7. nap

9. nap

2005. július 5, kedd - 8.nap
La Condamine - Col du Vars (2109 m) - Guillestre - Briancon - Col du Granon (2413 m) - Briancon = 118,73 km + 2642 m szint
Változatos felhőzetű égboltra, ám egyértelműen reményt keltő időre - de érzelmes, lehangoló, rossz álomból ébredtem; óracsörgés után!. Az eseménydúsnak ígérkező nap nem hagyott rossz kedvemben; sok tennivalóm volt. Jól látszott, hogy a Nap emelkedésével a felhők elvonulnak, eloszlanak, felemelkednek. Hideg volt a reggel, úgy tűnt, a fronttal jóval hűvösebb levegő érkezett; polárban mentem a mosdóhoz is, sőt a kerekezést is alul pl. melegítőnadrágban kezdtem. Bosszúsan kezdtem a kerekezést, mert hiába néztem meg a sátrat, kormánytáskát és a sátor helyén a füvet, sátorbontás után sehol sem találtam a napszemüvegem. Eszembe sem jutott, hogy van tartalékszemüvegem is; de mivel anélkül szeretek tekerni, a kontaktlencsékhez úgy tűnt, a nap folyamán napszemüveget kell majd vennem (anélkül egészségtelen, mert a levegő 25-30 km/ó-val áramlik neki a szemnek és a lancsének). Már 8:45-kor útnak indultam, mert 3 hágó várt rám: délelőtt csomaggal a 2004-ről jó ismerős, Vars hágó, majd délutánra már helyi, minimál-csomagú túraként a 2413 m magas Granon és 2347 m-es Gondran hágó, mindkettő Briancon fölött. Az első két kilométert a hegy árnyékában tettem meg, ám amint utam a Larche hágó lejtőjének becsatlakozásánál ÉNY felé megtört, az útra és rám is odasütött a Nap. Hogy mindent megtegyek a "napszemüveg-ügy" érdekében, a tegnap esti azonos útvonalamon, a Larche hágó becsatlakozásáig hajtva, ahol akkor megálltam, "most" is körülnéztem; hiába. Ott még nem, ám az elágazásnál már megtaláltam a napszemüveget. Alig akartam elhinni, hogy ekkora mázlim lehet, illetve hogy a nagy zuhé, eső után is egyben maradt, nem sodorta el szél, eső.
Bár 2004-ben, azaz 1 éve is épp erről, délről másztam meg a Vars hágót, a St Paulig vezető 7 km-re nem nagyon emlékeztem: egyszerű patakvölgy, lankásan-közepesen (2-4,9%) emelkedő úttal. Egy alagútnál útépítés miatt kellett kicsit várni, ám egy hátulról érkező bringás - mit sem törődve a megállással és várakozással - elém tolakodott. Köszönés nélkül! Pofátlannak tartottam, ezért hamar én is utána indultam az alagútba. A folytatásban, még ha picit jobban is meg kellett hajtanom magam - mint ami saját tempómat jelentette -, utolértem, majd megfelelő meredekségű szakaszon meg is előztem a középkorú, egy szál bringát hajtó kerekest. A pofátlan és illem-nemtudó embereket szeretem a helyükre tenni. A Vars hágóra rálátva jól mutatta a levegő hőmérsékletét, az időjárási viszonyokat, hogy a tiszta égbolt ellenére a hágón néha felhők úsztak, keltek át. Bíztam benne, hogy mielőbb eltűnnek és melegszik majd az idő.
St Paulban - jól tudtam már - kezdődött az igazi hágóút, meg is álltam vékonyabbra vetkőzni. A diagram szerint a következő 8 km-n kb. 640 m szintemelkedés várt rám, az emelkedő utolsó harmadában 8,3-10,6%-os meredekséggel. Sejteni lehetett, hogy mindezt tovább nehezítheti majd a közepes erősen fújó szél. Gyönyörű kék ég, csodásan tiszta időben hajtottam, ám az idő nem forró júliusi napra emlékeztetett, hanem inkább májusira, vagy nyári hajnali reggelre, ahonnan viszont sajnos nem érezhettem meg a hőmérséklet gyors emelkedését. Ez bizony elmaradt!
