11. nap: RAID 5. nap Col du Portillon Port de la Bonaigua

13. nap: RAID 7. nap Col d'Agnes, Port de Lers

12. nap - Július 30, hétfő - RAID PYRENEEN 6. nap: les Bordes - Bossost - St Beat - Col de Mente (1349 m) - Col Portet d'Aspet (1069 m) - Castilon - Col de la Core (1395 m) - Seix = 100,94 km + 2222 m szintemelkedés

E nap végéig összesen: 1307,1 km + 25300 m szintemelkedés

8:30-kor - kb. 9 óra alvás után, hideg ám napsütéses reggelre ébredtünk: "-Kiértünk volna a ködös reggel jellemezte régióból?"
Maradék kaják elfogyasztása után 10:35-kor indultunk útnak. Érdekes ez, hogy mindig hogy elszalad az idő. Pedig a megelőzőhöz képest ezen a nyáron alig fordult elő, hogy Péterre kellett volna várnom. A minimálisan lejtő főúton - ahol a korábbiakhoz képest erősebb volt a forgalom -, a francia határ felé gyenge ellenszéllel találkoztunk, amely azért ha kis mértékben is, de fogyasztotta erőmet. A nap első hágóútja, az 1349m magas Col de Mente St Beatból indult: 9 km alatt győzött le 818m szintemelkedést és nehézségét a neves hágókról szóló könyvem úgy emelte ki: meredeksége sehol sem csökken 8% alá; jellemzően 8,5 - 9%-os. Ezért is, illetve a mindössze 22km-től is érdekesmód picit megéheztünk: talán a reggeli nem lett volna teljes ?
St Beat egyébként jellegtelen, nem is szép városka volt. A Casino áruházban vett pudinggal kezdtük az étkezést, majd jöhetett a baguette, konzerv, alma. 1 1-kor elsőként én indultam útnak; Péter még napkrémezett - én meg, mint mondtam is: úgyis néhány menetközi megállást terveztem: a várhatóan szép táj miatt, illetve, mert erősen féltettem ízületeimet. Lombos fák között, de nem zárt erdőben indult az emelkedés; a fotóra kívánkozó tájra várni kellett, így kilométereken át nyugodtan hajtottam. Az előrefelé látható hegygerincet is erdő fedte, az egész hegycsoport alig emelkedett 1800m fölé. Egy kis településen, egy buszmegállóban várakozó pár bíztató szót szólt elhaladásomkor; jól esett. A kaptató a folytatásban még kb. 2-3 km-n át semmit sem mutatott, csak emelkedett tovább, lábam jól bírta, így hajtottam még. A neves hágóút végül kb. 4 km-rel a tető előtt kezdett szépen szerpentinezni, ráadásul a kanyarokra a rálátást többnyire fák sem takarták. Tetszett az út, ám megvártam, amíg föntről láthattam rá néhány kanyarra (így - érdekességként - bő 50 perc alatt 5,9 km-t hajtottam: 7,08 km/ó). Fotóztam párat, alaposan megnéztem, honnan kattintsak és a második - harmadik alkalomnál már vártam a minden bizonnyal nyomomban igyekvő Pétert. Nem jött; csodálkoztam is. A hágó fölső része, a sok szép hajtűkanyar és a háttérben előbújt távolabbi, sziklás hegyek, a szép erdő alaposan megnyerték a tetszésemet, a legvégén egy fordulás után már magam is lefilmeztem tekerés közben mire Péter feltűnt.
A tetőn bringás emléktáblát is találtunk, melyet Serge Lapebie emlékére állítottak. Árnyékban fogyasztott ennivalók után gurulás következett, amely végén azonban egy kis nem várt mászás is akadt még a Portet Aspet hágó előtt. A Portet d'Aspet hágó csupán 1069 m magas, és szintén az öt legmeredekebb hágó közé tartozik a Pireneusokban, ám mégcsak nem is erről a legnevezetesebb, sőt inkább ismert sokak számára. 1995-ben itt vesztette életét balesetben a fiatal olimpiai bajnok, Fabio Casartelli.
A hágóút kezdetén tábla jelezte a 4,4 km-n előttünk álló 429 m szintemelkedést, és a 9,75%-os átlagmeredekséget. Induláskor meghagytam Péternek, menjen nyugodtan, én nem sietek, a meredekségek miatt tuti megállok párszor - mint pár napja a Marie Blanque hágón (igaz ott 11-12%-os kilométerek voltak). A kaptató kezdetén jobbról sziklafal emelkedett, a túloldalon erdő, ám az út szélén kőtömbök. Mindössze 400 m után máris egy kis emléktábla tűnt fel a szembülső oldalon: a mosolygó Fabio Casartellit ábrázolta egy fotón.... Néha ülve, a pedált erősen taposva, máskor kiállva hajtottam, küzdelem nélkül. Pár száz méter múlva, a kanyar után a híres, nagy emlékmű, szobor is előbukkant; autó parkolt mellette. Megálltam, megemlékeztem a szerencsétlen fiúról, majd miközben pár mondatot váltottam az elismerő szavakkal illető házaspárral egy versenyző száguldott el nagy sebességgel. Lelkemben egy picit össze is rezzentem, annyira gyors volt - hiszen éppen itt (pontosabban kórházba szállítás közben) halt meg Fabio is.
