2003. jún. 3 - 22. Kerékpárral az Adria mentén Montenegróig:

13. nap: Tivat - Kotor - Lovcen emelkedő 1006 m-ig (hágó) - Kotor - Tivat - Jaz beach - Budva - Jaz beach

2003. június 15, vasárnap - 13. nap

13. nap: Tivat - Kotor - Lovcen emelkedő 1006 m-ig (hágó) - Kotor - Tivat - Jaz beach - Budva - Jaz beach
A tivati családi kempingben ébredtem. Ahogy este a tulajjal megbeszéltem, reggeli és összecuccolás után összezártam a sátorban levő cuccaimat, majd 8:30-kor útnak indultam. Az 1749 m magas Lovcenre terveztem feltekerni. A félszigetet megkerülő minimális forgalmú utacskán kerekeztem Kotor felé. Nyaralók, kis házikók álltak az út mentén, a városig meglepőmód még egy kempinggel találkoztam. Sajnos az út annyira töredezett volt, hogy annak ellenére, hogy ezúttal komoly csomag nem is terhelte a bringám, így is 20 km/ó-ra lassítottam. Sem magam, sem a bringát nem akartam szétrázni. Kotor előtt egy útszéli üzletben álltam meg az emelkedőre energiautánpótlásért: banánt, kiflit és üdítőt vettem. Az eladó nagyon kedves, segítőkész volt. Kotorban az utam előjelző tábla híján megérzésem követve fordultam a hegyeknek. Az út, amin tekertem, valóban a házak fölé, a hegyoldalba vezetett, ám mivel minősége nem volt túl acélos, elbizonytalanodtam: "-Létezik, hogy ennyire kis forgalmú és nem túl jó minőségű út vigyen át Cetinjébe ?" – gondolkodtam. Kb. 1 km múlva egy autósnak intettem, aki megerősítette, hogy valóban ez az út visz Cetinjébe. Meglepett a dolog, de továbbtekertem: "-Ennyire kevés autó menne arrafelé?"
Mivel kezdett igencsak meleg lenni, jól esett, ha árnyékban tudtam haladni. Kb. 2-3 km után a főútba csatlakozva folytattam a kerekezést. Ahogy az útikönyv is írta, az út valóban M alakú szerpentinkanyarokban vezetett. Az útépítést vezető mérnök a fáma szerint forró szerelemre gyulladt Nikita király híres szép Milica nevű leánya iránt, reménytelen szerelmét pedig az imádott hölgy nevét szimbolizáló, M alakú kanyarokban örökítette meg. Lankásan – kb. 3-4%-os meredekségű emelkedőn - kapaszkodott az út a hegyoldalban. A tengerparton – itt-ott - többször találkoztam fenyőkkel, így meglepett, hogy az emelkedő alsóbb régiójában még lombos erdő kísérte utam. Mivel az út előbb a félsziget hegyének végében kanyargott, Kotorra és a Dobrota fölötti hegyekre lehetett jobban rálátni. A főúton mindössze kb. 2 km-t hajtottam, mert utána a Lovcen felé keskenyebb, de kiváló minőségű útra kellett ráfordulni. Az úton Kotor és a Lovcen alá visszatérve; folyamatosan a félsziget hegyére, illetve Tivat felé és arra a tengerrészre nyílt kilátás. A félsziget 768 m magas hegyéhez viszonyítva én magam saccoltam, hogy milyen magasan járhatok; magasságom bemérésére alkalmas térképem ugyanis nem volt. Gyakran álltam meg filmezni, mert mindig más volt a kilátás: vagy pár lentebb elhagyott kanyar látszott szépen, vagy az öböl, vagy Kotor, vagy Tivat környéke, stb. Pár száz méterrel magasabbról meg ismételni kellett. Öt-hat snitt után úgy döntöttem: ideje lesz haladni is; a következő 2-3 km-n nem fogok megállni!
