Le Bourg d'Oisans - Alpe d'Huez - alsó hajtűkanyar előtt - Alpe d'Huez - Col de Poutran - Le Bourg d'Oisans
= 76,95 km + 2182 m szintemelkedés
Valószínűleg a napsütéstől a sátorban melegedő időre ébredtem. Fejem kidugva, odakint napos, de picit még párás idő fogadott. Felvirradt a NAGY Nap! A harmatos fűbe kilépve gyorsan körbefilmeztem a reggeli ébredező hangulatot, majd visszabújtam a sátorba jegyzetelni. Nem siettem; laza nap várt rám: Alpe d'Huez és les Deux Alpes együtt kb. 80-90 km, szintben is kb. 2000-2200 m. Reggeli előtt kimostam még két mezt, egy bringanadrágot, gatyákat, zoknikat. Mivel vásárolnom kellett, előtte csak pár falat baguettet kaptam be. Ahogy a felhúzott sátorajtóban ülve, lábam kilógatva falatoztam, a szomszéd sátorból kedves belga vagy holland házaspár kínált volna kávéval. Megköszöntem, de nem kértem, ugyanakkor nagyon jól esett. Legutóbb pl. a horvát trpanji kempingben kínáltak, akkor németek teával. Összepakolás után kb. 10 órakor a városközpontba indultam vásárolni. A későbbi emelkedőre tekintettel, azt a mezt vettem fel, amire a legbüszkébb voltam: a Bonette hágósat, rajta a 2802 méterrel. Mire kényelmesen beértem (1 km), ki is ismerem magam. Kiderül, hogy kempingem tulajdonképpen már a központtól Alpe d'Huezre tartó úton van. Szombat lévén nagy forgalom volt az úton, részben talán a vásárlások, részben talán a közelgő Tour miatt. A beállt kocsisor és sétáló emberek miatt többször meg kellett állnom. Szerencsére még a centrum előtt rátaláltam egy útmenti Casino áruházra; be is tértem. Az áruház pár éve egy Tour de France-on résztvevő csapatot is szponzorált. Jól esett, hogy nem kellett rohannom; nyugodtan nézelődtem és alaposan bevásároltam: vettem jegyzetfüzetet, elemet a lámpába, és persze ennivalókat: péksütit, kenyeret, almát, konzevret, stb. Szatyorral a kezemben óvatosan tekertem vissza a kempingbe: vigyáznom kellett, nehogy a küllők közé akadjon. Ahogy a túra során többször is, reggeli előtt és a végén is megettem egy-egy finom péksütit. Ezúttal már a felmelegedett sátortéren kívül eszegettem. Úgy tűnt, szuper napom lesz: gyönyörű idő, Tour feeling; a kempingből is már sok bringás indult túrájára. Reggeli végére, az idő kissé már elszaladt, ám még nem aggódtam. Ezúttal, a Tour leghíresebb helyén valóban azt tartottam szem előtt: CSAK AZ SZÁMÍT, HOGY JÓL ÉREZZEM MAGAM !
Mielőtt nekivágtam volna a legendás kaptatónak, a város(ka) centrumába gurultam szétnézni. A sétálóutcákban rengeteg kis üzletre és kirakodóvásárra leltem; több kávézóban Tour iránt érdeklődők iszogattak, beszélgettek, miközben a sportújságban a legfrissebb sporteredményeket, riportokat olvasták. Épp, ahogy német Tvadók riportjaiban láttam. Több üzlet kirakatában kis bringásfigura állt vagy Tour mez, sárga "trikó" lógott. Az Office d'Tourisme-ban, azaz a turistairodában sajnos csak szöveges időjáráselőrejelzésre leltem. Egy-két nemzetközi, vagy sejtett értelmű francia szóból (soleil = Nap) és a számokból szűrtem le, hogy viszonylag jó idő várható, 2000 m-re pl. 22 fokot kalkuláltak; a 0 fok határt 4000 m-re írták. Fotózás és filmezés után a központi bringaboltot megtalálva le is esett az állam, illetve.... Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen Alpe d'Huezben a Tour de France idején elvárható volt. A kirakatban rengeteg régi fekete-fehér Tour-cikk, fotó az Alpe d'Huez-i győztesekről, néhány ereklye. Bent pedig minden féle cucc minden profi csapattól (Telekomtól, Phonakon át Saecóig, Lampréig) és persze felszerelésből is minden kapható volt. Természetesen a zöld, pöttyös és sárga trikóból / mezből is akadt bőven. Emellett még kb. 3-4 fajta amatőröknek árult, jellemzően valami emelkedőt, vagy hágót ábrázoló mezt árultak; pl Alpe d'Huezesből is két fajtát; de volt hozzájuk tartozó fejkendő, sapka, póló. Nyugodtan időztem, mert ha valahol akartam emlékmezt venni, az itt volt!
