12. nap

14. nap

2006. augusztus 7, hétfő - 13.nap
Még mindig nem akart elmúlni a rossz idő; ködös, csöpögős időben ébredtünk és voltunk kénytelenek nekivágni e napunknak is, egyből az Andermattból induló Oberalppassnak. Erőt adott a bennünk élő remény, hogy a hágó után következő hosszú gurulással kimegyünk a felhők alól és talán melegebb régióba érünk. A Splügenpasson átjutva, Olaszországban, 300m alacsonyan pedig már csak meleg lehet! - bizakodtunk.
A házban a reggeli összepakolás során kínunkban azzal poénkodtunk, hogy ennyi eső után indíthatnánk egy esőruha modellt új márkanévvel, valami esős svájci hágó nevével, pl: Susten, vagy Sanetsch. Mivel ébredés után az ablakon kinézve megállapítottam, hogy szitál az eső, mikor kiléptünk a házból, Péter cinikusan jegyezte meg az erősebb esőre: "-Elég hevesen szitál!" J
10 órakor, - mint észrevettem - elöl picit kiszakadt esőnadrágban és persze esőkabátban hagytam el száraz lakhelyünket. Óvatosan, kényelmesen hajtottunk végig Andermatt központján, nem tudom miért a "Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp hopp, jön Vuk" dallamot dúdoltam. A kisváros központjában bevásároltunk, majd kényelmes tempóval nekivágtam a 2044m magas Oberalppass 10km-es emelkedőjének. Péter még bringaszerelőt keresett; abban maradtunk: a nap folyamán - kevesebb útközi megállása miatt - úgyis utol fog érni.
Eddig egyszer hajtottam fel erről a hágóra, akkor (2001-ben) csodásan sütött a nap és szép kilátás nyílt a völgyre a Furka hágó felé. Nagyon nem akartam sietni, megizzadni, emiatt is többszöri megállást terveztem fölfelé-menet. A házakat elhagyva mindenfelé fehérséget láttunk, hamar belehajtottunk a felhők közé; alattunk-mellettünk felhők úsztak. Először a kisváros búcsútábláját örökítettem meg: "-Auf Wiedersehen! Danke" Hiába vártak volna vissza, morcosan gondoltam rá: "-Ide vissza ? Ilyen idő után mi csábítana vissza? Köszönhetitek is, hogy ilyen időben itt maradtunk!" Itt mintha sosem tudna igazán meleg 28-30 fokos idő lenni több napon át.
A legközelebbi fotó csendélet volt: valóban csendben le is filmeztem a felhők mozgását, a magányos fenyőt, ködből előbújó autót, majd az érkező Pétert. Volt hangulata a képnek - akár csak 1998-ban, amit Laci filmezett a szlovák Certovica hágón! Sajnos - bár nem siettem és az előző nap bevált szerint (alul csupán bringanadrág és afölött az esőnadrág) öltöztem - mégis alaposan megizzadtam; fölül. Karom hol az esőkabátból kidugni esett jól, hol meg visszahúzni. Péter - talán bringája miatt, vagy nem tudom - most inkább mögöttem hajtott; én viszont miután már úgyis teljesen megizzadtam, az eső elől menekülőre is fogtam. Siettem a hágó tava mellé épített, fedett, védett félalagút, ún. galéria alá. A kijáratától már látszott a hágó, és a szelet is éreztük már: kelet felé fújt a szél; sőt talán arra mintha világosabb is lett volna! Reménykedtünk! Nem akartunk sokat tökölni, mert izzadtan a szélben könnyen meg lehet fázni, ezért gyorsan a fél kilométerre levő hágóra siettünk. Jobb híján egy étterem kinti, fedett részéhez húzódtunk be: ott is hideg volt, de legalább szárazban elő lehetett keresni / venni a meleg téli sapkát és a szabadidőnadrágot. Mellkasomhoz egy száraz mezt nyomtam be. Kb. 5-6 fok lehetett.
Ahogy előző nap is nagyon bevált, a hátizsákot levettem a málháról és a hátamra téve, a lejtőn azzal is tartottam melegen magam. Mire felöltöztünk, az eső el is állt, jobban ráértem körbefilmezni, fotózni. Nagyon érdekes volt, amilyen gyorsan suhantak keresztbe a felhők. Élveztük!
12:15-kor vágtunk neki az Oberalppass hosszú lejtőjének, melyen azt reméltük, hogy fokozatosan kigurultunk a rossz és hideg időből. Az első kilométerek még egy sorozatosan szerpentines szakasszal indultak és mivel vizes is volt, bringáink meg felpakoltak; óvatosnak kellett lennünk. Már itt sem fogtak túl jól a fékjeim, így néha át-átsodródtam a túlsó sávba, vagy nagyon drukkoltam, hogy időben lelassuljak.
21 km után értünk az 1143 m magasan fekvő Musterbe, ahol láttam is bringaboltnak tűnő műhelyt, boltot, ám végül nem álltam meg. Vacilláltam is még rajta, hogy nem illett volna-e legalább egy picit Péterrel együtt megállnom…..(mivel korábban beszéltünk róla, az úgyis egyértelmű volt számomra, hogy mivel ő kevesebbet pihen útközben, estig utol fog érni.) Muster / Disentis-ben a hőmérőről leolvasott 12 fok azt sejtette, hogy a hágón lehetett vagy 6 fok. A következő kilométerek hol enyhe lejtéssel, hol síkon folytatódtak; meg is álltam fölülről levenni egy réteg ruhát. Az Oberalppass környéke visszanézve az még szürke esősnek tűnt, ám előrefelé változatosabb felhőzet és világosabb színek bíztattak. Térképem át sem lapoztam, így pontosan nem tudtam, meddig kell még gurulnom, hajtanom. Bár a vége felé már folyamatosan nyomni kellett a pedált, néha még egy kis ellenszelet is kaptam. Az Ilanz előtti utolsó 10km-t már éhesen, kedvetlenül, saját zsíromon tettem meg. Az út sem lejtett eléggé, türelmetlenné is váltam, hogy mikor érek már oda, ugyanakkor addig már nem akartam megállni enni. Mivel ott, elágazással úgyis másik útra gondoltam térni, ideális volt hogy ott tartsak pihenőt.
