GYÖRGYI GÁBOR HONLAPJA

2004 - TÚRABRINGÁVAL A TOUR DE FRANCE LEGENDÁS HÁGÓIN
- BEVEZETÉS-

Természetesen sok bringáshoz, bringatúrázóhoz hasonlóan én is már évekkel korábban álmodoztam róla, hogy egyszer milyen jó lenne a Francia Alpokban kerekezni. Két dolog miatt vonzott a hegység: egyfelől teljesen más érzést ad leküzdeni olyan emelkedőket, ahol kerékpáros legendák, hősök versenyeztek egymással, olvasni az aszfalton a szurkolók festéseit, stb, másfelől pedig egyszerűen az eddig csak Tvben (és interneten) látott táj is vonzott: az osztrák, olasz és svájci Alpokban már kerekeztem, ám a Francia Alpok még hiányzott a gyűjteményemből. Ráadásul itt egymást érik az emelkedők és itt találhatók az Alpok legmagasabb hágóútjai is. Egészen 2003-ig távolinak éreztem a Francia-Alpok átkelés megszervezését. Túl problémásnak tűnt a leutazás olyan távolra, másrészt pedig Franciaországot én már messzi országnak éreztem és a helyiekkel való kommunikációról sem lehetett sok jót hallani. A franciákról azt tartják, hogy nem szívesen tanulnak és beszélnek idegen nyelvet, franciául pedig jóformán 2-3 szónál többet nem tudtam. Ahol korábban jártam, pl. Olaszországban, Svájcban, Horvátországban, Szlovéniában vagy akár Görögországban is német- vagy angol beszéddel meg tudtam értetni magam. Megfelelő nyelvtudás hiányában az embernek – ha bajba kerül – igencsak akadhatnak gondjai. 2003-ban az Adria mentén megtett és sikeresen megszervezett túrám elég önbizalmat adott a 2004-es Francia-Alpok túrához. Volt abban a túrában külföldre történő vonatozás, hosszú tengeri hajóút, és a nyugati országokhoz képest kevéssé infrastrukturált (kempingek, bringaboltok, turistainformációs irodák) országban, Montenegróban is gond nélkül kerékpároztam néhány napot. A Francia Alpok túra útvonala magától adódott, csak az iránya volt kérdéses egy ideig: A Mount Blanc közeléből a híres hágóutakon át le a Francia Riviérára, vagy fordítva? A le- és visszajutásra (Ljubljanáig, illetve Olaszországon belül) a szlovén és olasz vasutat terveztem igénybe venni. A megfelelő edzettségi szintet, szokásos hétvégi túráim, valamint egy júniusi öt napos szlovákiai "túratábor" garantálták. Utóbbin kissé hűvös időben kerekeztünk fel a 1670m magas Velické plesóhoz, valamint az 1946m magas Králova Holára; e két túrán már az alpesi emelkedőkre is hangolhattam. (Általában nagy alpesi túra előtt szeretek eljtuni arra a szintre, hogy egy napos túrán legalább 3500m, de inkább 4000m szintemelkedést hajtsak. Az ütemezés szerint márciusban kell 1000m szintes túrát, áprilisban 2000m-est, májusban 3000-est, és végül júniusban a lehetőleg 4000m-est, noha a sima alpesi túrához a 3000m is elég; a marathonok kívánták meg adott években a 4000m szint teljesítését.

Három okból tűztem ki július közepére az indulást:

• A nyári napfordulóhoz (június 22.) közel még hosszúak a nappalok és későn megy le a nap, ám augusztusban már 8 órakor sötétedik (Franciaországban kb. ? órával később kel és nyugszik a Nap).

• El kellett kerülnöm a Tour de France-ot, hiszen ahol (idei hágók, emelkedők: pl. Alpe d’Huez, Glandon és Madeleine, Aravis hágók) elhalad, ott jóformán egész napra lezárják az utat, nem beszélve a már napokkal korábban gyülekező – és szállásokat elfoglaló – tömegről. Nem akartam összefutni a rendezvénnyel, mert az program-, utitervváltoztatásra kényszerített volna. A hétvégékkel összehangolva két variáció közül választhattam: vagy 2 nappal a Tour előtt megyek, vagy 3-mal utána.

• A franciák általában belföldön nyaralnak, elözönlik az országot (amiért célszerű is kempingekben is helyet foglalni) ezért döntöttem úgy, hogy jobb minél előbb, azaz még a Tour előtt indulni, ám lehetőleg már meleg időben, tehát júliusban.

