6. nap

8. nap

2006. augusztus 1, kedd - 7.nap
7:30-kor hűvös, párás, felhőpamacsos, de tisztuló időre ébredtünk, így meleg zoknival indítottam a napot. Az időjárás közvetítése után Péter vicces szavakkal reagált: "-A ruhák pedig csontszárazak!" Mivel már elfogytak a tiszta cuccaim, rá kellett szánnom magam a ruhamosásra; Péter addig még lustálkodhatott, visszaaludt. Talán most először nyílt alkalmunk rá, hogy a kempingből a közelbe, a Casino áruházba mehessünk vásárolni és így valóban vehessünk bármit is, amit csak megkívánunk. Egy napot úgyis a helyszínen maradtunk, így a vásárolt konzerveket se kellett még aznap cipelnem. Vettem még banánt, almát, sportitalt, pudingot, stb. Vásárlás, majd reggeli után - immár szakadozott felhőzet alatt - 3 11-kor indultunk napi túránkra; előbb a meredek és igen nehéznek ígérkező Sabot hágóra, majd azután Alpe d'Huezre és onnan tovább az 1999m-es Sarenne hágóra.
Bourg d’Oisanstól a Sabot és Croix de Fer hágó völgyének leágazásáig jó tempóban hajtottunk, egyetlen említésre méltó esemény az volt, amikor egy kamion nagyon közelsuhant el tőlem; meg is ijedtem utólag. Emésztenem kellett a történteket. Az út alig lejtett.
Lekanyarodás után értünk Allemontba, mely házait követően egy duzzasztott tó gátjára keeltt 1 km hosszan felkapaszkodni. A gáton vezető úton reklámtáblák közül kettő munkahelyem tulajdonosát, az EDF-t reklámozta, melynek egyébként 2 km-rel később hydromúzeuma állt az út mentén.
A tó vége felé, a következő leágazás, már Vaujany és a Sabot hágó felé tért le; 10%-os meredekséggel indított. A 2100m magas Sabot hágóról sincs sok információ az interneten, de legalább egy embernél találtam sok fotót, emellett meredekség-diagramom is volt: az eslő 4 km Vaujanyig kezdetben 10%-os, majd 8,5-7,5%-os. A település után 2,5km-ig nagyrészt 10-11%-os, majd onnan a tetejéig többnyire 8%-os, 1-1 km 10-11%-os rész kivételével.
Jól eső, túrázó-, nézelődő tempóban esett jól hajtanom, ám Péteren látszott, hogy sietni van kedve. Nekem nem volt kedvem hozzá. Talán itt jött ki rajtam először igazán, hogy míg Péter inkább robogni akart (ott legalábbis, de később is előfordult nem egyszer), én jobban nézelődni és kényelmesen tekerni. Nem teljesítménytúrára jöttem, hanem élvezni a tájat, és azon a kerekezést. Hamar úgy döntöttem, hogy saját tempómat fogom hajtani. Laikus számára persze ez is túlzott teljesítmény, túl sok tekerés, ám nekem ez a normális; mert nézelődve haladok, ha valami nagyon tetszik, akkor lemondok más kitűzött célokról, programról. Én úgy érzem saját jóleső tempóm és nézelődés, megállás mellett hajtok annyit, amennyit jól esik. Ha kevesebbet hajtanék, az esne rosszul. Persze akadnak kivételek, amikor egyszer-kétszer tudom, hogy jól esne az adott helyen többet időzni, ám „mégsem tehetem." Bánom is részben; ugyanakkor hívnak más szép helyek.
