|
Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!
Pireneusok 2007
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok
2008 Alpok
2006 Alpok
2005 Alpok
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
2002 Görögország
2001 Svájc - Alpok
2000 - Alpok - Adria
1999 Szlovén - horvát - osztrák
1999 Tátra, Krakkó
1998 Tátra
1998 Magas tauern
1998 Tátra túra
1996 Dolomitok
1995 Tátra túra
1993 Tátra túra
|
2009. április 18, szombat – 8. nap: Santa Cruz de La Palma - Los Canarios / Fuencaliente - Santa Cruz = 72,92 km + 1356 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv és szint: 937,52 km + 19948 m szintemelkedés
Jól esett 9 – ? 10-ig aludni, lustálkodni, ami után csak elég lassan, kényelmesen tudtam összeszedni magam. Mivel vasárnap délelőtt is lehetett számítani a SPAR-ra, nem kellett nagybevásárlást csinálnom. Ruhamosás után kényelmesen – ahogy jól esett - , az idővel nem törődve sétálgattam az 1493-ban, Colombus útja után létesített kisváros sétálóutcákban és nézegettem megfelelő ajándékokat, illetve magamnak, hűtőmágnest és szép könyvet La Palmáról.
Sajnos megfelelő póló nem akadt; gondoltam: akkor majd csinálok magamnak fotórámásolással, hímzéssel.
A sétálóutca (Calle O’Daly) közepén található a város legszebb tere, a Plaza Espagna
A
a 16 – 18. századi – világítóan fehér épületeivel, és az El Salvador templommal. Másik érdekes látnivalói a kisvárosnak, a part menti jellegzetes erkélyes házak. Ezek jellemzően egy vagy többszintesek, fából készültek és sok faragott oszlop fut végig rajtuk; egy részük üvegezés miatt teljesen zárt.
Látnivalók linkje
Az idővel nem törődtem (jól esett!), így csak 14 órakor indultam a sziget déli végébe vulkán nézőbe, illetve vissza Las Mansazba, megnézni a szép mozaikos teret, amiről csodás képeslapot vettem. Eleinte napos úton hajtottam felfelé a már ismerős településeken át, majd La Polvacera faluban nem kapaszkodtam tovább San Jose, majd Mazo felé, hanem ezúttal az óceánhoz közelebbi alsóbb utat választottam: azon még nem jártam!
Nem voltam valami pörgős, lendületes formában. 250-300 méteren tekerve már elmúlt a napsütés,
felhők takarták a fényforrást. A hűs szél miatt 400 méter magasságban hosszú ujjút is húztam; a szeles és hűs időben, ráadásul fáradtan nem is a lelkesedés hajtott… hanem, hogy látnom kellett a vulkánt. Másnap viszont már más programom volt: ismét a Roque de los Muchachos.
Egy kis faluban, ahogy a csendes úton elhaladtam egy ház előtt, amint egy kb. 10 év körüli néger kislány meglátott, hangosan és örömmel felkiáltott: „-Mama, bicikleta!” – ez mosolyra fakasztott és feldobott, jól esett!
Ritka madár (bringás) lehettem arrafelé.
Az alsó és felső út összecsatlakozásánál meguzsonnáztam, majd továbbhajtva egy ideig élvezhettem a szép napsütést, itt-ott kék eget, és a hegygerincet is láthattam, körülötte itt-ott szép, napsütötte felhőpamacsokkal. A 700m-es magasságba érve a hosszan egyenesen – itt is lávamezőn át - haladó úton már láttam, hogy az úton keresztül is szállnak felhőpamacsok. Elmúlt estével szemben most legalább láthattam is, hol tekerek. Lent egy vulkánt lehetett látni, a falvak elmúltával már csak háborítatlan, picit sziklás óceánpartot.
A végső kb. 8 km-es többnyire sík, időnként hullámzó úton 16:30-re érkeztem meg Fuenalientéba avagy Los Canariosba, ahol egyből egy boltba mentem édességeket vásárolni. Hú de jól esett a bolt melege; kint talán 16 fok lehetett. A vulkán felé kanyarodva egy ház szélvédett részén álltam meg alul-fölül hosszút magamra venni, majd kis falatozás után kb. 150 méter szintet ereszkedtem a San Antonio vulkánhoz. A másik, az 1971-es kitörésű Teneguia vulkán (teteje: 427 m) jóval lejjebb, 400m magasságban volt; nem hiányzott oda legurulni. Ráadásul végül a San Antonio kráteréről (632 m) rá is láthattam.
A vulkánnál múzeumépületet is építettek; a múzeumi és a vulkáni séta belépője 3,5 EUR-ba került. Odabent filmvetítés is volt, erre be is ültem. A meleg is jól esett,
de a – számunkra angol nyelvű - film is érdekes volt. Mivel a Teneguia vulkán 1971-ben tört ki, filmfelvételek mutatták a tűzpiros kitörést és a láva hömpölygését. A teremből kijőve udvariasan mutatták, merre sétálhatunk fel a vulkánhoz. A kráteren is tombolt a szél; bizony jól esett a hosszú bringanadrág és fölső, bár így sem volt melegem.
A kráter átmérője talán 150 méter lehet, mélysége a térkép szerint 91 méter. Mivel ez már pár száz évvel korábban tört ki utoljára, valamelyest növények is, illetve üde zöld fák is nőttek már benne. A kráteren picit fázós, rövidujjas két emberke mögött én is elértem a kijelölt járható út végébe, ahonnan szépen le lehetett látni a sziget végébe, így a Teneguia vulkánra is, amely körül szépen látszott a lávafolyás is; ott bizony minden élettelen, kihalt volt. A két vulkán között már zuzmókat, apró növényeket lehetett látni. A Teneguia vulkántól észak felé fordulva fél – 1 km múlva fóliás termesztő területeket láttam, de akadtak szabad ég alatti ültetvények is, majd azt már a meredek hegyoldal és a távolban Tazacorte és környéke követte. A meredek hegyoldal egészen a partig tartott, sík területet a hegyek itt sem engedtek.