Bár lefelé nyílt a szép kilátás, gyakran nézegettem fölfelé is, mert kíváncsi voltam és meg akartam találni, hogy a meredek hegyoldalban hol vezethették (f)el az utat. Néhol sikerült megpillantanom! Hiába tűnt itt-ott teljesen sziklásnak a hegyoldal, mégis arra vezetett az út. Kb. 500 m magasság fölött tűnt fel igazán, hogy milyen ideális emelkedőben volt részem. A tengerparton, de úgy is mondhatom, hogy a hátam mögött hagyott csaknem 1500 km-en ritkán volt részem hosszan árnyas tekerésben, dél felé haladva a hegyek is kopárak lettek, itt pedig az emelkedő nagy részében lombos fák árnyékában tekerhettem; nem nagyon lehetett érezni a kánikulát. Az is kedvező volt számomra, hogy a hágóút a Lovcen keleti meredek oldalában vezetett, így a Naptól is védett. Akadt egy olyan rész is, ahol – akár Svájcban a Maloja hágón – lefelé tekintve 2 hajtűkanyar 4 egyenesét is látni lehetett. Meg is vártam míg egy autó érkezett, úgy még tetszetősebb lehetett a film. Eleinte úgy terveztem és saccoltam, hogy a fölfeléút (a Lovcenig) 11 – 1 12-ig fog eltartani, illetve úgy fogom visszafordulni, hogy 13 órára visszaérjek a kempingbe, ám később már nem is foglalkoztam a tervvel. Annyira tetszett a táj, a kilátás és a kellemes meredekségű és időjárású emelkedő! Kis csomaggal a csomagtartómom végig jó tempóban nyomtam a pedált, lendületesen vettem a kanyarokat. Útközben egyetlen vendéglátóegység sem akadt - autóval, busszal sem sokat találkoztam persze – így, utólag nézve is kifejezetten jó ötletnek tűnt, hogy még reggel vettem tartalékba 1 liter üdítőt. Jóval a szemközti félsziget fölött járva, utam picit már északnak haladt, amikor egy szép kilátást nyújtó jobb kanyarban, kis parkoló mellett felfestés jelezte: CÉL. Filmezés után a hágóig még 1 km-t kellett lankásan hajtanom. Az út kissé a hegy belseje felé, egy völgyre, mély szakadékra letekintve kanyargott; egy alagúton is át kellett hajtani. Az utolsó kilométereken utamba akadt Njegosi leágazás meglepett: jócskán keskeny utacskának tűnt! Csak utólag jöttem rá, hogy valószínűleg az mehetett tovább a Lovcenre, annak ellenére, hogy a forgalmasabb út hátulról vezet a tetőre.
12:01-kor értem az 1006 m magas hágóra. Érdekes volt, hogy befelé alig lejtett az út. Arra fennsíkszerű, füves, bozótos, elvétve fás táj fogadott. A hegyek arrafelé is kopárak voltak; így még jobban értékelhettem az emelkedő sok, fáktól árnyas kilométerét. Ráadásul a kilátással is mázlim volt, hiszen a térkép alapján azt hittem, hogy csak kb. 700 m-ig lesz kilátás, utána az út hegyek közé vezet. Mivel az emelkedő sokáig is tartott, nagyon sok szépet is adott, a vizem sem tartott volna már sokáig, és a lubickolás is hiányzott, így lemondtam a Lovcenre való feljutásról. A kilátás fentről kissé párás lett volna, de szintén erős indok volt, hogy víz nélkül már nagy kínlódás lett volna a vége. Helyette úgy gondoltam, sokkal jobb lesz valóban jól érezni magam és a tengerben lubickolni.
A hágón megettem 2 kiflit, majd a fékeket kiengedve minden hiányérzet nélkül kezdtem meg a 20 km-es lejtőt. Ahogy a fölfelé, úgy a lefelé út is élvezetes volt: nem volt túl gyors, de túl lassú sem. Lefelé 16 hajtűkanyart számoltam meg; érdekes volt a hajtűkanyarokra egy-két olyan rálátást észrevenni, ami fölfelé fel sem tűnt. Két hágóútra emlékeztetett ez az emelkedő: egyfelől a már említett svájci Maloja hágóra (1815 m – 2001-ben jártam ott), másfelől pedig – mivel ez is ugyanúgy simult a hegyoldalra - a Stilfser Jochra (2760 m), ahol szintén 2001-ben jártam.
