 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 Júl. 6. Fedaia, Staulanza, Pordoi hágók |
 Júl. 9. Dreilander Radgiro bringamarathon |
Utolsó reggelünkön, 6 óra tájban csodás kék égre ébredtünk, izgatottan és feszülten pakoltuk össze utolsó apróságainkat is. Apuékra hallgatva beleegyeztem, hogy ha óvatosan vezet, akkor kocsival vigyenek le Bolzanoig; odáig úgyis egy úton haladnánk. Hiába várt rám eddigi legszebb csomagos túrám, nagyon nyomott voltam. Leginkább a defekt folyamányaként voltam feszült. Féltem, nehogy első napomon újabb defektem legyen, és emiatt késsek le a maraton helyszínén a szállást intézni. Szüleim bezzeg nyugodtan autózhattak haza.
A fantasztikus orai szerpentinekről - hála a hidegfrontnak - gyönyörű kilátás nyílt a széles bolzanói völgyre: "-Hát Gábor, az időre nem panaszkodhatsz!" - mondták anyuék. Bolzanó előtt 2 km-rel egy megfelelő helyen álltunk félre és pakoltuk le nagy túrára hivatott bringámat. Fájó búcsúzás után - új kesztyűmmel a kezemen - óvatosan, a teherrel és a bringával barátkozva, 18-22 km/ó-val kezdtem meg az első kilométereket. A rossz városi mellékutakon, útjavításokon vergődve hamar elfeledtem a búcsúzkodást; már csak a kerekezés járt a fejemben: Merano volt a legközelebbi cél. A napi távot számolva anyuékkal arra jutottunk, hogy korai indulásommal - ha semmi sem jön közbe - akár 16 órára Naudersben, a másnapi maraton rajtjánál lehetek. Mivel szállás miatt csak este 18 óráig kell befutni, nem kellett volna, hogy aggódjak.
Nem sokkal hagytam el Bolzanót, amikor egy középkorú, közönséges ruhában pedálozó helyi kerekest értem utol. Mindketten 25 km/ó-val haladtunk, így az első kisebb buckáig egymás mögött bringáztunk. Ahogy megelőztem, a fickó - a szélárnyékomba állva - velem tartott.
Félúton Merano felé hirtelen beütött a ménkű: a kerekem eresztett, defektet kaptam. Mindössze 40 + e nap 10 = 50 km telt el az előző defekt óta. Pár percre ezúttal is kétségbe estem, majd nem sokkal később már lendületesen pakoltam le a cuccokat és túrtam elő alulról a szerelőcuccot. Nem volt vesztegetni való időm; gyorsan kellett cselekednem. Ahogy a Pordoi hágó lejtőjén megfogadtam, ezúttal sort kerítettem a két külső kerék cseréjére: a hátsó - akkor átszúrt - kereket raktam előre és az elsőt pedig hátra, a nagy súlyok alá.
Az incidenssel a túrába vetett összes bizodalmamat elvesztettem: attól tartottam, a sorozat ilyen súly alatt hamarosan tovább folytatódik. Igényeim teljesen elszálltak: azt kívántam, hogy legalább Naudersig jussak el, hogy másnap csomag nélkül teljesíthessem a maratont, utána akár vonattal is, de már haza tudok jutni. Szinte minimális önbizalommal érkeztem Meranóba. Kedvetlenségem - és az idő múlása - miatt nem érdekelt a város, szét sem néztem, mindössze egy szép virágos körforgalomnál álltam meg filmezni. A települést elhagyva a főúton 3 km emelkedő következett. A 2*1 sávos kocsiút a hegyoldalban vezetett; mivel padka nem volt, az autók alig fértek el mellettem, így nem nagyon élveztem a kaptatót. Ez volt az első igazi emelkedő a csomagos bringával. 1/4 óra küzdelem után kinyílt az eddig nem látott gyümölcstermelő völgy; a kb. 500 m magasságban kezdődő Valle di Venostába érkeztem. A völgyben fogadott erős ellenszél komoly gondokat okozott, ugyanis síkon csupán 18-22 km/ó-val tudtam haladni, míg emelkedőn hamar az utolsó fokozatba kellett váltanom. A küzdelem sok erőt kivett belőlem. Az eleinte gyakori sík szakaszok ellenére alkalmam sem nyílt, hogy az 52-es lánctányért használva kerekezzek, a szél nem csak a bringába, a csomagokba is igazán belekapaszkodott.
