8. nap: RAID 2. nap Col de Marie Blanque, Col d'Aubisque

10. nap: RAID 4. nap Lac Aumar, Cap de LOng Col de Peyresourde

9. nap - Július 27, péntek - RAID PYRENEEN 3. nap = Arrens - Col des Bordéres (1156 m) - Estaing - Luz St Saveur - Col du Tourmalet (2115 m) - Ste Marie Campan - Col d'Aspin (1489 m) - Arreau = 93,69 km + 2687 m szintemelkedés
E nap végéig összesen: 984,97 km + 18035 m szintemelkedés

Eljött a legendás Tourmalet hágó napja is ! A Col du Tourmalet a Pireneusok legnevesebb emelkedője és a Tour de France esetében is a leghíresebb 5 kaptatója között szerepel. Egy Tour hágókat, emelkedőket összegyűjtő német könyv úgy nevezi, hogy a hágóutak atyja. Kétségtelen, a Tourmalet az első 2000m feletti hágóút, amely a Tour útvonalába bekerült. 1910-ben már versenyzők kerekeztek rajta - persze akkor még nem volt aszfaltos.
Az estihez hasonló párás reggelre - fáradtan - keltünk 8 órakor; mégis reménykedtem. A szembülső áruházban vásároltunk majd kényelmesen, a ház melletti fa asztalnál reggeliztünk. Nem rossz dolog, ha ilyen is van a kempingben! A tulajnőtől visszakaptam a videómat, a feltöltött akku pár napig kitart(ott). A készülődésbe még ruhamosás is belefért. Alulra a nemzetiszínű magyar mezt vettem fel; a fotókon abban akartam mutatkozni J Azaz szép időben bíztam.
10 óra körül sikerült útnak indulnunk. Mint előző nap, vagy azt megelőzően a Raid útvonalleírásán megnéztük, egy kis hágón az 1156m magas Col des Borderesen kellett Pierrefittébe átkelnünk. Útvonaltervem készítésekor figyelmetlenségből ez nálam kimaradt, így semmi infóm nem volt róla; a térképen láthattuk csak hogy mily gyakran szeli az út a szintvonalakat. A faluban picit még eltévedtünk, majd kényelmesen - a szlovák túráimat idéző ébredezős tempóban - forgattuk a pedálokat a párás időben, a hegyek felé. Kis utacska volt, autók sem nagyon jártak erre. Kb. 2 km múlva egy rövid szakaszon váratlanul meredek lett, az elfújta az ébredezést, észhez térített és fokozatosan felpörgetett. A párás időben szép kilátást nem láthattunk, 1-2km-re lehetett csak ellátni, utunkat többször fák kísérték. Egyenletes sebességgel hajtva értem a tetőre, Péter nem tudom mi okból, elmaradt. A kilátást is alig nyújtó, jelentéktelen hágón vártam pár percet, majd - mivel Péter nem jött - továbbgurultam; előző nap bringám egy rosszul sikerült letámasztása óta hátul a váltóm több fokozatban picit kattogott, pontosan be kellett állítanom. Néhol picit hullámzó minőségű aszfalton gurultam; a szerpentinen iskolásokkal találkoztam. Estaing után gurulva-hajtva már a Nap is kisütött; úgy tűnt ismét szép időnk lesz. Sireix-nél térképem szerint jobbra, enyhe emelkedőre fordultam - a Raid útvonal Arcizans avant felkapott üdülőhelyen át ment St. Savinba. St Savinban szép városi kút mellett haladtam el, majd ereszkedtem a kb. 440m mélyen fekvő Pierrefittébe, ahol alul-fölül rövidre vetkőztem. Kedvem nem volt hozzá, de bringám egy falhoz támasztva ideje volt beállítani a váltómat. Legalább 10 percet "szórakoztam" vele, mire sikerült jónak tűnőre megcsinálnom. Már korábban is hiába tekergettem hátul a finomállítót, nem történt semmi, így a láncot a legkisebb fogaskerékre téve a bowdent kellett feszesebbre állítanom. Utána visszaváltva remélhettem, hogy minden a lánc a fokozatokban a helyén fut - kattogás nélkül. Péter is befutott közben; együtt folytattuk utunkat. Noha Pierrefittében voltunk, és Lourdes-ból tett túránkon már jártunk itt; először nem tűnt ismerősnek. Ám a felismert központban kiderült miért: Lourdesből a bringaút egészen Pierrefitte széléig a bezárt vasútállomásig vezetett, onnan, oldalról csatlakoztunk be akkor a szép a főtérre. Lankás, 2-5 %-os emelkedőn, szurdokban, a mélyben zubogó patak fölött, a hegyoldalban kerekeztünk Luz St Saveur felé. A kisvárosban a Champion áruházban gyors bevásárlást tartottunk, majd a lánccal kikötött padokon megebédeltünk. Melegen sütött a Nap. Klassz Tourmalet vagy másik legendás Tour hágós mezt szerettem volna venni, de sajnos hiába gurultunk az Intersport áruház elé; fél 3-ig zárva volt; várni meg nem akartam. 14 óra előtt ráfordultunk a Tourmalet hágóútra.
