3. nap

5. nap

2006. július 29, szombat - 4.nap
6:08-kor hűvös reggelre, de kék égre, ébredező napfényre keltünk. Hamar kiadtam a katonaságnál mondott jelmondatot: "-Pörögjenek fel, mint a flexkorong!" Sikerült. 50 perc alatt már felmálházott bringáinkat tóltuk a 7-kor nyitó recepcióhoz. A srác 3 perc késéssel érkezett és nyitotta is az irodát. Nem nyugtalankodtam, mert tudtam 7:35-kor indul a vonat: "-10 perccel előtte már ott a vasútállomáson leszünk!" Fizetés (18 EUR a két főre) után kb. 7:07-kor hagytuk el a kempinget, majd időfutamszerű sietős robogás következett. Mivel nem éreztem veszélyben a vonat elérését, kifejezetten élveztem a kora reggeli sietést. Hajtottam erősen, de azért nem kellett kihajtanom magam. Kb. 7:15-re értünk a vasútállomásra majd gyors, nyugodt jegyvétel (3,5 + 4,3 EUR / fő) után az első vágány mellé a peronra. Ami engem is meglepett: 10 perccel rosszul emlékeztem a vonat indulására, azért voltam nyugodt. A vonat valójában 7:25-re ért oda. Ezen a vonaton végre már olyan volt a bringaszállítási lehetőség, amit Péternek többször is említettem: a vezetőfülke mögött helyiség kb. 10-15 bringa részére. A közös légterű utazórészben bőven volt hely, így egy négyesbe ültünk le cuccainkkal együtt. Részben ott a szép üléseken megvalósítható reggelizéssel, illetve jegyzeteléssel múlattam az időt; persze a tájban is gyönyörködtünk. Vonatozásunk során a hegyek közeléből picit eltávolodtunk, kimentünk a síkságra és onnan láthattuk gyönyörű tiszta időben a távoli Monte Visót és társait.
2 nap után ismerősként tértünk vissza a torinói Porta Nuova pályaudvarra. Persze más kérdés, hogy igaz, hogy jártunk akkor itt, de két nappal korábban vonatozni nem tudtunk. Bár még nyugodtan szálltunk le, amint felraktam cuccaim a bringára, rápillantottam a monitoron látható menetrendre: Partenza (Indulás) : 9:00 Bardonecchia. No hát, épp ez kell nekünk! Szóltam, gyorsan Péternek, majd robogtunk is a falra kitett részletesebb menetrendhez, hadd lássuk, hogy szállít-e bringákat.
Azzal is szerencsénk volt, úgyhogy hamar siettem is a pénztárhoz és izgultam: "-gyerünk már......haladjunk...- illetve nyugtattam magam, hogy "-nyugi, még van 12 perc…. Ez a 6-8 ember a 4-5 ablaknál mindössze 1-2 embert jelent ablakonként. .." Valóban. 5 perccel a vonat indulása előtt már ott is voltunk a vágánynál. Ez a vonatunk bizony emeletes volt, így nem lehetett olyan bringarésze, mint az előzőnek, de az utolsó ajtónál bőven volt hely bringáinkat letámasztani.
Az egy órás utazást a lépcsőn az emeletre felsétálva az első üléseken töltöttük, onnan bringáinkra is jól ráláttunk. Egy ideig még jegyzetelgettem, ám amint (hamar) a hegyek közé értünk, ki-kinézegettem. Susa környékétől mind többet, hiszen egyfelől 2005-ben, tavaly attól délre, a Finestre hágón jártam, most pedig onnan északra a Mont Cenis hágóra készültem.
Susa környékén vonatunk többször haladt alagútban: néha vártam-vártam, hogy végre jó rálátást kapjak a szemközti autópálya-viaduktra, vagy a lábakon álló autópályára, ám mire meglett volna, fák sem jöttek elém, addigra alagútba értünk. Érdekes volt, hogy a völgy oldali magas hegyek több helyütt bárányfelhőben voltak. Gyönyörű nyári idő volt, sok kék éggel, elszórtan bárányfelhőkkel, néhány hegycsúcsot mégis csak ritkán lehetett látni. Furcsa volt. Vajon hűvös van odafent és csak melegedés hatására szállnak majd föl ? - gondolkodtam.