Lombos erdőben indult az út, a kezdő kilométer akár a Pilisben is lehetett volna, aztán egy hajtűkanyartól hamar szép kilátás nyílt le a türkiz tóra. Péter továbbhajtott; én fotózni álltam meg, majd saját, jól eső tempómban kerekeztem tovább. Eleinte még mondani kellett magamnak, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy Péter siet, aztán később már tényleg nem érdekelt; később már jobban lekötött a táj és amúgy sem siettem volna, ha látótávolságon belül teker, akkor sem. Nem sokkal fentebb a következő hajtűkanyarban az út széli kőkorlátra szép piros muskátlikat tettek; még jobban feldobták a fotót. A tó mögötti 2700-3000m-es csúcs tetején kis felhőpamacsok voltak. Csodás és meleg idő volt; bántam is, hogy elfelejtettem vékonyabb zoknira váltani indulás előtt. Vaujany (1185 m) előtt kb. 1-1,5 km-t már a völgyben haladt az út, kilátás a tó felé már nem, csak a völgy túloldalára nyílt. Vaujany elején Péter tűnt fel, várt, ám szó nélkül hajtottam tovább. Nem ott, ahonnan semmi kilátás nem volt – akartam megállni; pár száz méterrel fentebb viszont a virágos kőkorlát mellett / mögött szép kőtemplom állt, ráadásul mögötte felhőpamacsos hegy és egy vízesés is látszott. Na itt viszont meg kellett állnom. A településen biztos, ami biztos megállítottam egy lefelé tartó fiút, hogy megtudakoljam, megerősítsék, hogy ez az út vezet-e a Sabot hágóra. A srác még nem, de az őt kísérő középkorú férfi a térkép alapján értette a kérdésem. Jó felé megyünk – erősítette meg – de nehéz lesz! A település vége felé sem szűnt a meredekség; emlékszem is, ahogy a házak között 8 km/ó-ra lassultunk; néhol kiállva hajtottam. Péter még megkérdezte, hogy lesz-e még település a hágóig, majd tulajdonképpen különváltunk. Saját, jól eső tempónkban hajtottunk. Péter azt mondta: fönt míg megérkezem, napozni fog. A végső, keskeny hágóút előtt még egy kis településig vezetett a jó minőségű, hibátlan út. A széles aszfaltcsík tulajdonképpen egy néhány sportpályából álló sportcentrumnál ért véget, ahol teniszezni, kosárlabdázni is lehetett. Picit fentebbről jó film, fotó is készült: egy képen a teniszpálya és mögötte a hegyen a kis hófolt, és a vízesés. Tovább már valóban csak egy kb. egy sávnyi út vezetett; ám tábla jelezte, hogy arra kell menni a Col du Sabot-ra. 1330m-en jártunk; még 770m várt ránk; kevesebb mint Gyöngyös és Kékestető között, igaz, kb. fele akkora távon!
Innen, a keskenyebb út kezdetétől már semmi sem takarta az utat; jól lehetett látni, merre (a völgy bal oldalán) vezet a Sabot hágóút. Nemcsak a völgy jobb oldali, 300-3400m magas csúcsai voltak felhőben, hanem az én oldalamon, az alacsonyabb, 2600m körüliek is. A képeket nézegetve, ekkor még valóban, a hágón sütött a Nap, mögötte kék ég látszott. A felhők a hegygerincről nem nagyon mozdultak, egyelőre nem tartottam esőtől, max. esőszitálásra kellett számítani. Eddig sem sok autó járt, de ezután már tényleg csak max. 3-mal találkoztam. Meredek úton, legelős jellegű részen kb. 10 km/ó-val hajtottam. Lenyűgöző táj nem volt, inkább átlagosan volt csak szép. Biztos jobban tetszett volna napsütésben és több helyütt kék éggel. Egyszer-egyszer megálltam, kb. 1600m magasságban egy 10 perces pihenő alkalmában meg is eszegettem egy banánt és 1-2 müzliszeletet. Szemben a napfény miatt szépen csillogtak a víztől nedves kövek, a vízesés, illetve imitt-amott hó is. Egyre feljebb érve, egyre kevésbé alulról, inkább szemből láttam a hegyre, így mind több hófolt bújt elő. A kocsiút éppen olyan volt, mint az interneten látott képeken; már értettem, hogy néhol miért merült fel bennem, hogy nem murvás-e. Annyira fehér színű volt!