Hú, de vártam már! Mivel annyira nagy legendaként tartják számon, magas volt a mérce: sokat vártam tőle! A Tourmalet hágóút Luztól 18 km-t és 1400 m szintkülönbséget jelent, amelyből 7,8%-os átlagmeredekséget kapunk. Az emelkedő nagyrészt végig egyenletes (7-8%); a kivételt a legelején 2-3 km-en csupán 5-6%-os rész, ezen kívül még Bareges után egy km 5,5%-os, illetve az utolsó 10%-os kilométer jelenti. Az emelkedő megkezdése után eleinte még tudtam a nem kattogó 3-as fokozatomban hajtani; nem volt ez erős, nem siettem; Péter valami oknál fogva lemaradt. Az út egyelőre szépségre átlagos volt: mivel közvetlenül a völgy jobb oldalán emelkedő hegy oldalán haladt, arra nem lehetett látni, a kezdetben szűk völgy miatt ráadásul a túlsó hegyek tetejét sem lehetett látni. Kilátás leginkább valamelyest előrefelé, de annál szebb hátrafelé nyílt. Betpoueynél pár szerpentinkanyar rázott fel az egyhangúságból - képletesen, mert a "kilátástalanság" ellenére élveztem az emelkedőt. Bár azért vártam már a szebb tájat, panorámát. 7 km emelkedő és 510 m szintemelkedés után Bareges főterén álltam meg szusszanni és vizet tölteni. Péter itt még kényelmesen, 5 perccel utánam futott be, igaz itt még én is csak ritkán álltam meg fotózni, filmezni: alig volt mit. A települést elhagyva a völgy lassan tágult, szélesedett, de kilométereken át jobbra továbbra sem lehetett semmit sem látni, hisz egyből fölöttem fák magasodtak, szerencsére időnként árnyékot is adtak. Szemben egyre szebb lett a környék; egy szakaszon gyakran zubogó patakok csobogtak le a hegyről. A szemközti hegyek egyébként nagyrészt füvesek és kevésbé vad sziklásak voltak - egyelőre.
Kb. még 1-2 km-en át maradt változatlan a környék, utána - ahol az út is - szűk km hosszan - jobbra, egy völgybe fordult, minden irányba több kilátás nyílt a hegyekre: érdekesmód a fák, itt 1500m-en elfogytak, a korábbi völgy további irányában is, illetve a jobboldali völgyben is sziklás csúcsok bukkantak elő. Előrefelé a két völgy keresztezésénél kialakult katlanban felvonóállomás és parkoló látszott, amögött a jobbról visszatérő hágóút emelkedett tovább.
A patakon áthaladó híd után botanikus kert várta az érdeklődőket. Többen a patak közelében ültek le piknikezni, vagy csak napozni. Én is megálltam pár percre fotózni, filmezni. Közben egy egyszerű öltözetű és cuccú fiatal málhás bringás srác érkezett alulról, ám elhaladásakor rám sem nézett, amikor köszöntem volna. Furcsa volt, mert bennem az a kép, hozzáállás van, hogy általában érdeklődően és kíváncsisággal állok más csomagos túrázókhoz; egy barátságos köszönés a minimum.
