7. nap

9. nap

2006. augusztus 2, szerda - 8.nap

5:45-kor csörgött az óra, hogy 3 7-es indulással az enyhén lejtő úton 9-re Grenoble-ba érjünk; vonatunk Annecybe 9:26-kor indult. Sikerült gyorsan elkészülni, ahogy kértem, 6:45-kor útnak tudtunk indulni, sőt előtte még két müzliszeletet is meg tudtam enni; útközben még folytattam….
Az első 7-8 km-t már ismertük elmúlt napról; picirit lejtett csak; 26-28 km/ó-s tempót diktáltam. Tudtam, hogy ennél gyorsabb szakaszokra van szükség a vonat elcsípéséhez, de igazság szerint nem számolgattam, hogy mi lenne, ha 25-30 km hosszan pl. 35-40 km/ó-s sebességgel tudnánk haladni. Livet települést követően viszont meglepőmód hosszú, kellemes lejtő völgy kezdődött a Romanche folyó mentén.
Már az is nagyon jó volt, hogy 10-15 km-t 40 km/ó körüli - fölötti tempóval tudtunk megtenni, ám rövid sík szakaszoktól eltekintve tovább folytatódott ez. Körülöttünk a hegyek sorra alacsonyabbak lettek, mind inkább lombos erdőkkel borított és kb. egy óra tekerés / gurulás után végre a Nap is ránk sütött. Levetkőzhettünk.
Vizille-nél értünk síkra, értünk ki a völgyből; ekkor fordultunk rá az észak-déli irányú, sokkal szélesebb észak-déli irányú völgyre, melyben Grenoble is található. Előző völgyünkkel szemben, Grenoble felé hajtva tőlünk balra a csodás szépségű Chartreuse 1700-2000m magas hegyeiben gyönyörködhettünk. Lenyűgözött! A korábbiakhoz képest egyedi alakja volt. Másik völgybe érve, Grenoble felé hajtva közepes ellenszél lassított; sebességünk 22-23 km/ó-ra esett vissza, így ismét jobban kezdtem nézni az órát, sőt a város főútja mentén, a bringaúton is kapott piros közlekedési lámpás megállások miatt el is gondolkodtam: Mi lenne, ha nem sikerülne könnyen megtalálni a pályaudvart? A főút mellett végig kiépített bringaúton hajtottunk; hosszan elhúzódott a külváros. Furcsa volt a kis forgalom; meglepett! A táblákat is figyelve, de hosszan megérzés alapján is haladtunk. A 1:200:000-es térképről annyit azért ki lehetett venni, hogy a belváros környékén lesz a pályaudvar. A centrumot érezve előbb egy csinos lánytól érdeklődtünk, ekkor tudtuk meg, hogy a pályaudvart a táblák franciául GARÉ-nak jelölik. (vagy a vasúttársaság neve az?). Mikor legközelebb megkérdeztük, még 25 percünk volt a 9:26-os vonat eléréséig. Gondoltam is: Jó lenne 2-3 km-n belül odaérni, mert különben.... Tudtam, hogy eltévedés, keresgélés már nem fér bele az időnkbe. Fel is merült bennem, hogy: "-Csak nehogy utóbb baj legyen a kb. 2*2 percnyi fotózás és videózás miatti megállásomból. Annyira szépen voltak a hegyek, hogy mindenképp meg akartam örökíteni a Chartreuse hegységet.
Az egyik nagy kereszteződésben megkérdezett férfi már közelre mutatta a pályaudvart. Szerencsére könnyen meg is találtuk, ám már csak kb. 15 percünk volt a vonat indulásáig. Zavart, hogy izzadtan kellett beállnom a jegypénztárhoz váró sorba. Életemben először most készültem francia vonatozásra. Olaszországhoz hasonlóan itt is egy sorban álltak az emberek, majd mikor felszabadult egy hely a 4-5 pénztárnál, a sorból ahhoz sétált oda a jegyvásárló. Külön egy ablakhoz ki volt írva, hogy ott angolul beszélnek, ám mivel sietni kellett, egy francia ablakhoz mentem, gondolván, hogy jegyvételnyit le tudunk kommunikálni. Így is lett. Grenoblet-ől kértem Annecy-be 2 jegyet + 2-t bringákra. Életkor 30 év felett. Fejenként 16,2 EUR-ba került a jegy; nem volt olcsó.