A mezek méretezése elég furcsa volt: míg otthon bringanadrágból az L-es volt jó, ezúttal az XL-es passzolt; fölülre viszont - úgy mint otthon - M-es kellett. Akciósan 38 + 44, azaz össz. 76 EUR-t fizettem. Nagyon boldog voltam ! A vásárlás végére természetesen már csak 40 EUR készpénzem maradt, így a bankautomatából kellett pénzt kivennem. Lusta voltam mégegyszer a kempingbe visszamenni, ezért úgy döntöttem - a vásárolt "bringanadrággal és mezzel megterhelten" - vágok neki Alpe d'Hueznek. Iszonyatosan jó érzés volt: hosszú ideig csak útleírásokban olvashattam róla, most végre én, élőben is ott tekerhettem, sok amatőr bringás, túrázó között. Fél órával reggeli után a kaja gyomromban már leülepedett, minden adott volt ahhoz, hogy jó iramban felérhessek, noha eredendően filmezést is terveztem útközben. A leágazásnál - és nem a meredek aljában - indítottam az időmérést. Több kerekes melegített, tekergett, nézelődött az úton; páran - előttem, vagy mögöttem - szintúgy a síközpontba indultak. A kb. 500 méteres sík szakaszon 30 km/ó-val indultam, ám a kempinget elhagyva hamar feltűnt a 10%-os emelkedőt jelző tábla. Ekkor jöttem rá: a kempingben hagytam a meredekségdiagramot! Mérges lettem! Egy picit azért rémlett, hogy az elején kb. 3-6 km környékén akad 10-11%-os rész is, ám a végső 4-5 km az lankásabb: 5-6% csak. a távolságot illetően kb. 12 km-re emlékeztem. Ahogy az első meredek szakaszon, lombos fák
között hajtottam, eszembe jutottak a TV-s közvetítések képei; pl amikor a szakasz végén Armstrong csapata nagyon megrántotta a mezőnyt és itt az első egyenesben még mindenki próbálta tartani a lépést. Az első hajtűkanyartól kezdve mindegyikben egy Alpe d'Huez tábla állt, rajta az egyik évi szakaszgyőztes nevével és az évszámmal; egy másik tábla a tengerszint feletti magasságot mutatta. Jó erőben, utolsó előtti fokozatban (30*26) hajtottam. Bringámat elől a kormánytáskában a videó és a fényképező, hátul a polippal rögzített hátizsákban kb 2 kg szerelőcucc, valami kaja, a mezek és egy-egy hosszú ruha is nehezítette; hátul is lehetett vagy 4 kg cucc. Az első hajtűkanyar után két versenybringást értem utol; általában szinte fél kilométerenként találkoztam bringásokkal; többségüknek köszöntem, intettem. A második-harmadik hajtűkanyarból már szépen le lehetett látni a városra, Bourg d'Oisansra; jócskán a mélyben volt.