A Col du Tourmalet hágóút lényegében ettől a kis katlantól lett igazán szép, majd legfelül lenyűgöző. Eddig kissé csalódottan követtem a tájat, ám innen már nem csak a 97 éves Tour de France-os történelme, hanem szépsége is feledhetetlenné tette. Az út füves hegyoldalban, 7-8%-os meredekséggel kapaszkodott felfelé; előrefelé bár a hágó még nem, de a mellette északra emelkedő Pic du Midi hegygerince látszott, hátratekintve paplanernyősök élvezték a levegőben himbállózást, néha pedig birkákkal találkoztam. Néhányuk árnyékban hűsölt, másik pár pedig legelészett. Időnként kerekesek is akadtak, színesebbé tették fotóimat, hangulatosabbá a tekerést. Kb. 1600-1700 méteren a kocsiút mellett, lábam a füves hegyoldalon lelógatva ültem le picit falatozni, egyúttal így pihenni és gyönyörködni is. Ezt nem feledem: akár előre vagy hátra tekintve, alig tudtam betelni a csodálattal: minden nagyon tetszett. Jól esett csak ülni és gyönyörködni és persze fotón, videón megörökíteni a bringásokat a hágóúton haladva. Egyébként nem volt túl forgalmas a hágó.
Mivel nagyon megfogott a hágó és mert Péter előrébb járt, így nem feszélyeztem magam, bátran időztem: hamarosan a videókamerát kézbe véve filmeztem menetközben. Kb. 1800m fölé érve nem csak a hágót vehettem észre, hanem jobbra két szép sziklás hegycsúcs is előbukkant, 2400-2600m körüliek voltak. Persze bringással a képen róluk is készült néhány fotó. Innen már kilométernél gyakrabban is megálltam: hol azokat a hegyeket, hol a hágót, vagy hátra a völgyet, vagy hágó nevét, kilométer meredekségét jelző táblát, vagy a csillagvizsgálós Pic du Midi-t fotóztam.
Azután, hogy féltávig Péter maradozott le, utána viszont a megállásaim óta (ő előrement) nyomát sem láttam, megint eszembe jutott - igaz csak rövid időre: vajon versenyzik velem, vagy őt nem állítja meg a szépség ? Néha bosszankodtam picit, de végül a szépség annyira lekötött, hogy inkább örültem annak. Többet jelent ez! "-Ha én nem szervezem a túrát, vagy nem szólok neki, itt sem lenne." - gondoltam.
A hágóút az utolsó 3 km-rel a nyereg alatt fordult egy kilométer erejéig északnak, a Pic du Midi felé. Arra tekerve a Pic du Midi sziklás hegye miatt volt szép a táj - nem beszélve a megjelent néhány apró felhőpamacsról -, visszafelé, 1 km-rel később pedig a már említett két sziklás hegycsúcs és a meredek hegyoldalban haladó út miatt volt lenyűgöző a táj. Tényleg nem tudom jobban leírni, A FOTÓK MAGUKÉRT BESZÉLNEK! Nem csoda, hogy annyi készült, és hogy videómat leállítva tekerésem is megörökítettem, majd fotót is csináltam magamról. Picivel feljebb haladtam el az utolsó információstábla mellett: 2010 méteren voltam, az utolsó km pedig 10%-osnak ígérkezett. Annyira lenyűgözött a táj (elnézést a sok ismétlésért :-) ), hogy egy ideig szinte észre sem vettem; az utolsó 500 méteren azért már éreztem a nehézséget. 17:30-ra értem fel a legendás, 2115m magas Col du Tourmalet-ra, Péter már jó ideje várhatott (bár én inkább arra "figyeltem", hogy sehol se rohanjak; mindenhol annyit időzzek, amennyit szeretnék, és ezt a hágót nagyon-nagyon éljem át, minél több részletre hosszan emlékezhessek!) Fenti időzés alatt derült ki, hogy a túrázó srác jóval előttem felért: hm… ő sem sokat nézelődhetett menetközben! :-) Ő baja!
