5. nap

7. nap

2006. július 31, hétfő - 6.nap

Újabb elegendő és nyári túrán, nyaraláskor elvárható alvás után 8 órakor ébredtünk. Mivel a recepciós előző napi érkezésünkkor felvetette, éltünk a lehetőséggel és be is adtunk 2 akkut feltölteni: Mivel meg kellett várnunk őket, nem siettünk. Péter a kemping bejáratánál látott szerinte szabadon használható klassz asztalt, székeket; oda mentünk reggelizni. Jól esett nyugodtan, rohanás nélkül kényelmesen eszegetni és finom tejet inni. Indulás előtt mosni is jutott még idő. A kempinget fél 12 körül hagytuk el.
Briancon előtt a körforgalomnál, amint a környező hegyeket és az előző este meghódított Col du Fort Gondran hegyét és várát videóztam, Péternek eszébe jutott, hogy a kempingben hagyta a szárítókötelét; gyorsan visszatekert érte. 10 percen belül vissza is ért; még jókor jutott az eszébe!
Briancont a szélén, a főúton szeltük át; ám az ismerős nagyáruháznál most is megálltunk. Ezúttal csak Péter ment be - nem akartam azzal húzni az időt, hogy külön én is bent töltök 20 percet - ám így is 25 percig volt bent. Máris 1/2 1 volt. Bár jól esett, hogy rohanásmentesen indítottuk a napot, mindennek megvolt a határa… ekkorra már türelmetlen lettem; haladni akartam végre. Az elhúzódó délelőtt miatt látszott, hogy 3 óra előtt nem nagyon értünk a Lautaret hágóra és 4 - 1 5 előtt a kempingbe. És még utána, sátorverés után terveztünk a Sabot hágóra, vagy Alpe d'Huez-be (1860 m) feltekerni.
A városból kiérve hamar erős tempó jött ki belőlem: amint egy körforgalomnál történt kisebb torlódásnál kettészakadtunk, én saját sietős tempómban robogtam tovább, ám Péter most nem sietett. Jól esett picit magamban tekerni, élvezni a kilométerek múlását, a haladást; egyúttal oldani a feszültséget. Lankásan emelkedő és sík szakaszok váltották egymást. Pár kilométer múlva, egy filmezést követően már ismét együtt hajtottunk. "-2005-ben itt jobbra hajtottam fel a Granon hágóra (2413 m)! Gyönyörű és szeles volt" - emlékeztem vissza. A Lautaret hágón is jártam már; 2004-ben esőre állt és felérve meg is kaptam a csapadékot. Egyelőre egész jó volt az idő, bár itt-ott szürkébb felhők is akadtak. A hágó előtti utolsó település, Le Monétier (1495 m) előtt kb. 4 m-rel helyi felhőcskéből esni kezdett. Ez is rövid esőnek tűnt, így Péterrel szemben én nem is álltam meg felöltözni, inkább - szokás szerint - rágyorsítottam. Ezúttal nekem lett igazam: 3 km múlva véget is ért az eső, jóformán meg sem áztam. Onnan, ahonnan 2004-ben is, most is végigfilmeztem a völgyön, illetve megörökítettem Péter érkezését és a szemközti hómezőt is. Közeledtünk a La Meije 4000m-t ostromló csúcsaihoz.
Az utolsó települést elhagyva már végig emelkedett az út; tempónk most lassabbnak tűnt, mint amire emlékeztem 2004-ből. Utóbb megnéztem az adataimat, picivel valóban gyorsabb voltam akkor. Itt már jól lehetett látni a völgyet, sőt szemben úgy tűnt, az autókat is látni a völgy végi Galibier hágóúton. Egy út menti parkolóhelyen rövid pihenőt tettünk: szükség volt egy kis energiautánpótlásra. A parkolótól szuper fotó készült.
A legközelebbi filmezés alkalmával már beláttuk az elforduló völgy / hágóút végét is, így a galériában / félalagútban vezető szakaszt is. Mögülünk épp egy nagyon feszes tempóban robogó bringás érkezett. Az 5-6%-os meredek szakaszon váltakozó tempóban haladtunk. Talán egy fotózás után Pétert direkt nem előztem vissza, mögötte maradtam, hogy tudjam, milyen tempó ízlik neki; hogy akar menni. Amikor erősebb áttételben hajtott, azt elég erősnek éreztem (bár nem maradtam le), amikor visszább váltott, annál meg az én tempóm volt gyorsabb. A galériához érve én szakadtam el tőle, majd szuper fótók után is én értem előbb a hágóra. Most nem úgy hajtott, ahogy este a Fort Gondran hágóra, vagy előző nap csomaggal a Montgenévre hágóra.
