GYÖRGYI GÁBOR HONLAPJA

Györgyi Gábor: 2001, Kerékpárral a Svájci Alpokban
         

2001. júl. 31. Chiavenna (I) - Malojapass: 1815 m (CH) - St Moritz - S-chanf kemping

7 órakor meglepőmód kissé felhős, párás időre ébredtem. Nem sütött a Nap. Mosdás után bringával szaladtam el a közeli boltba leginkább kenyeret és zsömlét venni. Reggeli után, mivel az időjárás még úgysem nyújtotta azt, amit szerettem volna, nem sajnáltam az időt az újabb ruhamosásra (két mez, két gatya, két zokni). Az már más kérdés volt, hogy nem tudhattam biztosan, hogy vajon felhős időben hogyan fognak megszáradni.
Az indulás kissé elhúzódott, csak 10 órakor hagytam el a kempinget. Két fontos dolog végig a fejemben cikázott, nem volt szabad elfelejtenem feladni a Zsuzsinak írt másfél oldalas - érzelmeimtől, hiányától is fűtött - levelet, ezért ezt a kormánytáskára helyeztem, másrészt pedig mindenképp haza kellett telefonálnom, hiszen anyuék ezt már két nappal korábban várták. A levelet hamar feladtam (1200-1500 LIT), a tavat is hamar elhagytam. Észak felé fordulva elég nagy forgalmú főúton kerekeztem, vissza a magas hegyek közé. A nagy forgalom - úgy véltem - Svájcba tartott, ahogy én is. Hátszélben hajtottam a mély, párás völgyben; a hegyek teteje sehol sem látszott ki, felhők tapadtak rájuk. "Még jó hogy előző nap láttam a havas hegyeket !" - állapítottam meg. A Nap egyelőre hiába erőlködött, csak szűrt fény jött át a felhőkön. Az időjárást illetően nem töltött el nagy örömmel a kissé kellemetlen párás levegő, viszont a Napmentes idő a hosszú hágóúton nem feltétlen tűnt hátránynak. Az egyhangú, de még délszakias völgyben 20-25 km/ó-val tettem meg az út nagy részét, szinte csak a Chiavennát megelőző 2-3 emelkedős kilométeren lassultam le. A Chiavenna előtti utolsó 10 km-t már igen nehezen tettem meg, mert nem esett jól a nyeregben ülés, fájni kezdett az ágyékom, fenekem; gyakran kellett mozgolódnom, picit kiállva hajtanom. A település központjában csak a patak hídján álltam meg, de az nagyon olaszos jellegű volt: a házak, maga a híd, a környező hegyek, a nyüzsgés, stb. A svájci határ felé fordulva először egy szép platánsoron hajtottam végig: a forgalom sajnos nem csökkent, ám meglepőmód a következő falu végét elhagyva már sokkal kevesebb autó járt az utakon. Meglepett, hogy esetleg ezek szerint a sok autó a környező falvakba igyekezett csak. A svájci határ felé félúton a völgy oldalán hatalmas vízesés zubogott. Sajnos hátrafelé alig lehetett látni valamit, párás volt a táj. Előrefelé végre már havas csúcsok tűntek fel; "Szegény olaszok - gondoltam - a magas hegyek ezúttal is a svájciaknak jutottak !"
Minthogy a térkép nem jelezte a Chiavennától 10 km-re fekvő határ tengerszint feletti magasságát, kiváncsian vártam, hogy továbbra is a vártnál meredekebb, de átlagos nehézségű úton kell-e odáig hajtanom, vagy a komolyabb emelkedőre majd csak a magasabb régióban kell számítanom. A határ előtti utolsó 2-3 km-t már lankásabb út jellemezte, de még mindig lombos erdő (!!!) szegélyezte az utat. 12:50-kor érkeztem a 690 m magas olasz - svájci határállomásra. Tikkasztó meleg volt, nem ártott már végre ismét a havasok közé, hűvösebb levegőre érnem.