A turistaházban üdítővétellel együtt megszereztem a Raid Pyreneen ötödik pecsétjét, majd mindenfelé fotóztam, filmeztem a szépségeket. Mint a kerekesek között ismert, a hágón tavasztól őszig egy hatalmas vas kerekes van kiállítva, melyet "La Geant du Tourmalet"-nek hívnak. Mellette állt a Tour de France több évtizedes szervezőjének szobra. A hágó jobb oldalán turistaház, előtte panorámás parkoló, a hágó bal oldalán pedig ajándékbolt állt, amellől indult a sziklás hegyoldalban a Pic du Midire vezető földút. Közelebbről megnézve a feltekerés lehetőségét; tábla jelezte, hogy kerekeseknek tilos a továbbhaladás. Egyébként vasráccsal le is volt zárva. Gyalogosok persze érkeztek fentről.
Az interneten pl. ennek az emelkedőnek is próbáltam nagyon utána járni és volt, ahol egy kb. 2002-es forrás azt írta, hogy hamarosan leaszfaltozzák, a másik azt írta, hogy le van zárva. Az ajándékboltban volt bőséges választék; engem persze a bringás és Tourmalet hágós emlékek érdekeltek; vettem is pár - bringára ragasztható - matricát, egy pólóra varrható logó-szerűséget, egy Tourmalet-s pólót és 5 képeslapot, sőt még két bringás - Tourmalet-s borítékot is, hiszen ilyen is volt!!! Ez mutatja ám, hogy milyen népszerű ez a kerekesek körében! Haza az alábbi sms-t küldtem: "Csodás időben napozunk a Tourmalet-n; bár holnapra terveztük az Aspin-t, beleférhet ma :-) jelentkezem még"
Kb. fél óra időzés után kisebb felhőcskék érkeztek a környező hegyekre, illetve a hágó környékére is: még szuperebb fotók, videósnittek készültek. A hágót végül 18:20-kor úgy hagytuk el, hogy - mivel ilyen korán van, és a fél óra gurulással St Marie de Campanba érünk - még e nap áttekerünk az Aspin hágón Arreauba. Eredetileg azt csak opcionálisan terveztem be (akár a Pic du Midi feljutás utánra, ha belefért volna a napba), ám mivel a Pic du Midi kimaradt, bő óra mászásra maradt még elég időnk, ráadásul így másnapi két helyi túrás emelkedőnket egyből a kempingből kezdhettük.
A nyerget alkotó két sziklafal között áthajtva a túloldalon a panorámát lent a völgyben felhők takarták el, ugyanakkor a teljes képet így tették egyedivé. Csak 2000m felett lehetett a hegyeket látni, alatta, a teljes völgy szélességében felhősor ült meg: akár fentről, repülőről a felhők! Ez csak tovább fokozta a Tourmalet-emlék nagyságát. Számomra egyik kedvenc hágóm lett: a legszebb három egyike, ahol bő 110000km alatt jártam.
A lejtőre alig öltöztem fel, így la Mongie előtt, néhány ház mellett egy-két percre öltözni álltam meg. A lejtő kevés tekergéssel haladt előre, így nagyon gyors volt; hosszan 55-60 km/ó körül lehetett robogni. Az út mentén kb. 8 km után fák jelentek meg, egyre inkább fák között vezetett. Maradandó szépség nem maradt meg a sebes gurulásról. 2-3 km-rel St Marie de Campan előtt értem utol Pétert. Mivel behoztam az öltözésem idejét, gyorsabb voltam nála, épp ezért nem értettem, amikor netán direkt egy-kétszer ráhajtva (?) visszaelőzött. Nem értettem: "-Ha eddig így gurult volna, ahogy előz engem, akkor nem érem utol; ha meg lassabb volt (mivel utolértem), akkor mire jó ez visszavágni ? Csakazértis ? Csak akkor robog így, amikor ott vagyok, ha külön tekerünk, akkor kényelmeskedik ? Na mindegy…." - gondolkodtam.
