4. nap

2003. jún. 3 - 22. Kerékpárral az Adria mentén Montenegróig:
3. nap: Kraljevica - Omisalj (Krk) - Krk - Vrbnik - Kraljevica - Crikvenica - Kozica

2003. június 6, péntek - 3. nap

Ostrog Adria-parti kempingjében 7:15-kor ébredtem. Reggeli készülődésemnek a korábbiakkal szemben két érdekessége is volt. Először borotválkoztam bringatúrán. Otthon, amikor néha edzegettem, zavart a pár napos szakáll, ezért úgy döntöttem, ezúttal nem akarom, hogy az út során el kelljen viselnem akár 10, végül, majd 20 napos szakállt, ezért néhányszor megborotválkozom. Villanyborotva helyett, életem során először borotválkoztam borotvaszappan segítségével. (A gél tubusa túl nagy lett volna). Mivel fél éve már kontaktlencsét hordok, jogosan merült fel, hogy a túra során se a szemüvegben és a ráakasztható sötétítőben tekerjek, hanem kontaktlencsével és bringa/napszemüvegben vágjak neki az Adriának. Mivel próba gyanánt egyik hegyi edzőtúrámon nem volt gondom a kontaktlencsével, 15 napi adagot vásároltam egy napos kontaktlencséből. Ez volt a túra első olyan napja, amikor kontaktlencsében tekertem. A berakása sem okozott gondot, emellett jól esett, hogy divatos napszemüvegben tekerhetek.
Már éppen összecsomagoltam a sátram - így is kis késésben voltam már, ahhoz képest, ahogy indulni szerettem volna -, mikor rájöttem, hogy nem vettem le az oldaláról a recepción kapott számomat. Újabb 5 percet veszítettem. Az éjszakáért 52,5 KN-t fizettem, ez valamivel kevesebb, mint 1800 Ft, azaz picit több, mint 7 EUR. Otthon a prospektus alapján átlag 7 EUR-s kempingárral számoltam.
Későn, 9:50-kor hagytam el a kempinget: "- Megint hosszú napnak nézek elébe !" - gondoltam.
Már a főútra vezető emelkedőn megizzadtam. Szerencsére nem kellett mind a 2 km-t megtennem, mert egy kis összekötőút jobbra rávezetett a "magistráléra". Alig haladtam a tengerpart mentén, már meg is pillantottam a Krk szigetre vezető dupla-viaduktot. Izzadt fotózást és filmezést követően alig ültem nyeregbe, már jött is elém a híd innenső oldalán posztoló rendőr: -Mit filmeztem? stb… - kérdezte. "-Turista vagyok…" - indokoltam. Nem örült neki, de elengedett. Talán tábla tiltotta a filmezést. A hídon az autósok fizetőkapuknál fizettek az áthajtásért, nekem nem kellett a pénztárcába nyúlnom. A hídról közvetlenül oldalra a védőkorlát miatt korlátozottan lehetett csak látni, ám mivel félútnál kicsit megtört, előtte, utána jól lehetett látni a gyönyörű tengert és a kis szigetecskét amire a viadukt lábát is építették. A viadukt túlsó oldalán is akadt egy-két rendőr; egyelőre nem is gondoltam másra, mint hogy valami okból a hídra nagyon vigyáznak. Krk szigetén megtett első kilométereim száraz - bozót díszítette - mezőn vezettek. A sziget kezdetén először Omisalj faluba szándékoztam letérni, ám túl korai, téves lekanyarodásom felesleges guruláshoz, majd emelkedőn izzadáshoz és plussz 3km-hez vezetett.
A tábla jelezte leágazástól enyhe emelkedő vezetett Omisaljba. A sziklaszirtre épült vár melletti faluközpontban meglehetősen sok rendőrrel találkoztam, ám amikor már kordont és kifeszített szalagokat láttam, rájöttem: komoly rendezvényre készülnek. Ha láttam is a pápát mutató plakátot, arról nem tudtam, hogy aznap érkezik; nem zavartatva magam folytattam "programom." A sok rendező, egyenruhás miatt a sétálóutcákba be sem mentem, inkább a parkoló mellől egy árnyas, de nagyon meredek úton ereszkedtem le a vízközelbe. Gondoltam is rá közben: "-Biztos jó ötlet itt legurulni? Brutális lesz ez fölfelé !" A parton keskeny aszfaltút vezetett északnak; itt találkoztam először közelről az 1-2 m-ig bőven átlátszó tengerrel. Csodaszép kék-zöld-türkiz színe volt. Rövid, kényelmes kerekezés után visszaindultam a faluba. Az árnyas emelkedő kb 15% meredek lehetett; sebességem minimálisra, 6 km/ó-ra csökkent; néha picikét még kanyarogtam, szlalomoztam is. Bár meredek volt, odáig nem juttatott el, hogy felmerült volna a megállás gondolata, habár rövid ideig sokat kivett a lábamból.
A főút száraz, meleg, bozótos, szárazságot árasztó növények, fák közt, hullámos terepen szelte át a szigetet. Általában 1-2 kilométer emelkedőt 1-2 kilométer lejtő követett. Nem csupán a meleg, sok erőt kiszívó hullámos terep tette nehézzé a haladást, hanem a nagy forgalom is. Egy óra alatt minimum 8-10 hasonló busz előzött meg. Érett a dolog, hogy rendezvény lesz, mégis teljes nyugalommal fogyasztottam a kilométereket. Félúton kifejezetten jól jött a víztöltésre alkalmas benzinkút. A sziget közepén 1,5 km hosszan útépítés, aszfaltgyalulás lassított. Úgy tűnt, szélesíteni fogják az utat. Ráfért bizony! Sok hullámzás után kb. 6 km-rel Krk előtt végre lejteni kezdett, ám sajnos az út minősége - néhol gyűrött volt - nem engedett komolyabb gyorsulást. Krkben (12:35-1/2 2) szép mediterrán házak, virágok, néhol pálmák fogadtak. Először a településbe érkezett út elején egy fa árnyékából filmeztem; arcomon csurgott az izzadtság.