Nem sokkal indulás után kezdtem el azon gondolkodni, hogy valóban filmezéssel, megállásokkal tekerjek-e fel, vagy - főleg egy internetes cikket, beszámolót olvasva - én is időre lemérjem magam. Utóbbi persze azt jelentette, hogy filmezést vagy lefelé kell megejtenem, vagy újból fel kell majd kapaszkodni. Egy ideig vacilláltam, majd döntöttem: megállás nélkül tekerek fel Alpe d'Huezbe, azután pedig majdnem teljes visszagurulást követően ismét visszamászok: persze akkor már pihenőkkel, filmezésekkel, fotózásokkal. Kíváncsi voltam, az egy órás, 60 perces belőtt időkhöz képest, hogy bírom majd. Úgy tartják: 60 perc az már egy jó idő. A legjobbak, pl. Pantani 38 percen belül is felér. (Nem tudom, ugyan, hogy ők honnan mérik az időt; a meredek aljától ?) Csomagos túráimon eddig még sosem csináltam időfutamféleséget; de most...! J
"-Különben is, ha esetleg elmegy a kedvem a megállás nélküli tekeréstől, vagy elfáradok, akkor nyugodtan megállhatok." - gondolkodtam vállalásomon.
A 4.-5. hajtűkanyartól mind több szurkolói lakókocsi, lakóautó, vagy sátor állt az út mentén: ha tulajdonosaik nem mentek el tekerni, akkor a verseny ideje alatt TV-ben, vagy rádióban hallgatták az élő közvetítést. Több helyről is szép kilátás nyílt a völgy túlsó oldalán emelkedő tetejükön havas hegyekre. Gyönyörűen tűzött rám a Nap, de nem volt kánikula, kellemes idő volt. A kb. 1120 m magasan fekvő La Garde településen értem 4. kilométeremhez; a sejtett táv harmadához. Úgy tűnt a fölső, lankásabb szakaszon valóban gyorsabban kell mennem, hogy 1 órán belül felérhessek. Az út mentén leginkább francia, német, belga és holland szurkolói lakóautókkal találkoztam. Mivel a 8-10%-os meredekség a hajtűkanyarok ívében 2%-ra esett visza, fordulás közben gyakran felváltottam és a 11 km/ó-ról akár 15-17 km/ó-ig is felgyorsítottam.
Kb. 5-6 km után az út néhány ház mellett egy derékszögű kanyarral észak felé fordult: itt már kordonok kísérték az utat; mellettük, azokon kívül 4-5 szurkolói lakóautó követte egymást, mivel német és Telekom, illetve Ullrich-os zászlók voltak kiaggatva, el is neveztem német kanyarnak. Jót tett, hogy sorra tűntek fel előttem a bringások, hiszen arra ösztönöztek, hogy utolérjem őket. Jó érzéssel is töltött el, hogy bár a kis hegyekkel rendelkező Magyarországról jövök, mégis felveszem a "versenyt" ezekkel az amatőr bringásokkal, túrázókkal.
A lenti völgyre merőleges irányba fordulva az út előtt, kb 600 méterrel föntebb feltűnt Alpe d'Huez, a síközpont, a CÉL. Mivel nem volt előttem meredekségdiagram, nem tudtam róla, de kb. 7-8% meredeken 2-es fokozatban hajtottam; jól bírta a lábam; örültem neki. Néha picit bosszankodtam rajta, hogy: "-Bezzeg ha előre eldöntöm, hogy első körben időfutamozok, akkor tekerhettem volna majdnem csupasz bringán is!" Ám utólag már mindegy volt; nem tehettem mást. Egy-egy szűk hajtűkanyarban a falatnyi kis íven belüli füves részre állt meg 1-2 autó; természetesen szurkolóké. Kb. féltávtól szép kilátás nyílt le nem csak Bourg d'Oisansra, de fölötte emelkedőm 3 hajtűkanyarjára is.
Egy árnyas szakaszon egy apa és fia hűsítette magát a fák alatt zubogó vízből, nem sokkal később - talán onnan vett vízből - egy út szélén álló kisfiú - kezében kulaccsal - jelzett, kérdezte: locsolhat ? A Touron ugyanis itt a szurkolók rendre kulacsokból, flakonokból öntözik az izzadó versenyzőket. Én is ki akartam próbálni, milyen érzés lehet, így bólintottam. A nyakamba, hátamra kaptam a vizet, elsőre össze is rándultam a hidegtől. Noha kértem, így számíthattam volna rá, ám mégis meglepett a hidege. Sajnos idővel vékony felhők takarták el a napot, magasabbra is értem, el is múlt a tikkasztó meleg, így kevésbé élveztem nedves mezem, bringanadrágom (egy része vizes lett). "-Nehogy a végén még "hülyeségem" miatt megfázzak!" - aggódtam egy picit. Persze az időfutam miatt megállni, felöltözni meg nem akartam; magyarul kockáztattam.