Mivel picit befelhősödött és előrefelé akár eső kialakulására is lehetett számítani, nem sokat időztünk. Egy árusnál vettem dzsemes sütit, lepényt (2 EUR), fotóztunk párat, majd öltözés után jöhetett a gurulás.
Az út fölső szakaszát most sem aszfaltozták újra, néhol aszfalt / betondarabok váltották egymást, vagy repedések szaladtak át rajta. Útközben La Meije faluban, majd a duzzasztott tóhoz leérve vártam be Pétert. Utóbbinál már túl is voltunk egy esőn (ha jól emlékszem). A duzzasztó gáton már élvezhettem a meleget, napsütést. Fölfelé éppen a - plakátok alapján - Brianconba tartó cirkusz-konvoj haladt, köztük akár 3 pótkocsis teherautókkal. Dudálva jelezték az autósoknak, hogy figyeljenek! A tópartról jobbra a hegyre is indult szerpentin, "-Ha netán az lenne, amelyik úton a Sarenne hágó felől másnap visszatérünk a főútra akkor csodálatos lesz!"
Mind kiderült, nem az volt, ráadásul másnapi túránk is vak sötétben végződött, a tóhoz már sötétben érkeztünk meg. A gátról picit hajmeresztő volt lenézni a gát mély oldalára, bár a folytatásban néhány kilométeren át az út is a kanyon oldalában haladt; hullámzott. Nem is örültem a hupliknak; nem esett jól a mászás. Az utolsók egyikénél - valószínűleg Péter fotózás miatti megállása miatt - kellett rá perceket várnom és mivel előrefelé már fenyegető esőfelhő látszott, amint Péter fél kilométer múlva újra megállt fotózni (furcsa, hogy itt ő állt meg többször), morcosan, indulatosan kiáltottam rá: "-A q… életbe! Rögtön esni fog! Gyerünk már!"
A meredek sziklafal oldalában megindult - néha alagutakban is haladó - lejtőn aztán már esett is. Pipa voltam! Már megint megázunk! Ahogy a fás terepről leértem a szintén ismerős, Bourg d'Oisans-ot megelőző kb. 5-6 km-es szinte sík és szinte teljesen egyenes útszakaszra, dühömben, elszántan szinte időfutamozni kezdtem. Az ömlő, szakadó esőben - a málha ellenére - 36-38 km/ó-val robogtam. Nem érdekelt a karomra hulló eső, arcomon folyó, lábamat áztató víz, egyre csak hajtottam és reméltem, ki tudok hajtani alóla. Végül mégis kénytelen voltam megállni, mert rájöttem, hogy csomagjaimon száradásra kitett ruhák vannak; nem akartam teljesen eláztatni őket, mert talán nem is maradt volna másnapra tiszta ruhám.
Kb. 2,5 km után álltam meg, majd a csomagok betakarása után 30 km/ó-val hajtottam az Alpe d'Huez-i legendás emelkedő tövében fekvő kisvárosig. Mivel pipa voltam Péterre és - túlzottan őt is felelősé tettem a megázásért - picit még bosszantott is, hogy várnom kell rá az elágazásnál. Szerencsére már nem esett. Mire 6 perccel utánam Péter is megérkezett, döntésre jutottam: hiába érvelt elmúlt este, hogy "nem mutat jól a túratérképen", hogy Grenoble-től Annecy-ig vonatozunk, eldöntöttem: Én biztosan 2 éjszakát töltök Bourg d'Oisansban és utána vonatozni fogok. Hogy ő mit csinál, az az ő dolga. (a sátor persze nálam volt.)
Egyébként az elhúzódott nap miatt sem nagyon tehettünk volna mást, mert e nap estére már csak éppen fért volna bele a Sarenne hágó, másnap viszont akkor a másik cél, a 2100m magas Sabot hágó után csomaggal át kellett volna kelni a Croix de Fer hágón majd még sok kilométert hajtani. A 2004-ről ismert kempinghez hajtottunk, ahol (mivel a Tour de France után 3 héttel is rengeteg bringás volt a környéken és szállt meg ott), most is a kemping szigorúan vett területén kívülre, egy mezőre kerültünk. Csalódtam! Nem voltunk egyedül, kb. 10 sátor, vagy lakókocsi tanyázott már ott. A mosdó jó közel volt, kilátás is nyílt nyugat felé, de lámpa azért jól esett volna. A gyülekező felhők miatt megint aktuálissá vált Péter szlogenje; említette is: "Induljunk, a kaptatón akarok lenni, amikor esni fog!"