Végül véletlenül, hirtelen ébredtem rá, hogy hamarosan kempingünk állomására érhetünk és szóltam Péterre is: "-Gyorsan rakjuk össze cuccainkat, mindjárt megérkezhetünk!" Alig fogtunk hozzá, már fékezni is kezdett a vonat, mi pedig éppen hogy össze tudtuk szedni cuccaikat. Újfent mázlink volt. Eddig nagyon szerencsésen indult a napunk: a vonat elérésével, majd a gyors átszállással, végül pedig a leszállással. Jó érzés volt, hogy már 1 11-kor Salbertrandban voltunk.
A fél kilométerre levő főúton átkelve először betértünk a bájos faluközpontba. Nyugodtan körbefotóztunk, megcsodáltuk a szép virágos házakat, majd bevásároltunk a túrára. Franciaország felé - nagyrészt síkon - mindössze kb. 2 km-t kellett továbbhajtani, hogy megtaláljuk a szép fekvésű (Háttérben szép hegyek, közelben picit sziklás, fenyős hegyoldal, fent a kék ég), virágos, zászlós kempinget. Bejelentkezés után egy picit kattogó bringán (mit gondol ilyenkor a bringatúrázó…) egy srác mutatta meg helyünket. A kemping szélén kaptunk helyet, ÉNY-ról fenyők által védve, DK felé viszont szép kilátással épp a Mont Chaberton hegyre, ahová Péter készült a délután folyamán. Mivel nem spóroltam a térképekkel (a cuccban a térképek, meredekségdiagramok, útifüzet jelentettek szerintem vagy 2 kg-t), Péternek oda tudtam adni egy részletes turistatérképet, nekem elég volt a francia térkép és a Mont Cenis meredekségdiagramja.
Sátorállítás után sátrunk előterében megebédeltünk, majd kis, kb. 5 kg-os úticucc összeállítása után - 12:17-kor - túrámra indultam. Péter is nem sokkal utánam - gondolom; igaz ő ellenkező irányba, az endúró motorosok által korábban még fel-felkeresett 3000m-t meghaladó Mont Chabertonra, melyet a tetején erődítmény díszít. Indulás előtt kezdeményezésére egyeztettük, hogy mennyire kell, illetve kell-e egyáltalán aggódnunk a másikért. Ilyen kérdések merültek fel: "-Hány órakor kezdenél izgulni, ha addig nem érkeznék?" Talán hajnali 1-2 órát mondtam. Illetve: "-Hány óra után küldjek sms-t, ha addig nem érkeznék meg?" Péter hány órától izguljon, ha addig nem érkeznék meg?"
Ami engem illet, el sem tudtam képzelni, hogy baj érjen; mint ahogy ő sem. Vagy szereléssel, vagy autó, vagy vonat segítségével, de tuti visszajutnék - gondoltam, ami viszont Pétert illeti én jobban aggódhattam, hisz tudtommal köves útra, akár hegyi ösvényre (nem tudtuk biztosan) ment; nekem viszont csak aszfaltútról volt szó.
Délutáni túrám - bár ekkor nem számoltam ki - során előbb 18 km várt rám Susáig, onnan 1600m szintemelkedés, 30 km a Mont Cenis hágóig, majd vissza ugyanez, persze egy kb. 6+6 km-es kitérővel a Petit Mont Cenis hágóra, nem beszélve arról, hogy úgy gondoltam, hogy bele fog férni, hogy a Mont Cenis hágóra a másik irányból, Lanslebourgból is felmásszak.