Kb. 300-350 m-es magasságban, a főút közelében elágazáshoz értem: Kotor illetve dél felé, a Tivat – Budva főútra lehetett leereszkedni. Kérdezősködés után a hegysor déli oldalában gurultam tovább: itt éreztem igazán, hogy milyen kellemes idő volt a fenti emelkedőn, hiszen itt sütött a hőség. Korábban – a Lovcen árnyas oldalában - fölfelé hajtva sem volt ilyen meleg, mint itt lefelé. Visszagondolva, tulajdonképpen úgy alakult, hogy az emelkedő volt az a hely, ahová elmenekültem a kánikula elől. Dél felé gyorsan gurulva eleinte bizony volt miért aggódnom: az út nem is a repülőtér, hanem átlósan picit Budva felé ereszkedett. Nem is az alagútból kijövő útra csatlakoztam; a főutat attól 5 km-rel dél-keletebbre "kaptam" el. Szuper, lankásan lejtő úton, gyorsan az alagutas becsatlakozáshoz értem, onnan pedig már ismertem a reptér mellett, majd Tivaton átvezető "haza"utat.
13:44-re értem vissza a kempingbe. A sátorban hagyott táskáimat kinyitva örömmel konstatáltam, hogy semmi sem tűnt el. A lovceni emelkedővel szemben lent a kb. 35 fokos kánikulában félmeztelenül pakoltam össze; gyorsan. Izzadtam! Pár gyors falat eszegetés után már neki is vágtam Budvának. Jópofa volt, hogy sátras székhelyem mindössze 30-35 km-rel terveztem átrakni. Úgy gondoltam, maximum két órányi kánikulai pedálozás után már Budva környékén élvezhetem a kellemes tengervizet. Eddig az igazi melegben még csak Bracon, a Zlatni Ratnál fürödtem, bár azt hiszem "most" legalább 4 fokkal melegebb volt.
Akár csukott szemmel is hajthattam volna végig Tivaton és a reptér mellett, ráadásul 4 nap múlva ugyanerre terveztem visszafelé, Dubrovnikba hajtani. A Kotor felé – alagúton - átvezető út leágazása után jó szélben kapaszkodtam az enyhén emelkedő úton. Ahogy fölfelé, úgy a túloldalon lefelé, Budva felé is hosszú lankás lejtő vezetett. A köztes táj, a sok szépség után meglehetősen unalmas, érdektelen volt: keletre magas hegyek, nyugatra egy dombsor. Már türelmetlen is lettem, úntam az unalmas utat, így a kilométereket kezdtem számolgatni. Egy nagyon meredek, leállósávos emelkedő zökkentett ki az unalomból: "-Erre most miért volt szükség ?" – bosszankodtam. Lassan haladtam, nem is éreztem különösebb lendületet. Kb. 50 m-rel a sík rész fölött, a sziklán bringám az első út széli korlátnak támasztva lenéztem. És megismertem, azt ami az internetes képen megtetszett: ez volt a Jaz beach tengerpart. A víz gyönyörű türkiz színű volt, a homokos parton sok napernyős nyugágy, egy-két fagyis, vagy más vendéglátós bódé, a kempingben pedig rendezett fasorok, utcák. Nem sokat, talán 2-300 métert hajtottam csak tovább, onnan újra le kellett néznem, de már a tengerre. Talán az eddigi legszebb tengerparti kilátás fogadott: hihetetlen színkavalkádban pompázó vízpart, egy-két szikla, pár napozó emberke. A vízben úszkáló emberek alatt látszottak a tengerfenék kövei.
Ez a kép egyértelműen visszafordulásra késztetett: "-Meg kell találnom a Jaz beachhez vezető utat; itt akarok fürdeni, aludni!" Eddig még hittem, hogy biztos tovább kell hajtanom, hogy megtalálhassam a Jaz beachet, ám annyira fönt a sziklákon vezetett a kocsiút, hogy arról semmiképp sem, csak visszagurulva, oldalról vezethetett oda az út – gondoltam. A lejtő aljától ágazott le egy út, azon 500 m múlva már tábla jelezte a beachet. Strandoló autósoknak 2 EUR-t kellett fizetni, nekem semmit. Az első nagyobb bódé előtt egy embertől érdeklődtem recepció felől. Nem volt. Hát Wc ? A megfelelő irányba mutatott, de azt leszűrtem, hogy tisztaságuk hagy némi kívánnivalót maguk után. Úgy tűnt, ingyen éjszakázás, ugyanakkor őrizetlen kempingezés vár rám.