Kb. 1700-1800m-ra érve már semmi domborzati rész, vagy fa nem takarta el az út folytatását; jól látszott hogy ér fel a nyeregbe. Lentebbről még láttam, amikor Péter fent tekergett, hajtott, ekkor már nem találtam meg. Nem befolyásolt, hogy hol jár. Jól éreztem magam, úgy ahogy hajtottam és ara koncentráltam, hogy valóban úgy tekerjek, annyiszor álljak fotózni, filmezni, ahányszor jól esik (ő menetközben, általában megállás nélkül szokott.) Az út mellett néhol szép „tátrai" lila virágok nőttek; 1900m magasságban pedig tehenek legelésztek a hegyoldalban. Barátságos, csendes, zavartalan környék volt. Kb. 1900m környékén járva sajnos jobban összezártak a felhők, a közelben nem nagyon lehetett már kék eget látni. Inkább csak vissza a tó felé; merthogy innen ismét már vissza lehetett látni a tóra. Arrafelé fotózva gyönyörű képeket csináltam, hisz kék ég alatt szép hegyek, felhőpamacsok, kék tó, közelebb pedig a szerpentinek tekeregtek. A tehenek annyira az út környékén legeltek, ráadásul villanypásztor sem volt, hogy picit meg is álltam és óvatosan próbáltam átjutni köztük. Nem ismerem a teheneket, nem tudom, mi kell ahhoz, hogy esetleg megtámadják az embert.
Egy-két kanyarral feljebb már kecskék kolompját hallottam. Itt már nem volt meleg, az utolsó kilométerek ellenére fel is vettem magamra még egy felsőt, mert néha szellő is hűtött. Szinte, ahogy terveztem, fél 3 előtt, pontosan 14:23-ra értem fel a hágóra (14:55-ig időztünk), ahol az aszfaltút is véget ért. Péter alaposan beöltözve várt rám. (Egyébként, mint ahogy később meg is beszéltük, nem igényeltem soha, hogy megvárjon. "Nagy fiú vagyok, tudok vigyázni magamra." Nem várom el a másiktól, hogy a saját tekerés-kedvem, pihenéseim neki gondot okozzanak, ugyanakkor fordítva sem.
A hágófotók elkészítése közben örömmel mondtam ki, hogy „megvan az összes 2000m feletti francia hágó". Egy ösvényen pár száz métert kellett csak lesétálni, hogy a 2004-ben már meghódított Glandon és Croix de Fer hágók felé teljesebb kilátást kaphassak. Arra szépen sütött a nap; klassz kilátás nyílt a völgyre, a duzzasztott tóra és a hegyekre. De szép lett volna arra is bringázni! Fenti időzésünk közben jött egy autó is; nem volt semmi, amikor a hölgy egy szál rövidujjúban kiszállt és úgy sétált párjával egy keveset a környéken. Mi bezzeg már 1-2 hosszúujjúban voltunk.
A lejtőn mindössze két-háromszor álltam meg: fotózni. Ha nem sietünk, itt sem lett volna rossz olyan filmfelvételt csinálni, amin hosszan követem, ahogy Péter 4-5 km-t is megtesz a szerpentinúton, erre-arra kanyarogva. Itt is elfeledkeztünk róla; ő is haladni akart; ami a későbbiek miatt utóbb nagyon kellett is.
Mielőtt visszamentünk volna a kempingbe, Bourg d’Oisans városközpontjában természetesen benéztünk a mindenféle bringás csapat mindenféle kerékpárosruházatát árusító bringaüzletbe. Bár több vásárlásra számítottam, nem találtam olyan nadrágot (olyan árban), amit megvettem volna. Beértem végül egy Croix de Fer – Galibier hágókat ábrázoló mezzel és egy hegyek királya bringás sapkával. Péter akcióban vett 3 mezt és szintén egy hegye királya sapkát (ő vette előbb). Jó érzés volt, hogy akármilyen hágókat is ábrázoltak mezek, mindegyiken jártam már bringával. A sapkát illetően Péter meglepődött, hogy én is így tettem; ám úgy voltam vele: „-Kb. 59 db 2000m-es hágóval, 100 hágós klubtagsággal, rengeteg alpesi túrával a hátam mögött, a Fausto Coppi és a Granfondo Campagnolo marathonok túrabringás teljesítése után hadd engedtessék már meg magamnak, hogy azt gondoljam, hogy ha valaki, akkor én vehetek magamnak ilyet, mert valóban hegyi kukac vagyok."