Míg úgy sejtettem, hogy váltakozó meredekségű úton, komolyabb tekernivaló nélkül fél órán belül Susába gurulok, ezzel szemben Salbertrand után az út emelkedni kezdett; bennem meg a morcosság! "-Miért fölfelé megyünk, ha Susa 530 méterrel van Salbertrand alatt?" Röhej! Még azt gondoltam, hogy átlagban meredekebb is a lejtő, mint a dobogókői, és még így is fölfelével kezdődött. Kb. 2 km kaptató, és talán 2-3 szerpentinkanyar után értem végül fel a tetőre, ahonnan egy ideig legalább lejtő következett. Amint a fák nem takarták a kilátást a völgy oldalában, mégis kiemelkedő, nagy várat pillantottam meg. Lefelé még csak megnéztem, feltűnt, ám estefelé derült ki igazán, mennyire komoly, jelentés várról lehet szó, ahová igyekeznek elcsalni a turistákat. A várat elhagyva pár kilométer hosszan abbamaradt a lejtő, síkon, néha picit még fölfelé is kellett hajtanom. Megint bosszantott a dolog, mert azt reméltem, hogy a Salbertrand utáni 2 km-es kaptató után már tényleg végig gurulni fogok. Végül a Susa előtti utolsó 5 km már tényleg lejtett; eléggé meredeken ráadásul. Itt ezen a szakaszon éreztem, hogy visszaértem a melegbe. Fent a kempingben bár tűzött a Nap, de nem volt kánikula. Ám Susában kb. 30 fok meleg fogadott. Szemben a Mont Cenis hágóút völgyének jobb oldalán emelkedő hegycsúcsok a kánikula ellenére végig felhőben voltak. A városra és a völgyre nyíló panorámát nyújtó szerpentinkanyaros úton érkeztem meg 13:14-re a városba. Tisztán mérve is 41 percig tartott a szűk bő 19 km-es út.
Nem volt miért időznöm; egyből a Mont Cenis hágóútra és Franciaország felé fordultam. A hágóút a tetőig Mivel a vártnál később értem a városba, a számolgatás hamar elkezdődhetett volna, bár nem tettem meg. Bár a hágóút 30km alatt ért a tetőre, ameddig a folyamatos emelkedés tart, a fennsík eleji kb. 2000m magas pontig is 23 km állt előttem, ami pihenéssel, kajálással, fotóval, filmmel együtt is inkább 3 és fél óra, mint három. A 7 km-rel odébb levő hágóra tehát reálisan leghamarabb 17 órára várhattam magam; bár akkor ezt nem számoltam ki.
A meleg miatt nem éreztem a nagy várakozást, kedvet, hogy "-Jaj de jó, de szép, klassz hágóút lesz, stb..." Lelkesedés nélkül tapostam a pedált a kezdetben eléggé napos, 7-8-10%-os emelkedőn. A táj szárazságot, meleget árasztott. Az út gyakori kanyarokkal kapaszkodott feljebb, többször vissza lehetett látni Susára és a lábakon vezetett autópályára, szemben pedig a Finestre és Asietta (murvás) hágóút környékére. Máshol hiába fújt szellő, a hegy gyakran leárnyékolta, így nem tudott hűteni. Izzadtam, mint a ló. Kezdetben nem volt miért élvezni a kaptatót: a meleg mellett, a meredekség a lábamnak sem esett jól; picit talán visszább is vettem a hajtásból; próbáltam kímélni a lábam; emellett még zajos motorosból is sok volt.
Fotózást leszámítva először 6 km után (950m magasan), árnyékban az út széli korlátnak támaszkodva pihentem egy keveset. Ritka, hogy fotózás nélkül, kajálás igénye nélkül, ülőhely nélkül csak úgy megálljak: csak a pihenésért. Ott pedig az történt!
A következő 3 km talán picit lankásabb volt, jól is esett. Kb. 1100m magasságban - 1000 méterrel a hágó alatt - egy árnyas forrásnál rövid pihenőt tartottam. Le is lehetett ülni, így a hűsben megettem két müzliszeletet és egy banánt. A gyakran fák között vezető útról nem sok kilátás nyílt; többnyire a völgy túloldalán emelkedő felhők által fedett hegysort lehetett látni. Érdekes volt észrevenni, hogy a felhők nem nagyon mozdultak: azaz idővel hiába tűntek egyre szürkébbnek a felhők, mégsem fenyegettek engem esővel, mert csak a hegygerinc fölött ültek meg, nem terjedtek tovább. A fák között előre egyszer előbukkant az én hegyoldalam egyik csúcsa is, a hegyen több ágon is víz folyt le, néhol vízesésként. Kb. 1300 méteren, szintén erdőben haladva az tűnt fel, hogy az engem megelőzött autók lassítani kezdenek. Nemsokára egy lassan szembe jövő motoros jelezte kezével, hogy: "-Csak óvatosan !"
