6. nap: Lac Moiry (2249 m) Thyon (2080 m)

2009 Alpok kezdőoldal

8. nap: Pas de Morgins (1369 m) , Col de Bassachaux (1778 m)

2009. június 27, csütörtök – 7. nap: Bramois – Vex – Barrage du Gr Dixence (2141 m) – Arolla (2006 m) - Bramois = 112,06 km + 2817 m szintemelkedés
7. nap végéig megtett táv és szint: 794,26 km + 18525 m szint
8 órakor utolsó dél-svájci helyi túrázós napomra ébredtem. Az előző napot direkt azért terveztem olyan komolyra és ütemeztem akkorra, hogy az utolsó napra már egy könnyedebb túra maradhasson: e napra már csupán egy és fél 2000m-es emelkedő jutott, hiszen a Grand Dixence völgy után a völgyben félig legurulás után már fordulhatok is az Arollába tartó szomszéd völgybe.
Nem volt miért sietni, így reggel egy ideig a sátorban jegyzetelgettem, és indulás előtt persze ruhamosásra is került sor. A napos-felhős idő mindenesetre bíztató volt; napokkal korábban az időjárás-előrejelzés napról-napra melegedő jósolt. 11 – 1 12 tájban indultam útnak. Terv szerint 15 – 15:30 tájékára terveztem a Grand Dixenc-i duzzasztógáthoz való felérést, majd kb. 19 óráig Arollába.
A Barrage de la Grand Dixence (2141 m) emelkedője 26,5 km-es távon 1650 m szintemelkedést jelentett, mely két megszakított szakaszból állt: az első 12 km 5,5 – 7,5%-os, míg köztes lankásabb szakasz után a végső 6 km 8 – 10%-os meredekséget jelentett.
A kezdeti kilométerek az előző esti tekerésről már ismerősek voltak. Nem voltam túl friss, így szinte idő előtt (Mache-ban) szükségét éreztem egy kis falatozásnak. Annyira kényelmesen hajtottam, hogy szinte feldobott két montis megpillantása, akik így kicsit felpörgettek; utol is értem őket. Pár átlagos erdei kilométert követően lankás völgyrészre értem, Pralong előtt, 1500-1600 méteren. Eddig érdektelen, innentől viszont lenyűgöző lett a táj, mely emlékezetembe véste magát. A mezei részen tábla jelezte, hogy az autósok figyeljenek a birkákra, kecskékre és tehenekre (ilyen táblát sem láttam még!), miközben jobb oldalt több vízesés zubogott lefelé. Nem sokkal később elöl feltűnt a Grand Dixence gátja, körülötte szokás szerint hatalmas hófoltos, talán gleccseres hegyekkel, némelyikük felhőben. Pralong volt az utolsó település, bár ez szerintem inkább kirándulóközpont; környékén kis sík mező virágokkal. Nagyon jó érzés volt a friss levegőből mélyet szippantani. A gátra felnézve, az előző Lac Moiryval szemben az az érdekes, hogy az szinte beszorul a hegyek közé, ez viszont egyáltalán nem. Később akadt csobogó kis vízesés is az út szélén, szép virágok, majd már egy 12-13%-os emelkedőn lehetett rákészülni a végső szerpentines 10%-os emelkedőre, melyet látott fotó alapján vártam is.
Nem tudom megmondani mitől, de ez a táj magával ragadott, szemben akár a Lac Moiry völgyével, vagy a Mattmarksee-vel. Hihetetlen mód élt a természet: az üde zöld növényzet, fenyőillat, virágok, vízesések, állatok, stb. Ráadásul alig volt forgalom: ez egy kirándulóparadicsom! A ritkás vörösfenyők közt vezető szerpentin kb. 1750 méteren kezdődött meg. Egyre feljebb kapaszkodva az ember úgy nézett le, hátha látja maga alatt a sok aszfaltcsíkot. Picit szitálni kezdett közben az eső, de az szinte tévedésből történt, mert esőfelhő nem volt az égen.
Kis pihenő során falatoztam egy kicsit és figyeltem, nehogy rám másszon a közeli hangyaboly nagy tömege. Végül 15:55-re értem fel a duzzasztógát tövénél található szállodához (munkásszálló ?), felvonóállomáshoz és parkolójukhoz. Az innen tovább vezető út (aszfalt vagy murvás ?) le volt zárva, de tábla is jelezte, hogy bringával tilos. A tó 2365m-es szintjéhez gyalog vagy felvonóval lehetett volna feljutni. Képeslapvétel után a felvonóállomás esővédett fedele alatt ettem kenyeret, konzervet és persze kicsit körül is néztem. Ingyenes kiállításra is csábítottak táblák, illetve kívül egy másik a környék vadállatait mutatta: hegyi zerge, hegyi kecske, mormota, hóbagoly, havasi nyúl, hermelin és kőszáli sas.