Kb. 1 km múlva az út zárt erdőben, száraz patakmeder mellett haladt tovább, a tábla szerint még 3 km és 270 m szintemelkedés állt előttem a tetőig. Említésre méltó esemény nélkül, fotók és önfilmezés után értem fel a tetőre, ahol kis vendéglő, vele szemben árnyas padok, asztalok fogadtak. A környéken ritkásan voltak fák; a környező hegyek 1600m körüli magasságba emelkedtek, Szlovákiát idézték. Az egyik asztalhoz ülve nyugodtan falatoztunk, örültünk a kellemes időnek, a hátunk mögött hagyott két nehéz hágónak (mindössze 46 km-n): "-A java már megvolt, a Col de la Core már "lightos" lesz!" A bisztró mellett kellemes meglepetésül, jó ízű ivóvíz folyt egy falu kútból.
Mivel volt idő magunkba szívni a nyereg, a környék hangulatát, semmi sem sürgetett, kifejezetten élveztem ezt a napot. Úgy gondoltam, korábban is így lett volna az igazi; bár a magam részéről törekedtem is rá.
A hágóról szegényesebb vidékre érkeztünk; a házak egy része is elhanyagolt, elöregedett volt már, az autók is, a környék szintén. Egy-két ember pedig olyasvalakinek tűnt, aki megszokta a helyi életet, itt tengeti el napjait, fiatal kora ellenére, beleszürkül a kopott falusi életbe. Úgy is jellemezhetném: olyan vidék lehet ez Franciaországban, mint nálunk Szabolcs! A sík illetve lejtő út is picit hepe-hupás volt. 527m-re leereszkedve fordultunk Castillon kisváros és a mögötte kezdődő Col de la Core hágóút felé. Ez a kisváros sem volt olyan tipp-topp, mint Ax les Thermes, vagy más települések az Atlanti óceántól nem messze, vagy a neves Tour hágók környékén. Vásárlás után kis forgalmú úton kerekeztünk, majd fordultunk rá a kezdetben 5-6%-os, majd a végső 8 km-n 7-8%-os kaptatóra. Eleinte kilométerről-kilométerre kis falvak, házcsoportok követték egymást, alig vártam már, hogy a bokrok között valami megfelelő rejtekhelyet találjak. J
Mint a korábbi napokon is, e hágón is ködös emelkedőn fejeztük be napunkat: noha a köd, felhők csak 1300m fölött takarták el a csúcsokat, utunk már hamarabb felhők alatt ment; a völgyből kinézve azonban láttuk, hogy 10-15 km-rel visszább hogy süt át néhány fénysugár a felhők közt, azon túl pedig szép idő van.
Mivel ez idő után éreztem, hogy nem úgy megy a tekerés, ahogy jól esne, kb. 1000 m magasságban, egy földút leágazásánál az út szélére ültem egy kis eszegetésre. Péter továbbhajtott. Mire én is nyeregbe ültem, jobban is éreztem magam, gond nélkül tettem meg a maradék kb. 5 km-t, mely nyílt mezőn vezetett. Forgalom szinte nem volt, kb. 20 percenként találkoztunk autóval. A köd miatt ráadásul nagy csönd is volt; csak a tehenek kolompolását és madárhangokat hallottunk. Hasonló hangulatot érezhettünk a szintén ködös Aspin, majd Peyresourde hágón. Egyébként ez volt a negyedik ködös emelkedőn végződő esténk. A túra szervezése során olvastam, hogy a Pireneusokat nyáron is jellemzi a köd, sőt egy túraleírásban olyat is olvastam, hogy valakinek 3-4 napon át ködben kellett hajtania. Ezt szerencsére megúsztuk, de négy ködös esténk valóban helyi sajátosságnak tűnt.
Az aszfalton korábbi évek Tour feliratait olvashattuk; örömmel láttam Jan Ullrich nevét, illetve Virenque-ét, emellett érdekes volt ismét nem bringás üzenettel találkozni. A Col d'Aubisque -n az ETA - t festették fel sokszor, itt kétszer azt olvashattam: EDF 100% public - amely arról szólt, hogy ne privatizálják az EDF-t, az Electricite de France-t, hanem maradjon 100%-os állami tulajdonban. A tetőre érve jó kedvvel időztünk picit: visszafelé a felhők alatt el lehetett látni a völgy napos végébe, ám előrefelé, azaz keleti irányba teljes köd volt. Poén gyanánt időjárásjelentést mondtam: "A körzeti időjárásállomások adatait hallják: Col de la Core, ködös, 16 fok."
A lombos erdőben, majd kilátást is nyújtó hegyoldalban ereszkedő lejtőn pár kilométer múlva ki is értünk a ködből. Seix kisváros (506 m) volt a lejtő alja, és egyúttal a tervezett éjszakázóhelyünk is. A térkép alapján az ember sosem tudhatja, hogy milyen is lesz az a város; nos hát Seix a már említett kissé eldugott, szegényes vidéken fekvő, csendes kisváros volt. Akadt ugyan étterem is, sőt elvileg kempingből is több, de nem volt pezsgő az élet. Tájékoztatásul turistáknak szóló információs táblán találhattuk meg, hogy merre akadnak kempingek, éttermek, stb. A kemping keresésével elszaladt egy kis idő; végül találtunk megfelelőt a város északi végében.
Szokás szerint finomsággal kezdődő vacsoránk közben vetette fel Péter, hogy: "-Mi lenne, ha egyszer összeszámolnánk, hogy mi mindent ettünk az elmúlt szűk 2 hét alatt: így kezdődve: kb. 40 kisdoboz puding, (Péter esetében) kb. 25 liter Cola, kb. 15 alma, (Péter esetében) mondjuk 2 üvegnyi Nutella, rengeteg baguette, stb.

