3. nap: Andorra: La Rabassa, Port Cabus

5. nap: Gavernie, Port Boucharo, Cirque Troumouse

4. nap - Július 22, vasárnap: Andorra la Vella - Encamp - Port d'Envalira (2407 m) - L'Hospitalet - Ax les Thermes - VONAT - Lourdes = 64,76 km + 1416 m szintemelkedés
E nap végéig összesen: 423,54 km + 6963 m szint

Vasárnap reggel, 7:30-kor kakasszó ébresztett. Spanyolország felé szürkébb, Franciaország felé napos idő köszöntött ránk. Bár reggeli ütemtervünk szerint 9-kor szerettünk volna, csak 9:20-kor sikerült elhagynunk a kempinget.
Kivételesen időre kellett hajtanunk, hogy kb. 15 órára Ax les Thermes-ba érjünk, miután kb. fél 4-kor meg akartuk nézni az ott elhaladó Tour de France mezőnyt. Szeretem nézni a Tour de France-ot, kedvencem volt Indurain és Jan Ullrich, ám ezeddig sosem éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy megnézzem élőben a versenyzőket. Igaz messze is volt, illetve mivel lén is nehéz túrákat megyek, máshogy ítélem meg az ő teljesítményüket, mivel őket maximálisan kiszolgálják, kezdve a legjobb ételektől, a vitaminokon, engedélyezett teljesítményt segítő szereken át a masszázstól át egyebekig. Ugyanakkor utóbbi években saját túráimon - igaz jóval lassabban, de málhával - több szintemelkedést tekerek, mint ők. 2004-ben az francia Alpokban járva is inkább egy saját túra mellett voksoltam, mintsem, hogy egy napot feladva, a versenyzőket nézzem meg. Mert bizony az útlezárások miatt legalább fél nap kieséssel kell számolni, ha komoly emelkedőn vár rájuk a szurkoló. 2007-ben - idén - azonban úgy alakult, hogy egy kisvárosban, Ax les Thermesben éppen belefért a megnézésük, ráadásul mindössze "másfél" órába került, nem akadályozta programunkat. Konkrét nagy kedvencem már nem maradt, ám a versenyt körülölelő körítésre kíváncsi voltam.
Andorra la Vellától Ax les Thermes 63 km, ám közben ott tornyosul a Pireneusok legmagasabb aszfaltos hágóútja, a 2408m magas Port d'Envalira. A hágóra ugyan végig lényegében 4-6-7%-os emelkedő vezet, ám 28km-rel és 9:20-as reggeli indulásunkkal számolva már reggel úgy tűnt, 13 óra előtt semmiképp sem érünk fel. Andorrába érve (17 fok volt) persze egy-kétszer nem tudtam megállni, hogy ne filmezzem, fotózzam az üzleteket, táblákat, lógókat, zászlócskákat, ráadásul a város végén, (vagy már a szomszédos településen ?) egy páros bringás szobor is akadt! A kezdeti megállások után, amint érdektelen szakaszra értünk, kicsit frissebb sebességgel kezdem tempót diktálni. Mondtam is Péternek: egyelőre kicsit jobban hajtom, később - ahogy szebb lesz a táj - úgyis eljön a megállások, filmezések ideje. "-Ha már lemondhattam az e napra esetlegesen betervezett Encamp-i újabb 2000m fölé vezető emelkedőről, a Tour de France-ról nem akarok lemaradni." Jellegtelen völgyszakaszon, sziklafal közelében pedáloztunk: előre- és hátrafelé sem nyílt sok kilátás.
