11. nap

13. nap

2006. augusztus 6, vasárnap - 12.nap
7:10-kor óracsörgéssel csepegő esőre ébredtem. (Bezzeg este még derült volt az ég) Mire elkészültem, lassan elállt, össze is tudtam csomagolni, de persze attól, hogy már nem esett, vizesen tudtam csak elrakni a sátrat; szerintem 2 kg-val legalább nehezebb volt. Még a sátorból a következő sms-t küldtem Magyarországra: "Elegem van Svájcból! Ma is esőre ébredtem + a hideg miatt a hálózsák alatt 3 hosszúujjút kellett vennem + 2 nadrág + hosszú bringanadrág. Ha nem csúsznánk tovább, holnap este / du Olaszo-ba érünk!"
A kemping mosdórésze is nagyon elegáns, rendezett volt; bőven tudtam még tölteni a mobiltelefonjaim akkujait is. Persze az árat is elkérték az éjszakáért: 26 SFR-t fizettem (kb. 18 EUR) érte.
Az időjárásra, illetve a hidegre jellemző volt, hogy indulás előtt kulacsaimba forró vizet töltöttem - hogy minél később hűljön ki.
1 km alatt, mire a beértem a település központjába, ott már száraz volt az aszfalt, de az ég teljesen felhős. Fieschet elhagyva az út komoly emelkedésbe kezdett: kb. 8 fokban hajtottam, így fel is vettem a fejpántom; testemen természetesen meg is izzadtam. Novemberi idő volt, otthon ilyenkor már alig-alig bringázom; nemhogy párás időben és fölfelé; 1000m felett. Sajnos a faluban sem, és a következőkben sem találkoztam hőmérővel, pedig kíváncsi lettem volna. Ulrichenben láttam csak, fél 11-kor 10 fokot mutatott. Lábam még tekerés közben is fázott egy picirit; hihetetlen ! Apró mosolyogtató momentum volt, amikor egy szembejövő bácsinak intve ő - simlissapkájával együtt felemelte a fejét, ám a menetszél le is fújta azt. Vicces volt.
Idővel megint szitálni kezdett, így Niederwaldba érve sajnos fel kellett vennem az esőkabátot és az esőnadrágot is. Reggel még reménykedtem benne, hogy "-Áh hamar elmegy a rossz idő és az elmúlt napihoz hasonló lesz", ám az eleredő eső és előrefelé látott párás, csöpögős, trutyi idő fokozatosan foszlatta szerte szét reményeimet. Hiszen e napra be volt tervezve a Sustenpass és még este át akartam kelni az Oberalppasson, ám ilyen időben semmi kedvem nem volt a minden bizonnyal jéghideg Sustenpasshoz. "-Ha 1400m-en 10 fok van, akkor mennyi lehet 2224m-en ? 4-5 fok ?" Abban próbáltam bízni, hogy pár óra alatt csak eláll, vagy a hegyen (Furka) átkelve odaát, Andermatt környékén már szebb, tisztább idő lesz. Mindig bízni kell - így gondolkodtam.
Ugyanakkor a rossz idő miatt - amiben tekertem - a rohanásról, sietésről lemondtam: "-Megelégszem azzal is, ha esőmentesen meg tudom járni a Sustenpasst." - gondoltam. "-Ha azonban a túloldalt is esik, hagyom, hogy Péter hadd menjen, ha akar, de én lehet, hogy nem vágok neki. … "-Első alpesi túrájáról lévén szó, ő még lehet nagyon lelkes.. nekem ezzel szemben éppen az utolsó nagy alpesi expedícióm!" - gondoltam, bár az igazság - mint rájöttem - neki kevésbé jelent gondot a hidegben a tekerés. Jobban bírja.
Tekerés közben a rossz idő miatt magamban morogva, lehangolva elgondolkodtam, hogy érdemes-e Svájcba jönni bringázni. Korábbi nyári túráimat végiggondolva, mivel 2005-ben, 2006-ban is Svájcban alaposan kaptam a hidegből, úgy döntöttem: "Többet nem jövök Svájcba bringázni! Meglesz az összes 2000-es hágó; utána inkább oda megyek, ahol jól érzem magam és az időjárás is mellettem van: az pedig a francia- és olasz Alpok.
