Linkek
VENDÉGKÖNYV
Szerzői jogok!
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
|
2008. július 20, vasárnap – 4. nap: Mazan – Bedoin (Bringaszerelő !) – Pernes – l’Isle sourge – Bonnieux = 68 km + 461 m szint
Nap végéig megtett táv és szint: 393,65 km + 5974 m szintemelkedés
6:40-kor gyerekzajra ébredtem. Felöltözés után igyekeztem picit még szerelni a kormányom, pontosabban „próbálkoztam”, fejreállítva ütögettem, hátha kiesik a kormány alatti vázrészből a szorításhoz szükséges rúd,
de hiába. Bár sejtettem is, mehettem Bedoinba a szerelőhöz. Lőttek annak, hogy e nap estére Nizzába érjek. Mivel a ritkán közlekedő bringát szállító vonatok miatt fél nappal nem tudtam csúsztatni, ráadásul 1-1 egész napos terveztem és akartam is véghezvinni Nizzából, így el kellett fogadnom egy egész napnyi csúszást.
Tervezéskor is számoltam különböző okokkal (leginkább időjárás), ami miatt csúszásra keürlhet sor, így nem ért váratlanul. Úgy álltam hozzá, hogy: a Francia Alpokban semmi emelkedőt nem fogok kihagyni, nem fogok lemondani róluk; ha kevesebb napom marad, akkor inkább Tirol környékéről mondok le egy-kettőről. Oda könnyebb visszamenni, közelebb van: esti vonatindulással 11 órára Innsbruckba lehet érni.
8:30 körül a bejárathoz mentem fizetni, ahol aztán a kiszámolt ár jócskán meglepett. Hogy egy klasszikust idézzek: „-Nem kicsit, nagyon!” Először ahogy írta, hogy 19 EUr – gondoltam OK. Majd mögé tette: „/ éj „ – azaz éjenként 19 EUR + adó. Végül a 38,7 EUR-t éppencsak össze tudtam kaparni a pénztárcámból. Szerencsére nem kellett pénzváltóhoz sietnem. Megúsztam ?
Bringám felmálházásakor is éreztem, hogy a szerelésem után szinte még lazább lett a kormány, induláskor pedig, ahogy ellöktem magam és épp tekertem volna ? már fordult is el a kormány. Majdnem el is estem. „-Húha! Így nehéz lesz még Bedoinig is eljutni.” – gondoltam. Legközelebb már óvatos voltam; részben rá is támaszkodtam a kormányra, úgy indultam el. Ahogy előző nap is tapasztaltam, ha legalább rátámaszkodtam a kormányra, súlyom picit összébbnyomta az alkatrészeket, így picit szorult; magától nem fordult legalább el. Bedoin felé hajtva igyekeztem gondolataimban minél inkább az egy napnyi késés / csúszás pozitív következményeire, körülményeitre gondolni:
- Tulajdonképpen nagy mázlim volt, hogy épp itt ért a baj (ahol egyből akad is bringabolt), nem pedig az Alpok egy csendes, bringabolt mentes völgyében)
- Nagyon nagy szerencse, hogy a bringabolt vasárnap is nyitva van, így nem kettő, csupán egy napot veszítek.
- A Mont Ventoux-s nap után még jól is fog jönni egy kis pihenés; rám is fér. Talán még jól is jött, mert különben 140 km-t hajtottam volna.
Bedoinba érve egy ( BIG-es ) mezt viselő férfit meglátva
tudtam: ő Etienne Mayeur, a legeredményesebb BIG bringás, akivel leveleztünk is a Ventoux-hoz érkezésem kapcsán. Örömmel üdvözöltük egymást. Kb. 10 percet beszélgettünk: gratuláltam teljesítményéhez, illetve szóba kerültek az ő és az én túráim. Kölcsönös fotó sem maradhatott el.
A bringabolthoz érve elmondtam a problémámat (angolul; a szerelő pedig csak ici-picit tudott e világnyelven), mire a szerelőfiú telefonon odahívta a társát.... 5 perc múlva be is gurult a férfi, aki kiszedve a kormányt próbálkozott egy kicsit (Piszkálta a belsejét), ám hiába. Nem ment enynire egyszerűen.