45 percnyi tekerés után járva sajnos be kellett látnom, hogy nem tudok 60 percen belül felérni. Ráadásul noha úgy sejtettem, már csak 2,5 km a cél - és azt hittem kb 65 perccel zárom az emelkedőt - az út mellett egy bringás rajzával díszített Tour-os tábla jelezte - hogy a CÉL még 4 km. Az utat itt már végig kordon kísérte, noha a kopár, mezei részen nem sok ember akadt, ám 4-5 nap múlva a verseny napján...! Kb. 8-9 km után értem ki az erdőből; jól látszott már, hogy csak néhány egyenes, hajtűkanyar van hátra a faluig. Kb. egy kilométer hosszú szakaszon érezhetően lankásabb lett az út; hármasba (30*24) is fel tudtam váltani. Továbbra is gyakran előzgettem kerekeseket, ezen a szakaszon engem csak ketten hagytak le. Épp egy versenyzőhöz közelítettem, amikor feltűnt, hogy a hajtűkanyarban egy srác - gondoltam: biztos a barátja - a kerekest fotózni készül, majd 2-3 fotó után, mikor elhaladt mellette egy kis cetlit adott oda neki. Nem értettem a dolgot, ám hamar kiderült. Kb. 1 km-rel, két hajtűkanyarral fentebb én kerültem hasonló helyzetbe. A kanyarhoz közelítve láttam, hogy a fotós engem készül megörökíteni; nem vigyorogtam direkt; olyan arccal hajtottam tovább, ahogy előtte is; természetes maradtam. A kanyar közepére állva hármat kattintott rólam: egyet picit távolabbról, egyet félközelről, egyet közelről.
Amint megkerültem, már nyújtotta is a cetlit, amin a Bretonsport fotólabor Alpe d'Huez-i címe és a képek elkéréséhez szükséges kód volt; a többit csak később olvastam el.
Nagyon örültem neki: ez is csak tovább fokozta a Tour de France feelinget: "előbb a vízzel nyakonöntés, most meg ez!" Erőt adott a faluba vezető egyenesbe fordulás; 2-esben (30*26) nyomtam a tempót.
Az első házak között aztán meredekebbé vált az út, kénytelen voltam visszaváltani. (egyébként a lenttől számított 10. kilométernél kellett először 1-esbe visszaváltanom.)
A faluban sok bringással találkoztam; sokuk nyitott bisztrókban, vagy "bar"-ok előtti asztaloknál iszogatott, beszélgetett. A síközpontban, ám a Tour idején inkább bringásközpontnak tűnő faluban egymást érték a sportüzletek, de két vagy három helyen bringabolttal is találkoztam és rengeteg mezzel. Természetesen drágábbak voltak, mint lent Bourg d'Oisansban. A Tour Cél-ját jelző táblákat követve tekeregtem fölfelé a szállodák, apartmanok között. Egyszer, elbizonytalanodtam, meg is kellett állnom, hogy merre vezet tovább a verseny útvonala. Végül az elágazás egyik ágát választva sikerrel kötöttem ki a falu tetején, épp csak a célegyenest nem találtam. L Hiába hajtottam jó ütemben, - igaz, nem nem adtam bele apait-anyait, hiszen még egy újabb mászás is várt rám - elért időm csalódást okozott: 1 óra 19 perc. Talán ha pont onnan mérem, ahonnan a Tourosok és a jó úton hajtok a CÉLhoz (amit fél óra múlva meg is találtam), talán 1:15 lett volna. Napokkal később már az is megfordult a fejemben: valamikor vissza kell ide jönnöm és könnyű bringával feltekerni 1 órán belül !!!
Fölfelé már csak 2-3 ház és egy keskeny utacska (azt hittem, ezen juthatok el a Col de Sarrenne-re) vezetett, így visszatértem a városközpontba.
