1. nap: repülés, Nizza, vonat, - Marseille

3. nap: Mont Ventoux 3 emelkedője 1 nap alatt

2008. július 18, péntek: Aix en Provance – Rognac – VONAT – Avignon – Bedoin – Mazan = 95 km + 520 m szintemelkedés
Nap végéig összesen: 160,39 km + 870 m szintemelkedés
Néhány szakaszt ugyan félálomban aludtam, ám mikor fél 10-kor (óracsörgésre) felébredtem, jól éreztem magam. Kialudtam magam – örültem jókedvűen és így könnyedén fel tudtam pörgetni magam, mert lazsálásra nem maradt idő. Gyors összepakolás után a recepciónál 13,1 EUR-t fizettem a kempingért.
Ahogy a térképen megnéztem, kb. 32 km-t számoltam a rognaci vasútállomásig, ahol a 12:50-es, Avignonba tartó vonatot kellett elcsípnem – így kerülhettem csak el, hogy ne kelljen 100-120 km-t hajtanom a Nagy nap, a Mt Ventoux háromszori megmászása előtt.
A 32 km-re, málhával és esetleg kis megállások miatt másfél órát számoltam, de az utolsó pillanatban sem jó odaérni, akár közbe is jöhet valami, ezért nem kockáztattam, hogy még nyugodtan meg is reggelizem. Éhgyomorra indultam útnak.
Aix en Provance-ban az éjszaka megismert úton hamar a város alsó túlfelére értem, ám ott a tábla csak Marseille és Les Milles felé jelzett utat. Nem volt mit tenni, a városközpontba hajtottam egy fasorban vezető közepesen emelkedő úton. A központban talált kitáblázások ismeretlen helyeket, talán városrészt, kis falvakat jelölhettek, de semmi olyat, ami útba igazított volna, így hosszas és időigényes kérdezősködés helyett megérzés alapján hajtottam tovább északnak. A követező főbb kereszteződéstől szintén. 2-3 km múlva úgy éreztem túljöttem már a városközponton, sőt emelkedni kezdett az út, ráadásul kisebb forgalmúnak tűnt a városrész is, így jobbnak láttam épp időben megállítani egy autójával indulni készülő nőt. Franciául hosszan magyarázásba kezdett, de hamar kiderült, érdemi információt nem tud adni, a percek meg csak szaladtak... Ajánlotta ugyan, hogy Les Millesen át menjek Rognacba, de az (úgy véltem) nagy kerülő lett volna. Nem azt az utat kerestem! Legközelebb egy ÉNY-i városrészben, részben már a város szélén állítottam meg egy autót a zebráról; ő legalább annyit tudott segíteni, hogy menjek még tovább észak felé, aztán... a többit nem értettem. Ekkor már kb. fél órája tekertem, néha kevergőztem Aix en Provance-ban, igyekeznem kellett. Még kb. 2 órám volt a vonat indulásáig és még rá sem találtam a megfelelőm, útra. Végül egy nagyobb NY-K irányú főútba futottam, ahol végül véletlenül csak megtaláltam, amit kerestem. Ezen a főúton végre jó irányban jutottam ki a városból, amin már könnyű volt egy átkötő utat találni az általam kinézett, Rognacba vezető útra.
A mezőn viharos erejű ellenszél fújt; fellelkesedve, erőt beleadva is csak 20-23 km/ó-val tudtam haladni – még mindig éhgyomorra. Egy-egy széllökés olyan erős volt, hogy olyankor nem is hajtottam: "-Fújjál csak, tombold ki magad, aztán hajtok megint!" – gondoltam. Egy kisebb lejtőn végül leértem az Arc folyóvölgyébe, ahol szép, kőből épített, több emeletes sok"lyukú" híd alatt vezetett utam. Hangulatos volt a híd környéki rész; szerencsére a szurdokban időnként védve voltam a széltől, időnként viszont jól belassultam. A D10-es főúti becsatlakozástól utam végre csaknem 90 fokos fordulattal DNY – D-nek tért el, végre legalább időnként tólt már a szél; lábizmaimnak végre nem kellett már úgy feszülniük! Fellélegezhettem: a hátralevő 8km-re maradt még szűk órám. Nemsokára ráadásul a pici dombok felett a tenger is előbukkant. Néhány lejtős szakaszon is gurulva 12 órára Rognacba is értem. 40 percem volt még a vonatig ? Eljött az elmaradt reggeli ideje ? ... amit így már nyugodtan tehettem meg.
