3. nap

5. nap

2005. július 1, péntek - 4.nap
St Etienne - Pont Haut - Moutiere hágó (2454 m) - Col du Restefond - Cime de la Bonette (2802 m) - St Etienne - Isola (871 m) - Colle Lombarda (2350 m) - Demonte = 123,85 km + 3262 m szintemelkedés
Hogy időben a főtéren lehessek, 7 órakor (!) csörgőórára ébredtem. Bár a Nap természetesen már felkelt, a mély völgy miatt még 8-ig sem sütött le a kempingre. Reggeli közben tovább folytattam a fotóakku töltését. Mivel a mosdóban sajnos a lámpa és vele a konnektor is 2 percenként lekapcsolt, így ilyen gyakran kellett ugranom, hogy lekapcsolása előtt megnyomjam a felkapcsolót és újabb 2 percig legyen benne áram. A gyors összepakolás miatt időm sem volt, hogy a hátizsákból fél-egy kilonyi felesleges cuccot kivegyek: a szerelőcuccot is lehetett volna ritkítani, de esőkabátra sem lett volna szükség. Hosszú fölsőben és szélfogó mellényben gurultam a főtérre. Robert már várt. Érdekes volt, így egy idegennel túrázni, de tetszett is a dolog. Péksütivétel után már indulhattunk is. Mivel Robert a hágó kezdetéig csomaggal együtt kerekezett - azt ott szándékozott letenni és csak visszatérés után felvenni - St Etienne végén arra kért, ne rohanjak; legyek tekintettel rá. Nekem is jól esett a laza, kényelmes tempó, bár a táj, a nagy hágó és a gyönyörű idő azért forszírozott. Picit előrébb is hajtottam, bár mondtam neki: ne aggódjon, mert lehet, hogy gyorsabban megyek, de fotózni viszont megállok. 2004-es túrámról ismerős völgyben hajtottunk; jól esett. A kirakott "Bonette" hágót jelző táblánál elmosolyodtam: megint itt vagyok az Alpok legmagasabbra vezető aszfaltos hágójánál. A hegyekre a mély völgy miatt nem sok rálátás nyílt. Pont Hautnál, 1347m magasan kanyarodtunk le a Bonette hágóra vezető útról nyugatra, a Moutiere hágó felé, ezeddig ismeretlen útra. Szép, napos, ám meredek hegyoldalon pedáloztunk; az előbukkanó St Dalmas falucska négyzetes, román stílusú templomtornya mögött szinte függőleges hatalmas, sziklatömbök alkották a hegyet, a Dolomitok egyes hegyeit (Monte Pelmo) idézték. A néhány ház közötti autófordulónál, illetve a turistahivatal és/ vagy posta előtt Robert épp azt nézte, hogy hová tehetné a csomagját, míg felkapaszkodunk az 1000m-rel magasabban található Moutiere hágóra, amikoris a táblán látott részletes térkép megerősítette az én térképem által felvetett ötletet: Mivel a hágótól kb. 2-3 km-es földút vezet tovább, majd csatlakozik be a Bonette hágóútba, kár lenne a csomagot lent hagyni, érdemesebb azzal együtt fölkapaszkodni, majd onnan Robert egyből gurulhat is tovább észak felé.
Ő is jó ötletnek tartotta: legrosszabb esetben 5-10 km/ó-val meg lehet tenni azt a 2-3 km-t, de jobban megérni, mint visszagurulni és újabb 1300-1500 m-t fölfelé bringázni. Vízvétel és fotózás után nekiindultunk a meredek résznek is. Hamarosan végre tábla is jelezte már, hogy valóban ez az út visz a Moutiere hágóra. A fák között meredeken tekergő út csomag nélkül nem okozott gondot; élveztem. Egyúttal el is hagytam Robertet, egészen addig, míg a falura visszafelé nyíló kilátás miatt meg nem álltam fotózni, videózni. Akár 1-2 perccel is elment a lengyel férfi, mire nyomába eredtem. Nem esett volna jól, ha 4-5 kg-os cuccommal terhelten nem tudom utolérni, ezért igyekvősre is fogtam a tempót. Fenyőerdőbe érve jobb oldalunkon patak zubogott, klassz volt. 1-2-es fokozatban, 10 km/ó-val haladtam. Rövid együtthaladás után egy hídig ismét inkább saját tempómban folytattam a kerekezést; ott úgy gondoltam, mindketten szusszanunk egyet. Perceket vártam Robertre, ám legalább volt időm rákészülni a fotókra, videózásra. A meredek részen alaposan küzdenie kellett a fiúnak, ám a táj körítése gyönyörű volt: alattunk patak, körbe elszórtan, ritkásan fenyők, a távolban pedig kis foltokban havas hegyek.
