1. nap: repülés, Barcelona

3. nap: Andorrai emelkedők

2. nap - Július 20, péntek: Terrassa - Manresa - Berga - Baga - 1073m-ig Coll de Pal felé - Baga - Cadi alagút - La Seu Urgell = 185,54 km + 2336 m szintemelkedés Összesen: 185,54 km + 2936 m szintemelkedés
E nap végéig összesen: 254,22 km + 2736 m szint

4 óra alvás után, 6 órakor felébredtem, rövid ideig sikerült még tovább aludni, de fél 7 tájt a madárhangokat, kakas kukorékolást és időnként autók hangját hallva úgy döntöttünk: keljünk fel! Persze 4,5 óra alvással a hátam mögött - nyaralásra készülve - kikötöttem: ezután csak visszafogott tempóról lehet szó! Legalábbis én úgy fogok menni! Örömmel tapasztaltam, hogy nem nagyon köhögtem!
A város nyugodt kis terén, korai fényekben, kényelmesen reggeliztünk. Szeretem az ilyen pillanatokat: előttünk a nap, szép tájakra, látnivalókra számítunk; körbenézve falatozunk és nem rohanunk. Élvezzük a reggelt, az ébredező várost! Tulajdonképpen így a legjobb az étkezéseket "intézni": az a fél óra alatt együtt élünk a környékkel, nézelődünk. Akkor ez eszembe sem jutott - én buta! - hogy sátor helyett célszerű így valahol útközben eszegetni, ahol nézelődhetünk. Emlékszem milyen jó is volt pl. St Jean de Luzban, az óceánparton enni, vagy Lordatban a hegyi és völgyi panorámás parkban, illetve a Gorges du Verdon "bejáratánál". Ez fontos tanulság, amit a 15-17 évnyi bringatúrázás után is el tudtam felejteni!
Reggeli közben sikerült egy bogárcsípést összeszednem - "jól" indult ez a nap / túra is. A folytatásban a főúton Manresa felé kerekeztünk, ám komolyabb emelkedők elkerülése helyett, az út hamar 450m fölé kapaszkodott fel. Az út jó minőségű volt, nem szlovák szélességű, de éppen elegendő padka állt rendelkezésre. Az időjárás "sunyi", észrevehetetlen módon párásodott be, így mire kb. egy óra alatt a kegyhely, Monserrat sziklái alá értünk, alig lehetett már látni a csúcsokat. Nem tudtuk, hogy front és esetleg eső vár ránk, vagy….. nem ismertük a régió időjárási specialitásait.
Az út a továbbiakban már csak kisebb emelkedőket tartogatott, inkább völgyben haladt. Manresa előtt már útközben megbeszéltük a hogyan továbbot. Amerre én akartam menni, a Coll de Pal (2070 m) felé a hosszú völgyben a térkép több helyen, legalább 10-15 km hosszan az autópályán kívül más utat nem jelölt, Péter ezt inkább nem vállalta; ő úgy döntött: rövidebb úton, de rögtön a hegyeknek fordulva, 1200-1500m-es hágókon át hajt át az andorrai határhoz. Abban maradtunk, Manresa után válunk szét. A városba érve egy boltnál bevásároltunk, egy fél kilométerrel korábbi bringabolthoz visszatérve vettem kerékfoltozót (csak pótbelsőt és kerékleszedőt vittem magammal, Péter pedig fékpofákat, majd elbúcsúztunk: "-Este találkozunk Andorra környékén, vigyáz magadra Te is!"
Péter időzött még a városban, én igyekeztem a hegyek felé, hisz az elmúlt napi terressai alvással kb. 30km-rel maradt több erre a napra, az eredetileg tervezett 164 km-nél. Bár a város központban a megfelelő táblát követtem, 3 km-rel később, a város szélén, már csak Suriát jelezte útjelzőtábla, az pedig nekem nem felelt meg; vissza kellett fordulnom. A belvárosban segítséget kérve ismét ugyanarra irányítottak ám 3 km után a táblát jobban megnézve sem találtam nekem megfelelőt, illetve a másik irányban kerékpáros azt hiszem nem hajthatott. Elegem lett és úgy döntöttem, elindulok akkor 40fokkal nyugatabbra, majd kb. 4-5km múlva jobbra letérve újabb 7 km-es szakaszon átcsatlakozom az "én" utamra: további keresgélés helyett bevállaltam egy kb. 5 km-rel hosszabb kerülőutat, ami viszont biztosan célom felé vitt. Sanpedor felé száraz mezőkön hajtottam, tipikusan spanyolnak éreztem a környéket; jellegzetes volt!