Mikor - valamivel később - egy fotózásomkor Péter továbbhajtott, majd újra nyeregbe ültem, kb. 1400m-es szintre érve egy Caisse Espargne-s, csupasz bringás srác előzött le lassan, amire eleinte nem is reagáltam, ám aztán mégis. Látszott, hogy alig gyorsabb, ráadásul mozgása alapján, mintha még erőlködött volna is. Kb. fél kilométeren át csak mögötte haladtam és "idegesítettem", majd az út kiszélesedő részén mellé is hajtottam. Egyébként szinte saját tempóban tekertem, alig erősebben. A folytatásban Péter poénkodott: "-Nem érünk rá szórakozni" - és megelőzte majd távolodott is. Lankásabb, könnyebb szakaszra érve már mindenki egy tempóval hajtott tovább, ám ő és hozzá csatlakozó társa Canillótól a Coll'd Ordinó hágóútra tértek le.
Canillóban (1560 m) rövid pihenőt tartottunk; a padra ülve szépen sütött a Nap; fent a meredek hegyoldalban pedig vonzó szerpentinút kanyargott fölfelé: "-Hát hagyunk még itt bőven felfedezni való, szép utakat!" Energiabevitel (2 croissont, csoki, banán) után egyből jobban éreztem magam; könnyebben forgattam a pedálokat, ráadásul egyre szebb hegyekre láttunk rá. A település szélén régi, talán 13. századi kőből épült kápolna, vagy templomocska állt, nagyon tetszett a hegyek koszorújában; amily pici volt, nem tartott sokáig benézni: mindössze talán 20 férőhelyes lehetett; láthatóan régi oltára volt. Még valamivel több, mint a Gyöngyös - Kékestető közötti szintkülönbség állt előttünk.
Az utolsó vásárlási lehetőséggel bíró település - egyébként síközpont - Soldeu volt, ám itt már nem mindent kaptunk, amit szerettünk volna. A házakat elhagyva végül csodás, panorámás, útszéli falatozás következett - 1900m-en. Az ilyen "étkezéseket" nagyon szeretem: volt idő alaposan megnézni a tájat, völgyet, közeli virágokat, stb. Noha e hágóúton eddig nem sok kerekessel találkoztunk, filmezésem közben több részletben vagy 15-en is elsuhantak. A továbbiakban, ahogy eddig sem árnyékolták a kilátást útszéli fák, a hátralevő kilométereket kifejezetten nevezhetem panorámaútnak - ahogy a magas hágók tetejei mind azok. Ám nem csak a szépségeknek, hanem a hátszélnek is örülhettünk, ám ez, a végső szerpentinekre érve - ellenirányú szakaszokon - bizony már szembe fújt. Mivel nem volt nagy forgalom - talán sokan a Tour de France nézésre mentek ? - a forgalmon alig lehetett észrevenni, hogy a főút alagútba futott, igaz a hágóra vivő út is ugyanolyan széles maradt. Nagyon "bejött" a táj, sokat fotóztam és most sem maradhatott el a menetközi filmezés: "-Meg kell örökíteni ezt; át kell adni, hogy milyen érzés, ilyen lenyűgöző tájon tekerni!" A szerpentines kilométereken alig bírtam magammal; fenyős, legelős, kék eget táj, előtérben pedig mindenfelé kanyargó szerpentinút és a hágóút hosszú völgye mögöttünk-alattunk. Örültem, hogy Péternek is tetszett és őt sem zavarták a megállások, ő is fotózott eleget. A nyereg sejtett környékére az elágazástól láttunk fel, fölfelé haladva végig csak a hajtűkanyarokat, egyeneseket láttuk, a hágót tényleg szinte csak az utolsó egyenesből. A hajtűkanyar-sorozatban a szél miatt, mikor nem dél, hanem észak felé tekertünk, erősen kellett küzdeni. A sok apró megállások, egymás filmezése miatt végül a tervezettnél picivel később, 14:05-kor értünk a 2408m-es Envalira hágóra, ahol erős szél tombolt. Bár hőmérőm 10 fokot mutatott, a fotók idejére még fölül is rövidben maradtam. A szél ellenére sokat számított a tűző Nap melege. Péter próbálkozott egy nyergére ráállított fényképezős fotóval, ám az erős szél lelökte onnan a fényképezőjét - szerencsére ne lett baja.