Egészen meglepett, hogy a kisváros vasútállomásán a pénztáros lány tudott angolul; mondta is, hogy majd a 2-es vágányra érkezik a szerelvény. A közeli pékségben az elmaradt reggeli és az éhség miatt alaposan bevásároltam a finomságokból, melyekből az árnyas parkban eszegettem kényelmesen, ráérősen, nyugodtan.
A vonat igazán klassz, modern volt, ráadásul alacsony peronú. Nem okozott gondot a felszállás, ám nem akasztottam fel egyből a bringát. Amint rájöttem, hogy a kerékpárt csak tartanom kell, így nem pihenhetek teljesen nyugodtan, menetközben próbálkoztam a cuccok leszedésével, majd a bringa felakasztásával. 5-6 perces időbe telt a művelet, utána viszont pihenhettem végre, teljesen átadhattam magam az utazásnak.
A vonat 14:12-re érkezett Avignonba, kb. 30 fokos időben. Az egyszerűség, gyorsaság kedvéért szendvicset vásároltam energia-utánpótlás gyanánt, amit egyelőre hátsó zsebemben szállítottam tovább: "-Majd megeszem valami nyugis helyen!"
A külvárosig ezúttal is könnyen kijutottam, ahol már erős északi szél késztetett nagyobb küzdelemre. Avignonból már a másnapi HEGY, a Mont Ventoux felé hajtottam (végre!), de a viharos északi szél miatt úgy döntöttem, minél tovább keletnek hajtok és minél később fordulok észak felé; Pernestől csak 6 km viharos ellenszelű szakasszal kell majd megbirkóznom. Avignon utolsó házai közül bukkant fel először a Mont Ventoux 1912m-es kopasz csúcsa. Élmény volt! "Érted jöttem!" – gondoltam. Össze nem vethető, de mégis picit hasonló irányú érzést éreztem, mint mikor a hegymászók megérkeznek a Mt Everesthez. Az ami a nagy kihívás, amihez tisztelettel közeledünk, barátian akarjuk meghódítani.
Tisztelettel néztem a csúcsra én is. Vártam már a másnapot, de jó érzéssel töltött el, hogy két órán belül a hegy tövénél leszek.
A külvárost elhagyva egy elterelés vitt ismét rossz útra. Nem voltak jók a kitáblázások, bedőltem egy – mint kiderült – ipari parki kitáblázásnak, amerre hajtva csak 3 km múlva derült ki, hogy rossz irányba visz. Nosza, fordulás vissza – méreg, bosszankodás mellett! Máris elszállt a Mt Ventoux okozta feldobódott állapot, lelkesedés.
Visszatérve egy bringát hajtó, idős bácsit kérdeztem, aki franciául, de félig-meddig érthetően elmagyarázta, hogy jutok St. Saturnin felé. Ahogy a mutatott irányba vezető úton megtettem pár száz métert és egy óriási, mondjuk 100-200 méter átmérőjű körforgalomba kerekeztem be, összeállt a kép. Erről beszélt ! Oldal-, néha részben hátulról is fújó szélben kerekeztem 21-26 km/ó-val, mígnem egy ideális fás parkolóhelyet találtam. Padok ugyan nem voltak, de egy kő korlátra le tudtam ülni, pihenés közben falatozni. Bringám egy földre tett nagy kőnek támasztottam. Kb. 10 perc múltán egy hozzám hasonló csomagos túrázó érkezett. Ő Franciaországon kerekezett keresztül, Bretagne-ből indult. Talán még tanuló lehetett (vagy nagyon alacsony keresetű), mert francia létére direkt a legeslegolcsóbb kempingeket választotta; e nap Apt volt a célja. Beszélgetésünk közben az erős szél képes volt bringámba is belekapni és az árokba dönteni. Baja ugyan nem lett, de csomagjaim egy része (és a fent száradó egyik törülközőm is) picit koszos lett. A srác falatozásom végén indult útnak, én mindössze két perccel utána. Noha saját tempómat hajtottam, illetve picit igyekeztem - hogy nyitva találjam még a bedoini bringaboltot - néhány perc múlva már látómezőmbe került a srác. Mire utolértem volna (direkt vagy véletlenül), épp azelőtt egy kis parkolóba hajtott le; így előzés nélkül hajtottam el mellette.