Hosszasan almások között pedáloztam, ahol a gyümölcsfákat öntözőrendszerek locsolták. A szendvicsből álló ebédemet végül 7 km-rel később, az 556 m magasan fekvő Kastellbellben fogyasztottam el. Latsch-t elhagyva a sík kilométereket újabb 2-4 km-es hegymászás tette változatossá. Túljutva a Reschen hágó alja és a Meranó közti 55 km felén, egyre jobban hűlt az idő. 15 óra körül felsőtestemre már hosszúujjút kellett húznom. Sajnos előrefelé tekintve az égbolt is valamivel felhősebb lett, a 2500-3000 m magas csúcsok közt már felhők ragadtak meg. Fáradtságom, valamint a hűlő idő, és a kegyetlen ellenszél miatt már alig-alig foglalkoztam a hátsó kerekemmel, a félelem helyett a küzdelem kötött le. Lasa-ba érve már 869 m magasan jártam, a hőmérséklet nem lehetett több 18-20 foknál. A Spondignáig hátralevő 7 km-en a korábbi pár versenyzővel ellentétben már többször is versenyzőcsoportokat láttam szembe elsuhanni: "-Nem hiába, mindenki már a holnapi Dreiländer Giro maratonra készül. Én bezzeg még órákat küzdhetek 24 kg-os csomagommal míg este 18-19 órára megérkezhetek a rajthoz. Nem az ideális felkészülés mintapéldáját mutatom be. Jól lefárasztom magam."
16:05-kor érkeztem Spondignába. A távolból már pillantást vethettem a Stilfser Joch hágóút, másnap rám váró 20 km-es, 1800 m szintes emelkedőjére. Odafönt a 3000-3500 m-es csúcsok hótól fehérlettek. Pár kilométerrel Spondignát követően az út mentén, kis bódénál büfére akadtam. Mivel már egy órája nemigen pihentem, éppen kapóra jött a falatozó: bár volt még elég szendvicsem, mégsem hagyhattam ki egy friss főtt virslit, kenyérrel. Mivel már egyrészt 900 m magasságban pedáloztam és a felhők, valamint a szél is csökkentette a hőérzetem, hosszú bringanadrágot húztam. Schlurdenset elhagyva megkezdődött a 10 km hosszúnak várt emelkedő, az 1504 m magasra vezető Reschen hágóút.
Hiába reméltem, az eddigi NY-i szél a Reschen hágó É-D-i fekvésű völgyében nem hátszéllé, hanem ellenszéllé fordult. Amennyire csak lehetett, minden rossz összejött: a 10 km-es emelkedő ugyanis nyílt mezőn vezetett, a széltől semmi sem védelmezett. 85 fárasztó km-rel a hátam mögött ezúttal már nem csupán komoly, folyamatosan emelkedő 10 km várt rám -24 kg-os csomaggal megterhelten -, de még az erős szél is további erőkifejtésre kényszerített. A közepesen meredek (5-6-7%-os) emelkedőn legutolsó fokozatomban, 9-12 km/ó-val hajtottam. A csomagokba és belém kapaszkodó szél annyira fárasztott, hogy 2-3 km-enként meg kellett állnom. Az út 1-1 km hosszú egyenesekből állt, melyek 300 fokos fordulással követték egymást. Nagy küzdelem végén 1/2 6 tájban az út lankásabbá vált, a völgy sem sokat emelkedett már. Sajnos alig tudtam gyorsabban haladni. Az ellenszélben 15-20 km/ó-val pedálozva biztossá vált, hogy nem érek 18 órára Naudersbe, Ausztriába. Bár a nevezést este 21 óráig, a szállásügyeket csak 18 óráig lehetett intézni. Még a tóból kiemelkedő templomtorony, mint turistalátványosság sem látszott - messze volt még a hágó is. A két egymást követő tó völgyében, a hosszan elnyúló nyeregben 8-10 km-t kellett a széllel dacolnom, ráadásul pár kilométerrel előttem, a következő falunál - úgy tűnt - még az eső is esik.
Mivel lusta voltam felvenni az esőkabátomat, - akárhogy is igyekeztem, pedáloztam - a lebecsült eső Graun faluig igencsak eláztatott. 18 óra már úgyis elmúlt, nem érhettem időre Naudersbe, így inkább jobbnak láttam a rövidnek remélt eső elől meghúzódni. Fél órával később, 1/2 7 tájban, 1 km gurulást követően a határon lassítottam, megállnom nem kellett. A Naudersig tartó 2-3 km-es lejtőn amennyire tudtam, összehúztam magam. A kb. 14-16 fokos esős - alul fölül esővédő cuccban - időben bizony fáztam. Nauders első házai előtt a sífelvonók és egyéb épületek körül meglehetősen sok autó, bringás állt, tevékenykedett, így én is lassítottam. Megérkeztem a nevezés helyszínére. A versenyzők az első percekben tátott szájjal csodálkozva nézték, amint 24 kg-os csomaggal terhelt bringámat az épület oldalába toltam, támasztottam. A sorban ugyan csak 8-10 percet vártam, azonban hamar felment bennem a pumpa: lábam fázott, felsőtestem izzadt és vizes volt; tartottam a megfázástól.
