6. nap

8. nap

2005. július 4, hétfő - 7.nap
Centallo - Cuneo - Demonte - Larche / Maddalena hágó - la Condamine chatelard = 100,17 km + 1677 m szint
Magamtól, csörgőóra nélkül ébredtem 7:30-kor. Jólesően olvastam Linda sms-ét, mely szerint megkapták az e-mailt és vigyázzak magamra. Tekintettel a kempingek kérdéses akkutöltési lehetőségeire, egyből ébredés után be is dugtam a konnektorba a fotó-, illetve videóakku töltőjét.
Mivel a marathon után laza, könnyed, egyáltalán nem hajtós napra készültem, nyugodtan jegyzeteltem még egy kicsit, majd 8 órára mentem le a földszintre, a megterített asztalhoz reggelizni. Terülj-terülj asztalkám volt; minden mi szem-szájnak ingere: finom kenyér, két fajta dzsem, tej, kávé, sonka, sajt, süti, keksz. Nyugodtan, lassan, az ízekre odafigyelve falatoztam. Itt épp szem előtt tartottam, hogy nem kell mindig rohanni; élvezzük a pillanatot; jelen esetben a szépen megterített asztalt és a reggelit. A sátras egyszerű összecuccolással szemben, most - mivel házban aludtam - alaposabban szét kellett néznem, nehogy bármit is ott hagyjak.
Ami a következő napokra való felkészültségemet illeti, minden tőlem telhetőt megtettem: minden akkum töltve volt és a koszos ruhák nagy részét is kimostam. Megköszöntem a kellemes szállást, fizettem, majd 9:50-kor útnak indultam Franciaország és az 1991m magas Larche hágó felé.
Bár meleg volt, Centallót elhagyva az előző két nappal szemben most eléggé párásan látszottak csak a hegyek körvonalai. "-Lehet, hogy bejön a meteorológia - interneten olvasott - előrejelzése? Napsütés + zápor-zivatar." Cuneó felé az alig emelkedő úton teljesen kényelmesen pedáloztam. Mint olvasható, nem fogadtam meg Gé tanácsát, nem pihentem rá a marathonra, hanem ráadásul málhával újabb hágónak vágtam neki. Eredendően még azt sem tartottam kizártnak, sőt úgy terveztem, hogy nem csak a Larche (1991 m), hanem a Vars hágón (2109 m) is átkelek, bár utóbbi kérdéses volt. Úgy voltam vele, semmi gond nincs, ha másnapra marad. Annyit tekerek csak, amit bírok, illetve ami jól esik.
Jó érzés volt a sietség nyomása nélkül pedálozni (22-23 km/ó), nézelődni. Cuneóba érve, azaz Centallóhoz képest 15 km-rel közelebb a hegyekhez - vasúti viadukt mögött még mindig homályosan, párásan látszottak csak a hegyek. A fő utcán nézelődéssel eltöltött fél óra után folytattam utam -gyelőre még mindig ismerős úton - Demonte felé.
Borgo San Dalmazzo után egy útmenti kis pékségnél, vásárlás után hívtam fel Mesit, beszéltünk meg félreértéseket és kívántam Boldog Névnapot. Kellett lelkemnek, nyugalmamnak a beszélgetés. Talán íyg kevésbé bosszantottam fel magam az időjáráson, ami már csak rám várt.
Demontét elhagyva mind jobban szűkült a völgy, értem be a magas hegyek közé. A Lombarda hágó felé még csak csak akadtak szakadozott felhőrészek, világosabb felhők, ám a Larche hágóm felé nagyon érett az eső. Az út lankásból meredekbe fordulása előtt, Vinadióban (13:50-14:30) (ahonnan addig ismeretlen útszakasz következett), a vár melletti parkban ültem le megebédelni. Alig kezdtem el eszegetni, máris picit csepegni kezdett, igaz hamar el is állt. Az időkihasználás érdekében, falatozás közben olvastam és írtam az sms-eket, ráérősen. Jó érzés volt, hogy nem rohantam. Volt idő rá, hogy sms-eket írjaák, feljegyezzek ezt-azt. Mire azonban továbbindultam és utánaszámoltam, meg kellett állapítanom: a 30 km-es emelkedőt, ha kis pihenésekkel együtt 2,5 órásra számolom, akkor 17 óra előtt már nem érek fel a Larche hágóra.