Pernesben fordultam szembe a viharos széllel: 6 km várt rám Carpentrasig, addig a kisvárosig, ami 1994-ben célállomása volt a Tour de France Mt Ventoux-t is magába foglaló szakaszának. A kánikulában, kedvencem Indurain majdnem bukott a lejtőn, amikor megolvadt fék miatt egy kanyart csak lába lerakásával tudott bevenni (ilyen eset pár nap múlva ismét felrémlett.. nem véletlenül.). Vizem sem sok volt már, így picit kínlódva tekertem a pedálokat a szélben. Carpentrastól megint K-ÉK-i irányú pedálozás következett, egyre közelebb a Mt Ventoux csúcsához. Órám is figyeltem, számolgattam, hogy milyen tempóval érhetnék pl. 17:50-re a bolthoz. A kisváros után a kempingemet is figyeltem, ahová estére Bedoinból gurultam vissza. Mint a fórumon Etienne Mayeur segítőkészen tájékoztatott, Bedoinban szombaton (lesz/vol) a bor ünnepe, ezért a kempingek is megteltek, így csak picit távolabb, a Mazanhoz tartozó, de a Carpentras – Bedoin-i főúton, utóbbitól 10km-re fekvő kempingben tudtam még helyet foglalni.
A viharos szél miatt volt okom elgondolkodni a másnapon. Minthogy nem egy laza túráról volt szó, hanem mégiscsak több, mint 4500m szintemelkedésről, ráadásul a Mt Ventoux híres is arról, hogy az utolsó 5-6 km-n az ember nem ritkán találkozhat tomboló széllel, arra jutottam: ha másnapra sem csitul a szél, akár rá is áldozok egy nap várakozást a nagy napra. "-Persze reggel nekiindulok így is, úgy is, ám ha az első feljutás viharos szélben fejeződik be, nem folytatom tovább, inkább pihenek egyet délután." – gondolkodtam. Haza is megüzentem ezt tesómnak, mire jött a megnyugtató sms a másnapi friss előrejelzéssel: "Avignon reggel 22 fok, 10 km/ó ÉNY-i szél, 14 ó-kor 21 fok, 20 km/ó DNY_i szél, 20 órakor 28 fok 20 km/ó DNY_i szél. Gyönyörű napos idő. Jó utat, jó erőt! Puszi"
Egyébként érdekes, de ugyanezt erősítette, hogy mikor még indulásom előtt, július 16-án, szerdán néztem a meteo-t, az is péntekre szeles időt, szombatra más csupán napos időt jelzett előre.
17:53-re értem fel a Bedoin fölső végén található bringabolthoz, ami ráadásul 7-ig volt nyitva. Lemostam magam a közeli kútnál, nagyot ittam, majd sietség nélkül a boltba mentem nézelődni. A "nézelődést" egy Mt Ventoux-os mez, bringanadrág és egy kulacs vásárlásával zártam. A nyitvatartásra azért rákérdeztem: minden nap reggel 8-tól este 7-ig vannak nyitva! Bedointól a kemping felé tartva már volt időm a falu eleji Mt Ventoux-s bringás szobornál megállni, szép fotókat csinálni, háttérben a csúccsal. A szakaszosan, de picit lejtő úton könnyed tekeréssel hajtottam a kempingig (19:20). A recepció ugyan bezárt, ám a sátrak, lakókocsik közt sétálva találtam 2 üres helyet, egyiket kinézve a szomszéd belga házaspár javasolta, hogy az éttermi résznél keressem meg a tulajt, aki segít. A fiához vezetve, az igazán kedvesen fogadott és az általa kinézett hely lett épp az enyém: a kemping szélén, rálátással a csúcsra! Ideális! A későbbiekhez képest szinte kivételként bőven világossal állíthattam fel sátramat. Nyugodt estém volt, kisebb kedves beszélgetéssel a szomszéd belga házaspárral: szóba jött másnapi nagy kihívásom és említettem nekik a BIG szervezetet, a belga elnökkel.
Mivel e napot végül 95 km-rel zártam (reggel sietős, délután részben kemény ellenszeles tekeréssel) kerestem emlékeimben azon eseményeket, amikor nem teljes pihenőnap után mentem nagyot. Biztos akartam lenni benne előre, hogy másnap nagy esélyem van egy sikeres napra. 2007-ben, egy éve az első – hajnali 2-ig tartó (70km-es) – napunk és 5 óra alvás után mentem 185 km-t és 2336m szintemelkedést málhával. Ez azért elég önbizalomra adott okot.
Időben, 22 óra után hajtottam álomra magam, a mobilom ébresztőjét 5:40-re állítottam be. Már csak egy éjszaka és "jő" a hónapok óta várt nagy nap!

Adatok:
Mazan, kempingig TM: 4:33:28 DST: 95,03 AVS: 20,8 MXS: 47,5 TR/D: 95,18 ODO: 114746

Szintemelkedés (POLAR alapján): 520 m

Költségek:
- Aix en Provance, kemping 13,1 EUR
- vasútállomáson vett 2 szendvics (2*3), 2 croissont (2*0,9) = 7,8 EUR
- üdítő a vasútállomáson 2 EUR
- vonatjegy: Rognac - Avignon (94 km) 14 EUR
- Avignon, pu : szendvicsek, üdítők 11,8 EUR
- Bedoin, bringabolt 132 EUR
Összesen: 180,7 EUR