A főútra történő becsatlakozás előtt tábla jelezte, hogy a Sallent, Berga felé vezető útra kerékpárral tilos a ráhajtás. Emlékeim szerint mintha egy tábla a nekem megfelelő települést, kisebb úton jelezte volna előre, így továbbhajtottam; mondván: megfelel, ha kis úton juthatok oda, persze, hogy nem kell nekem autóút. Száraz fák, tipikusan könnyen meggyulladó erdő szélén hajtottam 2 km-t, majd kis hídon átkelve tábla jelezte, hogy még 5 km Artes. Csak erre tudtam kerülni - realizáltam a térképemen; és azt is, hogy onnan ugyan valóban végre eljuthatok Sallentba, de ezzel összesen kb. újabb 10km kerülőt szedtem össze. "-A rohadt életbe!" Ahogy elmúlt nap Barcelona előtt, most itt szórakoztam jobbra-balra.L Nem kedveltem meg a környéket! Noha a térképen kis út volt Artes felé mégis széles padkájú széles "aszfaltcsík" vezetett. Sallentba érve a főút felé újabb bringás tiltó táblákat látva, a városon haladtam tovább egyenesen és újabb kérdezősködésnek hála sikerült végre megfelelő kis utat találnom, ahol kerekezhettem is. Alig emelkedett az út, jól lehetett haladni, kis dombsorok és a Llobregat folyócska kísérte utamat; ekkor már enyhén, de sütött a Nap. Balsereny település végére érve utam földútba torkollott, így újra kérdeznem kellett: a férfi a főútra mutatott és küldött arra spanyolul, még azután is, hogy kérdeztem, hogy nem tilos-e ott bringával. Hát jó….. Az autóúton (mely nem is tudom, hol, de idővel autópálya lett - érdekesmód senki sem dudált rám, igaz a széles leállósáv legszélén hajtottam és nem volt más kocsiút alternatíva. (Olvastam ilyen Pusizoliéktól is, hogy más választás nem lévén, autópályán hajtottak)
Picit azért persze tartottam rendőröktől, meg különben is: igyekeztem! Haladni akartam és az időjárás lehetővé is tette; talán még hátszelem is volt - nem emlékszem. Mióta elváltunk Pétertől, eleinte azért nem álltam meg enni, és vizet vételezni, hogy végre ráhajtsak a nekem megfelelő útra; "-Majd utána!", de annyira elhúzódott ez, utána meg azért siettem, mert nyomasztott, hogy mit szólhat egy rendőr, ha elkap, hogy nem tőrödtem vele: "-Legyünk gyorsan túl a nem szabályos szakaszon!" - enni ráérek utána is - így gondolkodhattam. Csakhogy a reggeli már jó sok órával korábban volt és az 1. liter folyadékon kívül sem ittam mást órákon át. Navars után már tűző napon, kb. 30 fokban hajtottam; nagyon szükségem volt már az evésre, ivásra; éreztem, hogy teljesen feléltem a reggelit és már tartalékaimat, magam kezdem felélni / fogyasztani. Puig-reigbe ugyan letértem volna, ám amint láttam, hogy az autóútról ez csak 2-3 km kerülővel és pici dombmászással lehetett volna, inkább bebújtam az autópálya alatti aluljáró árnyékába és a fűben ülve ebédeltem meg. Vizet nem tudtam venni. Továbbhaladva Gironella következett, az út nagyon enyhén, kis lépcsőkkel tovább emelkedett, majd már egy kinyílt medencében - részben még épülő autópályán érkeztem Bergába (fotó). Ahol lehetett, teljesen az út szélére húzódtam. Az előbukkant - 2000m körüli - hegyek egyértelművé tették: megérkeztem a Pireneusokba! Bár a főút egyenesen ment tovább a Pall hágó leágazását jelentő Bagába, itt már tényleg letértem folyadékért: 33-35 fok alatt tekertem. 40 km-t hajtottam autóúton, autópályán és megúsztam a rendőröket J