Végül fél óra erre-arra tekergés, nézelődés után érkeztem végül a kb fél kilométerrel lentebb található, 10-15 méter széles célegyenes végéhez. Egy-egy bringás sprintelve hajtott fölfelé - ott ahol pár nap múlva Armstrong és Ullrich fog felérni! A célegyenestől jól be lehetett látni a település ÉK-i oldalát. Úgy tűnt egész Alpe d'Huez akár 3*3 km-es is lehet; nagy település volt. Az utcákban bolyongva, nézelődve érdekes volt felfedezni, hogy a Tour de France milyen hatással lett a síközpontra: a bringaüzletek és bringások mellett pl. egy hentesüzletbe a Tour zöld, pöttyös és sárga trikóját / mezét lógatták fel, a patika kirakatában kis műanyag bringások álltak, míg pl egy élelmiszerboltban az eladó és pénztáros kiszolgálás közben folyamatosan félszemmel a Tour eseményeit követte. Egyes vásárlók meg is érdeklődték az aktuális állást, hiszen spanyol hegyi szakasz volt. A boltok többségéhez képest - melyek délben bezártak - , ez a Casino bolt legalább du. 7-ig nyitva volt. Meglepőmód igazi, sült kenyér alig volt, inkább csak előrecsomagolt, így banánt, gyümölcsjoghurtot, narancslevet és csokit vettem.
Az emelkedőn, a menetközi fotózáson kapott kis reklámcetli alapján a Photo Breton fotólabor megkeresésére indultam. Nem messze a célegyenestől egy körforgalomban klassz bringás-szobrokat találtam; virágokkal együtt szép volt.
A településen tekeregve gondolkodtam a délután további részén, az emelkedőn való filmezésről: rájöttem, hogy nem lesz jó, ha lefelé próbálom filmre venni a hajtűkanyarokat, mert fordított lesz a sorrend, inkább érdemes újból felkapaszkodni.
A fotóüzlet kirakatában egy-egy mintapéldány mellett szépen ki voltak írva a különböző méretű képek árai. A 18*27-es, legkisebb rendelhető méretűt 12 EUR-ért kínálták. Bár a pólóra másolt kép is klassz lett volna, végül egy kétoldalas egy-egy fotós-képes album mellett döntöttem. Bal oldalán egy légi felvétel a teljes Alpe d'Huez-i kaptatót mutatta szépen, oldalán a hajtűkanyarok magasságával, jobb oldalára pedig a rólam készült - általam kiválasztott kép került. Szuperjól sikerült: épp a kamerába néztem; jól látszott izmaim feszülése, hátam mögött pedig a kordonon egy Alpe d'Huez plakát, a háttérben pedig enyhén havas hegyek. Már csak egy problémám maradt: Hogy vigyem ezt le Bourg d'Oisansba, majd utána haza ? Hamar kiderült, hogy nem is olyan komoly a probléma, hiszen 2 EUR ellenében el tudják küldeni postán. Összesen tehát 16 EUR-t fizettem. Már csak egy izgulnivaló maradt: érkezzen is meg Budakalászra, mert NAGYON VÁGYTAM ARRA A KÉPRE; az első, rólam menetközben készült "sztárfotóra"! Nagyon örültem ennek a magamnak okozott meglepetésnek, ráadásul rájöttem, hogy a képből bescannelés után magamnak is tudok majd csináltatni fotóspólót.
Gurulás előtt, ám a visszamászásra gondolva már csak a kulacstöltés hiányzott: egy park szélén találtam csapot, ahol egyúttal nedves mezem szárazra, az új, Alpe d'Huezesre cseréltem. Bár általában nem szeretem a sok hajtűkanyart, a hirtelen és erős fékezéseket, majd gyorsulást, újra fékezést, stb, ezt a lejtőt tudtam élvezni. Szuper volt az aszfalt, a sok szurkolói autó, kocsi, de maguk a "fan"ok és a kilátás is természetesen. Az egyenesekben kb. 50-60 km/ó-ig gyorsultam fel, kanyarokban viszont 30 km/ó alá kellett lassítanom. Még mindig sokan tekertek fölfelé; mivel tudtam, hogy jól esik egy-egy kis bíztatás, köszönés; többségüknek én is odaintettem. Ahhoz, hogy e napra is összegyűljön a 2000 m szintemelkedés, kb. 1000 m magasságig akartam visszagurulni, majd onnan felkapaszkodni Alpe d'Huezbe. 1150 m alatt már minden kanyarban az oda kirakott, magasságot jelző táblákat figyeltem.