A hűs, szeles és barátságtalan időben nem volt kedvem még a mozaikos főterű Las Mansazig elgurulni, -hajtani, mert úgy már megint csak fél 9 – 9-re érnék haza, így inkább hazaindultam (17:55), arra gondolva, hogy így éppen még felkereshetem
a 10 kiemelt la palmai látnivaló egyikét, a Las Nieves kegyhelyet / búcsújárótemplomot, ami a la palmai emberek védőszentjének temploma.
A lejtő ellenszélben telt, nem is élveztem, amikor 4 %-os lejtő ellenére keményen kellett tekernem, hogy ne lassuljak. Santa Cruzba visszaérve (először világosban !!!) egyből végighajtottam a 2km-es parti úton, hogy onnan forduljak a templomhoz vezető 2 km-es 11-12%-os kaptatóra. E nap itt találkoztam először bringással, egy US Postal mezes sráccal.
A kolostor igazán hangulatos volt, előtte kis parkkal (nagy kanári pínea fenyő és egy kék levelű vagy csupa virágú – emiatt nagyon egyedi – fa), padokkal. A templom is tipikus kanári szigeti volt: a bejárati fala barna nagy téglából / kőből, oldalt azonban fehérre meszelve; felől csak a rövidebb oldali fal megmagasítása adott helyett a harangoknak. Sajnos mire körbefilmeztem, a néni be is zárta a templomot, így előtte épp csak be tudtam kukkantani. A lejtő éppen egy partra kiállított Santa Maria árbócos hajóhoz ért le, amely egy 1940-es másolata annak, amivel Colombus 1492-ben felfedezte Amerikát.
Hazagurulás után nyugodtan megfürödtem, majd vacsizni gurultam el egy török gyorsétterembe, ahol kebabot ettem (menü: 5,8 EUR).
Hiába igyekeztem azonban, mert az internetcaféban telt ház volt, másik iránt meg
nem kérdezősködtem: hazaüzenni így nem tudtam, pedig jól esett volna.
Utólag – mikor ezt írom – már nem is emlékszem, de ahogy olvasom naplómból,
eléggé bosszús voltam: úgy éreztem, ez a nap nem éppen úgy sikerült, ahogy jól esett volna: a napos túra sem jött össze, szél is lassított fárasztott, hűtött és még üzenni sem tudtam.
Ami a nap pozitív hozadéka volt, hogy bár eleinte nem éreztem magam formában – valószínűleg az előző napok fáradtsága miatt – a nap végére elmúlt a fizikális lassúság, fáradtság.
Az éjjel hozta meg a nap utolsó bosszúságát, ugyanis – bár elaludni a kinti zajok ellenére még sikerült - hajnali 2 tájt kinti hangos beszélgetés beszűrődő zajára ébredtem: mintha a szomszéd szobában beszéltek volna, úgy hallottam. Fél óráig még vártam, vártam… majd már majdnem lementem, de tovább vártam…
Mígnem betelt a pohár… és ha betelik, akkor..
Nem, nem vittem magammal éles szerszámot :-),
de egy nadrágot felvéve, mezítláb papucsban lesétáltam és feldúltam megmondtam a kinti fiatal társaságnak (angolul): - Elnézést, de szeretném kérni, hogy csendesedjetek el, hiszen hajnali ? 3 van, másnap nagyon kemény bringatúrára indulok és ki szeretném magam pihenni; és szerintem mások is az utcában! A rúzzsal kifestett spicces srác elmondta, hogy másnap házasodik (tehát legénybúcsú volt!) és ezért a buli, értsem meg…. De azért lassan be is fejezik. Kedves volt, de ő is akarta, hogy értsem meg (bár nem értem miért mások kárára kell ünnepelni!), próbált haverkodni is. Végül viszonylag haversággal váltunk el, a társaság pedig kb 10 perc múlva lassan el is halkult, részben el is indultak haza.
Ekkor még nem tudhattam, de a sok kellemetlenségért a másnap kárpótolt. Ha továbbolvasol, megtudhatod, hogyan. :-)
| Adatok: | Idő / TM | Táv / DST | Részátl: | Szintemelk. | Átl pulzus | Max pulzus |
| Los Canarios (16:30 – 18:05) | 2:08:53 | 31,46 | 14,6 | 863 m | 113 | 140 |
| Santa Cruz de la Palma (19:35) | 3:11:50 | 60,3 | 27,5 | 208 m | 109 | 138 |
| Las Nieves templom | 3:40:06 | 65,4 | 10,8 | 272 m | 124 | 142 |
| Szállás, ház | 3:54:34 | 70,59 | 22,5 | 13 m | 86 | 127 |
| TR/D: 72,92 | AVS: 18,1 | kcal = 1668 | össz szint = 1356 m | 112 | 142 |
Költség:
- Banán, 3-as ananász-őszi konzerv, 2 gyümölcsjoghurt, 3+2+1 kenyér (??), 1 liter gyümölcslé, 1 Ritter csoki, 6 szelet felvágott, sajt 10,51 EUR
- San Antonio volcano belépő 3,5 EUR
- Kebab menü 5,8 EUR
Györgyi Gábor
|
7. nap: Szigetkerülés bringával
9. nap: Roque Muchachos