Bár 16:35-kor indultam lefelé, a lejtőn még kellett csinálnom szép napsütötte önfotót, mert klassz tájon a fények is jók voltak. Gurulás után egy jobbra letérő összekötő úton hajtottam, gurultam át az Arollába vivő útra, ahol becsatlakozáskor csalódottan vettem tudomásul, hogy 975m-ig leereszkedtem: 1030 m szintemelkedés állt előttem a következő kb. 20 km-en. Kb. 17:30-40 körül kezdtem neki tehát az Arollába vezető emelkedőnek. Ez a kaptató meglehetősen szokatlan emelkedésű: több átlagosan meredek szakaszt több kilométeres alig emelkedő rész köt össze, melyek így tulajdonképpen szinte csak időrablásra jók. Néhány lankás km-t követte az első 8%-os rész és a végén, Evolénében eső. Ezt használtam ki, hogy védett helyre ülve falatozzak kicsit. Az eső elvonultával csodás, a 2004-es Iseran hágó lejtőjét idéző idő és fények kerekedtek: csodás volt a táj. A legelők és elszórt facsoportok közt itt-ott néhány ház, házcsoport, többnyire fából, ám egy helyütt egy mellettük emelkedő daru zavart: „-Ugye nem lakóparkot akartok ide építeni?” Az út Arolla felé, Les Haudéres faluban tért le; addig még volt mozgás, onnan a völgy kicsit olyas féle volt, hogy: erre már csak az jön, aki el akar vonulni távol a világtól. Noha épp arra fordultam, amerre az eső is elvonult, szerencsére ő gyorsabb volt, nem érhettem utol.
Néhány km erdei emelkedőt követően kb. 1700 m magasságtól már előre lehetett látni a völgyben és hatalmas, havas hegyek tűntek elő: előbb balra a 4357m-es Dent Blanche, később Arolla mögött a 3637m-es Mont Collon és egy 3870m-es csúcs gleccseres párja. Erre már valóban alig volt forgalom. Nagyon tetszett, amikor kb. 4-5 km-rel Arolla előtt a falu fölötti hósipkás hegyek vékony, rásimuló felhőréteget láttam, melyet esti napfény világított meg. Arollát megelőzően az út egy 1800m-es sík szakaszon haladt, ám ott is láttam kempinget: itt aztán elég hideg lehet az éjjel!
Arolla elején néhány, érdekes fajta fekete tehenet üdvözöltem, majd a falu egyik első szállodájánál úgy láttam lakodalom lehetett. A faluközpontba feltekerve, mivel út vitt még tovább, továbbhajtottam 2030m-ig, onnan gurultam vissza a központba. Míg körbefilmeztem, orrom nagyon finom illatok csapták meg: jól főztek a közelben. Mikor indulni készülődtem, már vehettem is fel esővédő cuccomat, mert szitálni kezdett.
A lejtőn – szerencsére rövidek voltak, de – nem esett jól az első, kb. 1800m-es levő kis 35m szintemelkedésű bukkanó, majd a következő Evolene tájékán. A sík szakaszok persze nem csak felfelé, hanem lefelé is az időt húzták: az 1000m-es magasságban található 9 km-en pl. csak 25 – 28 km/ó-val tudtam haladni. A lejtőn Vex előtt 3 km-rel egy róka szaladt keresztben az úton!
21:55-re értem le a Rhone völgyébe (az ég valamelyest még világos volt), ahonnan percek alatt a kempingig hajthattam. Másnap már Franciaország, a Tour de France és a kerékpározás hazája várt rám. VÉGRE !

Adatok:	Idő / TM	Táv / DST	Részátl:	Szintemelk.	Max. pulzus	Átlagpulzus
Emelk kezd	9:58	3,37	20,3	13 m	140	105
Barrage de la Gr Dixence (2141 m)	3:01:58	30,2	9,4	1644 m	141	124
Becsatl, ind Arolla felé (975 m)	3:31:50	45,3	30,3	0 m	122	85
Arolla (2006-2030 m)	5:37:00	69,3	11,5	1095 m	145	123
Becsatl Sionnál (21:55)	6:46:00	106,4	32,3	54 m	142	106
Bramois, kemping	6:55:42	109,41 km	18,6	11 m	114	93
Összesen:	TR/D: 112,06	MXS: 67	AVS: 15,8	2817 m	Kcal:	3257

Költség:
- vásárlás boltban, pékségnél 17+7 CHF
- matrica, feltűzhető tábla botra 9 CHF