Egy magyar autót találva örömmel állítottam sátram a közelükbe: lesz kivel beszélgetni, tapasztalatot cserélni, és a sátram is nyugodtabban hagytam magára. Gyors sátorállítás után pillanat alatt átöltöztem és indultam is a csodálatos partra fürdeni. Úgy tűnt, a kihelyezett nyugágyak ingyenesek, így egyikre ráterítettem a törülközőmet, kiléptem a papucsomból és már indultam is a vízbe. Picit hideg volt, de a panoráma az gyönyörű volt. A közelben kihelyezett vízilabda kapuk között vízilabda meccs folyt. A nyugágyban sem pihentem sokat, igaz időközben halvány fátyolfelhők borították be az eget. Jégkrémet nyalva sétáltam egy picit dél, majd észak felé is. Szét akartam nézni! Úgy tűnt, észak felé, a sziklák közelében / alatt nudisták napoztak.
Élveztem az úszkálást, fagyizást, nézelődést. Ha maradt volna a felhőmentes kánikula, egész este 6-7-ig lubickolással és napozással múlathattam volna az időm, igaz hogy egymagamban egy idő után lehet, hogy megúntam volna. Részben a fátyolfelhők miatt, részben pedig azért mert meg is éheztem, a sziklafal elé épült büfék, vendéglők felé is elsétáltam. Miután az előző éjszakám is olcsó volt, és Montenegróba érvén ismét újabb mérföldkövet teljesítettem, úgy véltem bevállalhatok egy éttermi ebédet. Lehetett 1/6-od méretű pizzát is kérni, ám az árát hallva (teljes = 6 EUR) egy teljes kereket kértem. Hangulatos volt a fedett, - így árnyas - de nyitott étteremből lenézni a fürdőzőkre, csinos lányokra. Jóízűen és elégedetten falatoztam. Nagyon klassz érzés volt; mivel az étterem nyitott volt, hangulatos zene is szólt, de a fürdőélet hangjai is felhallatszottak. Tökéletesen elért az igazi nyári vízparti hangulat. Az hozta elő belőlem, hogy délután nyugodtan vettem a jégkrémet, üdítőt, most a pizzát, hogy végre eljutottam túrám egyik legtávolabbi felkapott üdülőhelyére, a Budvától is csak 6 km-re fekvő Jaz beachre.
Filmezés és fotózás kapcsán elgondolkodtatott, hogy a sátorhoz visszatérve pl. ha otthagyom a videót és fényképezni indulok, vajon visszaérvén ott találok-e mindent. Azzal oltottam el aggodalmam, hogy "közvetlenül egy másik sátor – a magyarok – mellett vertem fel kis lakhelyemet."
Jóllakottan, szép fotókkal, filmmel a birtokomban 3/4 7-kor indultam Budvába. Tisztában voltam vele, hogy az amúgy is hangulatosnak és nyüzsgőnek olvasott Budva este még többet fog nyújtani. A már ismerős, meredek emelkedő csomag nélkül nem okozott gondot, - egyébként útjavítás, útépítés folyt - de a kivilágítatlan alagútban óvatosan kellett haladni; nem mindenhol volt jó az út. Megbántam, hogy nem kapcsoltam fel a lámpám, mert egy nagy nyekkenéssel kátyuba futottam. Budvába érve először az óvárost vettem célba. A vár bejárata előtti tér szélein, oldalában vendéglátóegységek várták a turistákat, a tér végében állóból már modern zene szólt; nem illett oda. Mögötte keskeny szakaszon homokos parton fürödni lehetett; nyugágyakat is kihelyeztek. A várkapun belül szűk sétálóutcákban tóltam a kerékpárt. Kirakatokat nézve egy tömeges vallási felvonulásba botlottam. Bóklászásom során a várfalnál kedves kis téren kápolnára bukkantam, mellette egy várépület állt. A kápolna mögött szép házikót fotóztam le, a kápolna előtt pedig egy festő-rajzoló örökített meg éppen egy lányt. Nagyon megfogott a hangulat; szívesen maradtam volna még hosszan, de a Nap már lement, én pedig nem akartam sötétedésre hagyni a visszakerekezést. Pár videózás után nagyon mérges lettem, amikor a video akkuja jelezni kezdte, hogy mindjárt lemerül! Addig olyan csodálatos volt ez a nap, de ez kissé beárnyékolta. Éppen az egyik leghangulatosabb városkában...! Pár nap már eltelt már előző hazatelefonálásom óta, ráadásul csodálatos nap volt a hátam mögött, így fülkét kerestem – a váron kívül. A szomszéd fülkénél épp egy magyar nő beszélt; ez kellemes meglepetés volt, ám az már kevésbé, hogy kártyás készülék volt.