A 30 km-es emelkedőt a diagram 12 km hosszan 2-3%-osra jelezte, utána pedig 3-4 %-osra a végéig, közbeszúrva 2-2 km-es 6-7%-os szakaszokkal. 5 km után értem az esőfelhők széle alá; esni kezdett! Gyorsítva próbáltam valami fedezéket keresni; legközelebb egy alagút kínálkozott. Az alagút kijárata előtt bringám a falnak támasztottam és az időt jegyzeteléssel, néha az ég kémlelésével töltöttem el. 20 perc várakozást követően újabb 5 km-t tudtam viszonylag szárazon megtenni, mígnem ismét rá nem kényszerültem, hogy gyorsan valami fedél alá meneküljek. Ezúttal egy kollégium eresze alatt várakoztam tovább és néztem az úton a esőbuborékokat. Újabb fél órás várakozás után úgy tűnt, legjobb esetben is már csak 18 órára érhetek át Franciaországba. Ám addig még kb. 800m szintemelkedés állt előttem. Utoljára Sambuco mellett, egy buszmegállóban várakoztam még negyed órát, 1184 m magasan. Innen legalább ráláthattam a szembülső hegyekre, az előtte lentebb úszó felhőkre, azok vonulására.
A Pontebernardot követő hajtűkanyarból kiérve hatalmas, függőleges sziklafal tűnt fel. Az utat, alatt egy alagútban vezették tovább. Hihetetlen méretek uralták a tájat! Hozzá képest az autók parányiak voltak. A hegycsúcs már felhőben volt. Az alagútból kiérve a völgy meglepőmód kinyílt, középen füves rész, oldalt pedig barátságosabban magasodó hegyek, igaz tetejüket felhő rejtette. Messziről is odahallatszott egy vízesés zubogása, később pedig az út szélén azért álltam meg, hogy megtaláljam a hangja által biztosan a közelben levő mormotát. Itt megint alig emelkedett az út: 17-19 km/ó-val haladtam.
Mivel úgy tűnt, 3/4 6 előtt nem érhetek fel, kalkulálgatni kezdtem e napomat és a következőt is. Egyre jobban hajlottam rá, hogy az esőveszély miatt is inkább e napra megelégszem a Larche hágóval (lemondok a Varsról) és megalszom még azelőtt. Így lábam is megkímélem a marathon utáni kizsigereléstől és az is biztos, hogy véletlenül sem "jön össze" még e nap, Emese napja előtt 1 nappal a 100.000 km.
Másnap aztán korai keléssel délelőtt meglehet a Vars hágó, kora délután Brianconba érhetek és sötétedésig még belefér a Granon (2413 m) és Gondran hágó (2347 m) is. Bersézió végén egy tábla által jelzett közeli boltnál álltam meg: jól esett a meleg boltban energiadús finomságokat (és vacsoráravalót is) nézni, venni, majd betömni, pl: kekszet, illetve egy édes tömény roládot. A hideg miatt, mint később Svájcban is, hosszabb megállásokra nem volt igényem, leülni nem lehetett, így jobbára vásárláskor, illetve fotózáskor, filmezéskor pihentem; állva.