Ilanz és Bonaduz között két út közül választhattam: a főút a Rajna folyóvölgy északi oldalán úgy tűnt, hullámozva vezet, míg a jobboldali szintén hegyoldalban haladt, de a nem túl részletes térkép alapján úgy tűnt, hogy talán kevesebb hullámzás lesz benne. Mivel Bondauz alacsonyabban volt, mint Ilanz, azaz összességében még inkább lefelé haladtam, ráadásul az idő is nagyon szaladt, nem hiányzott volna felesleges emelkedő. Előző este és ezen a reggelen is még úgy terveztük, hogy sötétedésig hajtva át akarunk jutni Olaszországba és már melegben verünk sátrat. Egyre nehezebbé, feszesebbé vált ennek teljesítése, ám volt még idő: úgy gondoltam: 16 órára érek Bonaduzba, fél 8 tájban Splügen faluba és fél 9-ra a hágóra.
Ilanzot elhagyva az út 3-4 km múltán barátságos, legelős hegyoldalban kapaszkodni kezdett. Haladni akartam, hamar Bonaduzba érni, ezért nem hiányzott! Tovább vetkőzhettem; alul rövid bringanadrágot vettem fel. A terep, a hegyoldal egyre meredekebb lett. Az utolsó kilométer zárt lombos erdőben vezetett, tekergett. A lejtő szintúgy, ám egy idő után a fák közül szakadékos, vadregényes katlanra láttam rá…"-Vajon mi következik?"
Utam a szemközti, sziklás részre egy keskeny, vas hídon vezetett át, ahonnan már látni lehetett, hogy a folytatás még vadregényesebb lesz. Az út szinte függőleges, 200-300m magas sziklafalak oldalában haladt tovább; alatta, a mélyben a Rajna csobogott, a háttérben pedig egy 2000m feletti hegy tetején láttam valamennyi havat. A csodálatos tájon 2-3-szor is megálltam több felé fotózni, filmezni, nem törődtem az idővel. Nem az érdekelt, hanem a jelen szépségének örültem. Nem gondoltam volna, hogy ez a névtelen, ismeretlen mellékút ilyen szépségeket tartogat! Jól választottam.
16:15-re 4-5 km-es lejtőn értem Bonaduzba; az utcai hőmérő 19 fokot mutatott. Utam itt végre délnek fordult; és úgy is tűnt, mintha arrafelé már szakadoznának a felhők, itt-ott napfény szűrődött be.
Thusis felé enyhe hullámzással haladt az út; akadt pár kilométernyi lejtő, de emelkedő is; összességében jól haladtam; és az időt is jobbnak, melegebbnek, derűsebbnek éreztem. A kisváros előtt egy parkolóban félreállva töltöttem fel energiakészleteimet, hogy bírjam a várost követő emelkedőket. Erre is jártam már korábban (2005), akkor ellenkező irányban gurultam; érkeztem a San Bernardino hágóról. Közepes meredek emelkedőn hajtva érkeztem a Via Mala szurdokba, a 3-400m magas sziklafalak közé. Itt még jobban bírtam erővel, ám pár kilométerrel feljebb a Rofaschluchtban már nehezebben küzdöttem meg a meredekséggel. A Via Malából kiérve a völgy kicsit kinyílt, az út is engedélyezett pár sík kilométert. Andeer (981m) végén újabb rövid pihenőt tartottam; müzliszeletet és csokit falatoztam. Péternek hiába küldtem újabb sms-t, válasz nem érkezett; azt sem tudtam, merre jár, ha egyáltalán halad. A Rofaschlucht emelkedője lankás szerpentinekkel, majd 8-10%-os meredek résszel folytatódott; néha a nyeregből is kiálltam. Egy szakaszon - nem értem miért - relatíve elég nagy forgalom haladt, pedig az utamról még láttam is az autópályát, amit inkább ajánlottam volna az autósoknak. Érdekes volt, hogy az út mellett hosszan annak széléhez rögzített, a levegőbe logó vasrudakból álló "járda" lógott, melyen a turisták korláttal védve nézhettek a lábuk alatt / mellett zubogó víztömegre.
A szurdokból kiérve már a splügeni fennsíkra értem fel: síkon, illetve lankás emelkedőn még kb. 5-6 km-t kellett a településig hajtanom. Kedvező szélben gyorsan suhantam. A felhőzet vegyes volt; darabos, de itt-ott az esőt sem lehetett kizárni, (ráadásul 20 óra is elmúlt, így szürkülni is kezdett), így nagyon vacilláltam, hogy megpróbálkozzam-e a Splügenpass-szal. Részben a szürkület, részben az döntött a hágó előtti sátorverés mellett, hogy nagyon ígéretes hágónak olvastam, sokat vártam tőle. "-Vétek lenne, szürkületben, sötétben letudni egy csodálatos hágót!" - gondoltam - "-Korai indulással belefér a másnapba is!"
Splügenben - ahogy reméltem - a falu szélén akadtam kempingre. Természetesen a recepció már bezárt, így csak a sátorállítással kellett törődnöm. A kempinghez tartozó épületben - ahol a mosdók, mosási lehetőség, közösségi szoba, stb is volt -, klassz meleg fogadott. Odakint a hőmérő 1 9-kor 13 fokot - lefekvéskor 1 11-kor (csillagos ég mellett) 8 fokot mutatott.
A kempingben még el sem kezdtem felverni a sátram, amikor Péter sms-ben végre életjelet adott magáról (20:33): "-1000m-en vagyok Andeernél. Kezd esni, asszem nem jutok ma át. A bicaj sem tökéletes. Holnap hol alszol?" Bár én kissé kedvetlenséget éreztem az üzenetből (rossz idő, nem hibátlan bringa és elmaradás, valamint külön tekerés), örültem, hogy válaszommal - várom a splügeni kempingben - jobb kedvre deríthettem Pétert.
Nem sokkal sátorállítás után én is kaptam egy kis esőt, ám ez negyed óráig sem tartott. Noha Svájcban jártunk, a zuhanyozás megoldása nagyon meglepett: 1 SFR érme nélkül nemhogy a meleg víz nem folyt, de semmilyen sem folyt. Szerencsére találtam megfelelő érmét, így tisztán bújhattam hálózsákomba. Péter 1 10 tájban érkezett meg; bringáját félig sikerült megjavítani, de a maradék szerelést - úgy tűnt - már ő maga meg tudja oldani - mondta. Másnap reggel azzal kezd: 1 óra alatt meglesz.
Szép és meleg, ismét nyári meleg időt várhattunk másnapra.