A partra, a kikötőhöz gurulva találtam gyümölcsárust, pékséget is; minden megvolt az ebédhez. A hőségben nem volt kedvem napsütötte padra ülni, így - bár a kikötőre nyíló kilátást egy teherautó eltakarta, legalább - árnyékban falatoztam. A kikötő szélén pálmafasor és virágok mellett bódékban árusok kínálták portékáikat. A kikötőben bizony csodaszép jachtokat is lehetett látni. A sétány végén a szűk és hűsebb sétálóutcák felé tóltam tovább biciklimet. Bár utitervemhez képest késében voltam, sok kilométer várt még rám, annyira élveztem a sok szépséget: virágokat, pálmákat, a tenger szagát-illatát, a hangulatot, a nyaralást…, hogy nem foglalkoztam az idővel; nyugodtan nézelődtem.
A települést elhagyva lankás emelkedőn, a domb oldalában hajtottam Punat felé. Mivel nagyon meleg volt, a település előtt egy part menti vendéglátóegységnél megtöltettem egyik kulacsom. A szép, kedvesnek tűnő falucskába nem térem be, a meleg és az idő múlása haladásra ösztökélt. Kb 100 km várt még rám Senj környékéig.
Ahogy befordultam a punati öbölbe, két dolog tűnhetett fel: a toronyegyenes, meredeken induló emelkedő, a másik pedig a kedves öböl. Bár szépet írtak a falucskáról ("A punati öböl rendelkezik mindazon szépséggel és kényelemmel, amiről egy jachttuajdonos álmodhat: napozásra alkalmas, tagolt partszakasz, 10-15 méter mélységig átlátszó, kristálytiszta víz….") annál jobban siettem, minthogy rááldoztam volna a kitérőre 45-60 percet. Az emelkedő kb. 2 km hosszan kapaszkodott meredeken fölfelé a bokrok kísérte - és így árnyékot nem nyújtó - hegyen, utána egy ideig fennsíkon, majd lankás lejtőn haladtam. Vrbniket egy 10%-os lejtő tetejéről pillantottam meg. "Vrbnik a leghangulatosabb település Krken. A 900 lakosú település egy 49m magas mészkőszirten magasodik a tenger fölé. Szőlő és gyümölcsültetvények közt, majd kanyargós erdei úton érjük el a települést. … A Sveti Ivan téren jobbra indulva, a Varos majd, a Gospoja utcát követve érjük el az Adriai Szent Szűz kápolnát. Az 1855-ben épült sárga templomocska önmagában nem nyújt maradandó élményt, mellőle azonban gyönyörű kilátás nyílik a korabeli városfalakra, az egyetlen megmaradt bástyára, az óvárosra és végül a sziklák alatt a nyílt tengerre." Valóban úgy tűnt, mintha sziklán csücsülnének a házak. Egy erdő szélén kanyargott lefelé az út, ahonnan a fák közül is szép kilátás nyílt a néhány házból álló településre, a mögötte hullámzó tengerre és az amögött magasodó 1000 m-t ostromló hegysorra. Szokás szerint váltogattam a fotózást és a videózást, ám előbbi után sietségemben és a gyönyörűség okozta izgalmamban a fényképezőt éppen csak a csomag tetejére tettem; vesztemre. Ahogy a videót elrakva a lejtőn kezdett begyorsulni a bicikli, egy koppanást hallottam: a fényképező a földre esett. Szerencsére a nem sokkal követő autó kikerülte; a gépnek az eséstől sem lett baja, ám bennem nagy adag bizonytalanság keletkezett: noha nem zörög a gépben semmi, mi van, ha mégis megsérült benne valami és a továbbiakban hiába készítek képeket, otthon kiderül, hogy mind rosszak. Szerencsére a falucskában (14:25-15:00) lelt szépségek hamar elfeledtették a gondot. A központban talán inkább a balra látott kisebb tömeg miatt fordultam a jobbra vezető keskeny utcácskába. Ilyen kis faluban nem tartott soká, míg a túlsó végére nem lyukadtam ki; éppen a kápolnához. Itt, a templomocskát övező fák alatt találtam evéshez, falatozáshoz alkalmas kellemes árnyas padokat. Az már csak az én szerencsém volt (a fényképezőbaleset után), hogy a templomudvar széléről valóban szép kilátás nyílt vissza a falura és lefelé, oldalra a sziklákat ostromló tengerre. A településtől kb. 1 km-t kellett 7-10%-os emelkedőn visszamászni, hogy utána már többnyire fennsíkon, lankásan emelkedő, vagy sík úton érkezhessek Krasba. A faluban 2 km-n át 5%-os meredeken kaptattam fölfelé; a melegben nagyon izzadtam. A tetőről a Krket Kraljevicával összekötő főútig 5 km hoszan gurulhattam ugyan, ám nem mindig lehetett élvezni, mert egymást váltogatta a szuper minőségű és a rossz út. A főúton 5 km-n át tovább folytatódott a bozótosban, fák közötti gurulás. Pár kilométert már hullámos