Adatok:
St Beat, emelk kezdete TM: 55:37 DST: 22,81 SAV: 24,6
Útközben emelk-n, 1. megállás TM: 1:46:16 DST: 28,7 SAV: 6,97
Col de Mente, 1349 m TM: 2:13:31 DST: 32,05 SAV: 7,37 AVS: 14,4
Elágazás Portet Aspetre TM: 2:32:56 DST: 42,20 SAV: 35,0 AVS: 16,5
Col Portet d'Aspet TM: 3:10:18 DST: 46,63 SAV: 7,1 AVS: 14,7
Leágazás Col de la Core felé, 17:40 TM: 3:52:00 DST: 64,2 SAV: 25,3 AVS: 16,6-7
Col de la Core, 1395 m (20:20-35) TM: 5:35:58 DST: 80,66 SAV: 9,5 AVS: 14,4
Seix TM: 5:59:30 DST: 94,01 SAV: 34,0 AVS: 15,7 TR/D: 100,94 ODO: 110648 MXS: 57,5

Szintemelkedés, átl pulzus, max pulzus, kalória, szintemelkedés
- St Beatig (18 fok) 108 138 356 kcal 25 m
- Col de Menté 141 154 896 kcal 818 m
- lejtő, elág Portet Aspetre 87 135 84 kcal 38 m
- Portet Aspet 141 156 435 kcal 428 m
- lejtő, elág 99 140 217 kcal 54 m
- Col de la Core (16 fok) 129 147 989 kcal 859 m
- Seixig 84 108 64 kcal 0 m
ÖSSZESEN: - - 3041 kcal 2222 m

Költség:
- St Beat: tábla csoki, jam, 2 nagy szeletes sonka, 4 puding, baguette, 2 konzerv 11,7 EUR
- 2 banán, 2 alma 1,7 EUR
- 1 l ásványvíz 0,76 EUR
- Portet Aspet: Cola és jégkrém 1 EUR
- Castillon: fél liter üdítő (0,8), 4 dobozos joghurt (1,82), vaniliás dobozos finomság, csoki, gyümölcs 7,03 EUR