A minden irányú fotózás-videózás után 14:20-kor kezdtünk neki a lejtőnek. A térképet ugyan meg nem nézve, homályos emlékek alapján úgy saccoltam, hogy 15 órára; 1-1/2 órával a Tour mezőnyének érkezése előtt Ax les Thermes-be érhetünk. A nagy sietségben nem túrtam elő az igazi meleg öltözetet, a rövid mez alá gyorsan benyomtam a napsütésben a táskámon megszáradt törülközőt, afölött hosszúujjú mez és a szélfogó mellény volt rajtam.
A hágó túloldalán emelkedő első hegyek teljesen kopaszak volta, kevéssé tetszettek. A legelső kanyarokban még erős szél támadt bringáinknak - markolni kellett a kormányt - ám lejjebb már nem akart feldönteni, noha erősen fújt. Néhány kilométernyi tekergés után értünk a 2085m magasan fekvő Pas de la Casa-ba (max. sebesség: 72 km/ó), amiről olvastam, hogy hihetetlen bevásárlónegyed; tele üzletekkel - a francia bevásárló turizmusra épülve. Bár anno terveztem, hogy egy órát majd elnézelődünk ott, nem volt rá időnk, ám amúgy is már nagyon a Tour de France-ra voltam kihegyezve: nem a versenyzők, hanem a hangulat miatt. (Szinte elfeledtem, hogy Pas de la Casa után az észrevehetetlen francia határállomás következett.)
Ellenszeles kilométereken folytattuk utunkat és értem utol a percekkel korábban gurulni kezdett Pétert. A hegyek közé tulajdonképpen Pas de la Casa után tért vissza az élet fű és virágok, bokrok formájában; a Col de Puymorens leágazásának környékén a hegyvidéki tájat már utunk és annak néhány hajtűkanyarjai is díszítette. Ezen a szakaszon szép volt a táj, a folytatásban a hosszú egyenes völgyben már sokkal egyhangúbb. Bár ezen a szakaszon gyorsan átgurultunk, szerintem a hágóút andorrai, nyugati oldala sokkal szebb volt; sőt: az szép volt! Útközben két helyen is elektromos tájékoztató tábla jelezte , hogy Ax les Thermesnél a Tour de France miatt valamilyen út (?) 12:30 és 20 óra között zárva van, vagy hogy addig lehet problémás a közlekedés ? Franciául volt.
L'Hospitalet után pár kilométert még jól lehetett gurulni, ám aztán - kb. 1200m és 900m magasság között, valamivel enyhébb lejtőn - az ellenszél miatt - már tekerni is célszerű volt, mert különben jelentős sebességkülönbséget lehetett "elszenvedni". Mivel azt hittem, könnyebben leérünk Axba, egyre komolyabban igyekeztem, itt már kifejezetten odatettem magam és erősen nyomtam a pedálokat, hogy fogyjanak azok a kilométerek. Nem emlékeztem pontosan, hogy mit is írtam fel, hogy mikorra és Ax le Thermes-ba a Tour: 1 4 vagy 3 4 ? Ha ugyanis 1 4, akkor nagyon szűkösnek tűnt az időben odaérés. Nem akartam, hogy éppen csak beessünk !
Másodszor emlékeim szerint l'Hospitaletnél vártam be Pétert, hogy tudjam, biztosan megvan, gond nélkül jön, ám az Ax előtti utolsó kb. 10km-n már semmivel sem törődve robogtam. Néhány kilométeren már egy patak mellett, szurdokvölgyben haladt az út; pár km hosszan érezhetően hűvösebb is volt a levegő. A várost megelőző kilométeren feltűntek az út szélén parkoló első lakóautók: "-Ezek már szurkolói autók lehetnek, lassan megérkezem!" - következtettem. És így is lett…. Mind több autó után már emberből is több lett, majd kb. 1 km után tulajdonképpen egyből a nagy kereszteződésbe, a városközpontba értem le (15:05), ami teljesen le volt zárva. Nem kevés rendőr felügyelte a rendet és az út szélein túl is minden tele volt emberekkel. A Tour de France kb. 170-180 fős mezőnyét várták. Bringám rögtön a kis patakhídon a korlátnak támaszkodtam és fülig érő szájjal vetkőztem vékonyra; kellemes 24-25 fokos idő lehetett. Büszkén vettem le mindent a Hungary feliratú, nemzeti színű mezemről. Bizony: magyarok vagyunk és itt a Pireneusokban tekerünk!!