Eredendően erre a napra terveztem még a les Deux Alpes-i kaptatót is, ám egyelőre annyira Alpe d'Huezre, meg a hangulatára koncentráltam és örültem neki, hogy nem is foglalkoztam a másikkal. Ha végiggondoltam volna a délutánt, rájöttem volna, hogy les Deux Alpesra már nem marad időm.
Igazából viszont nem is foglalkoztam vele; egyelőre csak az újabb Alpe d'Huez-i kaptatóra gondoltam.
Végül La Garda falu alatt, a 965 m magas kanyar előtt egy picivel álltam meg. Jó helyet választottam, hiszen nem csupán szép kilátás nyílt Bourg d 'Oisansra, hanem az árnyas kőkorlátra ülve kényelmesen meg is ebédelhettem; ennyivel is könnyíthettem cuccaimon. Ahogy az utóbbi időben rászoktam, az "étkezést" banánnal zártam. 15 óra volt.
Fölfelé, a filmezések, fotók miatt általában két-három kanyaronként álltam meg. Elmúlt napokban előfordult, hogy eléggé megkínoztam lábaimat, így ezúttal - ezt elkerülve - kényelmesen, gyakran 1-es fokozatban (30*34) hajtottam. Hol a várost és a lentebbi szerpentineket fotóztam, hol pedig a hajtűkanyarokat az ott "megtelepedett" szurkolókkal, őket pedig zászlóikkal, transzparenseikkel együtt. Természetesen igyekeztem menetközben el is olvasni őket. Akadtak akik, a teljes Rabobank csapatot buzdították, egy német társaság "a német bringásokat köszöntötte".
Már 3 km-re voltam csak Alpe d'Hueztől, amikor az aszfalton, kerekem előtt rózsaszín (Telekom színe) JAN felfestéssel találkoztam. Megmosolyogtam, jó kedvre derített, hiszen kedvencemről volt szó. 2 órával korábban a profi fotós által készített képen kívül is szerettem volna, ha készül még rólam kép ezen az emelkedőn, így a falu előtt és bent a faluban, a célegyenesnél is megkértem valakit, hogy örökítsenek meg. A két profi fotós közül ezúttal egy másik hajtűkanyarban a Giraffe sport fotósa fotózott le. Bár az ő üzletüket is felkerestem, mivel ők csak ½ 7-re ígérték az indexképeket - ráadásul az előző üzletből rendeltem is -, már nem tértem vissza hozzájuk.
A délutáni fátyolfelhős idő elmúltával, ½ 6 után már gyönyörű napsütés uralta a síközpontot. Az útleírások nagyon dícsérték a már csak 150 m-rel magasabban és kb. 10 km-re található Sarrenne hágót, így a falu fölött talált keskeny aszfaltúton - amit első följutásomkor találtam - kapaszkodtam tovább. "-Ha már itt járok, rászánom legalább azt a plussz ¼ - ½ óra mászást, hogy egy újabb hágóra érhessek fel. Hátrafelé szép kilátás nyílt Alpe d'Huezre: érdekes volt föntről ránézni a sok szállodásra, illetve a 3000-3400 m magas magas hegy(ek) oldalában épült sífelvonókra. Errefelé már alig találkoztam kerekesekkel. Az út kb. 2 km után jobbra, a hegy felé fordult és egy kilométeren át, békésen legelésző tehenek mellett elhaladva kapaszkodott fölfelé. Egy étterem után az út lokális tetőpontra ért, majd lejteni kezdett. Át lehetett látni a túloldalra; látszott, hogy kb. 2 km után megint emelkedik és talán egy tó is feltűnt. Az út folytatását látva elbizonytalanodtam, hogy hol is járok most, így az útjelző táblát össze kellett vetnem a térképpel. "-Hát ezt elbaltáztam!" - mérgelődtem. Előrefelé a Lac Noirhoz vezetett az út; a Sarrenne hágóhoz képest merőlegesen haladtam. Alpe d'Huezből nem észak, hanem kelet felé kellett volna kerekeznem. Így a Sarrenne hágó helyett az 1996 m magas Col d'Poutranra értem fel. Darabszámot illetően a hágó megvolt, ám azért bosszankodtam, mert a Sarrenne hágót nagyon dícsérték a leírások, túrabeszámolók, azaz: a tévedéssel tájképi szépségekről maradtam le.