Argenterától már csak 300 szintemelkedés állt előttem, klassz szerpentinsor következett. Több alkalommal is megálltam fotózni: a ködös hajtűkanyarokra és éppen az őket leküzdő egy-egy kamionra. Bizony néhány percenként újabbak tűntek fel. Ekkora hegyek között még ez számított könnyű hágóútnak. Az ember nem is gondolta volna, hogy kamionok is felkapaszkodnak csaknem 2000 m magasra. A kanyarokat elhagyva gyönyörű panoráma nyílt visszafelé a völgyre: lent a birkák és az őket terelő kutyák, a közelben sziklák, felhőpamacsok, egy a felhők közül csak részleteiben kilátszó hegy és végül a háttérben, a K felé világosabb égbolt, szakadozó felhők. A rossznak tűnő időben egyébként nem volt rossz a tekerés, ugyanis nem volt hideg, (még mindig elég volt fölül a 2 rövidujjú), a hágóút meredeksége pedig 2-esben (30*26/28) való pedálozást tett lehetővé. A gyakori filmezések miatt már jócskán úgy tűnt, 18 órára sem érek fel a Larche hágóra. Újabb hajtűkanyar-kombinációból fölfelé nézve már egy kápolna is előbukkant: "-Úgy tűnik, mindjárt felérek!" - kezdtem örülni túl korán, hiszen hiába értem a kanyarok végére, onnan még újabb 2 lankás km-t kellett a hágóig (18:22) hajtanom. Összességében jól mutatja a hágó könnyűségét, hogy málhával terhelten is csak 1 km-t kellett a legkönnyebb fokozatomban tekerni!
A hágótól délre fekete felhők fenyegettek, így éppen csak elkészítettem a fotókat és már gurultam is át Franciaországba. EU-n belüli határ lévén, határőr, de semmi ellenőrzés sem volt. Sajnos nyugat, illetve a lejtő felé sem javult az idő; ÉNY felé, a Vars hágó irányába talán még rosszabb volt, így végérvényesen eldőlt: e napra elég volt ez a hágó, emelkedő. A fővölgybe érve már csak vadkempinghelyet, vagy egy igazi kempinget kellett keresnem. Barátságtalan időben gurultam le a fővölgybe, ahol 2004-es évem alapján ismét ismerős lehettem. Útközben azon gondolkodtam: "-Vajon esős éjem lesz?", ám mire becsatlakoztam, már esett is. Ilyen időben szóba sem jöhetett a Vars hágó. Kemping ügyben szerencsémre egy tábla kisegített, így mindössze 1,5 km-t kellett enyhén áznom, mígnem befutottam a La Condamine chatelardi kempingbe. A kellemesen meleg helyiségben "véghezvitt" szükséges bejelentkezés alatt még éppen nem esett, ám mire a sátram kezdtem állítani, már szakadt. Éppen akkor, amikor már kinyitottam a sátor lapját! Bepipultam: csakazértis felállítom gyorsan a sátram és már húzódok is be oda! - gondoltan és hihetetlen gyorsasággal dugtam be a fém-műanyag merevítőt a sátor textilanyagába. Talán azt is gondoltam, hogy sosem lehet tudni, eláll-e rövid időn belül; én pedig nem várhattam sokáig a sátorállítással; kb. 1 óra múlva sötétedett. Annyira ömlött az égi "áldás", hogy egy perc alatt már minden csicsogott, átázott. Átkozódtam, káromkodtam is. Egy szomszédos kempinglakó sietett segítségemre és együtt fejeztük be a sátorállítást. Nagyon kedves, szép tett volt!
Ahogy a felállított sátorba elkezdtem gyorsan bepakolni a cuccokat, bosszúsan tapasztaltam, hogy a sátor több szélén, részén tócsákban áll a víz. A két nagy táskát bátran letehettem, de a többinél nagyon meg kellett néznem, hová teszem, nehogy beázzanak a csomagok. A 3 perc (bőrig)ázás szinte mindent tönkretett: nem ülhettem be egyszerűen a sátorba, nem teríthettem le egyszerűen a polifóamot, hálózsákot, hogy utána nyugodtan élvezzem bent az esőmentességet, sőt még hosszú fölsőm is elázott és nadrágom is valamelyest. Kár volt a türelmetlenségért és a sátorállításért. Ráadásul fél óra múlva már alig esett.