Minthogy két nappal később, a tervezett Stilfser Joch túrán még terveztem Olaszországba átruccanni, olasz pénzem svájci frankra való váltásakor 12000 lírát meghagytam. Egy részéből még ott vettem egy Lion csokit, két képeslapot és egy fél literes Gatorade üdítőt, melyet azonnal fel is hajtottam.
A határtelepülést elhagyva egy félalagút előtt egy kilométeren át meredek, napos emelkedőn izzadtam. Itt fogant meg először a fejemben: "-Mi lenne, ha a bukósisakot a kormánytáskára raknám és fedetlen fővel hajtanék?" Igy tettem. Egy-két kilométerrel Svájcban járva, Promontogno (821 m) település előtt a kerékpárosokat tábla terelte balra, kerékpárútra; a kocsiútról kitiltottak. Kissé félve tértem le; félelmem mellé a település macskaköves utcáin már bosszúság is párosult. Az utolsó házakat elhagyva, szép, nagyon csendes hegyi utacskán találtam magam. Volt okom az ujjongásra: "- Itt bezzeg még a bringások is ilyen csodás csendes utakon járhatnak" - bár tudtam, hogy az utat nem külön a kerekesek számára építették, hanem az autósok már az új, gyorsabb úton jártak. Szinte autóval sem találkoztam. A csodás üde zöld völgyben éppen a patakot, a fenyőerdőt, mezőket és a havas hegyeket filmeztem, mikor egy csomagos kerekes ért utol. Kb. 300 m hátránnyal indultam nyomába. Sajnos a forgalommentes "kerékpárút" a főúton épített alagutat követően megszűnt, így a főútra kellett visszatérnem. A forgalom nem volt nagy, még élvezni is lehetett a kerekezést! Az út kellemes árnyékot nyújtó fenyőerdő oldalában vezetett. Egy-két kilométeren át tudtam tartani a csomagos srácot, talán közeledtem is, ám egy útépítés lámpája végleg leszakított róla. Stampától kezdve pár kilométeren át, lankásabb és nyíltabb mezei völgyben egymást érték a falvak. A térkép alapján sejthető volt, hogy a települést elhagyva megkezdődik a komolyabb emelkedő, hiszen utána már falut alig, szerpentint annál inkább jelöltek. Hiába vártam volna, sehol semmi sem jelezte, hogy milyen magasan járok, így a falvakban kerestem valami táblát; tudnom kellett mire számítsak még. Vicosoprano (végén egy falusi térkép végre szintvonalakat, sőt magasságokat is jelzett: 1067 m magasan jártam; a következő 13 km-en még 748 m szintemelkedés várt rám. Minthogy reggeli óta komolyat nem ettem, 14 óra is elmúlt már, az emelkedő is megkezdődött, nem húzhattam tovább az étkezést; ebédelőhelyet kerestem. Az első tetszetős hellyel szemben éppen egy étterem állt, ám a következő helynél (1/4 3) jobbat nem is találhattam volna: egy félárnyékos kövön foglaltam helyet, terítettem ölembe a konyharuhát; körbetekintve szebbnél-szebb hegyekben gyönyörködhettem.
A nagyon bőséges ebéd ellenére hamar belelendültem az emelkedőbe; az utam hamarosan igazán klassz, domboldali, kanyaronként 150 fokot forduló szerpentinen folytattam, többnyire erdei árnyékban. Az út ezen szakasza jellegében, meredekségében hasonlított a Reschen-pass déli emelkedőjére; ráadásul az út is frissen volt aszfaltozva. Éppen már azt kalkuláltam, hogy 1 5-re fogok felérni a hágóra, amikor meglepetésemre kellemes 2 km-es sík, mezei - továbbra is hátszeles - szakasz következett. 