Picit sétáltunk még a városban, én vettem még a videókamerába kazettát, megkérdeztük, hogy hol van és meddig van nyitva internetcafé, majd visszatértünk a kempingbe.
A délután hátralevő részében még Alpe d’Huez és a Sarenne hágó szerepelt a programban, ám előbb ehhez a kempingbe visszatérve meg kellett vacsoráznunk. Mivel Péter megállás nélkül, vagy alig-alig megállva akart felhajtani Alpe d’Huezre, abban maradtunk, hogy én hamarabb elindulok. Tervezési időszakban én is gondoltam rá, hogy 2004 után ismét fel kéne robogni időre, ám Sabot hágóval a lábamban semmi kedvem nem volt már hozzá.
18 órakor ahogy nekivágtam picit sietősen indultam. Nem is tudom milyen érzés volt bennem: végigsietni, időfutamozni nem akartam, viszont mégis siettem. Talán amiatt, hogy a fotózásaim és videózások miatti megállásokkal együtt se érhessen utol a nem tudom mennyivel utánam induló Péter. Először meglepőmód csak sokára, talán 6 km után álltam meg (addig 38:17-t, 9,4 km/ó-t hajtottam, persze a meredekebb részen.); ahol előző nap is meghúzódtunk az eső elől; szuper kilátás nyílt lefelé is, valamint a hajtűkanyarban is jó fotókat lehetett készíteni. Fentebbről a hajtűkanyarokra lelátva láttam alattam kb. 2 km-rel bringást, de nem Péter volt. A folytatásban is igyekeztem, de legalábbis nem az igazán lazítós, kényelmes tekerést választottam. Kb. középtájt meglepett, amikor egy fiatal gyerek, miközben sietve engem megelőzött előre köszönt nekem. Vissza is köszöntem és barátsággal mondtam: '-Allez, allez!" - azaz, "-hajrá, hajrá!"
A síközpont felé közeledve is találtam az aszfaltra írt jópofa felfestéseket: "-Hol vagy Ullrich?" - hiányolták doppinggyanúba keveredett kedvencüket.
Legközelebb pár kilométerrel fentebb, mindössze 1 km-rel a falu előtt álltam meg, mert mögöttem egy versenyző közeledvén, szuper fotóra láttam esélyt. Sajnos elügyetlenkedtem, nem voltam elég gyors, így túl messzire jutott, mire elő tudtam venni a fényképezőt. Ennek ellenére itt elidőztem pár percet; nagyon úgy éreztem: Péternek mindjárt itt kéne lennie; bár nem tudtam mikor indult. A síközpont előttről igazán jó képeket lehetett (volna) csinálni, csak sajnos a Nap már lemenőben volt; a magas hegyek miatt már fél 8 tájban több rész, hegyoldal árnyékba borult. Sajnáltam! Pétert nem látván, végül továbbmentem. Az idő múlása miatt is kellett, hogy mielőbb felérjen, mert elágazás, útkeresés miatt nem akartam nélküle a Sarenne hágó felé továbbindulni, az út viszont Alpe d'Huezben ágazott el. Alpe d'Huezbe érve a 2004-esnél most jobban figyeltem, hogy ne tévesszem el a célegyeneshez vivő utat. A házakat összekötő rész alatt még át kellett hajtanom, ám ahol múltkor a rossz utat választhattam, az a kitett festett bringákkal díszített körforgalom volt, vagy még előtte.... Tovább kellett hajtani.