A nem tökéletes minőségű úton 35-40-nel gurultam vissza a síközpontba (közben a szép esti fényekben többször is megálltam fotózni), ahol még nézelődtem egy kicsit. Míg lent Bourg d'Oisansban az Alpe d'Huezes mezt 38-40 EUR-ért vettem, itt profi csapatok mezeit 55-60 EUR-ért árulták, a Tour-os sárga trikóért meg 75 EUR-t kértek. Amin hosszabban vacilláltam azok egy ajándékboltban látott különféle Tour de France-os többnyire hímzett pólók voltak. A sima sárga alapra divatosan rányomott Tour de France feliratos darab nem vonzott, ami meg szépen volt hímezve, talán picit drága volt. Negyed óra után tudtam csak otthagyni a boltot. A gyors lejtőn kétszer is megálltam, ellenőrizni, hogy biztos megvan-e a két mezem; féltem az elhagyásától. Száguldás közben busz vagy lakóautó miatt kétszer kellett fékeznem, vagy megállnom, hogy előnyt adjak nekik.
½ 8-ra értem vissza a kempingbe; gyorsan beraktam a cuccokat a sátramba. A kempinghez tartozó focipálya - ahol én is sátraztam - reggel óta már sokkal jobban megtelt; elmúlt este még csak körbe a szélei voltak foglaltak, ám napközben már a közepe is félig-meddig betelt. Nekem is úgy kellett sátrak, biciklikkel megrakott kisbuszok között átkelnem.
Már talán Alpe d'Huezen vagy a lejtőn gondoltam ki, hogy a naplementéig hátralevő kis időben messze ugyan már nem tudok menni, ám érdemes egy picit az Alpe d'Huezzel szemközti hegyoldalon felkapaszkodni: "-Biztos szép rálátás nyílhat a híres 21 szerpentinkanyarra." Bourg d'Oisans végéből keskeny, de tökéletes minőségű utacska indult, kapaszkodott fel a meredek hegyoldalba, később sziklafal oldalába. Az út Villard Notre Dame-ba tartott. Szinte rögtön meredeken (kb. 10%) hajtottam, és a kilátásra sem kellett sokat várnom. Egy kilométert még fák között, néha rövid morénás részen át haladtam, ám utána megérkeztem a szinte függőleges sziklafal oldalába, ahonnan tiszta kilátás nyílt az Alpe d'Huezi híres kaptatóra. Szemben ráadásul egy - amin haladtam, ahhoz képest - hasonló brutális, félelmetes helyen vezető, másik kis hegyi utacska is feltűnt. Fotózás, filmezés után hamar visszaértem a kisvárosba, majd a kempingbe: "-Mára elég volt ennyi!" - mondtam. Végül ugyan a tervezett programból kimaradt Les deux Alpes, ám nem bántam. Túratervemhez képest, indulástól számítva most először maradt ki valami program, ám helyette Alpe d'Huezen akkora élményt kaptam, hogy az bőven kárpótolt. Igazán belekóstolhattam a Tour de France feelingjébe. Sajnáltam, hogy másnap búcsúznom kell tőle, ám más élmények is hívogattak.
Este természetesen jegyzeteléssel zártam a napot; másnap a szintén legendás Galibier hágó várt rám, málhával !
Adatok: TM: 4:29:25 DST: 71,08 AVS: 16,23 TR/D: 76,95 MXS: 64,7
Szintemelkedés:
- Le Bourg d'Oisans - Alpe d'Huez 1860 - 735 + 50 (tekergés) = 1125 m
- első hajtűkanyartól - Col d Poutran 1996 - 970 + 30 = 1056 m
2181 m
Költség: alsó-, fölső mezzel és nagyított fotóval együtt: 122,79 EUR
Györgyi Gábor
8. nap
10. nap