Előkészületek, szervezni- és intéznivalók:

• Már évek óta a bevált tapasztalatok szerint a nagy nyári túra előtt szerelővel - 2003 után 2004-ben is Kivinél = Hungarobike – készíttettem fel a bringát a nagy erőpróbára. A bringa új láncot, racsnit, váltót, külső gumit és masszív csomagtartót kapott.

• Magas hegyek között nem zárható ki egy-egy hideg éj – olvastam néhány ilyen esetet angol és német túrabeszámolókban –, így jobbnak láttam venni egy melegebb hálózsákot.

• Vonatozás: megtévesztő menetrendi információ miatt (a Budapest – Ljubljana vonat két szám alatt fut, így az www.elvira.hu külön vonatként tűnteti fel) a tavalyi közvetlen vonat helyett idén két részletből álló utazásal juthattam csak le Ljubljanába. Szombathelyig még meg tudtam venni a jegyet, ám a Zalalövő – Ljubljana szakaszra, azt mondták Budapesten, hogy azt csak Zalalövőn vehetem meg. A www.bahn.de és a www.trenitalia.it honlapok alapján Olaszországban Trieszttől a Riviéráig, illetve Aostától Triesztig 3-3 átszállás várt rám. A jegyeket természetesen a helyszínen kellett / lehetett csak megvenni.

• Kempingek: Általában minden éjszakára a kinézett helyen, vagy környékén 3-4 kemping címét írtam fel, arra is készüvén, ha esetleg némelyikben „teltház” fogad.

• A hágók nehézségével tisztában voltam, de tudtam, hogy sokat segítenek menetközben a meredekségdiagramok, így a www.salite.ch -ról jóformán az összes hágóét kinyomtattam.

• Hogy az esetleges komolyabb mechanikai problémák se tehessék tönkre a túrát, kinyomtattam a Francia Alpokban található bringaszerelő-helyek címeit is.

• Természetesen váltottam elég pénzt, utasbiztosításom volt, emellett persze felírtam a nagykövetségek címeit is.

Szinte csak pár nappal indulás előtt, munkába tartva túrám útirányán gondolkodtam. Eddig talán amiatt állt hozzám közelebb az észak-déli irány, mert talán így az ember a hidegebb régióból közelít a meleg felé, azaz napról napra nő az esélye, hogy már rossz idő el nem érhet, valamint úgy gondoltam, klassz lehet a túra legvégén, a teljesítésért járó „ajándékként” megpillantani a Földközi tengert és Monacóba érni. Sok külföldi túraleírást olvasva, nagyobb részben voltak azok, akik a dél-észak irányt javasolták, mert állítólag a hágók délről szebbek. Számomra két dolog döntött a dél-észek útirány mellett: Két – három útleírásban is találtam olyan esetet, hogy éppen délen volt hűvös, esős idő, a legmagasabb hágók környékén havazással, míg északon gyönyörű, meleg idő. Ez megcáfolta azon érzésemet, hogy ha északról jövök dél felé, akkor egyre jobb idő vár rám. Mivel ezek alapján semmi garancia nem volt, hogy délen lesz jobb idő, a másik dolog billentette egyik irányba a mérleg nyelvét: délről észak felé hajtva végig hátulról fog sütni a Nap, szép kék ég lehet a háttér és szebb fotók készülhetnek! (Ráadásul az ajkam és orrom nem égeti szét a Nap.) A dél-észak útiránnyal egy nappal közelebb kerültem a Tour de France-hoz, ezért is hoztam előre szombatról péntekre az indulást. A harmadik napi sok vonatozást (Trieszt – Impéria) könnyítendő, második nap végére terveztem előrehozni két vonatozást (Triesttől Bolognáig), hogy így azt követő reggel biztosan elérhessen a „rizikós” vonatot, amely két város (Milano, Voghera) között csak kettő jár egy nap.

Szlovákiai 5 napos edzőtúránk után komoly túrát már nem is mentem, ám épp indulás előtt egy héttel részt vettem az 54. Villamosenergia-ipari Természetbarát Találkozón, Tatán. Odafelé és visszafelé is bringával mentem; ez a 2*90 km éppen elég, sőt ideális átmozgatást jelentett a túra előtt. El nem fárasztott, de mégis elegendő volt.

Indulás előtti este utoljára még kíváncsian néztem meg az interneten a Szlovéniára és Olaszországra, valamint a Francia Riviérára vonatkozó időjárás-előrejelzést.


Hasznos link: tanácsok, tippek többnapos kerékpártúra megszervezéséhez

Györgyi Gábor