A központba érve legkönnyebben egy benzinkutat találtam, aminek a shopjában vettem is két Isostar üdítőt, majd mivel pillanatok alatt legurítottam, még 1/3 liter üdítőt is vettem. A benzinkút mögötti park padján eszegettem készletemből és tele hassal nem is volt kedvem sietni, összesen egy órát töltöttem pihenéssel. 1 5-kor hagytam el a hegyek tövében, igazán szép fekvésű kisvárost. A folytatásban az autóút sima kocsiúttá vált, és már meredek hegyoldalon haladt előre; a kisváros végén egyből emelkedni is kezdett. Az útról szép kilátás nyílt egy hegyi túra, mely fölött szép viadukt vezetett át. Itt bár teljesen hegyvidéken érezhettem magam! Ugyanakkor valahogy a hegyek mégis egy kis délszaki hangulatot árasztottak; nem a nedves alpesi hegyeket idézték. Eléggé sziklás volt minden! Gyönyörű vidék volt! Már Baga előtt egy-kétszer láttam a Cadi alagutat előjelző táblát, melyek mintha tiltották volna a bringásokat, de egyelőre még nem azzal foglalkoztam: a Coll de Pal hágóra igyekeztem és kalkuláltam: szűk az idő, mi legyen ?
Mivel 18 óra tájt érkeztem meg a 816m magasan fekvő központú Bagába, onnan a Coll de Pal (ha gyorsan el tudom rejteni a málhát) minimum 2 óra mászást jelentett volna, majd utána még fel a Cadi alagúthoz és tovább kb. 40km a völgyön le Leu Seu d'Urgell-ig. Rizikós volt és nagy rohanás lett volna, ráadásul Péterrel megbeszéltük, hogy este találkozunk a határnál, így lemondtam az éjszakai kerekezést eredményező Coll de Pal hágóút végigmászásáról, ugyanakkor az alját nem akartam kihagyni: "-Hadd lássam, milyen a környék, hadd sejtsem meg, milyen lehet majd a hágóút folytatása!"
Baga ugyan kisvárosnak sem nevezhető, hisz szerintem kevesebb, mint 4000 lakosú lehet, de látszott, hogy már épít az idegenforgalomra, építkeztek is! Nagyon tetszett, jellegzetes volt a szűk utcácskája, ahol végig katalán (??) zászlók lógtak. Keskeny utcán hajtottam tovább a kitáblázott Pall hágó felé; az út szélén kútból hideg vizet is tudtam venni. Egy 8-10% meredek szakasz után a házakat elhagyva lankásabban vezetett tovább az út; fölöttem, a hegyoldalban talán 50 méterrel haladt az autóút a Cadi alagút felé. A Coll de Pal hágóút eleinte teljesen a Cadi alagúthoz vivő autóút alatt haladt: eleinte míg az én utam volt lankásabb, a másik út távolodott el, később, mikor 10%-os vagy meredekebben hajtottam, fokozatosan közelítettem szintben a kocsiúthoz. Lentről jól látszott, hogy az autóút két viadukton is áthalad. Gyönyörű táj volt, a hegyoldalakon is erdők, sziklák! Egy kis kempinget elhagyva utam szűk sziklaszoroson haladt át - itt a szél a fizika törvényei szerint - a beszűkülés miatt - hatalmas erővel fújt szembe. Mivel a táj nagyon tetszett - és most jövök rá, részben a Balkánt, pl a Dínári hegységet (pl. az emlékezetes Sveti Jure emelkedőt - idézte) - 1073m-en szomorú szívvel fordultam vissza (18:53). Miért 1073m-en ? Mert így már csak kevesebb mint 1000m maradt volna hátra a nyeregig. "-De szép hágó lett volna! Ez a túra is "jól" kezdődik! 2. nap máris egy kimaradt 2000m feletti - és szép - hágó! L" Az óra alapján fél 9 előtt nem értem volna fel, azaz 9 előtt vissza és még utána jött volna az alagúthoz felkapaszkodás, stb. Bosszantott a dolog, de az vigasztalt, hogy még sok nagy emelkedőre tekerünk majd fel! Végiggondolva tulképp az elmúlt és e napi sok kevergés, rossz kitáblázások és bringásoknak tiltott utak vezettek ahhoz, hogy így járjak. Azok nélkül elmúlt nap is messzebb juthattunk volna és e nap is legalább egy órával hamarabb Bagában lehettem volna.