Sikerült a fiúnak megértetnie, hogy a bringát ott kellene hagynom aznapra. „-Meddig ?” – kérdzetem. Délután 4-6 ? 6 órában maradtunk. „-Huh, szerencse! Így még tudok majd 3 órát hajtani.”
Cuccaim betehettem egy kis helyiségba, csupán a „kincses” kormánytáskám és a kajás szatyrot hoztam el. Kb. 9 órám volt Bedoinra – bringa nélkül, gyalogszerrel!
Az első órát egy padon jegyzetelésel, nézelődéssel töltöttem. A boltban finomságokat vásároltam, picit kényeztettem magam. Néhány óránként picit sétáltam a település utcáin: felballagtam a templomhoz (onnan valamelyest kilátás is nyílt a Mt Ventoux-ra), illetve nézelődtem kicsit a szűk utcákban, virágos házak között.
Ami az időjárást illeti, valami front vonulhatott el, mert kb. délután 14 óráig fél-egy óránként 5-15 perces kis záporok hullottak. Többször is egy buszmegálló védelmébe húzódtam, ott jegyzetelgettem.
Időnként a térképet is böngésztem: számolgattam, hogy este meddig juthatok el, irányban Les Arcs felé. 70 km-t céloztam meg, hogy másnapra már ne lehessen gondom elérni a 18:20-as les arcs-i – Nizzába tartó - vonatot.
Kb. 15-16 óra után már nehezen ütöttem el az időt; a jegyzetelésbe is belefáradtam, így ismét ugyanarra sétálgattam, mint délelőtt. Pontban 18 órára sétáltam vissza a kerékpárbolthoz. Bringámat kívül meglátva megnyugodtam: kormány része be is volt zsírozva: ez jót jelentett.
Az üzletbe lépve a srác hüvelykujját felfelé tartva jelezte, hogy minden rendben. Egyből fizettem volna, de számára az első az volt, hogy csomagjaimat segítse kihozni a helyiségből. Kedves volt. A szerelésért 20 EUR-t fizettem.
Feldobva üzentem haza sms-en: „A bringát megjavították ?) ma 9-ig tekerek, holnap még 120km, onnan tuti vonattal. 20 órára Nizza ?”
Jókedvvel, lelkesen indultam útnak: jó érzés volt, hogy nyugodtan kormányozhattam: együtt mozgott a kormány a kerékkel – ahogy kell !
Bedointól sík, illetve enyhén lejtő úton távolodtam a Mont Ventoux-tól. Motivált voltam, hogy az egész napi pihenés után kevés pihenővel este 9 óráig akár 70km-t hajtsak. 5 km után, Souquette-ben hagytam el az ismerős utat: délnek, Mazan felé fordultam. 28-30 km/ó körül hajtottam a kis forgalmú úton. 4 km után kisebb buckán keltem át, mely lejtője szőlőtermő földek között ereszkedett le; távolabb Provance-i dombok látszottak. A szőlő közti utat tipikusan provance-i hangulatúnak éreztem, ám igazán másnap kaphattam ízelítőt a tartományból.
Máris 134m szintre értem le. Pernes felé ívben „hajlott” az út, enyhe kellemes hátszél segített; könnyedén pedáloztam. Valószínűlag a napközbeni gyakori – ám rövid – záporok miatt nehéz, párás volt a levegő. Az úttal együtt mind jobban a hátszél elé fordultam. A táj semmi extrát nem nyújtott, nagyrészt sík volt, egy idő után el is úntam magam, a bő órányi tekerésbe hátam is belefáradt. l’Isle s-la Sorgue-ban jól esett picit leszállni és élvezni a folyócsaka / patak főúti kereszteződésénél kiépített csobogót, kedves kacsákat, a szép vendéglőket, fényeket, hangulatot. Még egy kis gyaloghídra is tettek asztalokat: a vendégek alatt folyik el a patak!
A kisváros végén sajnos szitálni kezdett az eső, mely alkalmat kínált, hogy egy 1 8-kor is nyitva levő, nagy forgalmú pékségnél finomságokat vegyek és az eső végére várva meg is egyek.
Nem lett komoly csapadék, ám DK felé továbbhajtva egyre vizesebb úton szaladtak kerekeim. 3 km-n át olyna volt az aszfalt, ami semmit sem szívott fel, így csicsogott az út. Úgy kellett figyelnem hol hajtsak, hogy minél kevesebb vizet csapjak fel cipőmre. Az aszfalt változásával kevesebb víz maradt az úton, cipőm ezzel megúszta, persze egy-két autó által hozott vízpermet azért beterített. Esőkabátot mégsem volt kedvem magamra venni: 23-25 fok lehetett.