A folytatásban először előtúrtam a táskából két törlőrongyot, azzal feltöröltem, majd sátoron kívül kicsavartam a rongyot. Több körben sikerült nagyjából vízteleníteni a sátrat. Ezután elhelyeztem a csomagokat, félig kinyitva leterítettem a polifóamot és végre nyugodtan ülhettem, smsezhettem "Délutánra megjöttek a felhők, félóránként 3 kis eső! Felhők közt, nem túl hidegben átkeltem Franciaországba. Hülye voltam: épp a legnagyobb zuhéban állítottam sátrat! Szerencsére segítettek, de törölhettem belül szárazra! Holnap korai keléssel eseménydús napom lesz! Jó koccintást és sütizéstJ" - a másnapi névnap-ünneplésre céloztam, én pedig 100.000 km-remre készültem.
A mosdóból visszatérve, ahogy figyelmetlenül bújtam vissza sátorba, polárom is nedves lett. Ezután már alig maradt száraz hosszú cuccom; óvatosnak kellett lennem. Emellett meg jócskán bíztam a jó időben, hogy másnap megszáríthatom cuccaimat. Vacsorázás után egy mez fölé vett pizsamában bújtam be a néhol picurit nedves hálózsákba. Az eső váltakozva esett: zuhogott, majd enyhült, elállt, újból esni kezdett….
Végül 22 órára mindent el tudtam úgy helyezni a sátorban, hogy semmihez se érhessen hozzá a sátor nedvesedő oldala, teteje; minden száraz maradhasson. Ami a folytatást illeti, apuék továbbították az időjáráselőrejelzést: másnapra napsütés és zápor, azután a komoly és rég várt napra (Sestriere-rel és a Finestre hágóval) szép idő, majd azt követően a Nivolet hágós napra ígértek esőt. "-Lehet, hogy meg kéne majd cserélnem a két napot ? Előbb menni a Nivolet hágóra, majd visszajönni a Finestre hágóért? A 2612 m-es Nivolet hágóra mindenképp fel akartam jutni, hogy a túra végére meglehessen az összes 2500m feletti hágóm." - járt az agyam.
Testvéremnek 21:34-kor küldött sms-em is jól szemléltette, milyen körülmények között kellett elaludnom: "Fro-ban vagyok, egy hágóátkeléssel kevesebb (a tervhez képest), holnap behozom! Már másfél órája zuhog! Meddig bírja a sátor ? Már a szél is fúj! Drukkoljatok nagyon!"
Sajnos csak másfél óra eső után, a szél érkeztekor tettem fel a sátorra a nylont; az ajtó előtti fedélen a megállt víz bizony már áteresztett. 23 óra után nagyon aggasztott, hogy széllel együtt esik az eső és a szél nyomja befelé a nedves sátorfalat. Szerencsére csak 5 percig tartott a komoly helyzet, mert az eső gyengülni kezdett, majd végül hajnali 1 órakor elállt. Utána már csak kellemes szellő szárította a sátorponyvát.

Adatok:
Cuneó (10:31) TM: 39:02 DST: 13,89 SAV: 21,2 AVS: 21,2
Vinadió (13:50-14:30) TM: 2:22:03 DST: 49,52 SAV: 20,8 AVS: 20,9
Larche hágó (18:22) TM: 4:37:11 DST: 81,4 SAV: 14,15 AVS: 17,6
Becsatlakozás a Vars hágós főútba TM: 5:03:41 DST: 97,7 SAV: 36,9 AVS: 19,3
Kemping (kb. 1 8) TM: 5:07:40 DST: 99,49 AVS: 19,4 TR/D: 100,17 MXS: 56 ODO: 99981

Szintemelkedés:
- Cuneóig 120 m
- Cuneó (534 m)- Larche hágó + pici hullámzás (100) 1557 m
ÖSSZESEN: 1677 m

Költség: - Brisogin végén: lekváros keksz, édes tömény tekercs, 4 jam, 2 konzerv, 4 zsömle, 1 Powerade 5,82 EUR
- kemping: 8-9 EUR ?
ÖSSZESEN : kb. 15 EUR

6. nap

8. nap