Bóklászás után a várfalon kívül, a parti sétánytól kb. 50 m-rel bentebbi, árusokkal, vendéglőkkel és vendéglátóegységekkel kísért bazársoron sétáltam végig. Árultak itt ruhákat, strandcuccokat, CD-ket, rengeteg souvenirt, kagylókat, bőrárukat, szépítészeti cuccokat, csecse-becséket, stb. Hangulatos volt, ahogy a vendéglőkből kellemes zene szólt. Szürkületben már a lámpákat is kezdték felgyújtani. Videoakkum fél órás pihentetése után örömmel vettem, hogy még vagy négy snittet tudtam filmezni vele. Egy alkalommal dudaszóval, éjjenzéssel autóban drukkerek jöttek. Egy vízilabdasapkából jöttem rá, hogy megnyerték a vízilabda EB-t. A magyarok ellen!
1/2 9-kor végül visszaindultam. A szürkület miatt ezúttal már többet égettem a lámpáimat. Mire visszaértem a kemping és a part nagyjából ki is ürült. Vendégek, fürdőzők elmentek, csak az éjszakát ott töltő árusok készültek az éjszakára. A szomszéd sátorban "lakó" magyarok rossz hírekkel vártak: a vízcsapokat és a kinti zuhanyokat központilag már el is zárták. Még szerencse, hogy a Budvai kitérő előtt lezuhanyoztam; így csak alig izzadtam meg. Kulacsaimban még maradt is elég víz. Este még kb 1 - 1 órát az általuk kínált tál cseresznye mellett beszélgettünk. Miután minden vízvételi lehetőséget elzártak, az egyik még nyitva talált vendéglátóegységben tudtam még 1 liter narancslevet venni és tapasztaltam örömmel, hogy a konnektorokban áram legalább még van. Nyugodtan tölthettem videoakkuimat (egyet este, egyet reggel). A kempingben tett felfedezősétám során, a Budvába tartó kocsiút alatti sziklafal oldalában néhány beépített (?) lakókocsi mellett WC-t találtam. Ember nem volt a környéken, így nyugodtan végeztem dolgom, zuhanyoztam le és a tükörnél még kontaktlencsét is cseréltem.

Adatok: indulás Tivat, 8:30
Kotor, leágazás, emelkedő kezdete TM: 37:00 DST: 13,9 SAV: 22,5
Hágó, tető : 1006 m TM: 2:01:40 DST: 34,74 SAV: 14,8 AVS: 17,1
Tivati főút (13:10) TM: 2:38:00 DST: 54,9 SAV: 33,3 AVS: 20,8
Tivat vége, kemping (13:44) TM: 3:01:39 DST: 66,21 SAV: 28,7 AVS: 22,0
újraindítás
Jaz beach (16 óra) TM: 1:09:58 DST: 25,59 SAV: 21,9
Újraindítás
Budva TM: 17:28 DST: 6,18 SAV: 21,1
Budva, visszaford kb. kb. TM: 45 p DST: 10,1
Jaz beach, kemping TM: 1:00:47 DST: 16,3 SAV: 23,6 AVS: 16,0 TR/D: 108,22 ODO: 82715

Szintemelkedés:
- Lovcen alati hágóig 1006 m
- Jaz beachig 100 + 50 150 m
- Budva oda-vissza 80 + 80 160 m
ÖSSZESEN: 1316 m

Költség:
- Kotor előtt: kifli, banán kb. 1 EUR
- útban Jaz beachre: 1 kenyér, bukta 0,6 EUR
- konzerv, 1 tej, 1 kakaó 1,4 EUR
- Tivat: kemping 2 EUR
- Jaz: jégkrém, üdítő 2 EUR
- Jaz: jégkrém 1,3 EUR
- Jaz: pizza + üdcsi = vacsora 9 EUR
- Budva: képeslapok (3 v 5 ?) 0,6 + 0,75 EUR
- Budva: fagyi 1,8 EUR
- Budva: Kodak film 4 EUR
- Jaz: naraancs juice üvegben 1,7 EUR
ÖSSZESEN: 26,15 EUR