Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen!
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
|
2009. június 26, szerda – 6. nap: Bramois – Sierre – Lac de Moiry (2249 m) – Sierre – Bramois – Thyon (2095 m) – Sion – Bramois = 141,64 km + 3672 m szintemelkedés
6. nap végéig megtett táv és szint: 682,2 km + 15708 m szint
7 óra körül madárfüttyre ébredtem. A bő km-re fekvő Bramoisban konzervet, gyümölcsöt, csokit, a pékségben persze péksütit vásároltam (összesen bő 28 CHF-ért).
E napi programom – milyen meglepő :-) - újabb két 20000m fölé vivő út volt, ezúttal mindkettő BIG listás kaptató:
- A kempingtől 17km-re induló Lac Moiry (egy hegyi duzzasztott tó) emelkedője 33 km-en 1685m szintemelkedést leküzdve ér fel a gát 2250méteres szintjére és ezzel picit szorul csak ki a 100 legnehezebb európai emelkedő közül. Átlagmeredeksége 5,6% és elvben sehol sem haladja meg a 10%-ot.
- Délutánra a szinte a kemping mellől induló – 20,6km-es, 1583 m szintemelkedésű - Thyon (2080 m) kaptatót terveztem, mely ugyan nem meredek (átlagosan csupán 7,7%-os, viszont sehol sincs benne pihenőszakasz:
lankásabb részen is 6,4%-os, meredek részen pedig 10%-os. Ez a 83. legnehezebb kaptatónak számít a climbbybike.com kb. 10000-es listáján
Mikor ruhamosás után 10:15-kor útnak indultam Sierre felé, arra picit világosabb, naposabb volt az idő, a kemping környékén viszont felhősebb. Szuper, Rhone parti, többnyire árnyas bringaúton tekertem; fülemben szóló zene pörgetett fel.
Chippis előtt már megpillantottam, hogy a hegyoldalon tekergő úton miként kezdődik a Lac Moiry (2249 m)
duzzasztott tóhoz vezető több órányi emelkedőm. Chippistől kellemetlen meglepetésként az út nem tudott egyből a hegynek nekivágni, előbb kerülővel haladt el Sierréig (565 m)
és a hídon ott ismét átkelve kezdődhetett csak meg a kaptató. Megjegyzendő, hogy nem falu neve, hanem a völgyé, Val d’Avenniers volt kiírva. A kezdeti pár km a völgy menti hegyoldalban szerpentinezett fölfelé; több helyütt klassz kilátást nyújtva a völgyre, a lenti településekre, illetve a szemközti, 1500m felett több helyütt felhők takarta hegyekre, köztük a szintén BIG listás síközpontra, Crans Montanára. 900 méter tájban meredek sziklafal oldalában, vadregényesen haladt az út, majd onnan néhány lankásabb km vezetett Vissoie felé.
Eközben a település mögött, a völgyben előretekintve egyre közelebb látszódott, hogy odabent bizony esik: pocsék, szürke, esős idő volt.
Haladnom kellett így, nem kerülhettem el az esőt. Vissoie nagyon szép település volt virágos, néhol cégéres házakkal, medvét, sast, zergét ábrázoló fa szobrokkal. Kis gurulással ereszkedtem le egy hídig, amelyet követően utam már a völgy nyugati oldalán kapaszkodott fel az erdőben, majd fordult be valóban a Moiry tó völgyébe.
Az eső szerencsére nem tartott sokáig; a felvett esőkabátot, kamáslit elég hamar, St Jean végén le is vehettem. Grimentz előtt nagyon tetszetős,
virágokkal feldíszített hajtűkanyarokban kapaszkodtam feljebb, a falu elején (már a Moiry völgyében) egy – a falut reklámozó – tábla franciául írt valamit: ez is mutatta, hogy ez a jellemző francia Svájcra. Az eső a szomszédos Zinal völgye felé távozott; ott még esett.
Grimentz (1564 m) igazán szép, virágos, szép épületekkel rendelkező, felkapottnak tűnő település volt. Meg is akartam jegyezni a nevét, mert nagyon tetszett.
A faluközponton túl, nyugisabb helyen klassz padot találtam, ahol kényelmesen megebédeltem: kenyeret, konzervet, péksütit és banánt, így már szép, napos-felhős időben indulhattam tovább. A falu végén egy fél km-s sík szakaszt, parkolót követően keskenyebb út indult fölfelé: mellette tábla jelezte: Lac Moiry – open. Nem volt lezárva az út; mehettem!
A következő 2 km 9,5%-os volt, erdőben vezetett felfelé, néha szerpentinkanyarokkal, majd azután már meredek, sziklás, részben fás hegyoldalban kapaszkodtam a tó felé, előre. Itt több volt a kilátás is: hol vissza Grimentzre és a völgyekre, hol előre: eleinte még a gátra, majd később csak a völgyre.
Egy vízesés mellett a videókamerát elég merész helyre állítva vettem videóra emelkedőmászásomat. Szerencsére nem esett le. Az erdőt elhagyva láttam szép virágokat, alpesi rózsát is, és itt már mormoták is füttyögtek.