6-8 percet nyertem ezen a két kilométeren. Casáccia - hegyek alatti - házait elhagyva az út igazán meredekké vált; örültem neki, hogy végre igazán megtapasztalhattam, milyen is csomaggal egy 12,5%-os emelkedőt (rövid szakaszon) - úgy emlékeztem valami könyv írta ilyen meredekségűnek - legyűrni. Nem okozott gondot a pár szerpentinkanyar, bár sebességem 7,4km/ó-ra csökkent le. Egy lankás erdei tisztáson hajtva - az erdő szélén egy csoport kiránduló sétált - helikopter zaja verte fel a csendet. A helikopter kivágott fák szállítását végezte. A meredek hegyoldalban kivágott fát ráakasztották a csörlőre, majd lentebb ereszkedve vették le azt, utána ismét fölszállt és így tovább. A fával való leereszkedés során az alatta elhaladó autóforgalmat leállították. Jól látszott a hegyoldalban vezető kb. 6-8 hajtűkanyaros emelkedő. Filmezés után nagy lendülettel indultam az időközben engem megelőzött montisok nyomába. Az első hajtűkanyarban - ahol a forgalmat is leállították - értem utol őket. Az emelkedő 8-9%-os, rövid szakaszon 10%-os volt, mégsem okozott gondot, hiszen közben élveztem a csodálatos hangulatú hajtűkanyarokat, a virágokat, fenyőket, a hegyekre nyíló kilátást és nem mellesleg a helikopter munkáját fel- és alászállását. A 4 km-es szerpentinen sokszor megálltam filmezni: nagyon megtetszett ez a hágó, egyik kedvencem lett. A sok filmezés, megállás következményeként végül 16 óra helyett 16:26 órakor értem az 1815 m magas Maloja hágóra. Csomagos szempontból ideális hágó volt, akár lefelé, akár fölfelé : többnyire lankás, kevés szerpentinnel, tájképileg is gyönyörű.
Fotózás, filmezés után - minthogy siettem - nekivágtam a lankás völgynek. A hágó féloldalas volt, másik, keleti oldala nagyon lankásan lejtett: csak 93 km-en ereszkedett 800 m-t. Nem számíthattam gyors gurulásra. Mindössze egy kilométer lejtőt követően máris az első, kb. 6 km-es tó partjára értem. Bár a vízparton természetesen nem lejtett az út, az erős hátszélben azonban így is 30-35 km/ó-val haladtam. Fantasztikus panorámát nyújtott a tó: a kék víztükör előtt zöld fű, sárga és piros virágok, a tó fölött fehér, havas hegyek, majd fölül a kék ég. Tudtam, hogy első osztályú fotó készül. Locarnóhoz hasonlóan itt is katarzis-élményt érezem. A második tavat elhagyva 4 km-es lejtő végén érkeztem St Moritzba (1822 m, meglepőmód 7 m-rel magasabb, mint a Maloja hágó); kellemes meglepetés volt, hogy a hágót már 17 km-rel követően e városba érhettem (1/4 6). Vacsoraidő lévén egy gyönyörű pékségben három péksüteményt és 1 kenyeret, illetve a szomszédos boltban jamet, konzerveket, almát vásároltam. Lehet, hogy semmi köze hozzá a nyelvterülethez, mindenesetre meglepett, hogy Merci-vel köszönték meg a pénzt; úgy gondoltam német nyelvterületen inkább németül teszik ezt. A szomszédos újságárusnál telefonkártyát is akartam venni, ám mint kiderült, hogy ő a legolcsóbbat, 5 CHF-osat nem tud adni, 10 CHF-ért nem vettem. A posta már zárva volt, így a telefonálás a következő napra maradt. Anyuék már két napja várták hívásom; én azonban nem éreztem ennek súlyát, nem hittem, hogy annyira - mint kiderült - megijednek. A központ felé egy kilométert kerekezve szép kilátás nyílt a hegyoldalra épült városra, és minthogy pad is akadt, két péksütemény erejéig leültem pihenni.