Sajnos már a célegyenes is árnyékban volt, ahogy a környék nagy része. Örömmel hajtottam fel rajta, ahol másik két bringással is találkoztam. A CÉLvonalig (19:52) tisztán mérve 1:22:11 alatt értem fel, ami mindössze 9,5 km/ó-s átlag, igaz 13,5 kg-os bringámon kb. 5 kg súlyú csomag volt. 2004-ben igaz máshová – picit feljebb – de 1:15-ös időt hajtottam; frissen. Fotózás után kényelmesen Péter elé indultam, akit az 1 km-rel lentebbi bringás körforgalomnál meg is találtam. A célnál immár egymást is jól le tudtuk fotózni, ám ez vagy 5-8 percig is elhúzódott. Nagyon jó képek készültek, csak sajnos a naplemente miatt már kevés napsütötte rész volt a háttérben. A szintén ott fotózgató bringás párossal szóban elegyedve kiderült, hogy nagy túrán vannak: talán Dániától, vagy Svédországtól tekernek Görögországba.
Kb. ? 9-kor hagytuk el a CÉL környékét; addigra kissé már fázni is kezdtünk, így alul, fölül is hosszút vettem magamra.
Rövid gurulás után a célegyenes aljában megtaláltuk a Col du Sarenne (1999 m) hágó kitáblázását. Örültem neki, mert múltkor – igaz nem kerestem eléggé – de fel sem tűnt, pedig már 2004-ben is inkább ide akartam feltekerni, nem a végül felkeresett 1996m magas Col d Poutran hágóra.
Rövid emelkedés után sík, majd picit lejtős út következett a hegyoldalban. Sajnos épp ezen a környéken tájképileg semmi érdekes nem volt, mert dél felé egy alacsony és jellegtelen, kopasz hegysor elzárta a kilátást. A lejtőzést sajnos kb. 2-300 méterenként széles vízelvezetők szakították meg, ahol, mivel kövekből volt kirakva, mindig le kellett lassítani. Így gyorsaság nélkül ereszkedtünk le 1752m magasságig. A Sarenne hágóhoz tartó emelkedő kezdetben 6%-osan indult, ám idővel egyre meredekebb lett. Nem is emiatt, de valahogy nagyon lassúnak éreztem magam; nem éreztem a frissességet. Igaz elszoktam attól, hogy ennyire beöltözve kelljen tekernem. Végül egy helyen megálltam picit szusszanni, és megenni 1-2 müzliszeletet. Kb. 700 méterrel haladt előttem Péter, mire utána indultam. Idővel egyre jobban magamra találtam, érdekesmód most Péter sem sietett. Nem értettem én ezt.... Akkor máskor hová a rohanás…- gondoltam. Persze a végén, amikor már frissebben, lendületesebben megkezdtem a felzárkózást, sőt a legtetején komoly erőfeszítéssel úgy tűnhetett, hogy épp a hágóig beérem; észrevehetően rágyorsított. Teljesen egyértelmű volt. Érdekes volt! „-Oké, ha erre megy ki a dolog, azaz versenyzésre, akkor én is így állok majd hozzá." – gondoltam. Mivel én nem versenyezni jöttem az Alpokba, lehet, hogy célszerű lesz a folytatásban reggeltől estig akár különválni és csak reggel és este találkozni. Mivel ez annyira egyértelmű volt ez a versenyzés megnyilvánulása, úgy voltam: Ha még 1-2 alkalommal megtörténik, lehet, hogy felvetem a napközbeni különválás ötletét. Kényelmesen, örömkerekezésre akartam jönni az Alpokba, nem pedig arra, hogy azt tapasztaljam, hogy a másik sorra versenyezni akar velem. Ráadásul a Pilisben pl. a Pap-réten cuccmentes bringával időfutam-eredményeink közt 10% különbség (2 perc) volt javamra.
A hágóra – 21 órakor - már eléggé szürkületben értünk fel, ám épp ott jött valahogy elő véletlenül, hogy az egyik első fékpofám eléggé beragadt. Péter segítőkészen segített. Jobban értett hozzá, mint én; szét is szedte és megmutatta, hogy belülről hogy néz ki a fékpofa kifelé feszítése: a rugót három lyukba lehet beakasztani és aszerint erősebben vagy gyengébben nyomja kifelé a fékpofát, amit viszont a fékbowdennel húzunk befelé. Sajnos a probálkozás, szerelés legalább 20 percet vett igénybe, így kb. 21:20-25 táján tudtunk csak nekivágni a lejtőnek, amikor az én lámpám már nem sokat ért. Éppen láttam még, szerencsére az ég is világított picit.