Hiába szerettem volna 15 órára felérni, végül még 15:30-ra sem sikerült. 2-3 km-rel a vége előtt utam
szinte teljesen a magas gát tövéig haladt (az ember felett csak úgy tornyosul a magas betontömeg és a tó), onnan tekeredett vissza és megint vissza a gát koronájára. A végső km meredekségét viszont a diagram tévesen jelölte: míg 5,4%-ra számíthattam, valójában 10-12%-os volt.
Csodás panorámával a háttérben itt is klassz önvideót és fotót készítettem. Meglepőmód egy hűs alagúton át érkezik fel az út a tó szintjére, ahol egyébként nem volt túl meleg (15:47-57). POLARom adatai 12 Celsius fokot jeleznek. Körbefilmeztem, készült pár fotó, lenéztem a mélybe, majd melegebbe – és a szitáló eső miatt esőruhába - öltözve nekivágtam a lejtőnek, hiszen e napra még egy emelkedőt terveztem; az ugyan szinte rögtön a kempingtől induló, ám mégiscsak 1600m szintkülönbségű Thyont (2080 m).
Chippistől a bringaúton bizony már éhesen tekerve számolgattam: "-17:40-re sem érek vissza a kempingbe, ahol is eleget kell ennem,
így 18:10 előtt nem lesz indulás." Frissen-lendületesen kb. 750 m szintemelkedés / óra a tempóm felfelé, ám ez most nem fog menni, így összesen, pihenéssel együtt is legjobb esetben 21:30-ra érhetek fel Thyonra. Persze tudtam, hogy nehéz nap lesz, ugyanakkor ez már inkább az elszántságnak nehéz: nem esik ugyanis jól az embernek, amikor sötétben, szürkületben még fölfelé hajt.
Végül fáradtan, éhesen 17:47-kor futottam be a kempingbe. Vicces, hogy az ember még ekkor tervezi, hogy felteker még 500-ról 2080méterre.
Jól esett leülni és energiát benyomni. 18:12-kor indultam útnak.
Kb. 3 km tekerés után értem a Sion széli leágazáshoz, ahonnan kezdődött a thyoni emelkedő: 20,7 km alatt végig egyenletesen 6,5 – 10%-os emelkedőn 1581 m szintkülönbség. Ezzel ez Európa 83. legnehezebb emelkedője.
Komoly, jól nem eső forgalomban kellett megtennem a kezdeti kilométereket, ezért sem álltam meg, meg persze haladnom is kellett. Igyekvésemben fülemben szóló zene segített. Bár kemény volt, és küzdelmet jelentett, hosszan nem álltam meg: „-Addig nem lesz pihenés, amíg magam mögött nem nagyom a forgalmat és nyugalom, csend nem lesz.”
Vexben volt az első leágazás, de a Hermanence-i völgy miatt még mindig maradt elég autó. A kilátás érdektelen volt, de az látszott, hogy több helyütt sötétek a felhők és esik az eső. Sierre felé és a Sion mögötti hegyen is esett, ám mivel felfelé, épp Thyon felett valamivel világosabb volt, nem aggódtam. Úgy reméltem, épp arról jönnek világosabb, esőt nem adó felhők. Végül 600m szintemelkedés után 1100 méteren, egy hajtűkanyarnál álltam meg, nyújtóztam egyet, majd ültem a fűbe péksütit és csokit enni. Nagyon jól esett leülni!Az emelkedés tovább is néha hajtűkanyarokkal, 6,5 – 7%-osan folytatódott, néha házak érintésével, nagyrészt erdőben, kilátás nélkül. Csak néha adódott kilátás a szürke esős völgyre: „-A kempingben most áznak el a száradni kitett ruháim!” – szomorkodtam.
1-2 rövidebb megállástól eltekintve egy rövid falatozós megállást még 1600 méterre ütemeztem; anélkül tudtam volna 21:20-ra felérni. Noha küzdelmes volt a minimális megállással tekerés, próbáltam a pozitívra gondolni: lábamban a Lac Moiry emelkedővel, így jó edzés ez a La Marmotte (174 km + 4900m szint) bringamarathonra, amire beneveztem és ameddig még bő hetem volt.