Két útközi megállásom is alagutak kijárata előttre, fedett helyre időzítettem; picit falatoztam, örültem, hogy ott nem esik; sms-t írtam, olvastam. Útközben egy dolog csalt derűt az arcomra: három spanyol lakókocsi előzött meg. Ők bizony csak az elmúlt, vispi kempingben látott három spanyol lakókocsi lehetett. Vajon feltűnt nekik is, hogy én vagyok az a bringás ? Ulrichen előtt is már kilométereken át síkon hajtottam; pici buckák akadtak csak. E településen 2001-ben már jártam; "Bezárult a kör" - "összecsatoltam" két túrát. Így - bár két részletből - de már teljesen ismertem a Rhone völgyet. Talán itt, vagy a következő faluban tábla jelezte elő, hogy a 10 perc bringázásra levő Oberwaldból mikor indul a következő autószállító vasút a Furka alagúton át Andermattba: 11 órakor!
Épp időben, 10:48-ra értem oda; a jegyvétel két perc alatt megvolt (12 SFR), így még várhattam is. Ködös, gyenge esős novemberi idő volt. Ahogy álltam és vártam, fejemre jobbnak láttam a kötött sapkát elővenni. Amint percek múltán megérkezett a vonat, a lejött kocsik után az átjutni készülő autók azonnal felhajthattak a szerelvényre. Bringásoknak és motoroknak egy félkocsi hosszúságú fedett vagon állt rendelkezésre. Sajnos a két motoros betolatás közben büdös benzinbűzt pufogott a kocsiba. Mérges lettem, azt gondoltam, hogy talán kézzel is be lehetett volna tolni oda.
A vonat menetideje kb. negyed óra volt; ebből kb. 10 percet a hegy alatt haladtunk. Sajnos a túloldalon, Andermatt völgyében is párás, éppen eső utáni, csúnya idő fogadott; olyasféle amivel kapcsolatban Péternek megüzentem, hogy ilyen időben kihagyom a Susten hágót; és várok vele másnapig. Talán a felhőket lehetett jobban külön-külön látni; ezért bíztam benne még egy szikrányit, hogy hátha javul még.
Sík, illetve lankásan lejtő úton hajtottam Andermattig, ahol a kemping szinte üresen állt, néhány hegymászóbolt és pékség viszont vasárnap ellenére is nyitva volt, így nem okozhatott gondot a későbbiekben a kajavétel. Néhány sms után sikerült Pétert is megtalálnom a városka északi végében levő Tourist Office-nál. Nem is kellett egymást győzködni a szállást illetően: sátrazás helyett mindketten a házban alvást favorizáltuk. Felírtunk pár címet a Péter által mutatott kiadó szoba listából, majd elindultunk felkeresni őket. Az első téves volt, a másodiknál nem találtuk otthon a háziakat, ám a harmadiknál sikerrel jártunk. A főútcáról nyíló mellékutcában, átlagos három szintes házban szimpatikus középkorú nővel beszéltünk (angolul). Először meglepett az ár (59 SFR), ám amikor kiderült, hogy ez két főre vonatkozik, nagyon is megfelelt. Euróba átszámolva így az ára: 20 EUR/ fő / éj.
Vizes ruhában voltunk kénytelenek lecuccolni, ám utána végre meleg és száraz ruhát vehettünk. Egyelőre nem gondoltam a Susten hágóra; nyugis, pihenős, nézelődés, jegyzetelős délutánra gondoltam. Jól esett meleg ruhában sétálni indulni. Az időjárás "közreműködése" eredményeképp így talán az első olyan napközi óráink következtek, amikor nem siettünk sehová.