Legközelebb egy réten álltam meg, ahonnan gyanús volt, hogy szembe, tavalyi büszkeségem, az Alpok legmagasabb hágóútjaként számon tartott, 2802 m magas Bonette hágó sziklatömbje emelkedik. Bizony az volt! Egy kőről - igaz percek árán - egész jó képet csináltattam magamról a fényképezővel. A fákat elhagyva és egyre magasabbra érve a napsütés ellenére, egyre hűvösebb lett; karomra vissza kellett már húznom a hosszúujjút. Picit a szél is lengedezett. Fölfelé tekintve hiába kerestem Robertet, nem láttam. Legközelebb már csak a hágón értem utol; rám várt. Mint kiderült - nézelődés és megállás (!) nélkül - hajtott fel, tett meg kb. 1000 m szintemelkedést egyszerre. Na hát, ez nem az én műfajom; főleg nem ilyen szép tájon! Rám fért a falatozás (10:53-11:18), így szélárnyékos sziklatömb elé ültem, ott falatoztam, illetve onnan készítettem a napszemüvegem segítségével, az abban tükröződő tájról egy klassz, ötletes fotót.
Kölcsönös fotózás után - még aszfalton - északnak folytattuk az utat. Rövid aszfaltos lejtő, majd jobb kanyar után az út hamar földúttá, picit kövessé vált, és egyúttal emelkedni kezdett. Talán jól is jött ez, mert fölfelé úgysem tudtunk volna sietni, így alig vesztettünk sebességkülönbséget. Ezúttal - már kopasz, köves, füves hegyek között ÉK-re láttuk a Bonette sziklatömbjét. A videókamera és a fényképező miatt nem rohantam, inkább óvatosan haladtam, nem keltem versenyre Roberttel, ráadásul még fotózni is megálltam.
Egy kisebb hófolt mellett is elhaladtunk, időnként pedig betonból épített vízelvezetőkön döccentünk át. Kb. 3 km után gyönyörű kilátópontra értünk. Lenyűgöző kép tárult elénk: lent a völgy és a lentről feltekergő földút, fölötte, illetve jobbra hegysor, szemben, picit fölöttünk pedig a meredek Bonette piramisa, melyen jól látszott a mindkét oldalán felkapaszkodó kocsiút. Szuper sztárfotókat csináltam: csendéletet is bringákkal, illetve magunkat is megörökítettük. Pár száz méter múlva már az aszfaltos hágóúton pedálozhattunk a közeli Restefond hágó, onnan pedig a 2802 m magas Cime de la Bonette felé. A meredek szakasz előtt már megiramodtam volna, ám Robert utánam kiabált: nem a kilátás miatt, hanem esetleges hágótábla (azaz dokumentálás miatt) miatt akart magáról fotót. De miért ez érdekli és nem a táj ? - mérgelődtem magamban.
Amint "elengedett", kissé feszes tempóval, de erőtől duzzadva robogtam fel a 15%-os meredek kaptatón. 2004 után most a nyugati oldalról tekertem fel a csúcsra és élveztem, hogy mennyire más mindez kevés cuccal. A magasságot jelző tábla előtt csináltunk pár fotót, Robert váltott pár mondatot motorosokkal, majd felcsalt a sziklatömb tetejére. Nem lett volna kedvem felnézni, de utólag beláttam, sőt köszöntem neki, hogy rábírt: hamar megjárjuk. Bringáinkat bátran hagytuk lent. Odafentről, kb. 2850 m magasból teljes körpanoráma nyílt mind a négy égtáj irányába. Észak felé minden olyan volt, mint a Holdon lehetett: teljesen élettelen: csak kő és szikla és szürkeség. ÉK-nek jól kiemelkedett a többi közül a Robert által jól ismert Monte Viso, a maga 3841 méterével. Éppen az Agnel hágó mellett emelkedik. Dél felé a Cime de la Bonette, a Moutiere hágó megjárt völgye és persze picit havas, sziklás hegyek látszottak.