Kíváncsi voltam, mi következik, mire a jelzés ? Pár száz méter múlva egy kis térség előtt, jobbról az út szélén egy motoros srác feküdt a fűben. Egy-két társa volt mellette, egyik a fejét simogatva nyugtatta. Néhány motor állt még az út szélén, valamint a srácé, összetörve. Igazság szerint cseppet sem sajnáltam, mert minden bizonnyal ő is a motorosok azon 80%-ba tartozott, akik a KRESZt megszegve száguldoznak. Ha betartja a közlekedési előírásokat nem jár így. Aki meg nem tartja be, nézzen szembe maga a következményeivel! Utóbb picit azon is kiakadtam, hogy a társa, aki nekünk integetett, mi alapon teszi ezt: Éppen ők azok, akik száguldoznak, nem tartják be a KRESZT. Mi be szoktuk!
Mivel már megéheztem, és még kb. 6-700 méter szintemelkedés, azaz kb. egy órányi kapaszkodás várt még rám, mielőbb, kb. 500 méterrel a helyszín után - jobb híján - az út mellett, az ülőhelynek megfelelő, picit lejtő füves hegyoldalba ültem eszegetni. Elővettem a kenyeret, konzervet, almát, stb... Közben hallottam, hogy a szirénázó mentő is megérkezett a motoroshoz. Ízületeim néha picit már fájtak, jeleztek, így kifejezetten jól esett pihentetni őket.
Az erdőben vezető, unalmas szakaszon azzal múlattam a időt, hogy kiszámoltam, hogy 2004-es és 2005-ös, illetve ez évi, 2006-os túrám során hányszor volt 1200m szintemelkedésűnél nagyobb emelkedőm, illetve hányat küzdöttem le nehéz csomaggal.
Kb. 1600m magasságban az erdő fokozatosan elfogyott, így a folytatásban már panorámaúton folytatódhatott a kerekezés. Mellettem a völgy túloldalán a felhőbe tűnő hegy, előrefelé viszont a hágóút és egy vízierőmű is látszott. Hamar a Franciaország tábla jelezte az országváltást. Érdekes, hogy a határ itt sem hágóra esett; azaz a Mont Cenis hágó a franciáké lett. Franciaországban az olaszhoz képest picit rosszabb, foltosabb út fogadott. A határ környékén lankásabbá vált az út, sőt a vízierőműn túl egy kis duzzasztott tó mentén, illetve utána még egy picit sík szakaszon lehetett tekerni. Éppen az út végén, szemben a tavat duzzasztó gát magasodott, előtte pedig kb. 3 km hosszan utam szerpentinezett fölfelé. Szép útszakasz következett! A motorosok itt is egymást érték; talán több közlekedett belőlük, mint autóból. Az 1720m magasan fekvő vízierőmű melletti duzzasztott tónál egy sátrat és a napsütést élvező napozókat is láttam. Éppen a videómon hallani egyébként, hogy megjegyeztem, hogy itt, 1600-1700m magasan lett kellemes az idő.
A 6,5 - 8%-os meredekségű szerpentinúton többször is megálltam, a hajtűkanyarokon túl végre az eddigi hegyoldalra is rá lehetett látni; tulajdonképpen visszafelé a teljes völgyre, nem beszélve a kanyargó út varázsáról. A szerpentines szakasz után - bár azt reméltem - még nem a hágóra értem fel; picit kedvem is szegte. Kis síkabb mezei részre értem, amögött már az igazi gát következett. Utam vissza, dél felé fordult és nagy ívet téve kapaszkodott fel a gát magasságába - hittem. Valójában - erre pipa is lettem - kb. 70-100 méterrel a gát szintje fölé mászott fel a hegyoldalban. Magasabbra kellett küzdeni, mint ami minimálisan szükséges lett volna - gondoltam. Az emelkedő - ideiglenesen - kb. 2020m magasan ért véget (17:10); onnan a hágóig még kb. 7 km viszonylag szintben, kisebb hullámzásokkal vezetett. Gyönyörű kép nyílt a túra és a gátra; pontosabban a teljes környékre: a tavat záró hegyen túl, attól picit jobbra, a hágó fölött jócskán havas hegycsúcs bújt elő. Látszott már a Mont Cenis tótól balra, délre leágazó völgy, melyen a Petit Mont Cenis hágóra is fel akartam kapaszkodni. A videófilmről bizony kiderült, hogy bizony elfáradtam; ezért is tudtam morcos lenni a fennsík ellenére lejtő egy kilométer, majd emelkedő újabb kilométer miatt. Ott, a tó mellett és kb. 100m-rel fölötte pár épület állt. A közlekedők, kirándulók itt nagyobb létszámban álltak meg, indultak sétálni, nézelődni, mint később a hágón. Minden bizonnyal a tó miatt; hiszen a hágó már a tó után 2 km-rel következett csak.