A rossz idő és program csúszás miatti bánatomban vásárlással akartam magam kényeztetni: valami jófajta meleg ruhát venni! Persze végül mégsem mentem bele igazán drága vásárlásba; mindössze egy pár meleg sí-, vagy hegymászó-zoknit (12 SFR) és egy 5 hágót képekkel bemutató füzetecskét (10 SFR) vettem a péksütik (délutánra 6, a későbbi túrára 4 SFR-ért) mellett. Egy mindenes boltban pedig - később nagyon bevált - szárított trópusi gyümölcsöt, üdítőt és gyümölcsjoghurtot vettem.
1 2-re értem vissza a házhoz. Mire befejeztem ebédemet, az ablakon kinézve picit optimistább lettem az eget szemlélvén. Lehetett látni, ahogy a felhők szálltak, észak - a Susten hágó - felé pedig világosabbak voltak a fellegek. Rám is hatott Péter elszántsága, így eldöntöttem: nekivágok a 2224m magas Sustenpassnak, utolsó 2200m feletti alpesi aszfaltos hágómnak.
Péter még ledőlt pihenni; 1 4-re tervezte indulását, ám mivel hideg, nedves emelkedőn időnként szeretek megállni - Péter viszont alig - én már 1 3-kor útnak terveztem indulni. Mire összecuccoltam, elkészültem és készen álltam, ahogy kiléptem az ajtón, már szitált az eső és a felhőzet képe is romlott valamelyest, ám ekkor már nem állíthatott meg. Mivel előtte észak felé bíztatóbb időt láttam, ebben reménykedve hajtottam át Andermatton és gurultam a hágóút töve, a 916m magan fekvő település, Wassen felé. A szurdokvölgyben tekergő út többször alagútban vezetett, ám közte sajnos eső áztatott, én pedig túl sokáig vártam a kamásli felvételével, így mire végül felvettem, cipőm be is ázott.
Az út, a völgy Göschenen után lett valamelyest világosabb, a felhők különállóak. Észak felé láthatóan jobb idő volt, talán 50km-rel északabbra az sem kizárt, hogy jó idő lehetett.
Wassenben picit még szitált az eső, de érezhetően melegebb volt; igaz Andermatthoz képest 500m-rel mélyebben.
A kormánytáskámon levő hágódiagram szerint a Sustenpass keleti emelkedője 17 km hosszú és átlagosan 7,5%-os meredekségű. Végig egyenletes meredekség jellemezte, mindössze 2 km lehetett 6%-os, a többi 7-8-9%-os, 1,5 km pedig 10%-os.
Az emelkedő fél - egy kilométert a völgy oldalában vezetett, utána viszont egy sziklaszoroson, sziklákban, alagutakban hamar nyugat felé fordult. Az izommunka, valamint az elállt eső miatt is megálltam vetkőzni: alul csupán hosszú bringanadrágban, fölül mezben, hosszú mezben és polárban hajtottam. Az erdei út olyan hangulatú volt, hogy akár a Tátrában is vezethetett volna; nyílt barátságos fenyőerdei völgy volt; a hegysor tetejét felhő rejtette. Kb. 5 percenként találkoztam autóval.
3 km hosszan tartott az esőmentes szakasz, ám mivel csak picit szitált, egyelőre nem akartam megint az izzasztó esődzsekiben hajtani. A fák hamar elmaradtak; utána legelős jellegű volt a völgy. A 8. km-nél, mivel onnan még 10 km állt előttem - álltam meg egy kis szusszanásra, pár falat nassolásra. Egy oldalról nyitott, felülről fedett - mezőgazdasági gépek - garázsának védelmébe húzódva ettem müzliszeletet és élveztem a trópusi szárított gyümölcs-falatokat. A kulacsomban levő víz még éppen iható hőmérsékletű volt. "-Péter vajon most kezdi a Sustenpass-t ?" - gondoltam, hiszen kb. egy órával utánam késült Andermattból is indulni. Egy óra hátrány épp a hágóút kb. első 8km-ét jelentette.