Odaföntről rengeteget bokáztam, sok fotót csináltam. A bringákhoz visszatérve, Robert még beszélgetett egy keveset a motorosokkal, csináltak rólunk egy fotót, majd elbúcsúztunk egymástól. Ő Barcelonette, majd a Cayolle hágó felé vette az irányt, én a Lombarda hágón át - csomaggal - vissza Olaszországba. A lejtőn alig-alig álltam csak meg, így bő 40 perc alatt máris a kempingbe értem. A lejtő azért imitt-amott hűs volt, nedves is lett az orrom, mire leértem, ám dzsekim felvenni nem akartam megállni. Mivel a Lombarda hágóúton 22 km és 1500 m szintemelkedés - azaz kb. 3 óra mászás - várt rám, igyekeznem kellett. Ripsz-ropsz bekaptam pár falatot és már bontottam is a sátrat. 2004-ben minden esetben fordítva csináltam egy napon belül a csomagos és anélküli tekerést: délelőtt tovább az új kempingbe megpakolva, délután könnyű bringával fel egy hegyre. Most ellenkezőleg alakult. Kértem is anyuékat sms-ben, drukkoljanak!
Isoláig többnyire kellemes, laza gurulás, könnyed tekerés várt rám, onnan aztán - "mély levegővétel" után jöhetett a neheze. A meredekségdiagram szerint előbb csak az első 3 km-en, a 9%-os részen kellett túllenni, azután - a hátralevő 18 km-en - a meredekség már jobbára 7% alatt, elvétve fölötte alakult. Az alsó kilométereken az út szűk völgyben, magas sziklafalak mélyén tekergett, patak közelében. Fotózás után már csak 1 km-t kellett kibírni, azután pedig valóban érezhetően könnyebb lett: 7-8%. Szerencsére hátszél is támogatott, ami egyúttal izzadságom is szárította. Már a patak jobb oldalán hajtottam, mikor 6,5 km után rövidebb pihenőre álltam meg; egy alagút bejáratánál, árnyékban, kőre ülve eszegettem kekszet és müzliszeletet, na meg persze jól jött a energiaital is. Egy tábla még 15 km emelkedőt, számításom (2350 - 1330) = 1020 m szintet jelzett előre, ez kb. 6,7%-os meredekség lehetett. Lábam eddig jól bírta, térdem alatt picit éreztem csak a küzdelmet.
Az idővel nem törődve pedáloztam. Tudtam, hogy ha nem szórakozom el nagyon, akkor úgyis felérek szürkületre, ám felesleges útközben is az idő miatt aggódni, ezért inkább nem foglalkoztam vele. Bezzeg Mesivel! Néha a küzdelem, a sikeres feljutás járt az agyamban, elszántan hajtottam, máskor meg, mivel smsemre választ, bíztató szót nem kaptam, lelombozódtam. Jól jött volna a támogatás, jó szó.
A hágóút középső részén felhő alatt hajtottam; rövidujjú mezben csaknem fáztam, főleg az immár ellenszél miatt. Eszembe is jutott: és ha fönt, 19 óra után, 2350m-en is felhő alatt leszek és a szél sem csitul ? Hűs lehet…..
Az ellenszél, a lassan "megtaláló" fáradtság, Mesi hiánya együttesen elvették a kedvem. 1690 m-en egy kőkorlátnál újabb pihenőre álltam meg; ennem kellett, energiára volt szükségem; még kb. másfél óra mászás várt rám. Pogácsát és sütit ettem. A szintdiagrammal ellentétben Isola előtt 3%-os lankás szakaszra értem; legalább pihenhettem egy picit !
Útközben a hágó nehézségét az általam gyakran látogatott Dobogókővel vetettem össze: távban hasonlóak, ám ez szintben több, mint kétszerese Dobogókőnek. Ott 22-23 km alatt kell 600m-t felmenni, itt 23 alatt szűk 1500 métert. Másképp megközelítve: itt az utolsó 9 km-n kellett 600m szintet mennem, ott 23 km alatt. Ez az Alpok!
Az elmúlt és következő egy-két nappal kapcsolatban az összes szintemelkedésem is számolgattam: e nappal összegyűlik az elejétől a kb. 7500 m szintemelkedés, azt követi rövid pihenőnap után a 4400m szintű marathon. Ilyen terhelés (e nap 3140 m szint) után elég lesz 1 nap pihenő ?
Isola 2000 település elején egy rókát láttam az erdőből előjönni, igaz hamar el is szaladt. A síközpontban ismét napsütésben tekertem, és ismét elég energiát érezve magamban, így gond nélkül. Egy településen mindig van látnivaló, hátha még szerpentinezik is az út és körbe szép hegyek magasodnak, így nem unatkoztam. Az utolsó házak közül kiérve - tegnapról már ismertem - jóval keskenyebb és már nem olyan tökéletes minőségű út vezetett a 2350 m magas Lombarda hágóra. Egy pihenőre még szükségem volt, ám 1-2 km-t még vártam vele. Számolgatni szoktam, hogy mikor álltam meg legutóbb, mennyi van még hátra. Ezek alapján döntöm el, hol állok meg. Már nem kellett amiatt aggódnom, hogy esetleg szürkületben érnék fel, hiszen úgy számoltam, ha meg sem állnék, fél 8-ra fent lehetnék.