ÉN is megálltam egy picit és - hogy energiát, lendületet vegyek, vettem is 3 croissont, egy szendvicset és 4 Mont Cenis hágó matricát. Sajnos a kiszolgáló csak franciául tudott, én pedig nem értettem, így találomra választottam a "frommage" szendvicset. Végül sajtos-sonkásat kaptam. Drága (3,5 EUR) de nagyon finom volt. Egyelőre még csak 2 croissont ettem, a többit későbbre tartalékoltam. A továbbiakban szerencsére kb. 3 sík kilométer következett és a tavat elhagyva már csak kb. 1,5 km emelkedő a Mont Cenis hágóig. A croissonok és ivás, valamint a megállások és az előbújt Nap miatt teljesen jó kedvvel tekertem. Frissebbnek is éreztem magam. Érdekes volt, hogy egy órával korábban néha még nyomottan hajtottam csak, a tetőre érve fáradtnak éreztem magam, nem tudtam lelkesen élvezni a tájat, egyszerűen csak "láttam" a szépet, ám itt végre már lelkes lettem; fel voltam dobva a csodás tájtól, imádott esti szép fényektől, stb. A Nap csodás fényekben sütötte meg a tavat és a hegyeket. A szürke felhő még mindig a tó észak oldalán levő hegyeken ült, ám nem fenyegetett. "-Amíg ott marad, semmi gond!"
1700m-en, a francia határnál még azt hittem, hogy a látható szerpentinúttal már a hágófennsíkra érek fel és ott hamar a nyeregbe érek, ezzel szemben az ott remélt időhöz képest kb. fél órával később, 18:00-kor értem csak fel újabb 2000m feletti hágómra. Nagyon elszaladt az idő! - nem örültem. Itt már fel sem merült, hogy esetleg pár kilométert leguruljak Lanslebourg felé, hiszen így is nagyon optimista verzió volt, hogy 19 órakor - a Petit Mont Cenis hágón is túl neki tudjak vágni a Susába tartó lejtőnek. Lanslebourg felé nyíló kilátás - mivel azt balról részben hegy takarta, semmi újat nem nyújtott. Bár lemondtam a Mont Cenis hágó túloldali megismeréséről, semmi hiányérzetem nem volt: sok szépet láttam már, és ráadásul várt is még rám és túlzottan frissnek sem éreztem magam.
Jókedvvel, felpörögve gyorsan fotóztam, filmeztem a hágón, majd 10 perc múlva indultam is tovább: vissza!
Egy-másfél kilométer gurulás után aszfaltút ágazott le a Petit Mont Cenis hágó felé. Erről a hágóútról sem volt sok információm; mindössze annyi, hogy aszfaltos és 2183m magas. A térkép alapján úgy tűnt, kb. 6-7 km-t kell hajtani a tetejéig, a szintkülönbség kb. 160 méter lehetett - gondoltam. Mivel a leágazástól újabb egy kilométert lejtett a keskeny és agyonfoltozott, rossz minőségű út, a tóba folyó patak hídjától kb. 220 métert kellett kapaszkodnom. Bosszantott, hogy ezen az 1 km-es lejtőn is az 50 km/ó helyett csak 18-20 km/ó-val tudtam ereszkedni a rossz út miatt szükséges fékezés miatt. Felismertem, hogy a Virtual Alps honlapon szereplő fotó bizony ott készült, alig valamivel a leágazás után. Először közvetlen a tóvégi hegy oldalában árnyékban hajtottam a már ritkábban hibás aszfaltúton, majd a völgyben kezdetben lankás emelkedőn hajtottam tovább. A völgy az elszórtan megállt autók és egy-egy lakóautó, valamint az ott pihengető emberek miatt piknik-hangulatot árasztott; ráadásul a Nap csodálatosan sütött. Mögöttem a mind kevésbé látható Mont Cenis tó mögötti hegy még mindig felhőben volt, ám előrefelé teljesen tiszta volt a kék ég. A barátságos, váltakozó meredekségű úton látszott, hogy hol végződhet az út; ráadásul kilométerben is kb. 5-nél jártam már.... Ám hiába értem fel, onnan még csak egy lapos, teljesen sík szakaszon kellett végighajtanom. A végén egy rövid emelkedővel egy házikóhoz vezetett az út, ahol bár az aszfaltcsík véget ért, 100 méter földúton való hajtás - ahogy reméltem is - után megtaláltam a Col du Petit Mont Cenis hágó tábláját. Valóban hágó volt, földrajzilag is. A tábla szerint 2183m magasan voltam. Meglett 2006-os Alpok túrám negyedik 2000m feletti hágója.