A meredekségdiagramon hiába változott esetleg 6-ról 8%-ra, vagy fordítva, vagy 7 és 9% között a meredekség; alig éreztem. Úgy tűnt, mintha végig egyenletesen meredeken emelkedett volna. Mindössze a legelején éreztem a picivel lankásabbat.
A 8. km-nél 1500m-en jártam; még 724 m állt előttem. Kajálás közben a völgyet és a szemközti hegysort nézve, folyamatosan változott a láthatóság: hol tisztult és már-már látszott egy-egy alacsonyabb csúcs, máskor pedig a hegy elé felhőcske szállt, így az deréktől fölfelé "eltűnt". Az eső még mindig nem akart elállni, ám szerencsére bevált öltözetben hajtottam: alul a hosszú bringanadrág, fölötte az esőnadrág. A bepárásodás, mozgás tartotta melegen a lábam, viszont a lejtőre legalább izzadtsággal nem vizeztem be a melegítőnadrágot.
6 km-rel a tető előtt - az emelkedő 2/3-ánál, jobbra átlósan havas csúcs tűnt elő, ám két kanyar és egy kis kőalagút után már teljesen kopár, köves, élettelen völgyben haladt tovább, a korábbitól fél kilométerrel délebbre. Időnként hátra-hátranéztem: vártam Péter esetleges felbukkanását, ám még hiába.
Az utolsó 6 km-n belül járva, hosszan jól látszott az út előrefelé; 2 km múlva a völgy végén balra haladva, havas csúcsok alatt emelkedett tovább; majd tűnt el a felhők között; teljesen belement a nagy szürkeségbe. Arra a felhők is sötétebbek voltak; ott volt a legcudarabb, ám az út utolsó harmadában járva itt már eldőlt bennem: innen már nem fordulok vissza! Az eső miatt - nem tudom honnan jött - a "Dauerregen" / tartós eső szócska szaladgált a fejemben.
A völgy itt engem nagyon emlékeztetett a Furka hágó keleti emelkedőjének végére. Csendben, esőben, szürkeségben nyomtam a pedált; nem fáztam, nem éreztem fáradtnak magam; tulajdonképpen nem volt gondom. Inkább talán csak megbújt bennem, hogy fölfelé még elvagyok a meleg testemmel, ám a lejtőn hogy mi lesz….. Bíztam benne, hogy sikerül majd jól beöltözni. A völgy végi balkanyar környékén jól esett egy szembejövő autós bíztató dudálása. Feldobott; lelkesebbé tett. Ezzel szemben viszont érdekes volt, hogy a balkanyar előtti kb. utolsó kilométeren komoly ellenszél késztetett küzdelemre. Az alagút kijáratánál meg is álltam szusszanni egy picit, mert kifárasztott: be is kaptam pár falat szárított gyümölcsöt. Az alagút védelméből jó fotót és filmet készíthettem a szürke, zimankós időről.
Éppen itt az ellenszeles szakaszon volt 9%-os az emelkedő; nem véletlen, hogy itt komoly izommunkára volt szükség. 1900m felett járva nem lehetett több 6-8 foknál, nem csoda, hogy fejemen is szorosabbra húztam a fejvédőt, illetve karomra is ráhúztam már mindkét hosszúujjút. Egy hegyi patakocskánál 4 birkával találkoztam: ahogy megálltam, hogy lefotózzam őket, a hím merően nézett, méregetett. Még közelebb is jött. Az állatok viselkedését nem ismerve nem tudtam, hogy megtámad-e, de nem bántott.
A balkanyar után még nem, ám kb. 1 km-rel előrébbről hátranézve kék esőruhás bringás tűnt fel, kb. 1,5 km-rel mögöttem; úgy hittem, hogy Péter. Hatott is rám, mert igyekvésre késztetett, illetve vacillálásra is: számít-e, ha utolér és megelőz, vagy sem ?
Jó iramban, lendületesen pedáloztam és találkoztam egy másik elszánt kerekessel. A fiú közepes nagyságú csomaggal hajtott a hágóra; oda is szóltam neki: "-Schönes Wetter?" - Szép idő ?