Mivel még 2-3 óránk volt sötétedésig, az "ablakon kidobni" meg nem akartam ezt az időt, sátorverés és vacsora után kb. 18:30-kor nekivágtunk Alpe d'Hueznek (a Sabot hágót oda-vissza megjárni már nem volt idő). Sietős, igyekvős iramban kezdtem a híres emelkedőt, Péter szintén. Elég sok erőt beleadtam, meg is éreztem: egy idő után talán túl erősnek is éreztem. Gyanítottam, hogy nem fogom így végig bírni. Először kb. 3 km után kezdett el esni Egy kilométert még hajtottam tovább, aztán a hogyan tovább miatt megvártam a kb. 100-150 méterre mögöttem hajtó Pétert. Magamra vettem talán egy másik rövid fölsőt, majd folytattuk a sietést. Péter mögött hajtva most az ő tempója tűnt erősnek, ha nem is jól esően, de követtem. Végül amint erősödni kezdett az eső, 6 km után egy szép kilátást nyújtó és magas sziklafal tövében elhaladó hajtűkanyarnál álltunk meg. Éppen be tudtunk húzódni a sziklafal tövébe és már erősen zuhogott is. Amikor felidéztem Péter kempingből való indulás előtti mondását (Induljunk! Az emelkedőn akarok megázni!), jót nevettünk. Az eső végére várva meg-megörökítettem egy-egy esővel is dacoló bringást. A lefelé gurulók egyike-másika meg is csúszott a vizes úton; láthattuk, hogy nekünk is vigyáznunk kell majd! Amint az eső csendesedni kezdett, kimerészkedtünk és a kanyarban több fordulással egymásról is szuper sztárfotókat készítettünk; a háttérben a hegyek, felhők, egy-egy napsugár csodás környezetet varázsoltak.
Harmadik nekifutásra kb. 2-3 km-rel jutottunk feljebb; ekkor értünk La Garde falu, ismerős, merőleges hajtűkanyarjába, amit 2004-ben főleg német szurkolók foglaltak el. Az újabb eső miatt most egy esőház alá húzódtunk be és - 1 8 lévén - el is döntöttük : visszafordulunk. Egyszer még felmerült, hogy már csak 450m-rel magasodik fölénk Alpe d'Huez (és kibírhatnánk azt a fél óra tekerést), de a hűvös és esetleg újabb eső miatt sem volt már kedvem. Péter jól rávilágított, hogy most azért nem vagyok olyan elszánt, mint a Preit hágónál, mert előttünk a másnap, amikor jó időben is feljuthatunk.
Időnként kikukucskáltunk a fedél alól, ráláttunk már Alpe d'Huezre, megvártuk, míg csendesedett, majd óvatos gurulásba kezdtünk a jócskán vizes úton. Nagyon óvatosnak kellett lenni! A Preit hágó, majd az elmúlt éjszakai Fort Gondran lejtő után megint! Jól mutatja az óvatoskodást, hogy a 8 km-es szakaszt 16 perc alatt tettem meg; nem egy kanyarban a lassú lassulás miatt - már ismerős helyzetben - rimánkodtam: "-Gyerünk, lassulj már!"
Este lévén, kényelmesen begurultunk a városközpontba, kicsit szétnéztünk. Péter ötletére néztünk valami meleg vacsorát nyújtó helyet és egy Török gyorsétteremben meg is találtuk, amit kerestünk. Rövid vacillálás után én is belementem a dologba: "-Talán nem fogok megfázni (vizes zoknimban); együnk!"
Eddig nem tudtam, hogy mi az a kebab; visszaidézni most sem tudnám, de nagyon finom volt: hús, sok különféle zöldség…..
Vacsora közben odakint megérkezett a nap hatodik, az este negyedik esője. Összesen túránkon eddig a kilencediknél tartottuk…pedig később Svájcban kaptuk a sok esőt!

Adatok:
Col du Lautaret, 2058 m (15:15-25) TM: 2:00:04 DST: 28,48 SAV: 14,3 AVS: 14,3
Bourg d'Oisans, kemping (17:25) TM: 3:12:01 DST: 65,76 SAV: 31,1 AVS: 20,5
Óranullázás
Alpe d'Huez felé, visszaford (1390 m) TM: 48:14 DST: 7,38 AVS: 9,0
Bourg d'Oisans- ESŐS LEJTŐ: 16 PERC ! TM: 1:04:25 DST: 14,75 AVS: 13,7 TR/D: 86,03 ODO: 105563,9

Szintemelkedés:
- Briancon - Col du Lautaret + hullámzás =2058 - 1200 + 42 = 900 m
- hullámok a lejtőn = 15 + 25 + 50 = 90 m
- Alpe d'Huez 1390 m-ig = 1390 - 717 = 673 m
Összesen: 1663 m

Költségek:
- kemping 16 EUR / 2 fő
- vásárlás Brianconban: tej, képeslapok, 4 péksüti 8 EUR
- süti Lautaret hágón 2 EUR
ÖSSZESEN: 18 EUR

5. nap

7. nap