Linkek
VENDÉGKÖNYV
Szerzői jogok!



MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
 2004 Kerékpárral a Tour de France alpesi hágóin
 2003 Kerékpárral az Adria mentén Montenegróig
|
Szép, élménydús szűk három hetet kerekeztünk a Pireneusokban (és Provance-ban). A korábbi alpesi túrák után ezúttal új tájegységet ismerhettem meg, pillanthattunk bele két eddig ismeretlen ország napjaiba. Feledhetetlenek maradnak a Raid Pyreneen napjai, az óceánpart, majd a Tour de France neves emelkedői, a ködös esték, és végül a Földközi tenger vidéke.
Noha úgy terveztem, hogy élvezhető, nyugis, rohanás mentes túrában, nyaralásban lesz részem, nem teljesen alakult így; főleg a túra első fele.
Eleinte bosszankodtam is eleget, gondolkodtam is sokat. Tanulni akartam belőle, hogy legközelebb még egyszer ilyen ne fordulhasson elő. Bár a messzi táj miatt eleinte úgy éreztem, jó ha van velem egy túratárs, a jövőre vonatkozóan ismét felmerül bennem: van egy határ, ami után jobb egyedül túrázni, mint valaki mással, akinek a túrát illetően más a gondolkodásmódja, más motiválja.
Eldöntöttem: legközelebb ha netán mégis valakivel együtt túrázom, olyannyira bebiztosítom magam, hogy ha nem passzol össze a túrához való hozzáállásunk, akár féltávnál búcsút mondhassunk egymásnak. Úgy szeretnék hazatérni a túrából, hogy egyik napot se árnyékolják be feszültségek, minden nap feledhetetlen lehessen, az élményről, kerekezésről szóljon.
Utoljára 1999-ben, tátrai túrámon voltak hasonló napok, amelyek kiváltották, hogy időnként jobb magamban tekerni és felhőtlenül élvezni a kerekezést. Az az 1999-es túra után (igaz ettől függetlenül) fordultam nyugat felé és következtek az egymagamban az Adriára, illetve az Alpokban tett túráim.
A túrára visszatérve, a Pireneusok átkeléssel következő túrára vonatkozó felismerést is szereztem: ismét ráébredtem, hogy mennyire szeretem a tengerparti, vízparti hangulatot (persze csak egy-két napon át, tömeget lehetőleg mellőzve). Emellett a Raid Pyreneen egyfajta expedíciós hangulatot, érzést adott; nagyon tetszett ez az Atlanti óceántól a Földközi tengerig tartó túrakiírás: hosszú táv leküzdése, mely során is érzi az ember a túra súlyát, a végén pedig a katarzis élményt! Míg más esetekben a túra célja csupán a kitűzött útvonal végigtekerése, szép tájak felfedezése, ilyen esetekben a célba érés - de minden nap is - sokkal nagyobb élményt jelent!
Mint már 1-2 éve, most sem tudom megmondani, visz e jövő nyáron utam hosszú bringatúrára, vagy sem, sokfelé van szép táj, vonzó környék, ám a tenger közelsége megint elbűvölt. Bejártam már az Alpokat, Pireneusokat…. Bármi jöhet: Balkántól akár ismét az Alpokig, vagy netán Csehország, vagy a szintén nagy bringás hagyománnyal (Világkupa futamok) rendelkező Benelux vidék ?
GYÖRGYI GÁBOR
|