Utam az utolsó kb. 2 km-re, immár szerpentinúton ért be a ködbe, felhőbe. Nem is lehetett látni, hogy meddig tart még, csak a kilométerszámláló alapján sejthettem, hogy még mennyit kell hajtanom. "-Vajon Péter mennyivel lehet mögöttem?" - gondoltam. "-Ha túl közel, akkor megállhatnék és mondhatnám: Legyen jó napod, érj fel elsőnek! Vagy picit gyorsítva első pozícióban a hágóra érni" - morfondíroztam. Nem volt kedvem versenyezni, a saját ritmusomnál erősebben robogni.
Ahogy messziről látszott a szürke felhő, annak megfelelően jobban is esett az eső a szerpentinen. Nem tudott érdekelni! A célhoz közel már visszaszámoltam: már csak egy megállás, fotózás, filmezés. Végül meglepetést okozva a 18 helyett már 17,5 km-nél a hágó szintjét jelző alagúthoz értem. 16,8 km-nél már tábla jelezte, hogy sífelvonó van a közelben. "-Lehet, hogy felértem; mindjárt megérkezem?" - gondoltam. Az alagút már jó jel volt; a túloldalán pedig szintén sűrű ködben megleltem a házat és egy útjelzőtáblát is a lejtő előtt (18:03): Meiringen 31 km "-De hol van a hágótábla?" - nézelődtem körbe, ám továbbgurulva a "Meiringen" tábla hátulján meglett a jelzés: Sustenpass 2224 m
Szerettem volna hőmérőn látni, hogy hány fok volt, de a zárva levő épületen nem találtam. Talán 4-5 fok lehetett. Gyorsan csináltam pár önfotót, egy-két képet ködből előbukkanó világító autókról, majd gyors videózás után már siettem is vissza az alagút védelmébe a lejtőhöz felöltözni. Éppen a hideg miatt gondoltam úgy, hogy egészségügyi szempontból feljutni egyszerűbb, mint egészségesen lejutni. Akkor könyvelhetem el sikerként a Sustenpass leküzdését, ha a sikerül egészségesen hazaérni. (Akár a hegymászóknál)
Mellemhez Moira aláöltözetet raktam, fejemre meleg sapkát, felsőtestemre az eddigiek fölé szélfogó mellényt vettem, alulra pedig melegítőnadrágot. Mindössze a hátam miatt aggódtam…"-Hogyan tartsam melegen?" - rövid tanakodás után meg is lett a válasz: a csomagtartóra rögzített hátizsákot vettem a hátamra, így az melegen is tartott. Nagyon bevált! 18:20-kor indultam neki a lejtőnek, ahol az első 3 km a szerpentinen, felhőben vezetett. Óvatos is voltam! 4 km után már a korábbiakhoz képest is tisztább kép nyílt a völgyre, majd a völgy megtörése előtt. Péterrel meglepőmód fentről a 7. km-nél futottam össze; intettem oda neki. Szerintem mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy ilyen időben nem várunk egymásra. Ráadásul neki onnan még kb. 50-55 perc lehetett a felérés; összességében az én felérésemhez képest kb. 70-75 perccel később tudhatta magát a Sustenpasson.
Wassenhez közeledve fokozatosan egyre jobban éreztem a hideget, így apróságokkal, izomfeszítésekkel, rugózással tartottam magam melegen. Kb. 18:55-re értem le a völgybe: "-Végre emelkedő jön és így meleg! Nem fogok fázni!" - ritka dolog, hogy az ember örül a kaptatónak. Itt már az eső sem esett; a völgy fölött is szakadozottabb volt a zárt felhőtakaró.
Göschenenig csak időnként emelkedett még, ám a faluban aztán megkezdődött. Az autópályát, hogy elkerüljem, a kis útra kellett térnem. Később persze már csak egy út maradt a szurdokvölgyben, így az erős forgalomban kellett hajtanom. A szerpentines emelkedőn már a dzsekit és esőnadrágot levébe pedáloztam; a szélfogómellény viszont jól jött.