Baga felé gurulva bár nagyon megnéztem magamnak azt a részt, ahol talán csak 20-30 méterrel fölöttem, a hegyoldalban haladt az autóút, de mégsem vállaltam, hogy a cuccokat levéve felgyaloglok és felviszem őket az úthoz, majd úgy hajtok tovább. Legurultam Bagáig és onnan fordultam rá a kerékpárosoknak tiltott kocsiútra. Kb. 2 km után egy felüljáró alatt megálltam egy pillanatra, amikor egy a kocsiúton átszaladó fickó megszólított: elismerően nézett a bringatúrázásra, ám elmondta, hogy bizony itt tilos bringával menni és kérdésemre azt is megmondta, hogy bizony szoktak figyelni a rendőrök. Hiába mondtam, hogy a kerülőút bizony sok hegymászást és minimum + 60 km-t jelentene, tudtam én is: az semmit sem jelent; a szabály az szabály! Viszont eszembe véstem az ember által említett (de persze szintén nem javasolt) lehetőséget: az alagút járdáját!) Pétertől közben sms-t kaptam, ezt írta 19:16-kor: "Az út jópofa, de szopató! Még csak most járok a Jou hágón, még 70km a határ, de ha hullámvasút jön, akkor elég későn érek oda. Te hol jársz?" A Jou hágó Manresától csupán 73 km, én a visszafordulás után Bagában már 135km-nél jártam, igaz talán 200-300 m szintemelkedéssel kevesebbel. Mint később Péter elmondta, túl könnyű nappal számolt, ezért Manresában időzött még picit, mint utóbb kiderült; kár volt!
Furcsa érzésekkel hajtottam tovább: idő híján csak erre mehettem már, másfelől gyakran azt "vártam", mikor hallom meg a rendőrautó hangjait, jelzését, mely félreállít. Előfordult, hogy az autók hangjait figyeltem, illetve azt, lassít e mögöttem (hogy megállítson). Az út egyébként végig egyenletesen kb. 4-6%-os meredekséggel vezetett. A rendőr"félelem" miatt fotózni sem álltam meg, mielőtt az alagúthoz akartam érni. Minél hamarabb odaérek, annál kevesebb idő van arra, hogy elkapjanak!
Már éppen árnyékba borult az alagút bejárata, mire odaértem; 20 óra lehetett. A kis parkolóban felvettem a fényvisszaverős mellényt, majd az első és hátsó lámpákat bekapcsolva az alagút kb. 40 cm-s járdáján kezdtem el hajtani: mivel nagyon keskeny volt, koncentráltan, figyelemmel hajtottam, így csupán 12-16 km/ó-val. Néhol még a 40cm széles járda is keskenyebb lett, akár 30cm-re szűkült; ekkor - a csomagok szélessége miatt - már szinte csak a külső 10cm-s részen tekerhettem. Kb. fél kilométerenként félreálló lehetőségek voltak, ott óvatosan leemeltem bringám a járdáról, majd a félreálló után ismét fel a járdára… így ment ez vagy 15 percen, 3km-n át. Monoton volt; az autók csak úgy suhantak el 70-80 km/ó-val, én meg nagy figyelemmel irányítottam kerékpárom a keskeny járdán. Egy rossz mozdulat és lecsúszik a bringa onnan és akár el is sodorhat egy autó. Végül kb. 3 km után szemből villogó autó állt meg éppen ott a két sáv közötti forgalom elől elzárt területen. Tartottam tőle, hogy büntetést vagy jókora fejmosást kapok, így egyből miután jeleztem, hogy tisztában vagyok "bűnömmel", tisztelettudóan kértem, hogy átvinnének-e a platós autójukkal az alagút hátralevő szakaszán. Rendes fickók voltak, gond nélkül megtették. Gyorsan feldobtuk a bringát a