Az Apt felé tartó D22-es főútra térve ott legalább széles padkán hajthattam. Az út jobbról balról az útnál 100-150m-rel magasodó domb-hegysorok között vezetett. Nem volt kellemes érzés, hogy tán 6-8km-rel előttem a déli hegysor fölött felhők „tanyáztak” és egyértelműen esett. Haladnom kellett, de látszott, amerre megyek, esik. Gyakran figyeltem a szemből érkező autók szélvédőjét, illetve hogy jár-e az ablaktörlőjük (90%-uknál nem járt.). Bármelyik pillanatban eshetett volna.
Lélekben készültem az esőre, miközben folyamatosan figyeltem a dombsor teteji felhőket, szürke időt. És láss csodát…. nem közeledtek… mintha menekültek volna előlem. Hátrafelé tiszta, néhol napos volt az idő: úgy tűnt, arról érkezik a tisztulás. Az esőzóna épp előttem vonult !
Jópofa volt, hogy épp előlem ment az eső. A kellemes hátszélben 25-27 km/ó körül robogtam és jól éreztem magam. 11 km-nyi „főutazás” után tértem le a térkép szerint is kempinggel rendelkező, a mező végében hegyoldalban emelkedő, várfalas, jelentős templommal rendelkező Bonnieux felé.
Bonnieux Luberon kanton legfőbb települése, mely egyike a legszebbeknek. A 425m magasan található település már időszámítás kezdetekor is létezett; a római időkben a Cadiz és MIlanó közti római út egyik pihenőhelye volt. A középkorban biztonsági okokból építették a korábbi helye fölé, magasabbra. Már 972-ben erődítménnyel és falakkal rendelkezett. Temploma részben román, részben gótikus stílusú.
A rossz minőségű úton véget ért a könnyed pedálozás. Kb. 3 méterenként repedés futott keresztbe, és az út 1 km múltán alattomosan emelkedni kezdett: nem tűnt meredeknek, mégis lassabban haladtam, mint ahogy a meredekség alapján sejtettem volna. Ráadásul a levegő is olyan nehéz, párás volt, hogy az is nehezebbé tette a hajtást. A falu előtti kilométeren részben már küzdöttem; ilyen körülmények között nem esett jól a mászás. Este 21 óra ellenére komolyan izzadtam. A várfalas faluközpontból tábla jelezte a „municipal kempinghez” vezető leágazást. Naplemente után már szürkület volt, de még lehetett látni. A kemping recepciójánál azt olvastam, hogy 8-kor nyit; akkortól lehet csak fizetni. Sátorállítás előtt még gyorsan egy sms-t is küldtem: „Állítom a sátrat, innen 140km a vonat, ami 18:20-kor megy! Remélem meglesz! Megvárom a 8 órai fizetést! „Jó tett helyébe jót várj!”
Jól estek tesóm nyugtató válasz szavai: „Szuper ! 140 km neeked átlagos, nem ? Mindig drukk! Jó pihenest!”
Zuhanyozás és egy kis jegyzetelés után 23 órakor tértem nyugovóra; a csörgőórát 7:04-re húztam.
Adatok:
Bedoin (reggel) TM: 28:30 DST: 9,2
L’Isle s Sourge (19:45 – 20:05) TM: 1:48:00 DST: 41,3
Bonnieux (21:30) TM: 3:10:54 DST: 68,49 AVS: 21,5
TR/D: 68,49 ODO: 114979 MXS: 43
Szintemelkedés:
- Kemping – Bedoin = 133 m
- Bedoin – Bonnieux = 356 m
Összesen = 489 m
Költségek:
Kemping 2 éjre (drága !!: 19EUR/éj + adó 38,7 EUR
Bedoin: vásárlás : kb 10 EUR
Bedoin: szerelő 20 EUR
L’Isle Sourge – 2+2 péksüti, üdítő 6,6 EUR
Összesen: kb. 76 EUR
GYÖRGYI GÁBOR
|
3. nap: 3* Mt Ventoux 
5. nap: Bringával Provance-ban