Lendületem és a korábban magamhoz vett energia a kaptató - Wassen és Andermatt közti bő - 500m-s szintkülönbség feléig vitt; utána szükségem lett 1-2 megállásra, 3 km-rel Andermatt előtt péksüti evésre is. Talán elfáradtam, vagy az eléhezés határára jutottam, vagy megtette a hatását a sehol sem lassulós tempó.
20:10-re érkeztem meg Andermattba. Az utolsó épület, az egybe épült benzinkút és szálló együttesének oldalában talált hőmérő 10 fokot mutatott. A Furka és Oberalppass felé egészen kitisztult az ég. Ugyanakkor az elmúlt éj és az azt követő (e napi) reggeli eső is azt erősítette meg: a másnapi időjárásra vonatkozóan semmit sem jelent, ha este szép az idő.
A házba visszatérve jóleső forró zuhanyt vettem; úgy sejtettem: megmaradt jó egészségem. A sikeres Susten meghódítás után örömmel hívtam telefonon anyuékat, majd a térképen a másnapi kilométereket számolgattam. Jó hír volt, hogy a Susten leküzdésével nem volt egetverő a csúszásunk: úgy számoltam, hogy:
Másnap, hétfőn az Oberalppasson, Thusison és a Splügenpasson eljutunk Chiavennáig (végre melegbe!), majd kedden meglesz az Apricapass, Mortirolo és a Val Bighera hágó, szerdán Edolóból indulva átkelünk a Goletto di Crocettén, majd esti vonatozással a másnapi Jaufenpass tövéig vonatozunk. Végül pedig csütörtök - utolsó nap - reggelén letudjuk a Jaufenpasst, az utolsó olasz hágót és utána hazautazunk. "-Ha tudjuk ezt tartani, mindössze a három osztrák kétezres, a Küthai, Silvretta és a Zillertaler höhenstrasse marad ki." - szűrtem le - "-Oda már három napra bármikor vissza lehet térni!"
Péterre várva olvasgattam egy kis - délután vett - svájci napilapot: döbbenetes hír állt benne: a Tour de France győztese doppingolt! A meteorológia Svájcra nagyon szokatlan hideget jelzett előre; félre is tettem az újságot emléknek: St Moritzra csúcshőmérsékletként 11 fokot, a Santis csúcsra 2-3 fokot, Chur-ra 17 fokot.
Péter 21 óra után ért haza. Mivel bringáján nem tetsző hangokat hallott, mobiltelefonnal 1 8-ra állítottuk be az ébresztőt; reggel bringaszerelővel akarta kezdeni a napot.

Adatok:
Oberwald (10:49:11:00) TM: 1:29:50 DST: 23,76 SAV: 15,8 AVS: 15,8
VONATÚT…
Andermatt TM: 1:53:00 DST: 31,5 SAV: 20,0 AVS: 16,7
Wassenban óranullázás !!!!
Sustenpass, 2224 m (18:02-20) TM: 1:58:30 DST: 17,49 SAV: 8,85 AVS: 8,85
Wassen, 916 m (18:52) TM: 2:26:53 DST: 34,77 SAV: 36,5 AVS: 14,2
Andermatt, 1444 m TM: 3:27:30 DST: 45,27 SAV: 10,4 AVS: 13,1 MXS: 53 TR/D: 88,35 ODO: 106198,2

Szintemelkedés:
- Oberwaldig = 1350 - 1079 + 60 = 331 m
- Wassen - Sustenpass = 2224 - 916 = 1308 m
- Wassen - Andermatt = 1444 - 916 = 528 m
ÖSSZESEN: 2167 m

Költség:
- Fiesch, kemping 26 SFR
- Oberwald, alagútvonat 12 SFR
- Andermatt: pár meleg zokni, hágófüzet 12+10 SFR
- Andermatt: egyéb vásárlások kb. 10 SFR
- szállás: 30 SFR
ÖSSZESEN: kb. 100 SFR

11. nap

13. nap