Ráadásul az út meredek, kopár hegyoldalban tekergett lefelé, úgy tűnt a sötétben, hogy amúgy csodás tájon. Legalábbis a szerpentint, utat hosszan lehetett látni. Lassan, óvatosan haladtunk, nem lehetett száguldani, így sokkal hosszabbnak tűnt a lejtő, mint valójában. Mire Clavansba értünk - érthetetlen okból - azt hittem, hogy már a tónál vagyunk, így elbizonytalanodtam. Tovább tartott a lejtő, és ez nagyon becsapott. Persze itt már teljesen sötétben hajtottunk és tudtam, hogy ha leérünk a Lautaret hágó és kempingünk közti duzzasztott tó partjára, onnan még síkon tekerés is vár ránk; onnan még minimum fél óra út. Kiábrándító és elszomorító volt, hogy hogy elhúzódott az esti túra. Induláskor nem is kalkuláltam előre, hogy meddig tarthat. Hiba volt! Bár az Alpe d'Huez és Sarenne hágó közti szakaszt is gyorsabbnak gondoltam. Végezetül ráadásul még egy apróbb, fél kilométeres emelkedő is "beütött" a tóhoz való leérés előtt.
Fél 11 táján, minimum 1 órával azután értünk a kempingbe, hogy akár csak gondoltam volna. "-Na még csak ez hiányzott!" - gondoltam, hiszen másnap korán kellett kelnünk, hogy kb. 2 órányi tekerés után elérjük Grenoble-ban a 9 órás, Annecybe tartó vonatot.
Bár hajlottam rá, hogy mérgemben azt mondjam: "-Elegem van, eleget akarok aludni és nem kinyuvasztani magam (sokáig tekerni, hajnalban kelni)" , ám végül belementem: -Oké ezt még vállalom: holnap korai keléssel, sok hajtással eljuthatunk Svájcba és onnan pár nap tényleg lazább lesz.
Fél 12 tájban (?) tértünk nyugovóra.

Adatok: - indulás 3 11
Tópartról leág Sabot hágóra TM: 39:56 DST: 14,76 SAV: 22,1 AVS: 22,1
Col du Sabot (14:23-55) TM: 2:33:06 DST: 28,8 SAV: 7,44 AVS: 11,2
Becsatlakozás a tónál a völgybe TM: 3:00:25 DST: 42,75 SAV: 30,6 AVS: 14,2
Bourg d'Oisans, Kemping (17:20-00)TM: 3:38:04 DST: 57,86 SAV: 24,1 AVS: 16,0
Óra újraindítása
6 km után Alpe d'Huez felé (1295 m)TM: 38:17 DST: 6,01 km SAV: 9,4 AVS: 9,4
Alpe d'Huez, CÉL 19:52 TM: 1:22:11 DST: 13,18 SAV: 9,8 AVS: 9,5
Col du Sarenne (1999 m) 21:00 TM: 2:05:55 DST: 22,76 SAV: 13,1 AVS: 10,8
Bourg d'Oisans, kemping TM: 3:06:28 DST: 48,74 SAV:25,7 AVS: 15,7
Összesen TR/D: 109,45 MXS: 49,5

Szintemelkedés:
- Col du Sabot 2100 - 700 = 1400 m
- Alpe d'Huezig először 1860 - 717 = 1143 m
- Péterel a CÉLegyenesben 40 m
- Sarenne hágóig 30 + 250 = 280 m
- Hazaúton 30 + 30 = 80 m
ÖSSZESEN: 2923 m

Költség:
- Kemping 2 éjre 15 EUR / fő
- vásárlás Casino áruház: füzet, banán, toll, alma, kenyér, péksüti, üdítő, 6 müzliszelet, 4 ajándékcsoki, 3 konzerv... 28 EUR
- videokazi 6 EUR
- Tour-os sapka, + mez 55 EUR
ÖSSZESEN: 104 eur

6. nap

8. nap