1-2 km után álltam meg először: többnyire 6-7%-os meredekség miatt itt még nem a kaptató nehézsége, hanem fotózás, filmezés miatt esett jól megállni, igaz az ellenszeles rész előtt jól jött a szusszanás. A kaptató alsó felén több montis kerekezését is megörökíthettem; jól festettek a szerpentinúton. Meglepett, hogy milyen részeket felejtettem el az emelkedőről tavaly óta; egy helyről szépen le lehetett látni korábbi hajtűkanyarokra.
2004-ben éppen ezen a hágón - melegben - gondolkodtam el azon az elgondolásomon, hogy "de szeretek én 28 fokban tekerni!", hiszen akkor talán még annyi se lehetett, ám a szél hiányában a rám tűző naptól majd szétfőttem. Most bezzeg….. szél is, hideg is volt! Fölül egy mezben és egy hosszúujjúban hajtottam. Az utolsó 2-3 km-en (7,3 és 8,4%-os meredekség) egy középkorú montist értem utol, ám mert úgy éreztem, hogy picit konkurálni próbál velem, ismét rákényszerültem, hogy már-már versenyezzek. Elég jól meg kellett hajtanom magam, hogy ne zárkózhasson fel, vissza ne előzhessen. 2004-es emelkedő-időmnél ezúttal 2 perccel lassabban értem fel; talán ez betudható az ellenszeles szakaszoknak. A tetőn, a hágón jobban érvényesülhetett a szél, hamar fel kellett öltöznöm. Az emberek közül is akadt, aki alul bermudanadrágot viselt, mások hosszút és fölül is dzsekit. A nyugat felől emelkedő hegygerinc tetején felhők vonultak. Az ajándékboltban vettem képeslapot és pár matricát, majd nem túl sok időzés és felöltözés után nekivágtam a hűs, ellenszeles lejtőnek. Fölül két mezt, egy szélfogó hosszúujjút és a szél/esődzsekit viseltem, alulra felvettem a hosszú bringás nadrágot.
Pár kilométer után máris annyira fázott a kézfejem, hogy a széldzseki ujjúból a ráhúzható kesztyűszerűségbe bújtattam kezem, úgy fogtam a kormányt. Hihetetlen erővel fújt a szél, jócskán lelassított. Vars környékén pár kilométert szintben vezetett az út, ami ezúttal nem is esett rosszul, hiszen legalább kissé felmelegedhettem. Persze el keleltt telnie kb. fél percnek, mire lábaim merevsége feloldódott az erőkifejtéstől. Guillestre és a Briancon felé továbbvezető völgy fölött változóan volt felhős az ég, a tavalyihoz képest most kevésbé látszott tisztán a gleccseres La Meije 4000 m körüli csúcsa. Ahogy újból megálltam a lejtőn, a videófilmen jól hallatszik beszédemből, hogy a hidegben bizony szám is elgémberedett; nehezebben mondtam ki a szavakat. Míg 2004-ben a lejtőn egy olyan sráccal találkoztam, aki a hőguta miatt nyakát ronggyal, vagy ruhával védte a napszúrástól, most jócskán hideg volt. Tavaly az maradt meg bennem Guillestre környékéről, hogy bizony az egy melegkatlan; pl az Izoard felé vezető völgy is hőséget sugároz. Ezúttal nem így volt.
Guillestrébe érve ismerősként elmosolyodtam az akkori kempingem leágazásánál. Ismeretlen úton gurultam tovább el a város mellett, egészen a főútra való rácsatlakozásig. A szélén épp rám várt egy élelmiszeráruház. Dél már elmúlt (12:20), így ebédidő lévén vásárlás után energiát is vettem magamhoz, hogy a további - várhatóan - ellenszeles úton legyen erőm időben Brianconba érni. Nagyon nem jött jókor ez a szél, mert e napra összesen 3 emelkedőt terveztem és úgy számoltam, hogy Brianconba érve, leghamarabb 15 óra tájban tudok majd csak nekivágni a két újabb 2000-esnek. Az is nagy kérdés volt, hogy majd a 2413 m magas Granon és a 2347m magas Fort Gondranra hajtva hogy fog támogatni, akadályozni a szél és a hideg!