platóra, beültem hátra és már mentünk is. Előbb az alagút túlvége felé - mert megfordulni nem lehetett, majd onnan fordulás után vissza, északnak. Egyébként a két férfi az alagutat üzemeltető társaság alkalmazottja volt, azaz Barcelonában is, itt is az alagutat üzemeltetők kaptak el, figyeltek az illetéktelen közlekedőkre! A "fiúk" gyorsan kitettek az alagút végénél és jó utat kívántak. Pár kilométeres lejtőn érkeztem meg az Andorra határát jelentő hegysor alatti völgyben vezető főútra. Érdekes volt észrevenni, hogy a hegysor végén, amin az alagúton átjutottam, már felhő ül, bár a hűvösebbet bőrömön is éreztem: 21 óra tájt alulra és fölülre is hosszúujjút kellett húznom, sőt polárt is a felső alá. A völgyi út eleinte még nyújtott rálátást a hegyekre, később egyre kisebb hegyek közt vezetett, több kilométeren át közvetlenül a folyó mentén. Mivel kisebb-nagyobb megszakításokkal nagyrészt végig lejtett, így könnyen haladtam. Fél 10 után már fényvisszaverő-mellényben hajtottam. Visszagondolva a napra, időközben elmúlt a Coll de Pal kimaradása miatt érzett bosszúságom; ez persze az alagúton való átjutásnak köszönhettem. Ott, akkor bizony megijedtem: hogy mi lenne, ha kerülőúton, hegyeken át kellene 60 km-rel többet hajtanom. Mivel megúsztam, elégedetten zártam a napot.
1 11-re, valamivel sötétedés után érkeztem meg Le Seu d'Urgellbe; túl későn, csak ekkor néztem meg Péter sms-ét melyben a további terepről érdeklődött; Tuixenben járt. Kései reagálásomra jött válasz végül már az volt: mivel hegy áll még előtte, megalszik ott, tegyek én is úgy. Le Seu d'Urgellig végül 185km-t és 2336m szintemelkedést hajtottam. Én tekertem többet, mégis ő futott ki az időből.
Szerencsémre könnyedén megtaláltam a turistainformációt táblát, azon meg a szálláslehetőségeket. Előbb még olcsóbb kiadó szobát kerestem (nem jártam sikerrel, illetve egy turistaszállás tele volt), végül viszonylag a központban, a Hostel Avenidában 34 EUR-ért kaptam szobát egy éjszakára. Szüleim megküldték sms-en a másnapi időjáráselőrejelzést: "-Napos idő, felső sincs, min 14, max 27 fok. A magas hegyekben 9,5 - 11 fok, a legmelegebb 22,8 volt az elmúlt 24 órában. Holnap max 2-vel több." Szép napban reménykedve feküdtem le éjfél után.

Adatok:
Manresa (10:10 - 55) TM: 1:37:57 DST: 32,57 SAV: 20,0
Puig reig (13:50) TM: 4:11:36 DST: 85,42 SAV: 20,6
Berga (15:20 - kb. 16:20) TM: 5:10:00 DST: 102,07 SAV: 17,1
Baga, leág Col Pall felé TM: 6:24:30 DST: 124,3 SAV: 17,9
Visszaford. a hágóúton (18:53) 1073 m TM: 6:56:26 DST: 129,64 SAV: 10,0
Baga TM: 7:11:00 DST: 135,3 SAV: 23,3
Leu seu d'Urgell TM: 9:34:21 DST: 182,41 SAV: 19,7 AVS: 19,0 TR/D: 185,54 ODO: 109595,7 MXS: 59

Szintemelkedés: (POLAR szintmérés alapján)
Bergáig (704 m) 1195 m
Bagáig (801 m) 354 m
Col de Pall visszaford-ig (1073 m) 273 m
Cadi alagútig(1179 m) 374 m
Le Seu d'Urgell-ig 140 m
ÖSSZESEN = 2336 m

Költségek: (amit legalábbis felírtam):
- foltozó: 2 EUR
- vásárlás (banán, kenyérféle, konzerv, alma) 6,9 EUR
- Berga: 1 Isostar + 1/3 l üdítő 5,5 EUR
- Le seu d'Urgell: Hostel Avenida ** 34 EUR
ÖSSZESEN 48,4 EUR