Hogy még e nap minél messzebb jussak és így másnap este a csomag nélküli körtúra után átjuthassak Ausztriába, ehhez még haladnom kellett. A várost elhagyva már az út is alig lejtett, a szél is mind inkább oldalról akadályozott, sőt erős fordulás után már komoly küzdelmet kellett folytatnom vele. Bosszankodtam: "-Hogy a francba lehet, hogy a hegysorra merőlegesen fúj ???" Már közvetlenül a hegy lábánál, 1 km-rel mellette hajtottam, amikor még mindig nagyon erősen ért oldalról a szél; hogy tud 1 km-en belül így leereszkedni ??
A szél eléggé belekapaszkodott a csomagba, így eléggé kínlódva haladtam; mindössze 20km/ó-val. A légmozgás miatt hűvösebbnek érzett levegőben - ráadásul 1700 m magasan - fölül hosszút kellett felvennem. Az akadályozó szél, a lejtőt mellőző út és végül a bringások főútról kis útra, "macskaköves falvakba" vezetése végleg felemésztette a türelmemet. Kb 11 km-rel Zernez előtt, S-chanf falu után, Chapella néhány háza előtt kempinget jelzett egy tábla. Nem volt kedvem tovább menni, eleget hajtottam már (3/4 7).
A kemping nagyon egyedi, természetbarát volt: be sem volt kerítve, mintha egy tisztáson pár lakókocsi állt volna csak félre. A mosdót a domboldal rejtette el, pedig az nagyon újonnan épült, modern volt. A recepciós kis kempinges szokás szerint csak esténként pár órát töltött a kempingnél, ám ő intézte a kenyér és tej igénylés összegyűjtését és reggel hozta is a megrendeléseket. Megbeszéltem és nem okozott gondot, hogy másnap délelőtt otthagyjam a cuccom a kempingben, de még este előtt elhagyjam azt.
A szokásos sátorállítás, majd vacsora után tervezéssel, jegyzeteléssel töltöttem az estét. A másnapi kis csomagos túra nem volt kérdés, ám hogy a sok környező hágó (Bernina, Julier, Albula, Flülea) közül melyikeket vegyem célba, azt nehezen tudtam eldönteni. A Bernina (2330 m) mellett a magassága, a gleccserek, neve és talán könnyűsége szólt, a Julier (2284 m) mellett talán a rövidsége, az Albula (2312 m) és Flüela (2383 m) mellett szintén a magassága. Több kombinációt is próbáltam; azt szerettem volna leginkább, ha az Albula-Flüela kör mellé még időben be tudom illeszteni a Berninát is, ám sejthető volt, hogy emellé még az esti Ausztriába való kb. 60km-es "átgurulás" már nem fér bele. Ha nehezen is, de végül az Albula - Flüela hágópáros mellett döntöttem, a végső lökést a 2300 m fölötti magasságuk és nehézségük adta meg. (a másik kettőt 2005-ben másztam meg) Talán azt sem hagytam figyelmen kívül, hogy a következő utáni napra, csütörtökre az Alpok 2. vagy 3. legmagasabb hágóját terveztem felkeresni, a Stilfser Jochot. Tudtam, hogy annak sikeres legyőzése után már oly mindegy lesz, hogy pl. a Bernina hágón vagy az Albulán jártam-e.

Adatok: indulás 10 óra
Chiavenna, - Chapella, kemping, kb. 1600m (18:46)
TM: 5:43:29 DST: 106,11 TR/D: 109,36 AVS: 18,5 MXS: 59,5

Szintemelkedés:
- Maloja hágóig 1815 - 200 = 1615 m
- kempingig apróbb buckák 50 m
Összesen: 1665 m

Költség:
- reggeli vásárlás: 8350 LIT
- határon: Lion csoki, gatorade, 2 képeslap 6850 LIT
- St Moritz: 1 kenyér, 4 péksütemény 9,15 CHF
- St Moritz: 3 alma, 3 jam, 2 konzerv 6,8 CHF
- Chapella kemping, 1 éj 11,5 CHF
ÖSSZESEN: 27,45 CHF + 15200 LIT

Györgyi Gábor