A folytatásban 31 km állt előttem Brianconig a főúton, amelyről nem sokat tudtam. Az ellenszél hamar egyértelművé vált, pár kilométer után már kissé kedvetlenül is nyomtam a pedált. Az ellenszél mellett az is bosszantott, hogy ha már 40-50 méter szintemelkedést felkapaszkodtam egy buckára, akkor utána miért kellett majdnem ugyanannyit le is gurulni. Így hiábavalóvá vált az emelkedő, nekem pedig e nap sem voltak felesleges erőim ilyenekre.
L’Argentiere-nél (960 m) az addigi sík, illetve hullámzó utat 2-3 km hosszú emelkedő váltotta fel. Ahogy túratempómban kapaszkodtam fölfelé - ráadásul egy félsávos útlezárásnál lámpa is iránytotta a forgalmat -, a korábbinál jobban feltűnt a kamionforgalom. Hogy a lámpánál időben átjussak, még a piros jelzésnél el kellett indulnom. Az emelkedő direkt jól jött, örültem neki: egyfelől azon a 2-3 km-en legalább nem ért a szél, másfelől pedig gyönyörű kilátás nyílt az ÉNY-i völgy végi Ecrins csoport havasaira, köztük a Mt Pelvoux 3900 m feletti csúcsaira. A tetőről csak egy kis lejtő következett, majd újabb pici hullámzással már Briancon közelébe érkeztem. Ahogy a legtöbb éjszakára is, ide is több kempinget kinéztem - hátha egyik-másik teltházas lenne -, így volt választási lehetőségem. Bár a terv szerint Brianconon túl, kb. 4-5 km-rel másnapi útvonalam felé az 5 völgy kempingjében aludtam volna, ám a mielőbbi hágókra indulás miatt és hogy ne kelljen oda-vissza is 4-4 km-t hajtanom, már Brincon előtt 3km-rel egy kempingbe tértem. (14:42). Egy éve Guillestrében, most Briancon előtt vertem fel ripsz-ropsz a sátram és kaptam be még pár falatot, állítottam össze gyorsan kis, úti cuccom. Akkor délutáni túrámon már csak 1700m szintet kellett hajtanom (az Agnel hágóra), most kb. 1200 + 1150 m-t = 2350 m-t, igaz erre akkor nem gondoltam. Tudatában voltam annak, hogy naplementéig, fél 10-ig fogok hajtani, de bíztam mindkét emelkedő leküzdésében.
Briancon után pár kilométerrel, az 1350 m magasan fekvő St Chaffeyban kanyarodtam le a 2413 m magas Granon hágóra vezető emelkedőre. A hágóút egyébként csak féloldalas, mert a tetejétől az út a túloldalon földúton folytatódik, ott is csak egy ideig. Arrafelé völgybe nem vezet le. A diagramom szerint a kaptató javarészt 8,4-9,6%-os, elvétve 1-1 km-rel, ami 7,3, illetve 10,6%-os meredekségű. Ez a hágó is szerepelt már a Tour de France-on.