A kisvárosban vásárlás után félrehúzódva megvacsoráztunk, majd laza tempóban nekivágtunk a bő 600m szintemelkedést (tehát többet, mint Dobogókő) jelentő, 1489m magas Col d'Aspin hágóútnak. A kaptató 13 km hosszú volt, ám mivel ebből mindössze 6 km 6%-osnál meredekebb, sőt 3 km 8-8,5%-os, még meredekség-diagramom sem volt.
Néhány kilométerig egész jó tempóval pedáloztam, ám amikor Péter megint robogásra kapcsolt (mert állítólag könnyíteni akart magán), a megállás mellett döntöttem. (Minek előrerobogni? Ha félreáll, én úgy sem sietek, amúgy sem rohanunk. És különben meg, mi történik, ha mégis 2 perccel mögöttem ér fel ?) Úgy gondoltam: "-Hát akkor én most leülök kicsit jegyzetelni és majd 10 perc múlva tovább indulok; így nem akarok többet együtt tekerni Péterrel!"
Utam folytatván szép lassan megint felpörgettem magam és jó iramban róttam a kilométereket a bepárásodott, így kilátásnélküli, lombos erdei emelkedőn. Bár nem volt mit nézni, a 6%-os vagy meredekebb, már fenyők közti emelkedőn élveztem a csendet, nyugalmat. Noha közút volt, mégis alig járt rajta autó.
Kb. 5 km-rel a nyereg előtt, meglepett, hogy a fa mellett álló, sms-t író / olvasó Pétert értem utol. Azt hittem feljebb jár és a hágóig már nem találkozunk. Oda is szóltam neki: Mi a helyzet ? A korábbi friss tempóval (de még versenyzés nélkül) hajtottam tovább és vártam, hogy Péter tovább versenyezve velem, utol fog érni. Nem nagyon néztem hátra, de nem hallottam lihegését. Szép fenyők között, párás ég, felhők alatt hajtottam/hajtottunk a teljesen csendes természetben. Kb. 1-1,5 km multán fokozatosan gyorsultam, talán azért is, mert úgy tűnt Péter nem jön. Megfordult a fejemben, hogy erre a hágóra én érjek elsőként - kilátás sem volt, így fotózni nem álltam volna meg. Végül kb. 3 km-rel a hágó előtt tűnt fel mögöttem a már valóban velem versenyző, üldöző Péter. Mire én trükköztem: megfordultam és elkezdtem gurulni - erre Péter is utánam jött. Na itt lett elegem és beszóltam: "-Menjél, siess csak, úgyis elsőként akarsz felérni! Gyerünk versenyezz!" (nélkülem)
Békés, nyugodt, a tájat, Pireneusokat, Tour de France hangulatot, legendás emelkedőket átélni, élvezni jöttem ide nyári túrára, JÓL ÉREZNI MAGAM. Ezzel szemben ott tartottunk, hogy miután én szerveztem a túrát, és 110000km és 800000m szintemelkedés, valamint összesen kb. 90-szeri 2000m fölé tekerés után még nekem kelljen versenyeznem, tartanom magam ? (amikor ráadásul nézelődős túrára jöttem)
Ha valakinek kellett volna bizonyítani, az nem én voltam. "Ha már én szerveztem a túrát, akkor megtehetem, hogy bármi történik is, tartom magam és a továbbiakban is élvezni fogom a túrát, ám ez csak úgy lehet, ha vagy reggeltől estig külön túrázunk a továbbiakban, vagy .." A túra előtt direkt jeleztem, hogy nem rohanós túrát szeretnék, hanem szeretném, ha lenne időnk a túrát is élvezni. Hiába jeleztem ezt, mint "főszervező"; megállapíthattam, a jelen helyzet nem ez! A kezdeti napokban jól éreztem magam, örültem, hogy ketten jöttünk túrázni, de napok óta egyre erősebben éreztem: lehet, hogy jobb lenne egyedül ?" - gondolkodtam.