Miközben körbenéztem, egyből szüleimet hívtam telefonon, hogy a mezőny holléte felől érdeklődjek; meglepve hallottam, hogy még a Port de Pailheres (2001 m) hágóra tekernek, sőt néhány km van előttük fölfelé! "-Óh, akkor még legalább 20-30 perc…" (Egyébként kb. 10 nap múlva, a Raid Pyreneen keretében nekünk is útba eső emelkedő volt a Pailheres hágóút - igaz ellenkező irányból.
Péter kb. 5 perccel utánam érkezett. Bringáinkat végül az út innenső oldalán levő házhoz vittük, ott telepedtünk le. Vasárnap ellenére minden üzlet nyitva volt, persze nem csoda, ha az utcán van több ezer potenciális vásárló. A nagy izgalomban, várakozásban nem akartam még enni, a mezőnyt vártam. Bár addig vettünk még képeslapot, Péter pedig térképet.
Időnként filmeztem egy kicsit, néha egy-egy rendőr- vagy rendezői, vagy sajtós autó haladt végig a lezárt, néhol kordonnal védett úton. Ám nem tudtuk, mikor érkezhetnek. Néha rendőrmotoros is jött. Amikor az égen megjelentek a közvetítői helikopterek, már úgy tűnt: nem kell sokáig várnunk. Végül egyszer egy újabb motoros hangszóróból bemondta, hogy még kb. 5 perc: Teljes készenlétben álltunk: Péter fényképezővel, én a videókamerával. Mikor a fasorból leérő lejtő végében feltűnt két villogó rendőrmotor és mögöttük is valami, izgatottan mondtam Péternek: "-Készülj, itt vannak!" Talán 8-10 bringás robogott be a kereszteződésbe és másodpercek alatt el is húzott a főutcán.. aztán csend és további várakozás. Azt azért láttam, hogy az általam drukkolt csapatból is akadtak az élbolyban. A folytatásban 1-2 perc múlva újabb kis csoport érkezett, majd talán a harmadik etapban a sárga trikóst, a később dopping gyanújával hazaküldött Rasmussent is megláttuk. Később akadt magányos kerekes is, végül - mivel egy nagyobb csoport is elment - már azt hittük, hogy talán vége is, nincs miért tovább várni, amikor a legnagyobb boly, a gruppetto, avagy Peloton is megérkezett, szerintem kb. 80-100 kerekessel, mögöttük meg természetesen a bringákat, pótkereket szállító kísérőautóval. Az élmezőnytől a legvégéig, kb. 12-15 perc telt el. Amint elvonultak, percek múltán embereket is átengedtek az úton, a nézők, szurkolók gyorsan oszlani kezdtek; tán 10 perc múlva pedig már egy rezesbanda kezdett kellemes zenébe.
Mivel a vártnál jóval később érkezett a mezőny, már nem is maradt annyira rengeteg idő a vonatunk indulásáig. A közelben vettem péksütit, majd kis falatozás után a vasútállomás keresésére indultunk. Három kérdezősködésre is szükség volt, hogy a második téves után biztosan jó helyen keresgéljünk, noha végül a központtól kb. 1 km-rel ÉNY felé meg is találtuk az állomást. A Toulouse-n át Lourdes-ba közlekedő vonatra, a kb. 125 + 140 = 265 km-es távra fejenként 35,6 EUR-t fizettünk, ami kb. 9000 Ft.