Kezdetben a hegyoldalon vezető utat a hegy és a fák is védték a széltől, így az csak kellemesen lengedezett: még jól is esett a tűző napfény miatt. Az út az első kilométereken még lombos fák között tekergett, néhol Briancon felé illetve a Briancon - Lautaret hágó völgyére, a kocsiúton haladó mininek látszó autókra és a szemközti fenyős, sípályás hegyoldalra nyílt kilátás. Élveztem a tekerést. A fák ritkulásával megálltam benapkrémezni magam; a folytatásban jól esett ahogy karomról, arcomról éreztem a krém kellemes kókuszillatát. Pár kilométer hosszan az út a Briancon - Lautaret hágó közti völgy oldalában vezetett; szembe egyre jobban bújtak elő az Ecrins csoport 3600-3900m magas hómezővel borított csúcsai. Gyönyörű volt! Hihetetlenül gyönyörű! Egyik megállásnál szinte ugyanarról a helyről három képet is csináltam, picit erősebb ráközelítéssel: az út, egy magányos fa és a szemközti hómezővel fedett hegy látszott rajta gyönyörű kék éggel a kép tetején. Nagyon tetszett ez a hágóút, emelkedő: hibátlan aszfaltút, minimális forgalom, és csodás kilátás, időjárás. Kb. 1900-2000 m magasan utam még egy lankásabb hegyoldalon, de ugyanolyan meredekséggel haladt, ám mivel elmúlt a meredek hegyoldal nyújtotta védelem, a szél erősen belém tudott kapaszkodni. Igencsak erősen! Mivel a fák is elmaradoztak, hátrafelé szép kilátás nyílt Briancon medencéjére. Lassan már nem alulról, hanem "szemmagasságból" néztem a Briancon környéki hegyekre, illetve a völgy túloldaliakra is, a havasokat kivéve. Kb. egy kilométer hosszan még nyugodtan, de komoly izommunkával dacoltam a széllel, ám utána néha-néha már meglehetősen bosszús lettem. "-Milyen dolog az, hogy míg kb. 2000 m szintemelkedéssel a lábamban 9-10%-os emelkedővel küzdök, még egy közepes erősségű szél is nekem ront?" Persze az is nyomasztott, hogy így nem csak, hogy jobban fáradtam is, de az idő is jobban szaladt. Duplán hatott: "-Fáradtabb is leszek a következő emelkedőre és később is érek a tövébe!"
Miután egy körbefilmezés közben a kőnek támasztott bringámat a szél eldöntötte, még paprikásabb lettem: a vázon enyhe nyoma lett a koppanásnak. L Ezután még próbálkoztam kőre állított videókamerával önmagam kerekezés közben, gyönyörű háttérrel együtt lefilmezni, ám az első próbálkozás nem lett jó. Ahhoz képest, hogy mennyire élveztem a hágó első kilométereit, a teteje felé közeledve már egész mérges, bosszús voltam és kezdett elegem lenni a kellemetlenségekből. Az utolsó kilométereken az út már keletnek vezetett, így a szél nem akadályozott, ám eléggé hideg lett. A tervezett-től talán 1 óra késéssel (18:14-kor) értem fel a 2413 m magas Granon hágóra. A túloldalt kő, illetve földút vezetett tovább; a kilátás az eddigieket nem tudta túlszárnyalni: kopár, köves hegyek voltak csupán. Pár percet töltöttem még csak a csúcson, de már azalatt is megéreztem a levegő hidegét. Gyorsan, ripsz-ropsz felszabadtam a kis buckára egy-két fotóért, majd húztam is magamra a meleg hosszúujjút és jöhetett a gyors gurulás. 19 órára értem vissza Brianconba, így 1150 m szintkülönbséggel és egy-két megállással számolva (ennem biztosan kellett volna, mert szükségem volt energiautáánpótlásra), 21 óránál hamarabb biztosan nem érhettem volna fel Fort Gondran, 2347m magasan épült várához. A térkép alapján a brianconi vár felől próbáltam megtalálni az emelkedőt, ám hiába kérdezősködtem, hasznos információt nem kaptam, csak az idő szaladt. Ráadásul az esti fényekben annyira tetszett a vár, illetve a várnegyed, hogy elgondolkodtam: "-Hiányzik nekem most, hogy teljesítményhajhászás miatt inkább két órát küzdjek - egy idő után már hidegben, szürkületben - és végül 22 órára érjek vissza a kempingbe, ahelyett, hogy inkább nyugodtan sétálnék egy jót a vár szűk utcáin, nézelődnék, magamba szívnám a hangulatot, és élvezném az életet?" Így is döntöttem, bár kellett ehhez, hogy ne találjam meg a Gondran várhoz vezető utat. A térkép szerint még Briancontól az Izoard hágóra tartó útról is ágazott le oda egy út, ám minimum 20 percbe került volna odaérnem.