A vonatra mindössze pár percet kellett várnunk. Szép, elegáns, üveges, bársonyszékes szerelvény volt. A vonaton található bringás ikon melletti ajtónál tettük fel a bringákat; ugyanott télen síléceknek van hely. Megnyugodtunk: "-Hát ezt is elértük!" Már csak az volt a kérdés, hogy a jegyben benne van-e a bringaszállítás, mert én nehezen tudtam kiolvasni belőle. A kalaúznők egyike tudott angolul, a jegyeink rendben voltak, de azt mondta: "-Ez a vonat Genfbe megy, át kell majd közben szállnunk az előtte levőre!" Csodálkoztam: az meg hogyan lehet?
Kiderült: amikor féltávnál - Chambéryben - leszálltunk, a kalaúznők segítőkészen mutatták, hogy ugyanazon vonat előrébb levő kocsijai mennek tovább Annecybe. Így már világos volt! Az utat Péter még alvással, bóbiskolással, én jegyzeteléssel, nézelődéssel múlattam.
11 óra után értünk Annecybe, amiről semmit sem tudtam. Rövidre vetkőzés után a belvároson át hamar a tópartra jutottunk. Nem is sejtettem, milyen szép lesz majd az! Jóformán egy kevéssé érdekes Alpok-széli környékre gondoltam, ehhez képest a tópart a Locarnói, vagy Luganói délszaki tavakat idézték. Pálmafák, virágok, szép sétány, kis bájos hidacska, a befolyó pataknál, hattyúk, szép jachtok, park, környező, barátságos hegyek, stb..
Csodás volt: de jó lett volna ott, barátnőmmel időzni. De akkor ott, bringával is sajnáltam, hogy sietnünk kellett; várt Chamonix és - ha elérünk odáig - Svájc is. A tó északi partján - hol forgalmas kocsiúton, hol meg bringaúton - kerekeztünk tovább Menthon St Bernard felé, ahol a Col Buffy kis hágócska felé tértünk le. Mivel szép, barátságos és kifejezetten lankás, kb. 3% meredeken vezetett, meg is jegyeztem: a tó környéke is, de ez az emelkedő is kifejezetten nőbarát. Családot, barátnőt is el lehet hozni ilyen környékre tekerni.
A hágón szép, érdekes alakú hegyre, a Téte du Parmelanra (1832 m) kaptunk kilátást. Ahhoz képest mennyire nem gondoltam, hogy szépségek akadhatnak itt az Alpok szélén, ez is megfogott. Pár kilométer lejtőzést követően már szinte sík úton pedáloztunk Thones felé, ahová egy patak mentén, virágos kőkorlát mellett érkeztünk meg.
A park hangulatos volt, a környék szépen fel volt lampionozva, felzászlózva, -díszítve. Annyira tetszett a környék, hogy megint hiányoltam, hogy de kár hogy nem barátnőmmel sétálok ott, avagy de jó lenne Vele visszatérni. Be kellett érnem egy szűk fél órás telefonnal; hangjának örülhettem csak.
Kb. 14 óra tájban hagytuk el a kisvárost és míg én azt hittem, hogy St Jeanig még többnyire síkon hajtunk és csak onnan kezdődik a hágóút; nagyot tévedtem. Bár onnan vezet közvetlen út az Aravis (és észak felé a Colombiere) hágóra, az - egyelőre közepes meredekségű - emelkedés Thones végén megkezdődött és szinte végig így folytatódott; ráadásul sokat tűző napon. Nem élveztem, ám az vigasztalt, hogy legalább annál kevesebb szint marad a leágazás utánra. A táj azonban nagyon barátságos, tetszetős volt: alm, legelő jellegű, itt-ott erdőkkel is; az Aravis hágó felé felhőbe bújt (!!!) 2000-2400m magas csúcsokkal.