terepen hajtottam, amikor kezdett feltűnni, hogy alig találkozom autóval. Nem véletlenül; egy nyílt mezőn rendőrök álltak az út mentén (a távolban is) és állítottak meg: "-Nem szabad továbbmenni ! A Pápa rögtön érkezik a repülőtérre és ide a szomszéd faluba viszik." Hiába próbálkoztam, hogy akár motoros kísérettel hadd kelhessek át a pár kilométeres útlezáráson, nem engedték. Mérges lettem. Már éppen számoltam, hogy ¾ 5-re a Krk hídra érek, erre nem beütött a ménkű? Talán könnyebben viseltem volna, ha nem lettem volna késésben. A fiatal rendőr - szerencsére tudtunk angolul kommunikálni - azt mondta, kb. 18 óráig kell várnom; akkor engedik tovább a forgalmat. ½ 5 volt. Mást úgysem tehettem, így belenyugodtam a helyzetbe. Nem véletlenül láttam tehát a Pápa-hirdetőtáblákat: a katolikus egyházfő június 6-9 között azt hiszem 5 horvát várost keresett fel, össze-vissza sorrendben: Rijeka, Zadar, Dubrovnik… Talán még félre sem vonultam a fű szélére, amikor pár perces várakozás után repülő érkezett a reptérre. Landolás után könnyedén hallani lehetett a himnuszt, valamint egy-két ember kihangosított beszédét.
Szerencsére a Napot fátyolfelhők takarták el, így árnyék nélkül is el lehetett viselni a várakozást, bár kulacsomban már nem sok vizem volt. Problémámat jelezvén a rendőr kellemes meglepetést okozva nekem adott egy félig levő ásványvizes flakont. Az út szélére ülve nézegettem a térképet, tervezgettem ezt és következő napi programomat, majd kezdtem jegyzeteim írásába.
Az ígéretek szerint, szinte pontosan 18 órakor megnyitották az utat a forgalom előtt. A sík, illetve lejtő úton hamar a hídhoz értem, ahonnan egy kis mászással 18:28-ra értem fel a Rijeka-Split főúthoz. Mivel általában nem szívesen engedek az időbeosztásból, nem szeretem más napok programjait megterhelni, úgy igyekeztem, hogy - ha lehet - minél kevesebb kilométerhátránnyal zárjam a napot. Eredeti terv szerint Senjen túl, Sveti Jurajban szerettem volna éjszakázni, ám az események ilyetén alakulása miatt úgy gondoltam, ha sötétedésig hajtok, mindenképpen Crikvenica után verhetek sátrat. Ha jól bírom, megúszhatom akár 30 kilométer mínusszal.
A főút kb 50-100 m-rel a tengerszint fölött, a hegyoldalban vezetett. Az út szinte vitt magával; a hátszélben jól haladtam. Igaz, hogy siettem, ám mivel az útikönyv szépeket írt Crikvenicáról, nem akartam csak úgy elsuhanni mellette. Pár kilométeres lejtő végén értem a városközpontba. Egy pékség boltjában vett energiadús nagy péksüti (diós, kakaós ??) lehetővé tette, hogy időközi vacsora miatt a sátorverésig már meg se kelljen állnom. Falatozás közben nézelődtem csak egy kicsit; a parti részen kívül nem kerestem városcentrumot. Novi Vinodolski környékén néha már akadtak kempingeket reklámozó táblák, én még továbbhajtottam. Egy egyenes útszakasz minimálisan lejtő útján a Nap már lebukó sugaraival sütötte meg a partot, mikor felvetődött bennem, hogy kipróbáljam a kerekezés közbeni filmezést. Elővettem a kamerát, a nyomógomb kivételével beállítottam, majd óvatosan nyeregbe ülve haladni kezdtem. A kamerát ugyan a szemem elé tettem, de filmezés közben a minimális forgalmat - alig jártak autók - is figyelnem kellett. Sajnos kicsit remegett, zötykölődött a kamera, de próbálkozásnak jó volt. Át akartam adni annak a hangulatát, hogy milyen érzés naplementében az Adria partján kerékpározni.
Szürkületben egy falvak közti, fás, mezős szakaszon, Kozica kempingjénél álltam meg. Itt sem volt nagy forgalom, a kemping üresnek tűnt. A kempinghez tartozó vendéglőt is üzemeltető férfivel beszéltem, neki adtam oda útlevelem. A vengéglő közelében álló mosdó igazán kulturált volt, csak a nyitottsága miatt bogaraktól nem volt mentes. A tengerpartig távolságban kb. 150 métert kellett ereszkedni; rajtam kívül még egy sátor akadt. Bár még lehetett látni, a vacsora, illetve egyebek miatt jobbnak láttam egy lámpa közelében sátrat állítani. A magas fűben / gazban zoknim telement fűmagokkal. A tengerpartról a szemközti Krk sziget kopasz szikláira lehetett átpillantani. Nem tudtam, anyuék otthon mikor kapcsolják ki apa mobilját, így még sátorverés előtt hazacsörögtem és beszámoltam az eseményekről: hőség, pápalátogatás, fényképező leejtése, s sikeres kemping találás. Anyu otthon naponta pipálgatta ki napi útitervemet - hogy teljesítettem -, ehhez megadtam a jelen állapotot: 20 km hátrány. Mivel videoakkum lemerült, már sátorállítás előtt felvittem a mosdóba feltölteni (ott is hagytam egy órára); ilyen kis kempingben nem kellett attól tartanom, hogy ellopják.