Brianconban, lent a hegyek gyűrűjében nem nagyon fújt a szél, így az estét valóban kellemes sétálással, nézelődéssel tölthettem: jól éreztem magam. Internetezéshez még egy cybercafét is találtam, egy baj volt csak vele: reggel 10-kor nyitott, amikor én már jócskán túl akartam lenni a városon; kemény nap következett! A környező magas hegyek miatt a Nap a megszokott 1 - 1 10 helyett már talán 1 9 tájban lement, én sem maradtam sokkal tovább, ráadásul egy utcai hőmérő 3 9-kor 18 fokot mutatott! "-Micsoda hideg éjszaka lesz!" Másnapom miatt bizony nem ártott, hogy 21 órára a kempingben legyek, mert eddigi legnehezebb csomagos napom következett három hágóval: az 1854 m magas Montegévre hágóval, majd a híres olasz 2035m magas Sestriere-rel és végül a 2005-ös legendával, a túloldalról félig földutas, 2178m magas Colle Finestrével. Annak ellenére, hogy ez volt a nap utolsója, épp ezen várt rám 5 km 10%-os meredekségű rész. Úgy terveztem, hogy az azt követő nap (2612 m magas Nivolet hágó túra délután) miatt este még vonattal utazom Torinó széléig.
Sátramban szokásos esti jegyzeteléssel és az elmúlt, illetve következő nap áttekintésével foglalkoztam egy kicsit: diagramom és térképem sem hágónak nevezte a Gondrant, így még inkább megbékéltem: jól döntöttem, hogy a brianconi sétát választottam a felesleges teljesítményvadászat és további lefárasztás helyett.
A következő sms-t üzentem haza: "-Napos, szeles idő, Vars és gyönyörű Granon hágó ok, a 3. helyett inkább Briancon hangulatát élveztem: van vár, belül egy óváros. Látod nem mindig rohanok J "

Adatok: indulás: 8:45
St Paul TM: 29:20 DST: 7,9 SAV: 15,9 AVS: 15,9
Col de Vars (11:00) TM: 1:31:26 DST: 16,48 SAV: 8,29 AVS: 10,7
Guillestre, főút (2:20-45) TM: 2:14:03 DST: 38,91 SAV: 31,6 AVS: 17,4
Briancon előtti kemping (14:42 - ) TM: 3:51:47 DST: 67,48 SAV: 17,54 AVS: 17,4

St Chaffey, leág Granon hágóra TM: 27:13 DST: 8,12 SAV: 17,9 AVS: 17,9
Granon hágó (18:14-27) TM: 1:52:25 DST: 19,86 SAV: 8,27 AVS: 10,6
Briancon TM: 2:27:13 DST: 40,52 SAV: AVS: 16,51 ÖSSZESEN TR/D: 118,73 ODO: 100.099,8 MXS: 58,5

Szintemelkedés:
- Vars hágóig (30 m hullámzással) 2109 - 1280 + 30 = 859 m
- Brianconig (120 m hullámzással) 1204 - 900 + 120 = 424 m
- Granon hágóig 2413 - 1204 = 1209 m
- bóklászás Brianconban 150 m
ÖSSZESEN: 2642 m

Költségek:
- Vars hágó: 4 képeslap, 4 bélyeg, 4 matrica 7,4 EUR
- Guillestre, Intermarché bolt: 3 banán, 5 péksüti, füzet, 2 konzerv 8,82 EUR
- Kemping boltja: baguette, puding, 2 péksüti, 1 tej, 2 konzerv, 2 csoki 9,5 EUR
- Briancon, pékség kb. 2 EUR
ÖSSZESEN: 27,72 EUR

7. nap

9. nap