St Jeantól lankásabb úton, egy szurdok, sziklás völgy oldalában, lombos erdőben kerekeztünk la Clusazba, ami - meglepett - felkapott, csillogó-villogó, szép autókkal teli üdülőhelynek tűnt. Nagy élet volt! A la Clusazban kezdődő, igaz hágóút, kertes házak között kezdődött és füves, legelős domboldalon folytatódott. Míg én megálltam fotózni, filmezni, továbbhajtott, ám utána - igaz lassabban hajtott - elkezdtem üldözni, felzárkózni. Komoly erővel, izommunkával hajtottam utána, miközben jobbra elágazott egy másik kis hágóút, mi pedig már csak kb. 3-4 km-re voltunk az 1486m-es tetőtől. Amint csatlakoztam Péterhez, egy ideig még normál tempóval hajtott, ám utána érezhetően megint verseny kezdődött. Minek ? - nem értettem. Az előző 2km feszített robogás után egy kilométeren át még együtt haladtunk, ám aztán annyira érezni kezdtem az ízületemet, térdhajlatomat, hogy meg kellett állnom és csak rövid pihenő után folytattam óvatosabb tempóval. Az egészség az első!
Ahogy a telefonban is mondtam Mesinek: Péter versenyezni akar, én meg nem! Csomagjaink és bringáink között is volt súlykülönbség, illetve testtömegünk, így izomsúlyunk (mindkettő esetben az övé több) között is. Az én ízületeimet, izmaimat 100000km vette igénybe, az övét, kb. 20-30000km. Gondoltam is rá: "-Lássuk meg, majd ha ő is 100000km után teker emelkedőkön, hogy akkor hogy bírja...." (Ezt gondoltam akkor és ott!)
Az járt az eszemben, hogy ha így folytatja, célszerű lesz külön menni, mert nem tudom saját tempómat hajtani; feszélyez. (Végül a hideg svájci idő miatt így is alakult; a továbbiakban az emelkedőkön keveset hajtottunk teljesen együtt.)
15 órára értünk fel az 1486 m magas Aravis hágóra, ahol sok turista, autós időzött; nagy élet volt, sok ajándék, illetve étel-árus, plusz kerítés mögött legelésző tehenek is. Felhő takarta el a napot, picit a szél is fújt, így meglehetősen hideg volt. Hidegebb annál, mint lennie kellett volna.
Míg ajándékot vettem barátnőmnek, Péter megvárt, ám öltözésem közben nekivágott a lejtőnek, mondván, ott úgyis lassabb lesz. Bizony szükség volt a felöltözésre, mert még szinte polárban is fáztam. A Flumetig (910 m magasság) lejtő út első fele volt igazán meredek (fékeimet alaposan húznom kellett), az aszfalton több helyen a Tour de France kedvencek (Hushovd, David Montecutie) neveit olvashattuk. Szurkolók festették fel. A folytatásban sík, néhol apró nem jól eső bukkanós szakasz következett, ám a kisvárosba már lejtőn érkeztünk.
Míg - jobb híján - egy buszmegálló melletti padon ülve falatoztunk, egy anyuka és fia szólítottak meg kedvesen bennünket; kiderült: a fiú amatőr versenyekre jár.
Flumet végén (1/2 6 is elmúlt már) elterelés miatt kerülnünk kellett, ám a szomorú az volt, hogy a lankás emelkedő helyett 2km-t 10%-os szerpentines kaptatón kellett hajtanunk. Mivel csomaggal csak 7-8 km/ó-val tudtunk haladni, amiatt bosszankodtam, hogy : Bár sietnünk kellene, ehelyett 2 km-re kénytelenek vagyunk 14 percet szánni és utána még lejtő is következett vissza a völgyi főútra. A térképről nem lehetett leolvasni, hogy a Megéve felé tartó völgy vajon emelkedik, vagy lejt-e, ám mivel arrafelé tartott, amerre a Chamonix-i völgybe 500m magasan / alacsonyan csatlakoztunk be, azt gondoltam lejteni fog. Éppen ezért okozott csalódást, hogy a lejtős 30-35-40 km/ó helyett az út sík, vagy több helyen picit emelkedős volt. Az általam remélt időtől egyre jobban elmaradtunk.