Adatok:
Krk város (12:35-13:30) TM: 2:07:34 DST: 39,95 SAV: 18,7 AVS: 18,7
Vrbnik (14:25-15:00) TM: 2:49:34 DST: 51,62 AVS: 18,3
Krk - Kraljevica főúti visszacsatl. TM: 3:44:10 DST: 67,6
Rijeka - Split főúti becsatl. (18:28) TM: 4:36:10 DST: 85,3 SAV: AVS: 18,6
Crikvenica (19:07) TM: 5:03:29 DST: 97,92 SAV: 27,71 AVS: 19,3
Novi Vinodolski TM: 5:28:35 DST: 106,8 SAV: 21,22 AVS: 19,5
Kozica, kemping (20:45) TM: 6:07:58 DST: 120,09 SAV: 20,24 AVS: 19,6
TR/D: 120,56 ODO: 81503 MXS: 55,5

Szintemelkedés:
- főútig vissza föl 120 m
- Krkig 60 + 80 + 200 = 340 m
- Vrbnikig 50 + 170 = 220 m
- Kras végéig 250 m
- Krki hídig 60 m
- Kozicáig 60 + 100 = 160 m
ÖSSZESEN: 1150 m

Költség:
- Kraljevica kemping 52,5 KN
- Krk: 3 péksüti + kenyér 11 KN
- Krk: 2 alma, 2 banán 7,8 KN
- Malinska : üdítő 4,6 KN
- Crikvenica: kakaóscs.féle, túróstáska, 3 kifli 11,5 KN
87,4 KN

4. nap