Kb. 100 méterrel Isola 2000 felett, egy kilátást engedő kanyarban álltam meg. Az út szélére ülve, lábam lógatva ettem egy csokit, banánt és jól esett gyönyörködni. Itt ráadásul már a természet is közvetlenül "ért". A füves hegyoldalban szép virágok nyíltak, madarak is énekeltek, a közelben fenyőerdő, autó pedig alig járt. Csend és nyugalom volt, a Nap már elég laposan sütött. Felfrissülve, jó kedvvel folytattam utam: szép tájon, közel a hágóhoz. Örültem, hogy ilyen jó idővel felértem (akár 19:48-ra fent lehettem volna), éreztem a "sikert", így megengedhettem magamnak, hogy időt szánjak a videó leállításával magam tekerés közbeni lefilmezésére. Gondoltam: esti, lemenő napsugarakkal biztosan klassz lesz. Előző nap épp az Isola fölötti hegyek, sípályák voltak felhők árnyékában, ám most a Nap szépen sütötte őket, jó képek készülhettek. Persze ehhez ügyesen kellett kis követ beállítanom, amire a fényképezőt, videót állítottam.
19:56-ra értem fel a Lombarda hágóra, ahol éppen a teheneket terelték éjszakázóhelyükre. A hágó túloldala felől sütött a Nap, így a kilátásból kevesebbet lehetett látni, gyors fotók után már gurultam is. A lejtő aszfaltja váltakozó volt; a fölső részen imitt-amott picit hepe-hupás, lentebb több helyen javították is, így meg-megengedhettem a bringát. Féltávhoz leérve - a hosszúujjú ellenére is fázni kezdtem, igaz ott már semmi nap sem sütött. Lábaim útközben dörzsölgetni kezdtem, orrom picit nedves lett, kezem is elgémberedett. A nyeregből végül 40 perc alatt értem le a völgybe, onnan már közel voltak a kempingek. Vinadióban a hőmérő már 22 fokot mutatott. A település - önkormányzati (minicipal) kempingjét ugyan megnéztem, de mosdó is éppen volt csak; a már ismert demontei kényelmesebb, felszereltebb volt. Nem okozott gondot és sötét sem volt, hogy a jobb komfortért még 10 km-t tekerjek, guruljak. A demonteiben még fürdőmedence, kisbolt is volt. Lent a mélyben természetesen már árnyékban kerekeztem, a Nap - 21 órakor - már éppen csak a hegycsúcsokat sütötte. A völgy végében szép rózsaszín volt az égbolt.
Hiába tértem vissza az Olasz mobilhálózatba, a sms, ami érkezett reményeimmel szemben csak az olasz mobiltársaságé volt; üdvözöltek! 21:20-ra érkeztem meg a két nappal korábbról jól ismert demontei kempingbe. A tulaj is mosolyogva látott viszont. Sátorállítás előtt gyorsan hazaüzentem: "Simán világossal a 2 nappal ezelőtti kempingbe értem. A hágó nem kínzott meg, föl meleg, le hideg volt. Holnap marathon jelentkezés + pihi + email írás, ma 3140 m szint"
A válasz sem váratott sokáig: "Gratulálunk! Jó pihit, élvezd a táj szépségét, már biztos gyülekeznek a résztvevők is. Szurkolunk; puszi
Vacsorámat már a sátorban fogyasztottam el, majd egy ilyen szép és nehéz nap után és egy könnyű, pihenős előtt nem siettem el a lefekvést: megnéztem a fényképező kijelzőjén a napi fotókat és lábam sportkrémmel kentem be.

Szintemelkedés:
- Bonette hágóig (belevéve a Moutiere utáni 50 m gur-t) = 2802 - 1144 + 50 = 1708 m
- St Etienne utáni bucka 45 m
- Lombarda hágóút = 2350 - 871 = 1479 m
- Kempingig 30 m
ÖSSZESEN : 3262 m

Költségek: - kemping 8 EUR
- St Etienne : péksüti kb. 1 EUR
- St Etienne: 2 alma 0,8 EUR
- Isola: 2 banán, keksz, 5 könyvjelző, energiaital 8,67 EUR
- Demonte, kemping 7,5 EUR
- Demonte: müzliszelet, 2 puding 1,4 EUR
ÖSSZESEN: 19,37 EUR

3. nap

5. nap