A vonat már bent állt, gond nélkül tettük fel rá bringáinkat; az a fajta volt, ahol kis előtérnél, a WC környékén van talán 4 hely bringáknak (felakasztva), (télen akár síléceknek), illetve esetleg velük szembe is le lehet állítani a drótszamarakat. Útközben tűnt fel, ahogy a vasút mellett haladó főúton épp egy Tour-os kamion haladt. Foixban szép várat és csobogó folyót láttunk a vonatablakból, majd kiértünk a síkságra. Útközben egy középkorú férfivel beszélgetve tudtuk meg, hogy a régión belüli vonatokon ingyenes a bringaszállítás, illetve azt is, hogy a megvett jegyeket felszállás előtt érvényesíttetni kell az automatáknál - mint Olaszországban is. Az állomáson vett újságban szomorúan olvastam, hogy másnap országos eső lesz! Hasonlót üzentek szüleim is sms-ben: "Holnap reggel felhős-ködös 17 fok, 14 órakor esős, szeles 20-22 fok, majd este 20 órakor 19-20 fok, napos, kevés felhővel, 10 km/ó szél, akár reggel. Kedd de. esik!" Elmúlt napjainkat átgondolva Péter felvetette és részben meggyőzött, hogy fokozatosan szokjunk át a reggel időbeni (pl. 7-kor) kelésre, indulásra és így este a korábbi fekvésre. Szó mi szó, mivel nyaralni és pihenni jöttem, nem pedig teljesítménytúrára, kiálltam amellett, hogy csak fokozatosan térhetünk át a korai kelésre, mert ki szeretném pihenni magam.
Toulouse-ban (már nem is emlékszem) 20 percünk volt a Lourdes-ba tartó vonatra átszállni. A vasút eleinte még kint a síkságon haladt, távolról láttuk csak a hegyeket, ám a végén Tarbes után már szembefordultunk velük, hisz Lourdes felé fordultunk. Az állomáson a vasútról leszállva egyből - talán - megmutatta a pályaudvar, hogy ez bizony népszerű búcsújáróhely, hiszen egyből a korábbinál több különböző nációjú embert láttunk, így feketéket is. 21:53-as megérkezésünkre éppen besötétedett.
A szállás-, illetve kempingkereséssel kifejezetten szerencsénk volt, mert alig hogy elindultunk a vasúttól a központ felé - hogy kempinget jelző táblát, illetve Office de Tourisme-t keressünk, máris tábla jelzett egy kempinget a közelben. Minket is meglepett, hogy ennyire a belvárosban! A főutcáról balra fordulva kb. 400m múlva egy kapun máris füves udvarra, a kis, kb. 40-50 férőhelyes kempingbe érkeztünk, ahol egy férfi hamar jelezte is: 22 óra után már csendesen kell itt tevékenykedni. Tulajdonképpen tetszett is, hogy itt nyugalom van! Az előjött tulaj konkrét helyet mutatott nekünk, mely teljesen megfelelt. A cövekeket gond nélkül tudtam a fűbe szúrni J
Viszonylag időben, 11 - fél 12 tájban feküdtünk le. Szép, jól sikerült, emlékezetes napot zártunk.

Adatok:
Port d'Envalira (2408 m) TM: 2:48:40 DST: 28,5 SAV: 10,1 AVS: 10,1
Ax les Thermes TM: 3:39:01 DST: 63,39 SAV: 41,6 AVS: 17,4
Lourdes, nap zárása TR/D: 64,76 MXS: 73 ODO: 109765,3

Szintemelkedés:
- Andorra - Port d'Envalira 1416 m

Költségek: (amit felírtam):
- Ax les Thermes: baguette, 2-3 péksüti 3,5 EUR
- 5 képeslap = 1,75 EUR
- vonat Lourdes-ba 1 főre 35,6 EUR