Nyugat felé árnyék, kelet felé szép napsütötte hegy látszott. Épp a hegyről érkező kirándulókkal készítettem magamról egy fotót, majd videózás után hazaindultam. 18:50-től 19:06-ig időztem a hágón, nem hagytam magam az idő által sürgetni, pedig korábban még azt hittem, hogy 19 órakor már Susa felé kezdhetem meg a gurulást.
Sajnos hiába gurulgattam vissza 6-7 km-t, a több helyütt rossz út miatt óvatosan kellett ereszkednem; többnyire 15-30 km/ó körül. A Mont Cenis tó oldalában a sík úton is 15-18 km/ó-s sebességgel tudtam csak haladni. Éppen fél 8-ra értem vissza a hágófennsíkon vezető útra. A szép esti napsütéses idő elmúlt; azóta a Nap is lentebb ment, több helyütt hegyek takarták, ráadásul a tónak a felhős hegy oldali része is árnyas volt, végig. A büfé és a vendéglátóegységek előtt kb. 1 km-es szakaszon kaptam pár csepp esőt, de nem tartott sokáig. Rosszul eső rövid emelkedő után értem a fennsík utolsó buckájára, amiről tudtam már, hogy onnan Susáig lejteni fog. Alul hosszúnadrágot, fölül meleg polárt vetem magamra, a hosszú mezem zsebébe pedig bekészítettem müzliszeletet és a szendvicset. Tudtam, hogy még kb. szűk két óra út vár rám hazáig, ezért útközben akartam enni: amiatt se kelljen állnom.
20 órakor elhagytam a hágó fennsíkját. A vízierőmű előtti sík szakasztól kezdve pedig elkezdtem eszegetni. Időnként, kevéssé kanyargós szakaszokon haraptam egyet-kettő, majd ha tekergett, akkor visszatettem zsebembe a szendvicset. Finom volt; jól esett! Kényelmes lejtőzés után 20:30-ra értem az 500m alacsonyan / magasan fekvő Susába. Odalent az este ellenére is jó idő volt, így rövidre vetkőztem; közben az utcából zenebonát hallottam, majd régi viseletbe öltözött emberkék vonultak szemből és kanyarodtak el balra. Jó erőben, frissességgel hagytam el a várost; tapostam a pedált a kb. 8-9%-os emelkedőn. Reggel lefelé, most fölfelé jártam arra; tudtam a terepviszonyokat. Jó áttétellel, gond nélkül, megfelelő ritmusban pedáloztam; nyoma sem volt a napközben néha érzett térdhajlat - ízület problémának. A 4-5 km-es meredek rész végén, Graverében vizet vettem, majd lankás, néhol sík szakasz következett. 21 óra tájban sms-küldési céllal álltam meg, de közben egy újabb müzliszeletet is elfogyasztottam.
Pétertől 19:01-kor kaptam egy sms-t, bár azt csak itt olvastam: "-Most indulok lefelé. Nagyon durva ! Kb. 9-re érek haza." Utóbbit eléggé furcsálltam, hiszen 3130 méterről 2000 métert lefelé... ráadásul minden bizonnyal legalább a felét köves úton. Örültem, hogy sikerült feljutnia; nem aggódtam érte; tudtam, hogy tud vigyázni magára. (Végül 9 helyett fél 11-re sikerült hazaérnie.)