Végül a lejtő Megéve után 3 km-rel kezdődött meg; onnan már rá is láttunk a Chamonix-ba tartó völgyre, a környező hegyekre. Időközben az eget szakadozottan, de nagyrészt beborították a felhők; egy két helyen látszott csak ki az ég. Meleg sem volt már; kb. 20 fok lehetett.
A szép kilátást nyújtó úton előbb St. Gervaisba gurultunk le (810 m), ám onnan még tovább folytatódhatott a lejtőzés. Itt fokozatosan egyre kevésbé örültem már neki, mert egyúttal azt is jelentette, hogy utána az 1000m-en fekvő Chamonix-ig vissza is kell mászni szintben pár 100 métert. St Gervais után egyébként meglepőmód 2-3 km-n át is beállt, bedugult autókkal találkoztunk a szembe sávban.
La Fayet-ben (596 m) - későn, 19:10 -kor - csatlakoztunk be a Chamonix-ba tartó főútra. A hogyan tovább kérdése nem volt egyértelmű. Amit egy angol túraleírásban olvastam, az alapján - és mivel egy kb. 8 km-es szakaszon nem volt igazi alternatívája az autóútnak - én preferáltam volna a viaduktos autóutat (ahol állítólag elnézik a bringásokat), ám Péter nem akart száguldó autók mellett pedálozni. Végül tanakodás közben egy helyi, éppen arra kerekező montist kérdeztünk meg. Negyed órás angolul történt beszélgetésünk, csevejünk alatt elmondta, hogy tilos is és nem szabad az autóúton menni; csak a Servouz-on, a hegyoldalban vezető kerülőúton juthatunk el Chamonixba. Fontos és szomorú információ volt, hogy másnapra jelentős esőt mondott. A sráccal beszélve Péter ugyan még azt mondta, hogy talán még e nap áthajtunk Svájcba, de én ezt hamar lefújtam. Előző este is későn értünk a kempingbe, e nap is úgy tűnt, hogy 9 után tudunk csak Chamonixba érni, már órákkal korábban lemondtam arról, hogy átjussunk Svájcba. Egyúttal ez azt is jelentette, hogy emiatt beáldoztam a 16 napos túra végéről egy osztrák napot. Inkább ott - Magyarországhoz közelebb - maradjon még meghódítandó 2000m feletti hágóút, mint távol, Svájcban.
Péksütivétel után átkeltünk az autóút alatt, majd a völgy északi oldalán vezető lankásan emelkedő kocsiúton kerekeztünk tovább Chamonix és a Mont Blanc felé. Örömmel élveztük, hogy szinte elvétve akadt csak autó és ráadásul 3-4 km-t követően gyakran nyílt panoráma a völgyre, majd a Mont Blanc is feltűnt. Le is nyűgözött, ahogy a völgy túloldalán az átlagosan 2000-2800m magas hegyek mögött hatalmas fehérség látszott: csupa-csupa hó!!! A szürkületben már világított! A völgy aljában pedig jól látszott a hosszan lábakon vezetett autóút. A Mont Blanc képek annyira feldobtak, hogy nem is bántam már a picivel több emelkedőt és kilométert jelentő kerülőutat. Pedig először milyen morcos voltam, aztán a végén már teljesen élveztem a kerekezést. Kényelmes túratempóban, versenyzés igénye nélkül, beszélgetve jókedvűen hajtottunk. Végre megint! J Nem jelentett egy-két fotós, videós megállás. Sötétedéskor Servoz falu végén álltunk meg elővenni lámpáinkat és meleg ruháinkat. A nyilvános WC és parkoló szomszédságában három-négy fiatal egymást biztosítva sziklát mászott egy függőleges, de fogásban gazdag sziklafalon. A főúti becsatlakozás után pár kilométert még nagy forgalomban - gyakran kamionokat is elviselve - kellett hajtanunk; az alagútba érve Péter rá is kapcsolt; túl akart lenni rajta mielőbb.
