2. nap = Avignon – Carpentras – Bedoin = 69,11 km + 370 m szint
Túra kezdete (repülőtér) óta megtett: 79,11 km + 410 m

Egész jó, pihentető éjszaka után 7:45-kor ébredtem Franciaország nemzeti ünnepére. Nyugodt készülődéssel kezdtem a reggelt: felszereltem a sebességmérő cuccokat, megfordítottam az előző nap fordítva felszerelt kormánytáska adaptert, és keményre fújtam a kerekeket. Mivel a reggelit a kempingen kívül a folyóparton képzeltem el, 10 órakor a recepcióhoz gurultam, ám a fizetésre min 10 percet kellett várnom. Felkapott város fesztiválszezonban, ezért fizettem 16,7 EUR-t.
A folyópartra gurulva – mivel a forgalom csak a túloldalon haladt – csendes is lehetett volna, ám nyáron egész nap alapzajt nyújtanak a kabócák. A hídról is körbefilmezve a távolban - kissé párában - feltűnt az égbe törő Mont Ventoux (1909 m), amin még a TV torony is kivehető volt.
A pályaudvarral szemben induló fő sétálóutcán nagy platánfák adtak árnyékot, az út mentén sorra felkapott üzletek követték egymást, majd picit beljebb következtek a vendéglők napernyős asztalai, kiülői. Az utcák oszlopa, itt-ott falak is tele voltak odaragasztott, vagy rögzített plakátokkal, melyek az 1 hónap hosszú fesztivál valamilyen eseményeire hívták fel a figyelmet. Bentebb a főtér felé akadtak karikaturisták is, élő szobrok (melyek pénzt adva nekik mozdultak meg) és itt-ott modern művészeti csoportok tartottak ilyen-olyan előadást. Egy fiatal bohóclányt el is kezdtem filmezni, de miután 2-3 percig nem történt semmi, csalódottan ballagtam tovább. Július 14-e volt, így sok turista, járókelő volt Avignonban.
A pápai palota előtti téren – ahogy 2008-ban is - fejjel lefelé, ormányán álló modern elefánt állt polgárpukkasztási céllal. Számomra inkább azt szimbolizálja, hogy a liberálisok mindössze erre képesek. A központban gyakran sétálhat az ember macskaköven, illetve a sikátorok is a régi korok hangulatát idézik. A várfalon kívül – vagy közvetlenül mellette, vagy a folyóparton sok helyen halad bringaút; a belső részen egy helyütt érmebedobós bringakölcsönzőt találtam: talán ilyesfélét szeretnének Budapesten is kialakítani.
Hiába szántam rá időt, hogy nagy nehezen megtaláljam a több közül az egyik turistahivatalt, a következő pár nap időjárásáról semmi infóhoz nem jutottam. ¾ 1-kor hagytam el Avignont; várt a Mont Ventoux tövénél található Bedoin és annak kempingje, hogy kipihenjem magam a másnapi megmérettetés előtt.
Eddig ugyan nem éreztem a kánikulát, ám a városból kijutva fokozatosan ütött meg. Szerencsére a légmozgás miatt egyelőre nem volt elviselhetetlen. 2008-ban mikor ugyanerről éreztem, Le Pontet környékén sikerült eltévednem és több km-t feleslegesen mennem. Sajnos most sem úsztam meg enélkül, de ez most csak 10 percbe került. Érdekes volt rájönnöm, hogy mivel nem siettem sehová, ráértem, így nem tudott felbosszantani a dolog: ezért tudtam magam jól érezni. Hogy 65 vagy 68km-t tekerek, teljesen mindegy volt. Jó volt, hogy nem kellett vonathoz, vagy ütemtervhez tartanom magam.
St Saturninban még nem volt kedvem kulacsot töltenem (volt még egy kis vizem), ám a kopár, száraz, tűző napos vidéken 34 fokban tekerve hamar elfogyott a folyadék és bizony a végén már jócskán küzdelmes lett Pernesbe érni: kiszáradtam. Egy árnyas csobogónál rövid időn belül elfogyasztottam 8 dl Isostarral ízesített vizet. Carpentrastól kezdett enyhén emelkedni az út, itt már akadtak szőlőültetvények és végre közelebbről „szemezhettem” a Mont Ventoux-val, a provance-i óriással – ahogy hívják. Sietség nélkül, nézelődve haladtam, üdvözöltem visszatérőként az ismerős kanyarokat, útszéli keresztet, rövid emelkedőket és értem végül 15:40-re a Bedoin előtti levendulával díszített bringás alkotáshoz: egy fém bringás alatt + előtt nagy betűkkel volt az épített kőfalra írva: Bedoin - Mont Ventoux. Ez kötelező fotózó hely.
A település előtti táblák legalább három kempinget jeleztek, mindhez fürdőmedencét jelöltek, amit ilyen időben igazán vártam. A falun végighajtva találtam meg azon túl kb. 1 km-rel fekvő Camping Pastoryt, ahonnan visszaigazolták, hogy van hely, ám mivel úszómedencét nem jeleztek, vissza is fordultam. Vásárlást és jól eső fagyizást követően második próbálkozásom a település aljánál, NY felé található önkormányzati (municipal) kemping volt, ami épp egy strandfürdő mellett volt (kempingeseknek a belépő csupán 1,5 EUR). Akadt szabad hely. A sátorhelyek a hegyoldalban, fenyőfák közt voltak kialakítva, az én sátorhelyemről is klassz kilátás nyílt a dombságra és a strandra is. Alig, hogy letámasztottam a bringámat, jól észrevehetően fel is tűnt a fán 2 kabóca, amelyekről így klassz fotót készíthettem.
Ahogy félmeztelenre vetkőzve próbáltam sátram cövekjeit a köves földbe verni, épp a kalapács elővételére készültem volna, amikor a szomszéd sátorból küldték oda a kisgyereket a segítséget nyújtó kalapáccsal. Rendesek voltak.
Valamennyi kajálás után ¾ 6-kor (simán 32-33 fokban) mentem át a strandra, ahol végül ¾ 8-ig időztem: kicsit úszkáltam, majd élveztem a parton a vízcseppek leszáradását, aztán újabb úszkálás, stb…
Vacsora után igyekeztem mindent alaposan előkészíteni másnapra: kerékpumpálás, olajozás, stb. Este még telefonáltam egyet szüleimmel, akik az időjárás-előrejelzést megnézve tájékoztattak, hogy másnapra 34 fokot, azutánra 35 fokot ígérnek. Bírom a meleget, 2008-ban is megoldottam; nem lesz gond! – mondtam.
Érdekes volt, hogy este ½ 9 tájban egész kellemesnek tűnő időt éreztem már a sátor melletti árnyékban, a kabócák is elhallgattak (gondoltam, ez jelenti a napi kánikula végét), aztán 9 órakor mégis újrakezdték.
A másnap rám váró nehéz nap – és korán kelés - miatt már 22 órakor nyugovóra tértem.

Érdekesebb költségek:
- Avignon, kemping 16,7 EUR

Györgyi Gábor