A kilátás nélkülözése és egyhangú erdő, szürkeség viszont igazán lehetővé tette, hogy az ember csak tekerjen és (a fáradtságon kívül) ne legyen oka megállni. 1400 méter táján sajnos már felettem is sötétült az ég, majd végül 1650 méteren – zárt fenyőerdőben – szitálni, 1700 méteren esni kezdett. Mivel úgy tudtam, hogy csak a hosszú bringanadrág van velem, esőnadrág a sátorban maradt, ameddig lehetett rövid bringanadrágban akartam tekerni (ahogy a Mattmarkseenél is). Fölül persze elkelt az esőkabát. Egy szakaszon kb. 1km hosszan fázott is a térdem, annyira hűs lett, ám kiállva hajtással jobban tartani tudtam a meleget. Trükköznöm kellett! Szerencsére később elmúlt az a hideg érzet és elszántan tudtam tovább tekerni. Elszántságom ellenére többször gondoltam a BIG egyes tagjaira, a túlzásba vitt versengésre. Minek a versengés ? És aki autókkal megy egyik hegy tövétől a másikig, meg emelkedő után ül is be a meleg autóba, ahol egyből várja a kaja? Más, mint az én BIG gyűjtögető nomád módom. Talán az lehet egy jó hasonlat, hogy van aki oxigénpalackkal jut fel az Everestre és van aki anélkül. Mindkettő feljut, de a nehézsége és azok értékelése más. Azon kevesek közé tartozom, akik elvetnek mindenfajta segítséget, könnyítést: bringával jutok egyik emelkedőtől a másikig (kivéve ha már jártam a környéken, akkor vonatra ülhetek), néha málhás bringával megyek fel rájuk és az emelkedő után sem autó, hanem egy időre fedett buszmegálló, vagy este sátor vár rám .
1800 méter táján kezdődtek a különböző síközpontok elágazásai, kitáblázásai: Les Collons 1850, 1900; Thyonhoz egyenesen kellett hajtanom, még mindig erdőben. E szempontból hasonlított Les Arcshoz: két 2000m fölé vezető emelkedő, melyek alig adnak kilátást. Egy-egy alkalommal szélfuvallat kapott el, ami izzadtan a hidegben igencsak rosszul esett: CUDAR volt. Jól esett, amikor szerpentinkanyar következett és így elfordultam a szél elől. Néha picit a kezem is fázott már; alig vártam, hogy végre felérjek és öltözhessek. Végül tábla jelezte, hogy megérkeztem Thyon 2000-ba, majd meglett a parkoló is, ahol egy kis fedett résznél tudtam letámasztani bringámat és fotók után meleg ruháimat előtúrni. A fedett részen volt hová letenni a videómat, így a sötétedés (1/2 10) ellenére a felérést, az időjárás milyenségét átadó önvideót készítettem: nagyon örültem és büszke voltam, hogy ilyen időben is feltekertem: olyan időben, amikor az ember bebújik a meleg házba és pl. forró teát iszik. Én meg fent 2080méteren, esőben, hidegben, szürkületben !
Szép volt Gábor !
A lejtőre ráadásul kellemes meglepetés is ért, hiszen a táska alján megtaláltam az esőnadrágot, így igazán melegen be tudtam öltözni (alul rövid bringanadrág, majd alánadrág, hosszú bringanadrág, esőnadrág); fejemen is nagyon jól esett a sapka az esőkabát kapucnija alatt. Ahogy már máskor is bevált, a hátizsákot hátamra véve tartotta az melegen a hátamat. POLAR-om 6 Celsius fokot mért.
21:45-kor vágtam neki a lejtőnek. Kezem – téli kesztyű híján – eleinte még fázott, aztán 1500 méter alatt már „melegebb” lett. 22:35-re értem le Sionba, ahol pár km-t még kényelmesen elkerekeztem. 23 óra tájban értem vissza a kempingbe: száradni kitett mezeim ugyan nedvesek voltak, de nem áztak el totálisan.
Komoly, nehéz napot zártam: a két emelkedő során összesen 3672 m szintemelkedést gyűrtem le (4405 kcal-t égettem el) és az a tény, hogy Thyonra – megállásokkal együtt - 3 óra 7 perc alatt feltekertem, jó felkészülés, próba”menet” volt a Marmotte előtt. A többi napon ugyanis azért gyakrabban megállok, lazábbra fogom.
| Adatok: | Idő / TM | Táv / DST | Részátl: | Szintemelk. | Max pulzus | Átlag pulzus |
| Leág Lac Moiry | 39:18 | 15,89 | 24,4 | 1970 m | 133 | 115 |
| Lac Moiry (15:47 - 57) | 3:36:11 | 46,26 | 10,4 | 157 | 131 |
| Ismét völgyi út | 4:31:31 | 76,99 | 34,9 | 121 m | 148 | 103 |
| Thyon emelk kezdete | 5:14:44 | 94,17 | 24,4 | - | 136 | 116 |
| Thyon 2080 m (1/2 10) | 7:42:18 | 115,12 | 8,5 | 1581 m | 154 | 137 |
| Lejtő alja, becsatl | 8:19:36 | 136,17 | 34,8 | - | 106 | 85 |
| Bramois, kemping | 8:34:59 | 141,5 | 20,8 | 3672 m | 132 | 109 |
| Összeen: | TR/D: 141,64 | MXS: 65 | AVS: 16,5 | Kcal: | 4405 |
Költségek:
- Bramois, vásárlás a boltban + kenyér, péksüti: 28 CHF
- Bramois, vásárlás: 2 banán, 3 csoki: kb 9 CHF
- Pékség: 2 péksüti, zsömle 4,9 CHF
|
5. nap: Mannlichen (2229 m)
7. nap: Gr Dixence (2141 m)