Chamonix előtt valahogy én kerültem előre és ő hátrébb, így egyszer csak az tűnt fel, hogy az Olaszországba átvezető Fréjus alagút leágazása előtt hiába vártam Pétert, nem jött. Perceket vártam, majd az immár elválasztott sávos autóúton nem egyszerűen kellett visszafordulnom. Pétert nem találva, kb. 15-20 perc keresgélés után továbbhajtottam Chamonixba. Időközben teljesen sötét lett; szinte pont 10 órakor néztem be az első kempingbe, ám tudni kell, hogy hálózsákom bizony Péternél volt. A közel 4 kg-os sátrat mindig én vállaltam, cserébe odaadtam, hogy ő hozza 1 kg-os hálózsákomat. Ezúttal épp emiatt azon gondolkodtam, egy faház lenne az igazi, ám végül az első kempinget otthagytam. A kocsiúton a központ mellett egy várostérképet megnézve kerestem fel a következő kempinget, közben pedig lemerülni készülő telefonomból üzentem Péternek. Szerencsére még éppen tudtunk kommunikálni, így végül kb. 3 11-re - többszöri próbálkozással - el tudtam irányítani a megtalált kempingbe. Az emberek már aludni készültek, amikor mi még a nyitott mosdórész előtti, ház melletti étkezőasztalokhoz ültünk enni. Sajnos melegvizes zuhanyozót csak 22 óráig lehetett - kulccsal - igénybe venni, így arról lemaradtunk.
Éjféltájt kerültünk be a sátorba és picit aggódtunk, hogy milyen rossz időre ébredünk másnap.

Adatok:
Grenoble széle (8:45) TM: 1:34:00 DST: 41,5 AVS: 26,5
Annecyben újraindítás
Thones TM: 1:05:33 DST: 19,99 SAV: 18,2 AVS: 18,2
St Jean, leág. Aravis hágó (15:00) TM: 1:49:37 DST: 28,30 SAV: 11,3 AVS: 15,4
Col du Aravis, 1486 m (16:12-30) TM: 2:50:40 DST: 38,11 SAV: 9,64 AVS: 13,4
Flumet, 910 m (17:00-32) TM: 3:19:00 DST: 49,7 SAV: 24,54 AVS: 15,0
2 km után tető, leágazás Chamonix TM: 3:31:52 DST: 51,82 SAV: 9,88 AVS: 14,6
St Gervais (19:00) TM: 4:23:36 DST: 71,16 SAV: 22,4 AVS: 16,1
Főút Chamonix felé, 596 m (19:10-35)TM: 4:34:17 DST: 75,8 SAV: 26,0 AVS: 16,6
Chamonix (22:00) TM: 6:14:00 DST: 100 SAV: 14,6 AVS: 16,04
ÖSSZESEN: TM: 7:48:00 DST: 141,5 AVS: 18,14 : TR/D: 151,6 ODO: 105825

Szintemelkedés:
- Annecy - Col de Buffy 200 m
- Aravis hágóig + hullámzások (1486 m) = 1486 - 553 + … 1000 m
- Flumet (910 m) után 2 km meredek 170 m
- Becsatlakozástól a Megéve utáni tetőig (1096 m) 120 m
- lenti főúton Servouz - Chamonix = 1000 600 + 120 = 520 m
2010 m

Költség:
- vonatjegy Annecy-be (116 km) 16,2 EUR/ fő
- péksütik az állomáson 3,5 EUR
- péksütik, üdítő Thones előtt kb. 5 EUR
- Aravis hágó: ajándék kb. 8 EUR
- Flumet, vásárlás ?? - kb 4 EUR
- főútnál: péksütik 3,5 EUR
ÖSSZESEN: kb. 40 EUR

7. nap

9. nap