Miután az első ügyintéző átküldött a másikhoz, ott végre sikerült megbeszélnem, hogy ugyan az A - azaz a hosszabb - távra neveztem, azonban az elmúlt 100 km küzdelme és a maraton utáni napra tervezett újabb hegymászások miatt inkább mégis a B távra szeretnék nevezni. Okosan döntöttem: az eszemet használva lemondtam a maraton rég várt, hosszú távjának teljesítéséről - és a Stilfser Joch leküzdéséről -, azért, hogy a későbbiekben, a maraton után még annál sokkal szebb élményekben lehessen részem. A vízálló rajtszámom mellé egy Enervit kulacsot, energiaszeletet és energiaital-port kaptam. A szállás kapcsán a fickó a faluba, a TVB-be küldött. Míg a kerékpáromhoz sétáltam vissza, azon tanakodtam: "-Mi az a TVB ?" Aha, Tourismusverband !!!
2 perces gurulást, majd kérdezősködést követően érkeztem meg a Nauders központjában található Tourismusverband elé. A hivatalos nyitva tartással szemben - gondolom a maraton miatt - még bőven fogadták a turstákat, versenyzőket. Az iroda előtt rengeteg prospektus csak a másnapi maratonnal foglalkozott: ismertették az útvonalat, a szintet, stb... és ami leginkább érdekelt, meteorológiai előrejelzést is olvashattam. A jósok reggelre 9-10 fokot vártak, napközbenre pedig felhős időt és 3000 m-en 1-5 fokot. Mivel a B távra átneveztem, az én rajtomra nem 6-ra, hanem csak 1/2 9-re volt kiírva.
Érdekesmód nem okozott különösebb törést, hogy fél év izgalma, várakozása után mégsem a hosszabb távra, nem a Stilfser Joch-ira neveztem. Az ok egyszerű volt: Amennyiben mégis a 2757 m-es hágó mellett döntöttem volna, egyrészt fáradtságom miatt "jó esélyem" lett volna egy időn túli teljesítésre, vagy másnapi lenullázódásra, másrészt egy megfázással igencsak könnyen romba dönthettem volna a Garda-tóról és Velencéről szőtt álmaimat.
Előkotorva a szükséges papírokat, ázottan, csapzottan léptem az épületbe. A fűtött helyiségben azonnal egy mosolygós hölgy kínált "-Möchten Sie ein Schnapps ???" Mosolyogva fogadtam el a torokmelegítő italt. Miután előadtam, hogy a telefonon leegyeztetett szállás ügyében jöttem, hamar kiderült, hogy jobb híján egy Hotelben, 1056 ATS-ért tudtak csak szállást foglalni. Bár drága volt, kénytelen voltam elfogadni. Ilyen tömeg mellett nem találhattam volna mást; esőben, maraton előtt pedig a sátrazás volt az utolsó dolog, ami hiányzott. A számla kifizetése után megkaptam a szükséges papírt és egy kis, rajzolt térképecske birtokában már gurultam is az Edelweiss Hotelhez.
A szükséges papírok kitöltése után elfoglaltam egyágyas szobámat; a kerékpárt a garázsban, másik 10 bringa társaságában helyeztem el. Reggelit 7-1/2 8-ra kértem. Csomagjaim behordása közben sóvárgó szemmel néztem a finom, meleg vacsorához ült vendégeket; nekem be kellett érnem a megmaradt két zsömlével és az édességekkel. A fázós és esősre sikerült nap végén egy Coldrex-et vettem be. Bíztam benne, hogy másnap reggel is egészségesen ébredek. Fél órás zuhanyozás után újabb adag TVnézéssel múlattam az időt. A meteorológusok már inkább a front elvonultát jósolták, hosszabb távon is hűvös idővel. A rövidebb (132 km + 2020 m szint) távot választva az idő múlása, a késő este miatt sem kellett idegeskednem, így végül a két tartalék gumi megfoltozását követően csak 1/2 12-kor hajtottam párnára fejem. Odakint sötét felhők vonultak az égen.
Vajon milyen időre ébredek ?
Adatok:
Teljes nap TM: 6:22:22 DST: 118,69 AVS 18,6
TR/D: 118,69 MXS: 43,0 ODO: 61598
Szintemelkedés: 1342 m
Györgyi Gábor