A folytatásban közepes emelkedővel folytatódott az út, nem okozott gondot. Elszántan, ritmusosan tekertem; élveztem az egészet. Jobb erőben éreztem magam, mint amikor kora délután - igaz kánikulában - megkezdtem a Mont Cenis hágót. Exelles vára már szépen ki volt világítva, amikor elhajtottam mellette. Ha autók jöttek én is felkapcsoltam a lámpámat, egyébként viszont nem pazaroltam az elemet. Lábamra viszont időben feltettem a fényvisszaverős csíkot. Használt is, mert egyszer sem dudáltak rám. Amikor ki volt írva, hogy Salbertrand már csak 5 km, tudtam, hogy az emelkedő csupán 2 km-t tart. Ebből az irányból jól jött a 2 km lejtő a település előtt. Jó kedvel, sikeres túrából 22:08-ra értem a kempingbe; ám Péter - ellentétben azzal, ahogy hitte - még nem érkezett meg.
Gondoltam, hogy hamar megérkezik, így nyugodtan töltöttem a következő negyed órát. Nem siettem semmivel. Kedvem szerint ettem egy kis reggel vett finomságot, ittam sportitalt, majd mire kényelmesebb ruhába öltöztem 22:25 körül Péter is megérkezett; sikerült feljutnia a 3136m-es csúcsra, igaz a terep miatt bringáját tólni is kellett és végül 2500m-es magasságban le is tette; anélkül mászott fel.
Vacsora közben jóízűen beszámoltunk egymásnak kalandjainkról, majd fél 12 tájban eltettük magunkat másnapra. Péter alvás előtt még megmutatta, hogy jókedvében, nem sietvén mivel szórakozott fent 2800méter közelében: jópofa volt, ahogy megörökítette árnyéka haladását az ösvény mellett.
Este olvastam anyuék napközi sms-ét: : "-Örülünk a sikeres napotoknak. Balázs már nincs veletek ? Reméljük, hogy az ígért szép időben újabb jó napok következnek és tudjátok tartani a programot. Jó éjt!"

Adatok:
Salbertrandig, ami tekerés TM: 19:00 DST: 5,77 SAV: 18,0 AVS: 18,0
Susa, 500 m (13:14) TM: 1:00:43 DST: 25,06 SAV: 27,7 AVS: 24,7
Francia határ, 1720 m (16:17) TM: 2:53:28 DST: 41,58 SAV: 8,8 AVS: 14,3
Hágófennsík, boltok, büfé (17:30 - ) TM: 3:39:50 DST: 49,5 SAV: 10,2 AVS: 13,5
Col du Mont Cenis (18:03 - 08) TM: 3:48:20 DST: 54,15 SAV: 32,8 AVS: 14,22
Leág Col du Petit M cenis hágóra TM: 3:51:00 DST: 55,07 SAV: 20,7 AVS: 14,3
Col du Petit Mont Cenis (18:50-19:06) TM: 4:25:54 DST: 62,59 SAV: 12,9 AVS: 14,1
Visszacsatlakozás (19:30) TM: 4:48:00 DST: 69,8 SAV: 19,6 AVS: 14,6
Tó vége, meredek lejtő kezdete (19:55) TM: 5:04:48 DST: 76,15 SAV: 22,67 AVS: 15,0
Susa (20:30) TM: 5:39:24 DST: 98,24 SAV: 38,3 AVS: 17,4
Salbertrand, kemping: TM: 6:55:09 DST: 117,48 SAV: 15,24 AVS: 16,9 TR/D: 117,48 MXS: 60 ODO: 105401,7

Szintemelkedés:
- vasúttól Salbertrand kempingig 20 m
- Salbertrandtól Susáig 100 m
- Mont Cenis hágó fennsík elejéig = 2090 - 500 = 1590 m
- Hullámzás a hágóig 100 m
- Petit Mont cenis hágóig 230 m
- visszajutás a hágófennsíki útig 60 m
- Hágófennsíkon hullámzás 100 m
- Susa - Salbertrand = 1032 - 500 + 100 = 632 m
2832 m

Költség:
- Cuneó, kemping 18 EUR / 2 fő
- Vonat Torinóig (89 km) 3,5 +4,3 EUR
- Vonat: Torino - Salbertrand (70 km) 3,9 EUR
- Salbertrand kemping 20 EUR / 2 főre
- hágó-fennsíkon : szendvics 3,5 EUR
- hágófennsíkon: 3 croissosnt, 1/3 l üdítő 5 EUR
- 4 képeslap, 2 matrica 8 EUR
- 2 matrica, 2 csoki 5 EUR
ÖSSZESEN: 50,2 EUR (1 fő-re számolt kempinggel)

3. nap

5. nap