Félreálltam, vártam pár percet és csak miután Péter kb. 1 kilométerrel előttem járt, indultam tovább. Egy kilátást nyújtó szakaszról már rá lehetett látni a Col d'Aspin hágóra; jópofa volt, hogy a nyeregtől jobbra és balra is mindkét hegy felhőben volt. Teljes csend volt - bár talán ködben ez gyakran így is van. Érdekes volt, hogy a zárt felhőzet, köd ellenére nem volt hideg. Egy kilométer múlva 21:13-kor a hágóra értem; Péter a hágótáblától távolabb, közvetlen a lejtő kezdeténél állt. A táblánál álltam le, filmeztem, fotóztam majd együtt kezdtük meg a gurulást. Ekkorra már elmúlt a bosszúság.
Láttam már szép, panorámás fotókat a hágóútról, most ezt mellőznünk kellett, ám így is jól esett: hosszú egyenesek, majd szerpentinkanyarok jellemezték a 11 km-s lejtőt, így mindenből jutott: hosszan sebes gurulás, majd kanyarvétel. Mivel egyszer-egyszer teljesen kihasználva az utat a túlsó sávban fordultam, Péter joggal figyelmeztetett: "-Óvatosan! Nehogy egyszer pórul járj!" Igazság szerint a kanyar feléből már látni a vissza-egyenest, így onnan az ember abbahagyhatja, enyhítheti a fékezést, át lehet engedni a bringát a túlsó sávba. Persze egy alkalommal közel kerültem egy autóhoz, mikor a szembülső sávból visszafelé kormányoztam.
Arreauba érve egyből kempinget jelző táblákkal találkoztunk, nem volt nehéz dolgunk. Noha önkormányzati kemping volt ez is, meglepően komoly, felszerelt: mosogatógép, TV-s szoba, stb. Zubogó patak mellett állítottunk sátrat.
Másnap délelőtt két helyi emelkedőn két szép hegyi, 2000m felett fekvő tavat terveztünk felkeresni, utána pedig egy újabb Tour de France hágón, a Peyresourde-n át, a spanyol határ tövébe, Luchonba eljutni.
(Ui: másnaptól szerencsére nagyrészt elmúltak a feszültségek és a továbbiakban viszonylag jó hangulatban - néha felhőtlenül - tudtunk együtt tekerni)

Adatok:
Col des Borderes, 1156 m (10:54 - ) TM: 33:08 DST: 5 ,0 SAV: 9,1
Pierrefitte, 440 m ( TM: 1:12:28 DST: 20,95 SAV: 24,3 AVS: 17,3
Luz St Saveur, 710 m (13:10-45) TM: 2:00:20 DST: 33,39 SAV: 15,6 AVS: 16,6
Bareges, 1230 m (14:52 - 15:00) TM: 2:52:42 DST: 40,76 SAV: 8,45 AVS: 14,2
Col du Tourmalet, 2115 m (17:30 - 18:20) TM: 4:19:27 DST: 51,7 SAV: 7,6 AVS: 12,0
St Marie Campan, 847 m (18:55 - 19:30) TM: 4:45:21 DST: 68,11 SAV: 38,0 AVS: 14,3
Col d'Aspin, 1489 m (21:13 - 30) TM: 5:56:33 DST: 80,76 SAV: 10,7 AVS: 13,6
Arreau, 710 m (22:00) TM: 6:14:42 DST: 92,37 SAV: 38,4 AVS: 14,8 TR/D: 93,69 MXS: 64 ODO: 110326

Szintemelkedés, átlag, max pulzus, kalória:
Pierrefitte 117 155 (82%) 365 m 554 kcal
Luz St Saveur 122 140 267 m 435 kcal
Col du Tourmalet 144 170 1398 m 1572 kcal
St Marie de Campan 93 140 5 m 100 kcal
Col d'Aspin 144 167 632 m 828 kcal
Arreau, kemping 96 128 20 m 72 kcal
ÖSSZESEN: 2687 m 3561 kcal
Költségek (amit felírtam): - Pierrefitte: 3 péksüti 3,4 EUR - Luz St Saveur: konzerv, üdítő, előrecsomagolt 3 péksüti, baguette kb 6 EUR - Col du Tourmalet: felvarrható embléma, 4 Tourmalet matrica, 1 póló, 5 képeslap 28 EUR