Adatok:
Oberalppass (11:55 - 12:15) TM: 1:10:21 DST: 10,35 SAV: 8,82 AVS: 8,82
Ilanz (14:10-35) TM: 2:58:33 DST: 59,4 SAV: 27,2 AVS: 20,0
Bonaduz )16:15) TM: 4:14:00 DST: 79,2 SAV: 15,74 AVS: 18,7
Thusis vége, körforg (17:50) TM: 4:57:00 DST: 93 SAV: 19,25 AVS: 18,9
Sulfer See TM: 6:34:53 DST: 112,48 SAV: 11,94 AVS: 17,1
Splügen falu, kemp. (20:20) TM: 6:57:43 DST: 118,51 SAV: 15,84 AVS: 17,0 TR/D: 119,86 MXS: 51 ODO: 106318,1

Szintemelkedés:
- Andermatt - Oberalppass 2044 - 1444 = 600 m
- Ilanzig kis hullámzások 50 m
- Bonaduzig 250 + 50 = 300 m
- Thusisig 50 m
- Thusis - Splügen 1450 - 700 + 50 = 800 m
ÖSSZESEN: 1800 m

Költség:
- Andermatt vásárlás a Coopban 20 SFR
- Andermatt: pékség 7 SFR
- Bonaduz: pékség 4 SFR
- THusis, vásárlás 6 SFR
- Splügen, zuhany 0,5 SFR
ÖSSZESEN: 37,5 SFR

12. nap

14. nap